Petőfi Népe, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-22 / 18. szám

10. oldal - Petőfi Népe AZ EMBER T R AG É D IÁ JA A KECSKEMÉTI SZÍNHÁZBAN 2000. Január 22., szombat Tragédia - ezredvég Miért a Tragédia? A levert '48-as forradalom után tíz évvel, Ma­dách a mindannyiunk által ismert tanagyagot az Emberiség Törté­netéről újraálmodtatja. Madách természetesen maga Lucifer mint fényt hozó bukott angyal - miközben mindvégig Ádám (is) szeretne lenni. Vajon mit tudunk kezdeni ez­zel az álommal az ezredvégen, a rengeteg hasonló című próbálko­zás között? Mert persze nincsenek véletle­nek - ha mástól nem: Lucifertől tudhatjuk ezt is. A vonatkozó idé­zetekből elvben a többség érettsé­gizett. Tíz évvel az elsikkasztott forra­dalom után vajon hogyan éli meg egy iskolai osztály létszámára emlékeztető égi és földi Kar a jól ismert történetet? „Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának, s múlattatni fog.” És persze fordítva is igaz le­hetne: Komédiának nézed? Nézd le­gott tragédiának, s múlattatni fog. Madách későromantikus „kul- túrpesszimizmusa” minden tekin­télyelvet provokál - mindmáig. A kvartett: Lucifer-Ádám és a két Éva (azért kettő, mert Madách nemcsak a párizsi színben írt két egyenrangú nőalakot, de ez a helyzet Rómában, Londonban és Bizáncban is: jelen van Fráter Er­zsiké, meg a vágyott Másik). A mindenkori hatalom, a Te­kintély: az Úr - meg persze a Hangja - amint hol Péter apostol­ként, hol Pátriárkaként, Rudolf császárként vagy éppen Tudós­ként leplezi tudatlanságát - a mindenhez lelkesen asszisztá­ló demagóg pedellus-bábjátékos mellett. Küzdünk, és természetesen bízva bízunk. BODOLAY Jelenet a tragédia római színéből. A kép előterében Balogh Erika (egyik Éva), a háttér­ben Öze Áron (Ádám) és Vásári Mónika (a másik Éva). Római szín: Balogh Erika (Éva) Vitéz Prágai szín: a kép előterében a Lucifert László (az Úr), Sirkó László (Bábjátékos). alakító Epres Attila. _ Jelenet a londoni színből. Magyar Éva, Hegedűs Zoltán, Szokolai Péter és Reiter Zoltán. A forradalom igézetében. Jelenet Az ember tragédiája kecskeméti előadásának párizsi színéből, FOTÓK) WALTER PÉTER MADÁCH - ARANY AZ EMBER TRAGÉDIÁJA AZ ÚR ............... A BÁBJÁTÉKOS LUCIFER.... Á DÁM........ EGYIK ÉVA MÁSIK ÉVA. VITÉZ LÁSZLÓ S1RKÓ LÁSZLÓ EPRES ATTILA .....ŐZE ÁRON B ALOGH ERIKA VÁSÁRI MÓNIKA AZ ÉG ÉS A FÖLD SZEREPLŐI: BORI TAMÁS, DEMJÁN KINGA, HAJTÓ AURÉL, HEGEDŰS ZOLTÁN, HORVÁTH ERIKA, HÜSE CSABA, MAGYAR ÉVA, REITER ZOLTÁN, PETÖCZ ANDRÁS, SZÍVÓS GYŐZŐ, SZOKOLAI PÉTER, TERESCSIK ESZTER továbbá: BERKI ZOLTÁN, DÓMJÁN SÁNDOR, KERTÉSZ KATA, KIS BALÁZS, KISS ISTVÁN, SZABÓ CSABA, TALABÉR ATTILA, VARGA ZOLTÁN Díszlettervező: MIRA JÁNOS Jelmeztervező: JÁNOSKÚTI MÁRTA Dramaturg: GYERGYÁDESZ LÁSZLÓ Koreográfus: JURONICS TAMÁS Súgó: Ba Éva Ügyelő: DÓMJÁN SÁNDOR A rendező munkatársai: SAÁD KATALIN, SZINAI ESZTER Rendező: BODOLAY A római szín zeneszerzője: LÁTÓ RICHÁRD és BORI TAMÁS A londoni szín zeneszerzője: BORI TAMÁS Az indulók zeneszerzője: LUDWIG VAN BEETHOVEN Közben a THERION és a CRADLE OF FILTH zenéje szól A klarinétnál: PETŐCZ ANDRÁS A zongoránál: BORI TAMÁS ^_______JÉsM______!___I E pres Attila (Lucifer) és Öze Áron (Ádám).______________________________ M ADACH TITKA Madách kései romantikus jelen­ség elsősorban azért, mert az élet értelmét egyes-egyedül az él­ményben látja. Minden vágya az életérzés fokozására irányul, s el­lenséges érzülettel fordul minden ellen, ami ezt az életérzést korlá­tozná. Legtöbbet hangoztatott jelszava: a perc költészete, a perc ihletése. Madách az esztéta-embertípus fokozott élveznitudásával szeret­né az életet megragadni; állandó­an a fellángoló életérzés időn- és földöntúli elragadtatásában akar lebegni. Végső célja valami má­morosán bensőséges, áhítattal át­itatott lelkiállapot, amely való­sággal vallásos szférákba emelke­dik. A barátságban, különösen pedig a szerelemben sejti az ide vezető utat; az átlelkesített sze­relmi élmény könnyen kap nála vallásos színezetet. Lássuk csak néhány nyilatkozatát: Öt érzékünk van, lehetne több, lehetne kevesebb, minde- nik gyönyörök forrása. - Ami az egyént nézi, ha minden élettö­rekvésünk oda megyen ki, ha egész új civilizációnk küzdelme oda irányul, hogy magunknak kellemes létet biztosítsunk s így érzékeinket, melyeket közösen bírunk az állattal, kielégítsük, nem kell-e mindenekfelett igye­keznünk azon érzékünket is gyö­nyörök kútforrásává tennünk, mely egyedüli sajátunk, s mely­ről még sejtelme sincs semmi más teremtett lénynek? (T. i. a szépérzéket.)- Aki a lemondásban gyakorol­ja magát, önmagát csalja, mert sok élvezhetőt mellőz, s a lemon­dást csakugyan megtanulná úgy is, ha a szükség rászorítaná, többről pedig lemondani, mint ez parancsolja, rossz tempó. - Úgy látszik, a sorsnak szeszélye kikacagni a logikát. - A nagy ter­Az ember tragédiája kecskeméti előadá­sában Éva szerepében két színésznőt lát- hatunk: Vásári Mónikát és Balogh Erikát mészet minden rideg rendszerbe szorítás ellen hathatósan tiltako­zik. Ádám: Nem félsz-e így a csendes éjbe nézni, Mely mint nagy szív sze­relemtől dobog: Szeretni hol csak né- künk nem szabad? Nem félsz-e, hogy vará­zsa elragad? Ha most ezt a négy kései ro­mantikus személyiség-elemet összevetjük, észre kell vennünk, hogy így együttnézve kerekedik ki belőlük a szellemi élet egyik hanyatló ágának teljes képe. Csak erőtlen, túlérett kor gyer­mekében fér meg a rajongó élet­szeretet a legsötétebb embergyű­lölettel, az élményhajszolás a környezettől való elzárkózással és az egyetemes részvét a töme­gek megvetésével. A kiismerhetetlenség kulcsa, Madách különös egyéniségének egyik titka: a liberális-romanti­kus kettősség. Lelke egyik felével az élményszerű életért rajong, arisztokrata büszkeséggel bezár­kózik a saját egyéniségébe, s nem fejlődést, inkább süllyedést vagy örök azonosságot lát az em­beriség történetében. Lelke má­sik fele pedig föléje emelkedik az életnek, eszmék megvalósítását követeli tőle, a közért akar dol­gozni, s hisz az emberiség fejlő­désében. Az egyetlen szilárd pont: saját erkölcsi autonómiánknak, a sze­mélyiség szabad erkölcsi dönté­sének öntudata. Csak ez nyit meg előttünk az anyagon túlme­nő világdimenziókat; csak benne emelkedhetünk oly magasra, hogy Isten szavát meghallhas­suk. BARTA JÁNOS Orgia és csömör. A képen látható jelenet a mű római színéből való. Ádám: Őze Áron, Éva: Vásári Mónika.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents