Petőfi Népe, 2000. július (55. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-21 / 169. szám

: 2000. Júuus 21., PÉNTEK VILÁG TÜKÖR HAZAI TÜKÖR Petőfi Népe - 5. oldal CSÖKKENŐ INFLÁCIÓ. Nem zetközi elemzők a magyar gaz­daság teljesítményének további javulását várják az elkövetkező hónapokban. Az előrejelzések júliusra 8,68 százalékos fo­gyasztói áremelkedést valószí­nűsítenek. Ez alatta maradna az elmúlt évtized eddigi legalacso­nyabb szintjének, a tavaly má­jusban mért 8,9 százaléknak. Az év egészére az elemzők többsége 8,6 százalékos, míg 2001-re éves szinten 6,44 szá­zalékos inflációt vár. SZOCIALISTA romaprogram. A szocialisták azt javasolják, hogy a parlament ősszel tartson vita­napot a magyarországi cigány­ság helyzetéről. A szocialisták egy országos és néhány regioná­lis módszertani központ létreho­zását sürgetik, amelyek alapítvá­nyi kezelésben segítenék, hogy a cigányok megfelelően megírt pályázatok benyújtásával hoz­zájuthassanak romáknak szánt támogatásokhoz. NEM TÁMOGATJA a vallási tör vény tervezett módosítását a MIEP-frakció. Hegedűs Lóránt képviselő elmondta, hogy ma ultraliberális az egyházalapítás szabályozása Magyarországon. A MIÉP visszamenőleges hatály- lyal is fellépne a szektás tevé­kenységek ellen, mert a párt sze­rint működés közben derül ki egy-egy szerveződés valódi tar­talma, nem elegendő tehát az egyházalapítás előzetes engedé­lyeztetése. VÁLTOZÓ ILLETÉKEK. Az ille­tékek jövő évi tervezett változá­sából a Pénzügyminisztérium 150 millió forint pluszbevételre számít, aminek fele illetné a köz­ponti költségvetést, a másik fe­lét az önkormányzatok kapnák meg. A tárca javaslata szerint az örökösödés után fizetett adót há­rom kategóriába sorolnák, így a távolabbi hozzátartozóknak 25 százalékra emelkedik g felső kulcs. ERŐSÖDIK AZ EURÓ. Az Eu rópai Unió bővítése nem gyen­gíteni, hanem erősíteni fogja az eurót - mondta az EU bővítési biztosa, Günter Verheugen, aki Robin Cook brit külügyminisz­terrel tárgyalt, és brit üzleti veze­tőkkel is találkozott Londonban. FELLEBBEZNEK. Az Izraelnek végzett kémkedés miatt elítélt tíz iráni zsidó ügyvédei megfelleb­bezték a forradalmi törvényszék ítéleteit, amely 4-től 13 évig ter­jedő szabadságvesztésre ítélte a gyanúsítottakat, mert „segéd­keztek” az állítólagos izraeli ügy­nököknek. Teherán nemrégiben letartóztatási parancsot adott ki az Egyesült Államokba emigrált Esag Belant, a sirázi zsidó kö­zösség volt vezetője ellen, akit azzal vádolnak, hogy Izraelnek kémkedő „ügynökhálózatot” szervezett Iránban. ■ Átütemezik az orosz adósságot? Okinava Tony Blair brit kormányfő elsőként érkezett meg a G8-ak csúcsértekezletére. Több mint 27 ezer ember élőláncot alkotva tiltakozott csütörtökön az amerikai hadsereg jelenléte ellen az Egyesült Államok támaszpontja előtt annak reményében, hogy a Nyolcak Csoportjának csúcs- találkozója alkalmával rávehetik Bili Clintont: csökkentse az óriási ameri­kai katonai jelenlétet a szigeten. A tanácskozás tétje mellett ezek a követelések eltörpülnek. A hét legfejlet­tebb ipari nagyhatalom vezetőinek és Oroszország elnökének értekezletén ugyanis a legfontosabb napirendi pont az, hogy a záródokumentumban konkrét és tartható fizetési menetrendet állapítsanak meg Moszkva számára. Az előkészítés alatt álló közleményben azonban nem szerepel a teljes orosz adósság elengedése. A törlesztés átütemezését a hitelező or­szágokat képviselő Párizsi Klub kezde­ményezte. Ugyanakkor valószínű, hogy a világ legszegényebb országainak adott hiteleket a nyolcak teljes egészében leírják. Ezzel kapcsolatban egyelőre még kérdéses, hogy a „szegénységi küszöb” meg­határozásánál hol húzódjék a határ. Ez­zel szorosan összefügg, hogy az érintett országok számára beszüntetik a fegyver­FOTÓ: EUROPRESS/EPA Szállítást. ■ Drámai fordulat az ABC-csúcson Nem sikerül kompromisszumot kötni Jeruzsálem jövőjéről Újabb drámai fordulat következett be a jó néhány válságos és viharos pillanatot tartalmazó, a résztvevő politikusok nevének kezdőbetűi után ABC-csúcsnak nevezett, izraeli­palesztin tárgyalások során: alig egy órával azután, hogy a Fehér Ház lezártnak minősítette az eredménytelen meg­beszéléseket, Bili Clinton elnök bejelentette, hogy a két küldöttség folytatja az egyeztetéseket, amíg ő távol lesz a Nyolcak Csoportjának okinavai csúcsértekezletén. Camp David A szemmel láthatóan megviselt, csalódottnak látszó elnök közöl­te, hogy a döntés a felekkel tör­tént konzultációk alapján szüle­tett. A megbeszélések Made­leine Albright amerikai külügy­miniszter közvetítésével folyta­tódnak. Bili Clinton a helyi idő szerint csütörtök hajnalban megtartott, rövid sajtóértekezletén kijelen­tette: a felek kétségtelenül nagy erőfeszítéseket tettek a megol­dásért, jóllehet a tárgyalások ki­lenc nap után sem hozták meg a várt eredményt. Az amerikai elnök jelezte, hogy miután visz- szatér Japánból - az előzetes program szerint vasárnap -, számba veszi az addig végzett munkát, és annak megfelelően dönt a továbbiakról. Az Ehad Barak izraeli minisz­terelnök és Jasszer Arafat pa­lesztin vezető részvételével megtartott tárgyalások az izrae­li-palesztin konfliktust véglege­sen lezárni hivatott rendezési megállapodás tartópilléreivel - az úgynevezett központi kérdé­sekkel - foglalkoztak: Jeruzsá­lem jövőjével, a végleges izrae­li-palesztin határokkal, a meg­szállt ciszjordániai és gázai te­rületeken létesült zsidó telepek sorsával és a három-négymillió­ra becsült palesztin menekült hazatérési jogával. Soha ennyi időt, energiát és igyekezetét nem fektettek még tárgyalások keretében a tartós rendezés kimunkálásába. Kiszi­várogtatások szerint a megbe­szélések a legösszetettebb - és érzelmileg talán a leghevesebb indulatokat felkavaró - kérdé­sen, Jeruzsálem jövőbeli sorsán akadtak fenn, míg a többi tárgy­körben történtek bizonyos elő­relépések. Úgy tudni, hogy az izraeli küldöttség az egyeztetések so­rán olyan megoldási formát ja­vasolt, amelynek értelmében iz­raeli fennhatóság alatt Jeruzsá­lemhez csatoltak volna néhány, a város szomszédságban létesült ciszjordániai zsidó telepet, cse­rébe viszont a palesztinok ellen­őrzési-közigazgatási jogot kap­hattak volna Kelet-Jeruzsálem arabok lakta részei fölött. A pa­lesztinok azonban világossá tet­ték, hogy nem tudják elfogadni a Jeruzsálem fölötti „osztatlan izraeli szuverenitást”. Ragasz­kodtak ahhoz, hogy az 1967-ben Izrael által megszállt Kelet-Jeru­zsálem legyen a független pa­lesztin állam fővárosa. Abba el­lenben hajlandók lettek volna beleegyezni, hogy az óváros zsi­dó negyede, a Siratófal és a vá­ros környéki zsidó telepek izra­eli fennhatóság alá kerüljenek. Állítólag az amerikai házigaz­dák a tárgyalások megmentésére irányuló utolsó erőfeszítés része­ként azt javasolták a „jeruzsále- mi csomó” szétvágására, hogy az izraeliek és a palesztinok osszák meg a szuverenitási jogokat az óváros fölött. Az utóbbiak fenn­hatósága alá kerültek volna olyan körzetek is, amelyek kívül esnek az 1967 utáni városhatáron, Jeru­zsálem többi része pedig Izrael szuverenitása alá tartozott vol­na. A jelek szerint azonban a fe­lek ezt az elképzelést sem tartot­ták elfogadhatónak. Clinton Barakkal és Arafattal egyeztet. FOTÓ: EUROPRESS/EPA Nemere István kisregénye napi folytatásokban Szerelmes szélhámos Nem maga az a csaló? - kérdi majd egy értelmesebb nyomozó, és akkor bizony bárhogyan is rea­gál, kész a lebukás. Tehát egy si­ma igazoltatásból többéves bör­tön is lehet, ezzel mindig tisztá­ban volt. Hát nem lépte át a kerítést. Töp­rengve jött visszafelé, amikor au­tózúgást hallott. Csaknem futott a telek sarkáig, és éppen jókor érkezett. Egy fenyőcsemetékkel megrakott, kisebb teherautó dü­löngélt fel az alig látható úton, a fűben néha porfelhőt csapva. Flóri szeretett volna láthatatlan­ná válni. De a teherkocsi sofőrje - világosan látta, egyedül volt - nem figyelt rá, csak az úttal törődött. Némelyik gödörbe hajtva kis híján kiesett a vezetőfülkéből, és Flóri­nak volt annyi fantáziája, hogy sejtse, amaz milyen káromkodá­sokkal fűszerezi az utat. A teher­autó aztán lefékezett a kapu előtt, és a vezető háromszor hosszan dudált. Flóri akkor már szinte futott. De mielőtt a közeibe ért volna, a jelek szerint a kapu megnyílott, mert a sofőr gázt adott, és az autó befor­dult a kerítés mögé. A sűrű füstfel­hőben a férfi alig kapott levegőt. A teherkocsi bekanyarodott a fák közé. Flóri hallotta a kapu kattanását. Valami fehér mozdult mögötte... Es akkor történt. Még nem sej­tette, hogy élete legfontosabb pil­lanata érkezett el. Lábai önkénte­lenül vitték előre, egész teste úgy működött, mint máskor. Belső szervei mit sem tudhattak arról, hogy odakünn és a férfi tudatában hamarosan óriási változások áll­nak be. Tüdeje szűrte a levegőt, szíve pumpálta a vért, az erek ru­galmasan összehúzódtak, ha kel­lett, a hajszálai nőttek. Lélegzett, látott, lépkedett. Pedig hát... már semmi sem volt ugyanolyan, mint annak előtte. Megpillantotta azt a lányt. Lány volt, nem asszony. Ebben azonnal biztos volt. Fiatal és karcsú, ami­lyenek csak ezek a lányok szok­tak lenni. Még semmi asszonyos az arcán, a mozdulataiban. Még érintetlen a szelleme is, nemcsak a teste. Még nem annyira kacér, és nem olyan mélyen, mint azok, akik már megkóstolták a mézet. A szerelem még nem érintette meg, nem ült a szemében. A szemében... Flóri éppen el­kapta az elfordulni készülő lány pillantását. Látszólag egy éppen arra járó ember volt, akinek öltö­zete ugyan nem nagyon illett a mezőhöz. Különösen öltönye és fekete diplomatatáskája ütött el, de ő maga erre sem gondolt ak­kor. Szívében mindent betöltő muzsika született, és már nem is hallgatott el. A másodperc évszázaddá nyúlt. Ráterült mindenre, belep­te, akár az édesen csorduló méz. Flóri mozgása lelassult, a férfi már csak egyet lépett. A drótkerítés másik oldalán az ismeretlen lány éppen ráfordítot­ta a kulcsot, és máris kihúzta a zárból. Hófehér ruhát viselt, rö­vid ujja látni engedte napbarnított vállát, karját. Barna haja válláig ért, és semmi sem kötötte, semmi­lyen bilincset nem tűrhetett el. Nem fogta át fésű vagy kendő, még egy szalag sem. Csaknem szabályos arcának re­mek szép keretet adott ez a frizu­ra. Lábszára is barna; kis piros s árut viselt. Flóri mindezt valósá­gos önkívületben látta, később rakta össze agyában a látvány darabjait. Olyan szép volt a lány, hogy valósággal elvette a szavát. Szólni akart, de bénaság gátja nyomasztotta, szorította a torkát. Csak nézett, nézett... Soha életében nem látott még ilyen szép lányt. És nem csak szép volt, hanem akár a mágnes, azon­nal vonzotta is őt. Még sok méter­re volt tőle, de úgy érezte, nem mehet el innen, lábai gyökeret ver­nek, örökre ott marad ő is, akár ezek a fenyők a kerítés mögött... A lány szemében szelíd szik­rák csillogtak. Érdeklődve nézett a férfira, de nem hitte másnak, mint egy véletlenül éppen arra járónak, és el is fordult tőle. Kezében kis láncon lóbálta a kulcsot, és tánc­léptekkel igyekezett a teherautó után. Amely valahol a közelben dübörgött még, már láthatatlanul. Aztán el­ment. Mire Flóri a kapu­rácshoz szo­rította arcát, és próbált utánanézni, csak a fehér ruhát látta. Át-átvillant még a fenyőágak között, és el­tűnt, nyoma veszett. A férfi csak percekkel később tért magához úgy ahogy. Még nem is tudta elhinni, mi történt. Ő, aki annyi nőt ismert és meg­ismert már az életben - a szó minden értelmében - most már­ványszoborrá dermedt egy leg­feljebb húszéves kis csitri lát­tán...? De rögtön rendre utasította önmagát. Hiszen ez egy gyönyö­rű szép nő volt! Soha nem látott hozzá hasonlót. (Folytatás holnap.)

Next

/
Thumbnails
Contents