Petőfi Népe, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-22 / 68. szám

2000. Március 22., szerda TISZTELT S2E RKESZTŐSÉG! Petőfi Népe -11. oldal Szurkolás kecskeméti módra Volt szerencsém megnézni a múlt hét végén a Kecskeméti FC-Békéscsaba NB I-es lab­darúgó-mérkőzést. Az ott tapasztalt szurkolói viselkedés elgondolkodtatott és arra biztatott, hogy véleményemet írásba foglaljam. A SZURKOLÓKRÓL Elismerem, naiv feltételezés az, amikor valaki arra gondol, hogy egy sportszerető, jelen eset­ben focibarát közönség szurkolói megnyil­vánulásainak vizsgálatakor kizárólag csak a saját szeretett csapata felé igyekvő biztató szavak végeláthatatlan sorát lehet felfedezni. Azt pedig egyenesen szégyenteljesnek tar­tom, amikor a szeretett csapat 2-0-ás veze­tésekor még inkább előtérbe kerül az ad­digra már éppen eléggé „ismert” vendég­edző. Magától értetődő, hogy az izgalomtól felhevült drukkerek olykor eleresztenek egy-két, a bíró­nak, esetleg a zászlaját tévesen, időszerűtlenül, ellentétesen, helytelenül felmutató asszisztens­nek szánt felszólítást. Sőt, azt is megértem, amikor valamely játékos felrúgásakor, lete­perésekor, megtaposásakor, sérülésekor na­gyobb lesz a hangzavar a stadionban. Hazánkban az is gyakori jelenség, hogy amikor a „sztár” egy másik, ne adj’ Isten ősi vetélytárs gárdához igazol, az egykori hálás publikum kikezdi, megtalálja, és az egész rokonságát a figyelem középpontjába keríti. Valahol persze természetes ez a viselkedés a „megbántott”, „megsértett” szurkolóktól, minthogy az is, hogy a többnyire fiatal, harsány, -5 fokban is félmeztelen egyénekből álló B-közép még a szokásosnál is élesebb kritikát fogalmaz meg mérkőzésről mérkőzésre. Ez már csak így van, így alakult ki. Alakulhatott volna másképpen is, dehát fogadjuk el így. Vannak azonban számom­ra érthetetlen és felfoghatatlan dolgok. Értelmi képességeim megütik azt a szintet, hogy belás­sam, a bíró nem teljesen hülye. Azért bíró, mert elvégzett egy játékvezetői tanfolyamot, és érett arra, hogy levezényeljen egy labdarúgó­mérkőzést. Nem minden ítélete téves, még akkor sem, ha ítéletekor a szeretett csapat mondjuk sárga lappal, az ellenfél pedig bedobással(l), szabadrúgással, szöglettel lesz gazdagabb. Nem értem, hogy az ugyancsak értelmes, az életből sokat tapasztalt nyugdíjas szurkolók miért hozzák elő a bíró édesanyját nyolcvan- háromszor egy meccsen, hetvenkilencszer min­den ok nélkül. Bizonyára sokuknak ez az egyetlen szórakozása, itt kiélheti magát az ember, ám nem tudom, miért nincs annyi tartá­suk, hogy szurkolásukkal ne sértsék meg egymást vagy egy (esetleg három), munkáját végző embertársukat. Pásztor József 9-szeres válogatott, több száz élvonalbeli mérkőzés részese, játszott külföldön is, a Békéscsaba edzőjeként bronzérmet szerzett és kijutott az UEFÁ-kupába, az egyik legjobb hazai tréner, szakmai tudását elismerik. Egy vagy esetleg két gól miért hatalmazza fel a drukkereket arra, hogy melegebb égtájra küldjék, megalázzák az ellenfél edzőjét. Meg sem fordul a fejükben az a lehetőség, hogy odaszóljanak a hazai kispad- hoz, valahogy így: „Szép volt, Nagy Laci!” Helyette a legocsmányabb, legtrágárabb szavakkal sorozzák azt, aki a legkevésbé érdem­li meg ezt a fajta viselkedést. Sajnálom ezeket az embereket, ilyenkor szé­gyellem azt, hogy kecskeméti vagyok. Amíg ilyen állapotok uralkodnak Széktón, semmit sem ér, hogy jó csapatunk van... ___DOBOS SÁNDOR, KECSKEMÉT H adjárat a macskák ellen? A kecskeméti városközponti nagy ABC környékén élt egy fekete-fehér cica. Gyönyörű volt, ami annak kö­szönhető,hogy gondos pártfogók házat készítettek neki, reggelente meleg tej és étel volt tisztán tar­tott tálkájában. Sajnos egy hete valami történt vele, úgy tűnik, megmérgezték. Most az egyik ház mellett üldögél, betegen. Szörnyű látványt nyújt, s hiába volt a két évi szeretetteljes gon­doskodás. Egy hónappal ezelőtt egy kölyökcica is erre a sorsra ju­tott, szörnyű kínokat átélve, üvöltve pusztult el. Ennek szem- és fültanúja voltam. Tudom, hogy létezik már az állatvédelmi törvény, de sem az autókból kirugdosott kutyák - ilyet is láttam már -, sem az ott­honról elzavart macskák nem ta­lálnak védelmet. Azt is tudom, hogy sokszor az emberek maguk­nak sem tudnak kenyeret venni, nemhogy kóbor macskáknak. Le­het, hogy valaki most indított „hadjáratot” a macskák ellen? Kecskemét - kutyamenhely híján - a „kóbor ebek városa” címet már régen elnyerte. Most pedig a „megmérgezett cicák” cicák cím is hozzájárul? NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Duplán érdemes ajánlani A városföldi Némedi-Varga Imréék nagyon örültek az ajándékcsomagnak. Az Ajánljuk magunkat - ajánljon ön is! című nyere­ményjátékra egyre több elő­fizetői szelvény érkezik. Sokan sikerrel szervezik be roko­naikat, ismerőseiket. Legtöbbjü­ket valóban új előfizetőként kö­szönthetjük. A jó munkáért jár is ajutalom. Havonta egy 10 ezer fo­rint értékű ajándékcsomagot sor­solunk ki azok között, akik a szel­vényt beküldik és az általuk aján­lott személy előfizetője lesz a Pe­tőfi Népének. Legutóbb a városföldi Némedi- Varga Imrééknek kedvezett a sze­rencse.- Azt hittem, hogy az oldalbor­dámnak hozta a születésnapi meglepetést - e humoros meg­jegyzéssel fogadott a ház ura, amikor meglátta a nagy ajándék- csomagot. - Tegnap volt a mama 58. Nincs elkésve, még holnap is jöhetne - viccelődött a jó kedélyű férj.- Mindjárt telefonálok a legki­sebb unokának, Danikának, hogy válasszon magának valami édes­séget ebből az óriás pakkból - folytatta az ünnepelt. - Tehát duplán érdemes ajánlani a Petőfi Népét. Kaptuk a csomagot, s akit ajánlottunk, naponta kap egy jó lapot. Mi nem csak a játék kedvé­ért szoktuk komendálni ezt az új­ságot. Olyan kényelmes, hogy hajnalok hajnalán itt van a ládá­ban. Ha esik, ha fúj. Mindent el­olvasunk belőle. Még az apróhir­detéseket is. Jó a piaci körkép, legalább tudja az ember, hogy mi mennyibe kerül. Sajnos sok a bűnügy, meg elég sűrűn találko­zunk ismerős gyászhírével. De ilyen az élet. Igaz, én a sportot nem szeretem, az a papáé. A nagyfiam meg a rejtvényeket fej­tegeti. A lányomék csak pár utcá­val odébb laknak, de ők is előfize­tők lettek. Nem kellett sokáig győzködnöm a vejem. Szeretnek olvasni. Van még a tarsolyunkban más ajánlat is. Hátha sikerül. Egyéb­ként könnyű belátni, hogy miért jó előfizetőnek lenni. Nemcsak olcsóbb, meg kényelmesebb így, hanem tájékozott az ember min­denről. Hiszen úgy jó ez az újság, ahogy van. Rokkantnyugdíjasok vagyunk, néha gondolkodtunk a forintokon. De nehogy már ez a szórakozásunk, kedvenc időtölté­sünk se legyen meg!- Én már spóroltam a lapon. Mondtam a mamának, hogy fi­zesse be - kajánkodott ismét a ház ura, aki elköszönve hű ma­radt önmagához: írjanak már a nyugdíjemelésről is! PULAI SÁRA Madártelepítő diákok Dunapatajon A Dunapataj-Szelidi-tó tér­ségében felszaporodó kör­nyezet- és természetvédelmi problémák megoldásához - bizonyos szinten - hozzájá­rulnak a pataji diákok is. Fontos, egyre fontosabb ré­sze ez a helyi iskola nevelé­si céljainak. Nagy gond manapság az odúban lakó madaraknak a fészekrakás. Az öreg fákat sehol sem kímélik, ezért alig marad hely a fiókane­veléshez. így van ez Szelíd környékén is. Ezen próbálunk segíteni a pataji diákokkal, immár harma­dik éve: mesterséges odúk kihe­lyezésével. Sajnos, a Kiskunsági Nemzeti Parknak és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek kevés a pénze eh­hez a munkához, így a „magad uram, ha szolgád nincsen” meg­oldáshoz folyamodtunk, vagyis magunk készítettünk odúkat. Évente 20-30 fészkelőhely elké­szül, amelyeket a madarak is igénybe vesznek, annak ellenére, hogy sok közülük nem felel meg az előírt szabványnak. Természe­tesen a gyerekeket inspirálja a bi­ológia 5-ös és az egy napos kör­nyékbeli kirándulás, de úgy vé­lem, megérdemlik. Kár, hogy néhány „természet- barát” hazavisz a kihelyezett re­mekművekből egy-két darabot, s madáretetőként használják, ami­re ezek teljesen alkalmatlanok. Itt pedig otthont nyújtanak cin­kéknek, csuszkáknak, légyka­póknak. Talán még az innen el­tűnt szalakótát is sikerül újra te­lepíteni. A madártelepítésen kí­vül részt veszünk a tópart tavaszi takarításában is. A víz menti bo­zótok ritkítása után rengeteg sze­mét került napvilágra. Ennek a nagymennyiségű „civilizációs” szemétnek az eltávolításával is­kolánk is hozzájárul a Szelidi-tó környékének megtisztításához. KOCSIS CSABA BIOLÓGIATANÁR, DUNAPATAJ Tábor a Kárpátalján Nyáron már megjelent egy cikk a 878-as számú Hatva­ni Pál Cserkészcsapat kár­pátaljai táborozásáról, de mi télen sem tétlenkedtünk, nem tespedtünk a tévé előtt tunyán, találtunk tevékeny­séget: téli tábort! Február elsején indultunk bereg­szászi barátainkhoz és hatodikén érkeztünk haza. E hat nap alatt gyönyörű tájakat láttunk, jókat beszélgettünk a beregszászi cser­készekkel, sokat túráztunk, szánkóztunk és hógolyóztunk. Elsején Beregszászon, csalá­doknál szétszórva aludtunk, másnap utaztunk ki a voltakép­peni táborhelyhez, amely Bereg­szásztól kb. 50 km-re északkelet­re feküdt; a busz azonban nem bírt felkaptatni a menedékház­hoz, így gyalog kellett felvinnünk a felszerelést a süppedős, latya­kos, jeges úton. Az elkövetkező 4 napban két nagyobb túrát tettünk, amelynek során félig (!) megmásztunk két hegyóriást. A hegyoldalakon jó­kat lehetett csúszkálni, gurulni, mi természetesen nem hagytuk ki a lehetőséget. Délutánonként és esténként általában beszélget­tünk, játszottunk és táncoltunk. Az éjszakáknak csak töredéké­ben aludtunk, mivel a játék és a tánc gyakran az éjszakába nyúlt, de még a hálózsákban is tovább folytattuk a társalgást! A tábor, sajnos, gyorsan eltelt, és hamaro­san indulnunk kellett Bereg­szászra. Ám mielőtt abba a tév­hitbe ringattuk volna magunkat, hogy vége a tábornak, kiderült, hogy a nagyszőlősi cserkészbál­ba vagyunk hivatalosak. Az utol­só éjszaka jó részét tehát Nagy­szőlősön töltöttük az ottani, ép­pen újjáalakult cserkészcsapat vendégeiként. Másnap azonban tényleg véget ért a téli tábor, el kellett búcsúznunk a beregszá­sziaktól, és haza kellett indul­nunk. Ez a tábor tovább erősítette a kecskeméti és a beregszászi cser­készek kapcsolatát, és reméljük, lesz még olyan program, amely ennél is szorosabbra fűzi ezeket a szálakat. _______________________R.B., KECSKEMÉT S egítség az óvodának Akinek a hírek szólnak Sólyom Jó- zsefné Klári nénit Bácsal­máson a 75. születésnap­ján fotóztuk le. Mint el­mondta, mió­ta létezik a Pe­tőfi Népe, azóta előfizetője. Na­gyon szeret elolvasni benne mindent, s leginkább a szűkebb környezete, a városi és környe­ző falusi hírek érdeklik legjob­ban. Igen régi újságokat is el­tesz, s megőrzi őket. ISMERJE MEG, MIELŐTT MEGNYERI! Ma és holnap még a kecskeméti Tesco hiper- ' marketben látható az a Peuge­ot 206-os személygépkocsi, mely nagy, tavaszi játékunk nyereménye. Természetesen valamennyi - régi és új - előfizetőnk egyenlő esélyekkel indul a sorsoláson! A nyereményautó a májusi sorsolásig megtekinthető lesz Bács-Kiskun és Dél-Pest me­gye több településén is. Pénte­ken, 24-én, Soltvadkerten is­merhetik meg, majd Kiskőrös­re, Kiskunhalasra és Lajosmizsére visszük. Az autó mellett munkatársainknál elő­fizethetik a Petőfi Népét mind­azok, akik még nem előfize­tők. Ez a feltétele ugyanis a sorsoláson való részvételnek; a részletekről és a tudnivalókról is örömmel tájékoztatjuk az érdeklődőket a helyszínen. Amit a sorsolásról tudni kell: május 12-én számítógépes programunk 100 előfizetőt vá­laszt ki. Ők ajándékot kapnak és egyúttal meghívást a május 27-ei nyilvános fődíjsorsolásra. A meghívott, személyesen megjelenő 100 előfizetőnk kö­zül valaki, a legszerencsésebb a Peugeot 206-ossal mehet ha­za. De még semmi nem dőlt el! Az első sorsolásig még bár­ki előfizethet áprilisra, május­ra és júniusra, ezzel esélyt szerez a nyereményautóra. A kerekegyházi napközi ottho­nos óvoda nevelőtestülete és gyermekközössége nevében sze­retnénk megköszönni a kerek­egyházi Vállalkozók és Cégveze­tők Egyesületének segítségét, ajándékát. Az egyesület nevében Vörös­marty Imre és Pinczel Sándor úr hozta el és adta át azokat az ér­tékes eszközöket, melyek be­szerzésére az intézményi költ­ségvetésből nem kerül volna sor az idei évben. Az összefogás és segítés szép példáját adták a község vállalkozói az 500 ezer forint értékű felajánlással. Köszönettel és tisztelettel gondolunk rájuk, hiszen a mai gazdasági helyzetben (verseny­ben) a nyereségből adni, máso­kat segíteni keveseknek jut eszé­be. Az idei év költségvetésének tárgyalásakor vált egyértelművé, hogy számunkra fontos eszkö­zök beszerzéséről kell lemonda­nunk. Az egyeztető tárgyalásokon az egyesület tagja is jelen volt, s hallva a megszorítás miatti aggo­dalmat, azonnal és önként a se­gítségünkre sietett egy javaslat­tal. Kérte a legszükségesebb esz­közök jegyzékét és a vállalko­zókkal egyeztetve ígéretet tett azok beszerzésére. A szót tett követte és igen rövid időn belül átvehettük az intézmény számá­ra fontos eszközöket. Ezúton szeretném még egy­szer megköszönni ezt a nagy ér­tékű, önzetlen segítséget mind- annyiuknak óvodánk felnőtt és gyermekközössége nevében. KANIZSAI JÓZSEFNÉ ___________ÓVODAVEZETŐ, KEREKEGYHÁZA Ö nkénteseket keresnek Nem tehetnek róla ÖN IS A KÉNYEL­MET VÁ­LASZT­JA? Akik banki fo­lyószámlá­jukról ren­dezik a Pe­tőfi Népe előfizetési díját, s mindazok is, akik a számlavezető banknál ilyen megbízást adnak április végé­ig, sorsoláson vesznek részt. Ezúttal (ahogy a Peugeot-ért folyó játékban sem) nem kell beküldeniük semmit, számító- gépes adatállományunkból sorsolunk, automatikusan. Egy 100.000 forint értékű taka­rékbetétkönyv és 4 darab Westel 900-as mobiltelefon (Domino-kártyával) talál gaz­dára folyószámlás előfizetőink között. A kényelem tehát egy kis sze­rencsével nyereményt is je­lenthet! Ha akciónkkal kapcsolatban bármilyen kérdésük van, kér­jük, olvasószolgálatunk 06- 80/480-756-os számát hívják, ahol munkatársunk a segítsé­gükre lesz. A hívás díját mi fi­zetjük (hétfőtől péntekig dél­előtt 8 és 11 óra között). Cí­münk változatlan: 6000 Kecs­kemét, Szabadság tér 1/A. A Magyar Máltai Szeretetszol­gálat kecskeméti szervezete ön­kénteseket keres a Gondviselés Házába - a délutáni órákban - a napi adományok szétosztására. Jelentkezni naponta reggel 9-től 12-ig, illetve délután 5-től 6-ig lehet személyesen a szol­gálat Lestár tér 3. szám alatt ta­lálható irodájában lehet, vagy telefonon a 76/485-696-os szá­mon. RIGÓNÉ KISS ÉVA Én is azok közé a betegek közé tartozom, akik a fénykezelő be­rendezés hibája miatt leégtek a kecskeméti bőrkórházban. Nem tudom, mi okozhatta a bajt, de az biztos, hogy a főorvos úr és munkatársai, az orvosok és a nővérek mindent megtettek ér­tünk. Köszönöm önfeláldozó munkájukat. Biztos vagyok abban, hogy a balesetről ők nem tehetnek. ________BEHYEDA TIBOR, KECSKEMÉT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents