Petőfi Népe, 2000. július (55. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-18 / 166. szám
2000. Július 18., kedd A VIZSGÁLÓBIZOTT SÁG DOKUMENTUMA Petőfi Népe - 7. oldal Az olajtanú vallomásának jegyzőkönyve A parlamenti vizsgálóbizottság zárt ülésén elhangzott történet első része Az Országgyűlés olajügyekkel foglalkozó bizottsága tegnap úgy döntött, hogy teljes terjedelmében nyilvánosságra hozza Nógrádi Zsolt meghallgatásának jegyzőkönyvét. A soltvadkerti férfi június 8-i tanúvallomásában az olajmaffiával hozott összefüggésbe több politikust, közéleti személyiséget. Az alábbiakban a vallomás jegyzőkönyvének első részletét közöljük. A szöveg szerkesztetlen, szó szerint követi az eredeti dokumentumot. Jó napot kívánok! Üdvözlöm Nógrádi Zsoltot, aki vállalta, hogy a bizottság előtt tájékoztatást ad a Bács megyei és a Bács megyéhez kapcsolódó olajügyek történéseiről. Felkérem Nógrádi Zsoltot, hogy mondja el mondandóját. Nógrádi Zsolt meghallgatott: Jó napot kívánok! Nógrádi Zsolt vagyok. Soltvadkerti lakos vagyok, ott éltem a szüleimmel együtt. Elnök: Elnézést kérek! Kérjük egy kicsit közelebb húzni a készüléket, hogy hallható legyen. Nógrádi Zsolt: A Bács megyei olajmaffiának voltam a tagja. 1991-től vagyunk érintettek olajügyekben. Először édesapám révén kerültem kapcsolatba vele, utána önállóan intéztem az egyik olajbáró pénzügyeit. Flaisz Ferenc nevezetű keceli illetőnek hordtam a pénzeket, az adásvételt, az olajügyeket intéztem neki. Őt édesapám muttatta be nekem 1993-ban. Ők 1991-től voltak kapcsolatban Flaisz úrral. Flaisz úr 1991-től a jogszablyok adta lehetőségek miatt Romániából irnyvonatokat hozott Kecelre és Kiskőrösre, és ott végezték a HTO vámolását. Ezekben én csak úgy vettem részt, hogy apuék elvittek engem a telepre, ahol folytatódtak ezek. Az első olajos korszak Az első olajos korszak 1993 májusáig tartott. Kiskőrösön, Kecelen, Harkakötönyben, Kiskunhalason, Solton körülbelül olyan 50-100 millió liter közötti gázolaj érkezett be, amit a Flaisz úr intézett. Ezek a gázolajak HTO-ként lettek vámolva. Mindig Kiskőrös és körzetének vámhivatala vámolta e szerelvényeket, mivel ott Narancsik István volt a vámparancsok. Nem festették be a szerelvényeket. Ezek a festések úgy mentek, hogy Narancsik kiküldte az emberét, akit Csapó Bélának hívtak, vagy ő saját maga is kint volt, és a Csapó lent állt a tartálynál, oda- álltak a tartálykocsik, és akkor írták be, hogy be van festve a szerelvény, amikor mind ki lett fejtve. Ha véletlenül ellenőrzést kaptunk - volt, amikor Pestről is lejöttek -, akkor úgy oldották meg, hogy ne legyen probléma, hogy volt ez az olajos kesztűly, mert bele kellett meríteni az üveget, volt benne egy injekciós tű, és ez a tű fel volt töltve piros HTO-színezékkel, és ahogy belemerítettük a tartályba, kicsit megmerítettük, és a gázolajba nyomtunk egy kicsit, mert benne volt az egyik ujjunk. Ha Pestről vagy Kecskemétről ellenőrzést kaptunk, nem másztak fel a vámosok a tartályok tetejére, hanem megengedték, hogy mi vegyük le a mintát. A vámolás A vámolási ügyeket a Narancsik és a Csapó Béla intézte. Szinte 50 és 100 millió liter körüli tétel érkezett be 1993. május 15-ig, amikor a jövedéki törvény valamit változott. Addig hordták be, mert utána már nem lehetett megoldani a vámolási procedúrát. A vámolásokban... Soroljam, hogy kik voltak benne? (Az elnök bólint.) Győri Zoltán volt benne, Soltvadkertről, ő 4-5 benzinkúttal rendelkezett már abban az időben. Pál Sándor, Sárffy Jenő; Solton a benzinkutas Fáy János vagy valahogy így hívják. A Murányiék vámoltak, de ők nem nálunk, Soltvadkerten, hanem a helvéciai telephelyen. Mindenki 1993 májusáig folytatta ezt a machinációt, hogy nem festettük be az olajat. Az volt az egész lényege, hogy gázolaj érkezett be, és megkeresték azokat az embereket, akik nem... Bács megye alkalmas volt, iparvágányokkal, iparterelepekkel rendelkezett, és az Energol Rt.-től a Hungitaliáig mindenki hordta oda a szerelvényeket, mert ott volt korrupt vámos, aki 5-10 forintos kenőpénzért megcsinálta ezt a vámolást. Ahogy 1993 májusában vége lett az importőr korszaknak, utána kerültem én kapcsolatba vagy már előtte is, mivel a megszerzett piacokat a téeszeknek hordtuk. Békés megye - a buszvállalatoknak, Magyar Államvasutaknak, a Bábolnának, vagyis a nagyobb állami cégeknek, a Hungarocamiontól kezdve mindenhova. Amikor láttuk, hogy változás lesz, nem volt más megoldás, a HTO-t le kellett szőkíteni, és én ebben kaptam utána szerepet, mert én intéztem a HTO elosztását, a beszerzést, az eladást. Apu nem nagyon akarta, de Flaisz nyomására rámbízták ezt az egész HTO-t. Több tíz telepen dolgoztunk, szőkítettünk, és én bonyolítottam neki a beszerzéseket, a leszűkítéseket, és az eladások nagy részét is. Mondjam, hogy melyik telepeken? Elnök: Kérjük, részletesen felsorolni a telepeket, a neveket. Nógrádi Zsolt: Maradt valamennyi HTO a Flaisz importőr tevékenységéből, amit a végén már nem sikerült úgy levámolni, ahogy ők szerették volna, és kénytelenek voltak beszínezni. Én 1993 májusának elején a Flaisz Ferenc Tüzép-telepén, Kecelen kapcsoldótam bele a szőkítésbe. Oda elvittek, hogy tanuljam meg. Ezt a szőkítési manővert nem volt nehéz elsajátítanom. Mivel ugyanúgy kellett csinálni az olajszőkítést is, mint a bor- csinálást. Én gyerekkorom óta ismertem ennek az ülepedési dolgait. Teljesen ugyanaz a két eljárás. Gyorsan beletanultam. Ezt a tevékenységet én Kecelen Lajkó Károllyal - ő szintén egy keceli olajszőkítő -, Vajda Ferenccel és Dudás Jánossak végeztem, ezt csinálgattuk a Flaisznál. Ott kiszőkítettünk körülbelül 1-2 millió litert, és amikor látták, hogy már önállóan tudom csinálni, akkor megbíztak, és Soltvadkerten Nyúl József udvarára beraktak nekünk 11 darab alumíniumtartályt. Ezek 30 ezer literesek voltak. Pál Sándor nevezetű soltvadkerti benzinkutas és Kismók András szintén vago- noztak, és nekik is volt tartalékban HTO-juk. A jegyrendszer előtt még valahonnan tudtak szerezni, vagy nem tudom, hogyan intézték. A lényeg az, hogy 330 ezer volt egy feltöltés, és ezt nekünk hat óra alatt feltöltötték. Ezt kezdtük mi csinálni Nyúl Józsival. Ezt a kanyart kétszer megcsináltuk, 720 ezer liter olajat szőkítettünk. Hogyan kell olajat szőkíteni? Ez az olajszőkítés tulajdonképpen olyan jól sikerült nekünk, hogy elvittük Kecskemétre, a MOL-laborba bevizsgáltatni az olajat. Ez a kénsavas eljárás. Mesélhetek róla? (Balogh László: Hogyne!) Ez a kénsavas eljárás olyan, hogy beleöntjük - nekünk volt egy speciális eljárásunk - a savat a tartályba, és búvárszivattyúkkal keringettetjük. Azért kell búvárszivattyúkkal, mert a kénsav fajsúlya duplája, mint az olajé vagy a vízé. Ézért, ha beleöntöm az olajba a kénsavat, rögtön leülepedik az aljára. Ez 98 százalékos kénsav, és ha keverte- tem, akkor folyamatosan kimarja a festékanyagot. A kevertetés kb. fél órát vesz igénybe. Nyárom húsz perc is elég. Nem tudom a kémiai folyamatokat, hogy miért. Ha meleg volt az olaj, gyorsabban marta ki belőle a kénsavat. Utána kellett belerakni a mészhidrátot. Ez egy Tüzép-telepeken vehető filléres anyag, amit építkezésekhez használnak. Világoszöldnek kellett lennie, és ha beleöntöttük a mészhidrátot, akkor aranysárga lett az olaj. Nem tudtuk, hogy miért, de azonnal aranysárgává vált. 6-12 óra kellett, mert ez a kénsav és a kimart anyag az olajban mozgott. Ugyanaz volt, mint a bor esetében. Ha bor esetében préselünk, abban is mozog, ezért várni kell egy-két napot, vagy ahogy ülepszik. Itt elég volt 6-8 óra, fél nap - akkor már nagyon jó volt. A tévében az szerepelt, hogy megakadtak a tagolók. Ezek azért akadtak meg, mert volt, aki türelmetlen volt, és ami benne mozgott - a maró molekulák -, bementek az adagolóhoz, nem voltak leülepedve, bement az adagolóhoz, és rögtön megszorult. De ha valaki kivárt egy fél napot - mi vittünk mintát a MOL- telepre, Kecskemétre, ők bevizsgálták a mintákat, és azt mondták, hogy ilyen anyag nincs az országban, mivel a kénsav minden szennyezőanyagot kimar, a ként is. A gázolaj kéntartalma 0,2, ennyiben van behatárolva. Még ilyenkor lehet elfogadni, minősíteni gázolajként. Nekünk 0 volt, mivel a kénsav teljesen ki lett maratva belőle. Ilyen minőségű anyagot állítottunk elő. Ennél az illetőnél 720 ezer liter olajat szőkítettünk ki. Utána kiköltöztünk Soltvad- kerttől nem messze egy telepre, szintén ezzel all darab alumíniumtartállyal. Ott egy ipartelepen voltunk, ahol jó hírünk lett, és olyan kapacitással tudtunk dolgozni. A vámosok szóltak Flaisz úrnak, akinek dolgoztunk, hogy feljelentés érkezett, hogy mi a falu kellős közepén szőkítünk, és valahova vigyük el a tartályokat. Költözködés Ezután kiköltöztünk Bócsára, amely Soltvadkert és Kecel között van - a bal oldalon kell bemenni. Ez régen busztelep volt. Itt kezdtünk el dolgozni. Valahogy megoldották, hogy a MOL- telepekről a szigorítás után is ki lehetett hozni a HTO-t. Nem tudom, hogy ezt hogyan tudták megoldani. Stadler Józsinak Akasztón a fuvaros társasága oldotta meg valahogy, hogy mivel elfogyott a Flaiszéknak az olaj, nem volt utánpótlás, és a piacokra nagyon kellett ez a jó minőségű gázolaj. Tulajdonképpen a HTO is gázolaj, csak benne volt a festékanyag. De mivel ilyan tiszta és bevizsgálható volt, vitték a benzinkutasa, a Shell-kutakra, a MOL-kutakra, mindenhova el lehetett adni, annyira tiszta volt. Valahogy megoldotta a Stadlerék akasztói csapata, hogy kapjunk gázolajat a MOL-tól - nem tudom, hogyan tudták megoldani és folyamatosan szállítottunk ide. De itt sem tudtuk sokáig ügyködni, csak két hetet, mert valaki feljelentett. Utána költöztünk Imrehegy- re. Ez a telephely egy hűtőház mögött van. Szintén odahur- cibáltuk. Ezek alumíniumtartályok voltak, és szintén ezt a tizenegy darabot Nyúl Józsival elvittük Imrehegyre. Ott is két hetet voltunk. De úgy beindult a szőkítés - nem tudom, hírünk lett, vagy mi történt -, hogy az összes benzinkutasnak kellett. Hívtak minket Debrecenbe, nem tudom, ki - a vasút mellett szőkítettünk. Abádszalókon van egy nagy műtrágyatelep, és ott volt öt darab százezres tartály. Akkor csináltunk ott először százezer literes edényekben szőkítést. Az a telep a későbbiekben megbukott, de ott napjában 500 ezer litert kellett kiszőkíteni egy-két héten keresztül - de már nem tudom pontosan a napokat. Utána valaki más vette át tőlünk. Ezt mi júniusban csináltuk, és egészen októberig azon a telepen folyamatosan ment a szőkítés. Lehet, hogy olcsóbban csinálták mások, de nem minket hívtak. Flaisz úr egyezett meg, hogy literenként 4 forintot fizet neki az, aki akarja, hogy szőkítsünk neki. Lehet, hogy találtak két forintért. Ezek a vegyszerek tulajdonképpen fillérekbe kerültek, nem kerültek sok pénzbe. Egy tartály anyagköltsége kb. 10 ezer forint volt. Az 30 vagy 50 ezer liter volt, és volt egy olyan manőver, hogy Flaisz, aki intézte, 4 forintot kért, és az 120 ezer. Volt olyan, aki azt mondta, hogy megcsinálja, mert utána az újságok, a tévé és mindenki ezzel foglalkozott. Hogy volt, aki megcsinálja, vagy kerestek mást, vagy nem tudom. Mind kivonultak a rendőrök Minket elhelyeztek utána Orgo- ványra. Ez a telephely benne volt' a későbbi újsághírekben is. Ott volt először rendőrségi ügyünk. A csapat - Nyúl Józsi, az édesapám, Flaisz, Litauszky István - szintén ott telepített hat darab 30 ezer literest. Nyúl Józsi lakására pedig, ahol régebben dolgoztunk ezzel a 11 darab tartállyal, visszavittünk négy darab tartályt. Ekkor kerültem kapcsolatba Dékány Istvánnal - ők most szabadultak -, és a későbbiekben ők alapították ezekből a pénzekből az Energol Rt.-t. Ez a telephely úgy helyezkedik el, hogy ahogy megyünk Jakabszállásról Soltvadkert felé, jobb oldalon van Orgovány és a bal oldalon egy kertészetbe beraktunk még hat darab tartályt. Valahogy, nem tudom, hogy történt, mind e két telepünk megbukott, kivonultak a rendőrök és mindent lefoglaltak. A nagy tűz Soltvadkerten kimentek a Nyúl Józsihoz a vámosok. Ott nem lett különösebb probléma, any- nyit mondtak a vámosoknak - fel volt töltve a négy tartály, fennálltunk a tartályokon, kinn voltak a vámosok, és annyit mondott a Nyúl, hogy a Fiaisznak az olaja. Mondták a Nyúlnak a vámosok, hogy készüljön, pakoljon, viszik be letartóztatni. A Flaisz felhívta a vámosokat, és akkor mindenki elhúzott, és adtak 24 órát, hogy elvigyük a tartályokat. Ezeket a tartályokat mi kivittük. Ami Orgoványon maradt, az ben- nemaradt az újságban. Ott 140 ezer liter kiszőkített, kész gázolaj maradt. Utána én nem foglalkoztam vele, a lényeg az, hogy a téesz-elnökkel beszéltem, valamilyen úton-módon elvitték a tartályokkal együtt. Gondolom, nem a rendőrségnek vagy a vámőrségnek volt szüksége 6 darab vastartályra, amikor a súlyuk 50-60 mázsa. Valami stikli-úton, a lényeg az, hogy eltűnt, mert azért visszamentem megnézni, érdekelt a dolog, de egy fél év múlva már nem voltak ott a tartályok. Akkor volt az a nagy tűz a környéken, amikor égett az egész nemzeti park. Pont e tartályok körül volt. Ide akarták telepíteni, de. nem volt idejük, pont körbeégte őket, és bent volt 140 ezer liter gázolaj. Itt kerültem kapcsolatba Dékány Istvánnal és a Pócsa Lászlóval. Akiknek később szerepük lesz. Ők mindketten az Energol főszereplői lesznek majd mondandómban. Utána visszakeverdtünk szintén a Flaisz tüzéptelepére, Kecelre, és ott szkígettünk kb. 1993 novemberéig. Addig tudtuk csinálni, mert a Flaisz fia egy balesetben a Pintér Józsi fiával együtt meghalt, és akkor még csinálgattuk, de akkor abbahagytuk a Flaisznál az olajszőkítést, és áttettük inkább más telephelyekre a székhelyünket. A telepekre általában 98 százalékos kénsavat és ólmot hoztunk. Ezt a Tiszai Vegyi Kombinátból hozták apuék. Nagyon egyszerű volt, hamis rendszámmal mentünk be, és feltöltötték az edényeket, mert a 98 százalékos kénsavból, ha háromszoros hígítás van, akkor lesz az akkumulátorokban használatos akkusav. így hamis papírokkal elintézték, hogy magkapjuk azt a mennyiséget. Tulajdonképpen hetente jrtunk, vagy még sűrűbben, ezt Litauszky István intézte, a Flaisz úr szomszédja, és a Pócsik Lacika, ők hordták apuval. Néha elmentem velük, de nem volt jelentősége az ügynek. (A dokumentumot szerkesztőségünk lapzárta után kapta meg, ezért az esetleges betűhibákért elnézést kérünk.) Holnap folytatjuk. „A vasút mellett szőkítettünk. Napjában 500 ezer litert.” fotói pn-archív
