Petőfi Népe, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-12 / 86. szám

TISZTELT SZÍ RKESZTŐSÉG! Petőfi Népe - 11. oldal 2000. ÁPRILIS 12., SZERDA Cikkünk nyomán Meddig tart még a halálfutam a kecskeméti kiskörúton? Örömmel olvasgatom szá­momra sokszor élményt je­lentő újságjukat, a Petőfi Népét. Maga az is nagy öröm nekem, talán sokunk­nak, hogy egészséges és oly­kor gunyoros kritikát mellé­kelnek híreikhez. Ebből következik, hogy legtöbb­jükkel egyetértek. Újságjukat már a 60-as évek óta olvasom, húsz éve járatom. Ehhez tartozik az utóbbi na­pokban megjelent cikkük, mely­nek címe: „Halálfutam a belvá­rosban”. Többek között a rendőr­kapitány nyilatkozott, hogy „ál­landó járőröket külön erre a célra nem tud biztosítani”. Igaz is, er­ről jut eszembe: kb. 30-35 éve ve­zetek autót, de az utóbbi 10-12 évben egyszer állított meg és iga­zoltatott közúti ellenőrzés címén rendőr. Elfoglaltak? Kevesen van­nak? Nem érdeklem őket? Hétvé­gén pedig - nekik is hétvége van - ha meg'is fognak „valaltit”, azt úgysem büntetik meg úgy, hogy elmenjen a kedve a jövő heti esti kiruccanástól. Ha elveszik a jogo­sítványt, azt úgyis visszakéri vagy - vásárolja a papa. Ám lehet jogo­sítvány nélkül is vezetni. Ki figyel oda? „Már több ízben is igazoltat­tuk őket” - mondja a rendőrkapi­tány. Persze, az unalomig. Külön­ben is csak akkor igazoltatnak, „ha ezt a rendőr észleli”, de hogy is észlelné. Hát minden szombat, vasárnap este nem lehetnek a kis­körúton... Érdekes, hogy ennél hatéko­nyabb megoldás a rendőrségen senkinek nem jut az eszébe! Meg kell várni, amíg egy-két halálos baleset történik, ha egyáltalán ar­ra is érdemes odafigyelni vagy időt szakítani. K. Ó., KECSKEMÉT Mit szólna Homyik János, ha látná szülővárosát? Ha a képzelet szárnyán kalandozva megje­lenne közöttünk a múlt évszázad nagy kecs­keméti lokálpatriótája, Hornyik János, na­gyon elcsodálkozna a szülőháza körül tör­tént óriási változásokon. Bizonyára örülne, hogy a szülőháza helyén épült görögkeleti templom tornyán már 14 éve működik a toronyóra (ill. 2000 januárjáig műkö­dött), melynek megjavítására az illetékes egyház szegénységre hivatkozva néhány ezer forintot nem tud áldozni. Megjegyezni kívánom, a toronyórát 1986-ban társadalmi munkában magam szereltem föl, melynek időközi karbantartását, gondozását az elmúlt években ingyen végeztem el. Hornyik János talán annak is örülne, hogy kiala­kult egy háromszög alakú üzletközpont, mely­nek egyik oldala a Hornyik János körút, a másik oldal a Széchenyi térre néző görögkatolikus templom a hozzá tartozó parókiával és múze­ummal. A harmadik oldala a görög templom utcai üzlet­sor, egészen a Katona József Megyei Könyvtárig. Ez az üzletnegyed 15 évvel ezelőtt, újonnan épí­tett és .szépen felújított épületeivel Kecskemét egyik ékessége volt. Homyik János ámulva néz­né órásboltom cégéreként épített világórát, melyhez hasonlót széles e hazában még nem lá­tott. Lehetne még sorolni, hogy mi tetszene Hornyik János úrnak, hiszen van még sok nem említett szépség, érdekesség az előzőekben em­lített háromszögben. De mi az, ami elszomorítaná az ő szívét. A tel­jesség igénye nélkül felsorolnék néhányat, me­lyek évek óta egyre nagyobb mértékben jelent­keznek, s melyek borzolják az erre járók idegeit. Ezekkel a problémákkal felkerestük több alka­lommal is az illetékes hivatalokat, de kéréseink sajnos nem találtak megértésre és a környezet rendbetételére nem került sor. Az üzlettömb belső udvarán nincs közvilágítás, éjszaka csavargók, betörők fosztogatják az ud­vart, vandál módon viselkednek és nyilvános WC-nek tekintik az udvart és az öt átjárót. Az órásüzlet előtt lévő ivókút több éve nem mű­ködik. A világóra előtti három­szögletű park gyalázatos álla­potban van. Tele szeméttel, a dísznövényeket a gaz elnyom­ta, letaposva, kiszáradva, tele cseréptörmelékkel. A görög templom utcai, 1896-ban épült épület néhány éve felújított te­tőcserepei szétfagytak, kisebb szél esetén is élet- veszélyesen hullanak, a nagyobb viharokról nem is szólva. Az előbb említett épület külső va­kolata, festése is nagyon elhanyagolt állapotban van. Bízom abban, hogy odafigyeléssel és némi segít­séggel újra megszépül és kivirágzik az üzlet­tömb, és nem szégyene, hanem éke lesz Kecske­métnek, melynek Hornyik János is örülne. HANGA ISTVÁN ÓRÁSMESTER, KECSKEMÉT Két orvos önzeüen küzdelme társunk életéért Kiss Éva, a kaskantyúi ki­rándulócsoport tagja elhatá­rozta, hogy kijön a majsai szabadtéri körmedencébe, ahol ismerősei már füröd- tek. Mosolyogva, integetve nézett körül, hol vannak a társai. Elindult a vízbe - leérve a lép­csőn, három-négy lépés után megingott és egy félfordulat után elesett. Odaröhantunk és azonnal a medence betonteraszára fektet­tük. Láttuk, hogy szemei már fennakadtak, nem lélegzett - megszűnt az élete. Ekkor lépett oda egy férfi és egy nő. A férfi azonnal közölte: Menjenek félre, mentőorvosok vagyunk, ez a szakmánk. Mi fél­reálltunk és ők ketten - kézzel és szájjal - megkezdték a mentést. Mindenki megrökönyödött - rá­nézve a hölgyre -, többen mond­ták, meghalt. Ők ketten azonban tették, amit kellett. Sokan szalad­tak, mentőt, orvost kérni, majd jöttek a fürdő ügyeletesei, amikor hosszú szünet után újra megrebbent társunk szeme és a mellkasa mozogni kezdett. Újra élt! Majd rövid idő múlva újra úgy tűnt, nincs benne élet.- Vége, meghalt - mondta a nő, a férfi azonban nem hagyta. Csi­nálta, csinálta szótlanul. Újra fel­Az életmentők: dr. Kastyál Artúr és felesége, dr. Kovács Klára élesztették. Ekkor érkeztek meg a kiskunmajsai orvosi ügyelettől, majd a mentőkocsi. A kocsin nincs semmi! Harmadszor követ­kezett be a halál. Új segítséggel megindult az újraélesztés. Sike­rült. Már kapott injekciót is, de még minden bizonytalan volt. Nem működött a szíve. Az ügyeleti kocsi bement Maj- sára a rendelőbe, elektrosok- kolóért. Közben újra megszűnt a légzése, majd megérkezett a ko­csi és a műszer beállítása után megindult a gépi-technikai újra­élesztés. Rövid idő után sikerül! Most már tudták mérni a pul­zusát. Előkészítették a mentőkocsi­ból a hordágyat, a beteget ráhe­lyezték, és közel 50 perces küz­delem után elindult a kocsi a be­teggel Kiskunhalasra. A fürdő összes vendége érezte, hogy most már a beteg megmenthető. Akkor merült fel a kérdés: Ki mentette meg? Dr. Kastyál Artúr szekszárdi mentőorvos és felesé­ge, dr. Kovács Klára bátaszéki körzeti orvos. Ők először jöttek erre a vidékre családostól, négy gyermekükkel, hogy egy kelle­mes napot töltsenek el Kiskun- majsán. Értékes napjuk lett - megmen­tettek egy embert! A vendégek ezt mondták: „Gyerekek, legye­tek büszkék apukátokra, anyuká­tokra”. „Ilyen lelkiismeretes orvo­sokat hol lehet még találni?” „Ki fogja őket mindezért megdicsér­ni?” Azóta a két orvos a beteget meglátogatták, ajándékot is vittek neki ilyen felírással: „Évike! Újjá­születésedre sok boldogságot, jó egészséget kíván dr. Kovács Klá­ra, dr. Kastyál Artúr:” Mindezeket figyelemmel kísér­te és lejegyezte Kiss Pál, a kirán­dulócsoport vezetője, aki köszö­nettel tartozik az ÉLETMENTŐK­NEK. KISS PÁL, KASKANTYÚ Mi történik azzal, aki adómérséklést kér? Kiskunhalas Város Polgár- mesteri Hivatala - biztosan törvényesen, de a lakosság megszólítása nélkül - beve­zette az ún. egyenes adót: 12.000 Ft/év/lakás/ház. 1999-ben még itt helyben felleb­bezhetett a honpolgár az adó mérséklését vagy elengedését il­letően. 2000 márciusában szab­ványlevelet kapott a lakosság - hivatkozva az állítólagos adóbe­vallásra - hol, mikor, milyen űrla­pon tette? - fizessen. Jól ki lett ez fundálva. A delikvens fellebbe­zéssel élhet Kecskemét felé 3000 Ft-os okmánybélyeggel. Miért oda? Kecskemét kapja az adófo­rintjainkat, vagy itt költik el??? Ákik tavaly mentességet élvez­tek vagy legalább mérséklést, ez évben ugyan miért nem? Nem kellett volna legalább e szegény nyomorultakat megkeresni, meg­kérdezni, leellenőrizni, hogy ké­pes-e fizetni anélkül, hogy a leg­alapvetőbb, legelemibb szükség­leteiről ne kelljen lemondania? Tavaly tették ezt igen megalá­zó módon. Kettesével szállták meg azt, aki merészelt mérsék­lést vagy az adó elengedését kér­ni. Nagy-nagy bűne az az embe­reknek, hogy hosszú, 30-40 évi munka után valamit össze mer­tek kapargatni. Szemétszállítás- temető-kéményseprés-karban- tartás. Ez volt az adó alapja. Az első: jogos, bár ez sem lehet álta­lános. Sok a magányos ember, akik egy héten ha két vödör sze­metet termelnek. A második: mi köze van ehhez annak a polgár­nak, aki itt él ugyan, de nincs senkije ezekben az elhanyagolt temetőkben és ő sem akar ide ke­rülni? A harmadik: Kiskunhala­son nagyon sok olyan lakás van, ahol a kémények ki vannak iktat­va, használaton kívül vannak, ak­kor minek is kell fizetni? Főleg akkor jogtalan, ha kéményseprő­ket is privatizálták, eladták? A hivatal legalább a levelében közölhette volna, hogy megválto­zott az adó neme és számlaszá­ma. Tavaly a szeptemberi fizetés előtt kettő db csekket küldtek, közölvén, hogy a második csekk 2000 első félévére szól. Azok a balgák, akik e csekken, időnap előtt befizették a 6000 Ft-ot, hogy megszabaduljanak a pénzecské­jüktől, most milyen büntetésre számítsanak? A pénz nem arra a számlára fut be, amit időközben kitaláltak. Az OTP-átutalásnál ugyanez a helyzet. A honpolgár szaladgálj on„hogy leróhassa azt, amivel nem ért egyet? Legyen szegény - ez a több - vagy gaz­dag, ugyanazt a 12 000 Ft-ot kell fizetnie. FARKAS MARGIT, KISKUNHALAS Munkatársunk megmutatta olvasónk levelét a halasi önkor­mányzat illetékesének, aki nem kívánta azt kommentálni - a szerk. Az ifjúság mintaképei Ez év április 7-én a 18.45- kor induló 14-es autóbusz- szal jöttem a Széchenyivárosba. Már minden hely el volt foglalva a buszon, mikor egy hölgy, botra támaszkodva lépett fel, s kérés nélkül egyszerre állt fel a helyé­ről egy fiú és egy leány, kedvesen felkínálva a helyüket a láthatóan beteg lábú asszonynak. A hölgy a leány helyét vette igénybe, s a fiú most már a helyét átadó kislány­nak ajánlotta fel a helyét. Ez a je­lenet olyan volt, mintha 1930-at írnánk és nem 2000-et... Megkér­deztem a fiútól, hogy hova jár is­kolába. A válasz kedves és szinte egyértelmű volt. - A piaristákhoz - mondta a fiú. - És te? - kérdez­tem a kislányt. - Én meg a refor­mátus gimnáziumba járok - volt a szintén kedves, tisztelettudó válasz. Önkéntelenül a követke­ző gondolat jutott az eszembe: milyen kár, hogy .csak kevés egy­házi iskolánk van... URBAN ANTAL, KECSKEMÉT Akiket naponta várunk Pólyák Endre 5 éve kézbesí­ti a Petőfi Né­pét Baján. Ko­rábban helyet­tesítőként dol­gozott. A vá­rosi kórház környékén vi­szi ki a lapot. Mint mondja, ő kel a legkorábban a kézbesítők kö­zül, így elsőként vehetik kézbe az újságot a körzetében lakó előfizetők. Előfordult már az is, hogy álmában kiszállította a Pe­tőfi Népét. Ám ébredéskor szo­morúan kellett tudomásul ven­nie, hogy a valóságban még csak akkor kezdődik számára a mű­szak. így nekiállt, és ténylege­sen is kézbesítette az újságot. Olvasószolgálat HOL A KISOROSZLÁN? Talákozzunk Félegyházán is! Ma és holnap még Kecskemé­ten, a Szil-Coop bevásárlóköz­pontban látható nagy, tavaszi játékunk nyereménye, a Peugeot 206-os személygépko­csi. A nyereményautó a májusi sorsolásig megtekinthető lesz több településen is: pénteken, 14-én Kiskunfélegyházán ismer­hetik meg, szombaton a Peugeot Szalonban (a kecske­méti Szent László krt. 33. sz. alatt) láthatják az érdeklődők. Jövő héten kedden és szerdán Kalocsára visszük. Az autó mel­lett munkatársainknál előfizet­hetik a Petőfi Népét mindazok, akik még nem előfizetők. Ez a feltétele ugyanis a sorsoláson való részvételnek. A részletek­ről és a tudnivalókról örömmel tájékoztatjuk az érdeklődőket a helyszínen, illetve ingyenes te­lefonszámunkon: 06-80/480- 756. Május 12-én számítógépes programunk segítségével 100 Petőfi Népe-előfizetőt sorso­lunk ki. Ők ajándékot kapnak és egyúttal meghívást a május 27-ei nyilvános fődíjsorsolásra. A meghívott, személyesen meg­jelenő 100 előfizetőnk közül va­laki, a legszerencsésebb a Peu­geot 206-ossal mehet haza. De még semmi nem dőlt el! Ré­gi és új előfizetőink egyenlő esélyekkel indulnak a sorsolá­son! Május 10-éig még bárki előfizethet 3 havi időtartamra, ezzel esélyt szerez a nyere­ményautóra. FŐ A KÉ­NYELEM! Döntsön a kényelem mellett! Akik banki folyó­számlájukról rendezik a Petőfi Népe előfizetési dí­ját, s mindazok is, akik a szám­lavezető banknál ilyen megbí­zást adnak április végéig, sorso­láson vesznek részt. A sorso­lásra semmit nem kell bekülde­ni, számítógépes program vá­lasztja ki adatállományunkból a nyerteseket. Egy 100 000 Ft ér­tékű takarékbetétkönyv és 4 db Westel 900-as mobiltelefon (Domino-kártyával) talál gazdá­ra folyószámlás előfizetőink kö­zött. A kényelem egy kis sze­rencsével értékes nyereményt is jelenthet! Felhívjuk mindazon előfizetőink figyelmét, akik most adnak megbízást pénzin­tézetünknél, hogy rövidebb- hosszabb átfutási idő előfordul­hat az első banki átutalás telje­sítéséig. Ilyen esetben célszerű az első hónapot kézbesítő mun­katársunknál, számla ellené­ben, készpénzben kifizetni. Az éneklés összeköt „Amit tudsz, az ősök hagyo­mánya, a magad lelke igaz kifejezője!” (Kodály Zoltán) Testvérénekkarunk meghívására ismét Kenderesen voltunk, mivel 15 éves jubileumát ünnepelte az ottani Vadvirág Népdalkor és Ci- terazenekar. Fogadtatásunk a megszokott szeretettel telített volt, mintha hazamentünk volna. Rajtunk, vagyis a Hírős Nép- dalkörön-Citerazenekaron kívül még 26 együttes hozta el az or­szág különböző tájainak csokor­ba kötött csodálatosan szép éne­keit, dalait. Kecskemétet képvi­selte még a másik énekkar, az Univer Táncos Péter Citera és Népdalkor Egyesület is. Mindkét kecskeméti együttes remekelt énekszámaival, a hírős város méltó elismerést nyert, amit az 500 fős közönség vastapssal iga­zolt. Nagy örömmel és lelkileg szeretettel feltöltődve jöttünk ha­za, mivel láttuk és hallottuk, hogy még nem halt ki az össze­tartozás, hazaszeretet, hagyo­mánytisztelet érzése, mely ének­lésen keresztül köti össze az em­beri sziveket. LIPPAI IMRÉMÉ, HÍRŐS NÉPDALKOR, KECSKEMÉT Értékálló nyugdíjak? A lapjuknak napi figyelmes olva­sója vagyok évtizedek óta. Meg­szoktam, a napi programom el­kerülhetetlen része. A 2000. már­cius 29-ei számban olvastam egy cikket a nyugdíjasokról, nyugdí­jakról. Ehhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Belátható időn belül pótolni akarja a kormány a nyugdíjak el­múlt tíz évben elszenvedett „ér­tékcsökkenését”. Mi a belátható idő? Amióta nyugdíjas vagyok, a Horn kormány 20%-kal, a mosta­ni 11, illetve 8%-kal „emelte” a nyugdíjamat. Erre nyilatkozta a PM főosztályvezetője, hogy ez reálértéknövekedést jelentett! Hogy ezt ki vette észre rajta kí­vül, arra kíváncsi lennék. Az inf­láció mértékét felmérők „vásárlá­si kosarába” biztosan nem került gyógyszer - a nyugdíjasok leg­többjének legmeghatározóbb ki­adási tétele. Tőlem - igaz, diákként nyári munkavégzés alkalmával - 1952- ben vonták le az első nyugdíj­járulékot. Folyamatosan dolgoz­tam, az egyetemet is munka mel­lett végeztem, így közel egy fél évszázadig fizettem a kötelező hozzájárulást és dolgozom most is mint nyugdíjas. így most ne alamizsnaként kezeljék a nyugdí­jainkat, mert arra alanyi jogunk van. Azt a mindenkori kormány­nak kell biztosítani. Lehet, hogy ők is lesznek egyszer nyugdíja­sok? NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents