Petőfi Népe, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-10 / 135. szám
Petőfi Népe • • 2000. Június 10., szombat ünnepi magazin Szerkeszti: Bán János, Miklós Magda A SZERZETESRENDEK FELOSZLATÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁN / A remény és a közösség ünnepe Beszélgetés Szabó István piarista iskolaigazgatóval A tavasz kiteljesedésének megünneplése minden nép hagyományrendszerében megtalálható. A tavaszünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább a pünkösdhöz tapadtak, mivel az egyház keresztény tartalommal iparkodott megtölteni ezeket. A tavaszi pompás virágzásban a Szentlélek ajándékát, ünnepét hirdette s hirdeti ma is a híveknek. Az idei pünkösd azonban a magyar egyházban drámai históriát is idéz. Otven évvel ezelőtt a szerzetesrendek feloszlatásával újabb súlyos megpróbáltatás nehezedett a hívek közösségeire.- 1950. június 8-án és 9-én kezdődött az Államvédelmi Hatóság alaposan megtervezett akciója, majd ez folytatódott június 14-én, július 11-én és 14-én - idézi föl az idősebb szerzetestársak visszaemlékezéseit Szabó István, a kecskeméti Piarista Gimnázium igazgatója, aki akkoriban kilencéves volt.- Kényszertartózkodási helyekre zsúfolták össze őket, majd egy idő után többségüket szétzavarták.- Hivatalosan mivel indokolták tettüket?- Az akkori magyarázatok szerint a szerzetesekre nem volt tovább szüksége a társadalomnak, mert munkájukat - elsősorban a tanítást és a betegápolást - az állam vette át. A négy évtized keserű tapasztalata megmutatta, hogy ezzel mennyi veszteség érte az egész magyar társadalmat. A szerzetesek elhurcolása ellen a hívek több helyen hősiesen tiltakoztak. A püspöki kar tárgyalásokat kezdett az állami hatóságokkal. De minden erőfeszítés eredménytelen maradt. Szeptember 7-én megjelent a törvény, amely megvonta a szerzetesek működési engedélyét - négy rend kivételével, amelyek nyolc iskolát továbbra is fenntarthattak.- A kecskeméti szerzetesház és az iskola éppen a kivételek között volt...- Az akkoriban itt tanító huszonöt testvér nem tudta, milyen sors vár rá. Innét ugyan nem vittek el senkit, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez az intézmény „ideiglenesen” megmaradhat, mindenki tudta, hogy megint nehéz korszak következik. Félelemben, szoron- gattatás közt, szegénységben, másodosztályú állampolgárként nem volt könnyű gyermeket nevelni, tanítani.- Ezek szerint tehát a mostani ünnep önöknél a nehéz idők felidézésével telik?- Pünkösd, az egyház születésének az emléknapja, a vigasztalás, a bátorság, a tudás, a bölcsesség lelkének a kiáradását kínálja. Ha visszatekintünk - most az egész magyar egyház felidézi ezeket a viharos időket -, éppen az öröm és a vigasztalás kell hogy szétáradjon közösségeinkben. Az, hogy létezünk, hogy a rendszerváltoztatás után képes volt megújulni, megerősödni sok korábban megsemmisített, halálra ítélt közösség, azt bizonyítja, hogy az Ur Szent Lelke valóban leszállt a földre, működik, éltet, érlel, gazdagít. Most, a jubileumi Szentévben még erősebben hat ránk ez a különleges, erősítő kegyelem. Mai gondjainkban pedig - amikor már csüggednénk - éppen a mártír testvérek példája ad erőt és biztatást. Hány pap és szerzetesnővér és üldözött világi hívő mondhatta el Szent Pállal akkoriban: „Fáradtam és kínlódtam, éheztem és szomjaztam, gyakran koplaltam, fa- és nem volt mit fölvennem”, s Krisztus nevéért •mindezt el tud- ™Jwák viselni.- Hogy ünnepük a kecskeméti szerzetesek az idei pünkösdöt?- Igaz közösségi ünnepet tervezünk. Régi iskolai hagyományt fölújítva immár a negyedik alkalommal rendezzük meg a kerti ünnepélyünket, amelyre meghívtuk régi tanítványainkat, a diákjaink szüleit, hozzátartozóit és ott lesznek természetesen a tantestület tagjai is. Hisszük, hogy a Szentlélek ünnepét - a templomi szertartások mellett - méltóbb formában, mint testvéribaráti közösségben nem is ünnepelhetnénk meg. Könnyed kikapcsolódást ígérünk, amely lehetőséget kínál a táncra, a játékra, de az elmélyült, alapos beszélgetésekre, ba- rátkozásra. Úgy érezzük, hogy a mai egyházi iskola - a többi között - éppen ezen a területen tud olyan többletet nyújtani, amely megkülönbözteti a sok hasonló célú intézmény között. Őszintén remélem, hogy ez a mostani pünkösd is meghozza s széthinti áldásos égi adományait, amelyből, remélem, a Petőfi Népe olvasói is erőt meríthetnek. FARKAS P. JÓZSEF A pünkösd keresztényi csodája A Szentlélek eljövetele Naivságában is csodálatos, arany-bíbor ragyogású kép látható a hildesheimi St. Lamberti- templom Péter-Pál oltárának belső szárnyán. Ismeretlen mester alkotása, a 15. század első negyedében készülhetett, és ilyentájt, pünkösd hetében, mindig a hívők, a templomba betérők elé tárják ezrek gyönyörűségére. A Szentlélek eljövetelét örökíti meg: középpontjában a Szűz, Jézus Krisztus anyja, feje fölött a Szentlélek galamb formájában, körötte pedig a Megváltó tanítványai, az apostolok. A galamb, a Szentlélek jelképe már a 2. századi ábrázolásokon jelen van. Szent madárként azonban még ennél is régebbi: szimbólum volt a föníciaiaknál, a babilóniaiaknál, a görögöknél. Mi több, az iszlám vallásban is: Mohamed próféta védelmező kísérője. A kereszténység kialakulásával viszont az egész világon elterjedt jelképpé vált. „És Jézus megkerésztelked- vén, azonnal kijőve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mint egy galambot és ő reá szállani.” (Máté Evan- gyélioma 3.16 - Károli Gáspár fordítása.) A pünkösd keresztényi csodája a Szent Lélek eljövetele annak a galambnak az alakjában, amelyet annakidején az ég küldött látomásként a Ga- lileából Keresztelő Jánoshoz zarándokló Jézusnak. „És amikor a ) pünkösd napja eljött, mindnyájan (=az apostolok) egyakarat- tal együtt valának... (Jeruzsá- lemban, hogy megfeszített, harmadnapjára föltámadott Mesterük szerepét majd az ő kis közösségük vegye át és hirdesse tanait, miáltal az isteni mű az ember kezébe kerül) és meg- telének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok...” (Apostolok cselekedetei, 2.1,4) Szólniok, hogy a világ összes nyelvén hirdethessék Krisztus egyházának tanításait, általuk pedig a babiloni átokkal, a soknyelvűséggel sújtott Föld minden népéhez szólhasson a keresztény egyház. Fodor András Pünkösd Minden tavasszal újra élem a reggel gyönyörét: a lucfenyők, a kertek magasában, keserves, hosszú boldog szaggatással burukkolnak a gilicék. És fölcsattan a gyermekének, fölbúg az orgonya: Jövel szentlélek! - vigyél el a nyárba, hol égig ér a játék palotája, szabadság otthona. Már jön értem apám az állomásról, futok elébe ki, a kanyarból is látom szívdobogva: örömöt ír felém a sétabotja, föl-fölbuktatja, lengeti. Holnap pünkösd napja A húsvét utáni ötvenedik napon, így ebben az évben június 11-én, vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz pünkösd napját. A pünkösd elnevezés a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, és minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. A pünkösd az ókori zsidóságnál eredetileg aratási hálaadó ünnep volt, ez később az úgynevezett Sínai-hegyi szövetség megünneplésének tartalmával bővült. A zsidók ma is ezt ünnepük, míg a keresztények a pünkösdöt a Szentlélek alászállásának napjaként tisztelik. Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják. E mögött az a magyarázat húzódik meg: az evangélium szerint Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték a pünkösdöt. Szent Péter prédikációját követően sokan megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de számos vonásukban ősi tavaszünnepi pogány rítusok emlékét is őrzik. Jellegzetes pünkösdi népszokás a pünkösdölés, a pünkösdi király és királyné választása, valamint a májusfa felállítása vagy éppen kidöntése. Több helyen ma is a pünkösdi búcsú vonzza a legnagyobb tömegeket. A pünkösd idő- és termésjósló napként is ismert. Ha ezen a napon esik az eső, üszkös lesz a gabona. Ha szép az idő, sok bor lesz - tartják sok helyen. A szokásos ünnepi étel ilyenkor a rántott csirke vagy az idei liba volt, uborkasalátával. Pünkösdkor lehetőleg sárga süteményt sütöttek, ez a néphagyomány szerint a szép kendertermést biztosítja. Szentév a Szentföldön A Szentföldön nem lehet elegendő időt tölteni. Ahogyan egy hosszabb ideje ott élő neves tollforgató jegyezte meg: „Két heti tartózkodás után könyvet akartam írni, két hónap után maradtam a cikkeknél, két év leteltével pedig változatlan buzgalommal gyűjtöm a benyomásokat...” Történelem és legendák kapcsolódnak össze, a hely szelleme a Bibliát idézi, s, ha ez mindig így van, különösen érvényes az idei Szentévben. A hétköznapok között most ismét ünnepi a készülődés, pünkösd közeledtével. Ám a három nagy világvallás által egyaránt szent városnak tartott Jeruzsálemben van új a nap alatt, s ez prózaian segíti az időzavarral küszködő látogatót. Négy esztendei munkával, a legkiválóbb szakemberek bevonásával felépítették 1:50 arányos mértékben a hajdani Jeruzsálemet. A várost sokszor elpusztították a hódítók, de mindent és mindenkit túlélt. Jeruzsálemben természetesen nem lehet csak a múltnál időzni, hiszen a város jelenét tucatnyi ENSZ-határozat szabályozná, ha megtartanák azokat, jövőjéről pedig alapvetően eltérnek az elképzelések. Az elmozdulás nem gyors, de a helyszínen járva mégis érezni valami reményt. A Szentév folytatódik a Szentföldön. ____ FEB K ÖRMENET. A szentkúti pünkösdi körmenet az egyik legjelentősebb Bács-Kiskun megyei búcsújáró hely. Esztendőről esztendőre sok ezren zarándokolnak el ide közelről, s távolról egyaránt. A Szentlélek eljövetelének ünnepe megmaradt az egyik legszebb, legemlékezetesebb vallási ünnepünknek._______■