Petőfi Népe, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-29 / 100. szám

Petőfi Népe 2000. Április 29., szombat Hétvégi magazin Szerkeszti: Bán János, Miklós Magda Emlékezetes bakik a filmvásznon Római rabszolgák tornacipőben Római kori rabszolgák karórával és tornacipő­ben? Hol lehetséges ez? Természetesen a mozi­ban. A legtöbb Oscart besöprő, 1959-ben forgatott Spartacusban veheti észre a jó szemű néző ezt az anakronizmust a tömegjelenetekben. De nem ez az egyetlen baki, ami benn maradt egy filmben. Hihetetlen, hogy az utó­szinkron során sem ve­szi senki észre, hogy a színészek néha kiesnek szerepükből és nem •filmbéli, hanem civil ne­vükön szólítják egy­mást. Ez történt an­nak idején Mark Hamillel a Csilla­gok háborújában, amikor nem Leia hercegnőként, ha­nem Carrie-ként szólította meg part­nernőjét, Carrie Fishert. A1 Pacino utál­ja a meztelen-je­leneteket. A sze­relem tengere cí­mű filmben elcsa­varja Ellen Bárkin fejét. Amikor kibú­jik a közös ágyból, azonnal felhúz egy alsónadrágot, ho­lott amint felkel, látszik, hogy már van rajta egy. Ha­sonló baki, ami­kor Harrison Ford a Végve­szélyben című filmben egy olyan riporter­magnóba beszél bele, amelyben nem forog a ka­zetta. Még kí­nosabb, hogy az Indiana Jo- nes-filmek Ugyanilyen történelmiet­len jelenet látható a Mrs. Brown című filmben, amely Viktória királynő korában játszódik. Míg a főhős a tengerparton süt­kérezik, a távolban egy szörfözőt, majd egy jet- skízőt is felfedezhet a né­ző. Ugyanebben a korban játszódott Peter Sellers egyik filmje, a Joe bácsi utolsó üdvözlete, ahol té­véantennáktól hemzseg­nek London háztetői. A Gettysburg című amerikai háborús drámában a hát­térben egy autó száguld keresztül a csatamezőn. A legutóbbi James Bond-filmben, A világ nem elégben Pierce Bros- nan autóját - a forgató- könyv szerint - egy látha­tatlan szellem vezeti, úgy száguldanak keresztül Hamburg városán. Ám aki odafigyel, észreveheti a sofőr ujjait a kormányon. Leia hercegnő helyett Carrie. Sebaj, az utó­szinkron a Csillagok háborújában segített a gondon. egyikében, az Elveszett frigyláda fosztogatóiban ugyancsak ő viaskodik egy kígyóval, amit üveg­ketrecbe zártak. Julia Robertsnek is si­került a Micsoda nő! cí­mű vígjátékban perceken át ennie a croissant-t anél­kül, hogy az fogyott vol­na. A hibakeresők a leg­nagyobb fogást a Robin Hooddal aratták. Bár a történet a XIV. században játszódik, Kevin Costner- nek mégis sikerül a dove- ri partraszállást követően másnap a skót határnál lennie. piros christa Kirk Douglas a Spartacus cimű filmben: karóra és tornacipő nélkül. Éles szeműek bámulhatják a képernyőt, ki és mikor bukkan fel az említett felaerelésben. Lisa Simmons csak egy hajszállal maradt ki a Vadiúj vadnyugat című western sci-fi stábjából. Ám az élet kárpótolta: ő alakíthatja a Lawless című új cowboyfilm női főszerepét. Garbo titka Greta Garbo és legközeleb­bi barátnője kapcsolata éppolyan ti­tokzatos volt, mint maga a sztár. A szí­nésznő halálának tizedik évfordulóján felbontották a két nő levelezését. A hu­szonöt levél, a virágok, a táviratok, fotók és versi­kék alapján az olvasó képtelen eldönteni, hogy a sztár milyen érzelmeket táplált Mercedes de Acosta nevű unokahúga iránt. Acosta végrendele­tében meghagyta, hogy a papírokat csak a saját vagy Garbó halála után tíz évvel hozhatják nyilvá­nosságra. SZTÁRLESEN Szörényi Levente szőlőt telepít Riporterünk a legnagyobb . munkában találta Szörényi Leventén. Új, nagyszabású művön dolgozik, egy új rockoperán, mely termé­szetesen történelmi tárgyú.- Ugye jól tudom, hogy az első hangszere nem a gitár volt?- Tízéves korom körül kereszt­anyám tanított a Szabolccsal min­ket hegedülni. Ez volt az első ren­des, komoly hangszerünk. Egyébként pedig szájjal muzsi­káltunk a Visegrádi utcai lakók legnagyobb örömére.- A zenét egyszerre kezdték a testvérével tanulni. Úgy tűnik, hogy azóta is ilyen jó testvérek. Mindent együtt csinálnak.- Amikor zenekarban voltunk, akkor nem voltunk olyan jó test­vérek. Érdekes módon sokkal többet veszekedtünk egymással, mint bárki mással, akár az Illés­ben, akár a Fonográfban. Azóta már Szabolccsal nem nagyon vi­tatkozom. De ezek építő jellegű veszekedések voltak. Ha elvállal­ja a zenei rendezőséget a stúdió­ban, jó, ha nem vállalja, én nem könyörgök neki. Van egy me­nedzser, történetesen a felesége, úgyhogy beszéljék meg egymás­sal, én Szabolccsal nem vitatko­zom.- Mi lett volna, ha nincs az Illés zenekar, Szörényi Leven­téből és a testvéréből. Akkor is zenész lett volna?- Ez nyilvánvaló. Mi lett volna, ha? A történészek el se tudják képzelni azt, hogy egy művész például igenis elgondolja azt, hogy mi lett volna, ha. A darabjaink erről szólnak. Az István, a király, az Attila és a most bemutatásra készülő Veled, Uram eljátszik azzal a gondolattal, mert megteheti művészként, hogy mi lett volna, ha. Mi lett volna, ha nincs Illés? Akkor nagyon sok minden nincsen. Én a Kossuth-díj kapcsán már­ciusban elmondtam: meggyőző­désem az, hogy az Illés mint ko­hó, mint műhely, mint őskohó, ösműhely létezett, ahol próbál­gattuk szárnyainkat az első pil­lanattól kezdve: azt, hogy lehet magyarul jól énekelni ezt a műfa­jt, hogy keli a zenét úgy alakítani, hogy közben tessen a fiatalok­nak, de mégis újszerű legyen, hogy bírja el a népzenei ele­meket, a magyar népzenét. En­nek a következményeképpen született meg a Kőműves Kele­men, az István, a király, az Attila.- A mostani munkája köny- nyebb, mint ha visszagondol arra az időre, amikor az Illéssel elkezdték?- Sokkal össztettebb lett a mi munkánk. Barátaimnak nevetve szoktam mondani, hogy én töb­bet dolgozom, mint amikor fiatal voltam. Igaz ugyan, és ezt egy kicsit jóérzéssel is mondom, ez annak is köszönhető, hogy az évnek a felét, méghozzá a nyári felét, tavasztői őszig a szőlőmben töltöm.- Maga műveli?- Igen, kapálok, most telepí­tettünk egy kisebb részt egy má­sik fajtából. Én azt hiszem, hogy ez az Isten ajándéka nekem. Lehet, hogy ezt a megsokszoro­zódott munkát és főleg felelős­séget kaptam, mert az embernek annakidején nem volt igazán fe­lelősségtudata, ösztönösen csi­nálta azt, amit csinált. Most már nyomasztja az embert az, hogy csinál­hat, amit akar. Nem kötelező ez, se az egyik, se a másik, tehát a hivatás sem kötelező. Lehet azt mondani, hogy eltolom magamtól, fáradt vagyok, eleget csináltam eddig is, most csak a szőlő érdekel. Vagy for­dítva is: nem érdekel ez a szőlő, ez hülyeség, kár volt csinálnom, mert itt tapsot kapok. Nem tehetem meg, és borzasztó jól érzem ma­gam, hogy a kettő együtt tölti ki az életemet. ■

Next

/
Thumbnails
Contents