Petőfi Népe, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-22 / 298. szám

1999. DECEMBER 22., SZERDA 11. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Békés karácsonyt mindenkinek! CIKKÜNK NYOMÁN ♦ Tudod, arra van, a Városi mozitól befelé... Örömmel olvastam a Petőfi Népében megjelent olvasói levelet, amelyet a kecskeméti Városi mozival kapcsolatban közöltek. Egyetértek a levél írójának gondolataival és véleményét teljes mértékben elfogadom. Úgy gondolom, hogy igenis szükség van a Városi mozira. Nemcsak azért, mert amióta mozi van a városban, azóta ott mozi működik, hanem azért is, mert ez a városban egy jellegzetes állandóság, egy kiindulópont, olyan mint mozi-színház-váró sháza- Cifrapalota... Ezeket az épületeket min­denki ismeri,, mindenkinek jelent valamit, minden kecs­keméti ember büszkén ma­gyarázza és hivatkozik ezek­re az épületekre, kiinduló­pontként a városban lakó tár­sainak: Tudod, a Városi mozi­tól befelé, a Cifrapalotától jobbra van a Zsinagóga, vagy a Centrum Áruház. Ettől függetlenül tisztában vagyok azzal, hogy Kecske­mét Megyei Jogú Város, melyben 120 000 ember él, nem köteles egy vesztesége­sen működő mozit fenntarta­ni. De legalább meg kellett volna próbálni, segíteni, gyűj­teni, átépíteni, sorolhatnám. Egy biztos, a Városi mozi- 1 ra szükség van, úgy mint mo­zira, úgy mint épületre egy­aránt. Szerintem, ha a kor igényei szerint átépítenék, akkor a fiatalok újból a Váro­si moziba járnának. Remé­lem, egyszer még a Városi moziból egy újból működő mozi lesz. Név és rím a szerkesztőségben Karácsony közeledvén, nem­csak gondokkal, problémákkal teli levelek érkeznek a szerkesz­tőségbe, hanem köszöntők, gra­tulációk is. Olyan levelek, ame­lyek egész évi munkánkat érté­kelik, vagy egyszerűen csak bol­dog karácsonyt kívánnak a szerkesztőség dolgozóinak. Köszönjük a Jánoshalmán lakó özvegy Dóka Istvánnénak a jókívánságokat. Hasonló jó­kat kívánunk Házi Tóbiásáé­nak Szabadszállásra, mint ami­ről nekünk levelében írt. Re­méljük, ugyanúgy kedvez majd a szerencse özvegy Pap János­áénak, mint az idei játékban. Az alant következő levél írójá­nak megköszönjük szavait, s hasonló jókat kívánunk neki is. „Lassan az év végéhez köze­ledünk, amikor számot adunk eltelt életünkről. Fogadalmat teszünk, mit nem fogunk elkö­vetni a jövő esztendőben. Vi­szont megfogadjuk, mi lesz az, amitől el nem térünk. Köszönjük az egész évi fel­világosítást, a vidám és szo­morú híreket, a mindennapi életet adták vissza újságírói soraikban, mert az életünk va­lóban ilyen, hol vidám, hol pe­dig nagyon szomorú. Mert­hogy közeleg karácsony szent ünnepe, legyen velünk újra a szeretet. Gondoljunk azokra, kik fáz­nak és éheznek, és azokra, akik hontalanul bolyonganak a sötét éjszakában. Ok nem ezt akarták, ők békességet és bol­dogságot szerettek volna. Gon­doljunk a betegekre, a sok ár­ván maradt gyermekre. Tu­dom, e gondolat kevés, de higgyék el nekem, egy nehéz és kilátástalan helyzetben cso­dálatos érzés, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Ebben segítenek önök, hi­szen az önök munkája segít megismerni olyan eseménye­ket, melyekről sokszor csak beszámolni is életveszélyes. Kívánok a magam és mind­azok nevében, akik e lapot ol­vassák, boldog, békés kará­csonyt, sikerekben, egészség­ben gazdag új évet.” Merényiné, Kalocsa Talicskán tolták a vajúdó anyát a kisnyíri Matolcsi-villáig Hol van itt az igazság? Felháborítónak tartom ezt az egész lakáspolitikai rend­szert, amiről a lapjukban ol­vastam. Hogy azok jutnak újfent lakáshoz, akinek a szülei tudtak venni egy kis garzont' vagy össze tudtak spórolni 1- 2 milliót. És akinek a szülei harmincezer forintból élnek és nem tudják őket segíteni, vagy van három gyereke és nem tud, csak maximum 5000 forintot havonta meg­spórolni. Az akár fel is akaszthatja magát. Mert me­gint csak minket nem segíte­nek ezzel. Hiszen pont az el­kezdéshez kellett volna a köl- j csőn, de ezt megint úgy ala­kították, hogy ne lehessen felvenni, csak annak, akinek már amúgy is van pénze. Kö­szönjük szépen! Mi továbbra is lakás nélkül maradunk, hisz ez annyit ér, mint halott­nak a csók. Hol van itt az igazság? Sehol. És még ez az ország várja el a fiataloktól, hogy gyerekeket szüljön. T. M. Jánosáé, Nyárlőrinc Érdeklődéssel olvasom a me­gye orvosait bemutató soroza­tot, hiszen jómagam 1953-tól dolgoztam a kórházban Kecs­keméten, így sokat ismerek, különösen a régiek közül. Kí­váncsian várom a szülészek- ről-nőgyógyászokról szóló so­rozatot, hiszen én is ebben a szakmában tevékenykedek. Hozzájárulnék pár sorral a so­rozathoz: hogyan is alakult Kecskeméten a kórházi szintű szülészeti ellátás. Kezdődjék hát a história! Az első kórházi szintű szülészet­nőgyógyászati osztály meg­szervezője és vezetője dr. Matolcsi Károly egyetemi ma­gántanár nevéhez fűződik, a régi Cserepes kórházban, az 1930-as évek elején. Abban az időben az újszülöttek nagy ré­sze ott jött a napvilágra. Kór­házba csak az elhagyottak vagy a súlyos esetek kerültek, vagy az azonnali műtéti ese­tek. Ez működött is 1944 őszé­ig. Ekkor a várost kiürítették. Matolcsi tanár úr osztályát a kisnyíri villájába menekítette. Ott látta el a betegeit. A repté­ren már a szovjet csapatok. A városban németek, Hetény felé magyar katonák. De a szülés ideje elérkezett egy szolnokih­egyi aszszonynál. A vajúdót édesanyja talicskára fektetve tolta-tolta frontokon át egé­szen Kisnyírig, a tanár úrhoz, akinek sikerül a szülő asszony életét megmenteni, pedig már körülötte záporoztak a lövé­sek. Az újszülött már halott volt. 1944 decemberétől már a Barátok rendházában, a sek­restyében operált. A kiürítő pa­rancs ellenére a helyén ma­radt. Károly bácsit - mi így hív­tuk - az ÁVH a téglagyárba in­ternálta, mert „vitéz” cím bir­tokosa volt. A kórház ekkor már az Izsáki úton szervező­dött. Onnan hordták be operál­ni, ha rá volt szükség. Utána több interregnum kö­vetkezett és csak dr. Marczi Ist­ván szegedi magántanár kine­vezésével stabilizálódott a munka, de őt elvitte a honvéd­ség Budapestre. Dr. Bacsó Károly nagy kor­szaka következett, de ez már egy másik történet. Dr. Kozák Endre, Kecskemét Ha adni akarunk, nem kell milliomosnak lenni Szerencsére egyre többször és többet beszélünk a nemi, a faji és a vallási diszkriminációról. Évről évre nő azoknak a szá­ma, akik meggyőződéssel vall­ják: ezek megszüntetése nélkül nincs igazi demokrácia. Jól ér­zik. Van azonban még egy, mindmáig agyonhallgatott diszkrimináció: a nyelvi. Erről azért beszéltünk keveset, mert hoszszú időn át nem jelentett valódi gondot, most meg úgy teszünk, mintha nem is létez­ne, illetve teljesen megoldott volna. Mi is az a nyelvi diszkrimi­náció? Ahogyan nem tehetünk arról, hogy fiúnak vagy lány­nak, magyarnak vagy román­nak születünk, ugyanúgy nem az állampolgár bűne, hogy gö­rögül, franciául vagy spanyolul beszél. Ha ebből a nemegyszer „sorscsapásként” ránehezedő nyelvből később hátránya lesz, az nem az ő vétke, hiszen nem választhatta. A kialakult hátrány vagy előny nyilvánva­ló diszkrimináció, pontosan olyan, mint a nemi vagy faji hovatartozás esetében. Szükség van-e nemzetek fe­letti nyelvre? Amikor a nem­zetközi kapcsolatok állandóan bővülnek, erősödnek, a válasz csak kétségtelen igen lehet. A soknyelvűség napjainkban va­lódi sorscsapás. Mindenki „nagy” nyelveket tanul, hogy kiszabaduljon nyelvi elszige­teltségéből. Az anyanyelvi ha­táron túli érintkezésnek csak egy demokratikus megoldása lehet. Nagy gondolkodók már évszázadok óta tudják ezt. Csak olyan nyelv tölthet be ilyen szerepet, amely semle­ges, amely egy nemzetnek sem sajátja, amelynek birtok­ba vételéért minden népnek közel azonos erőt kell kifejte­nie, de amely következéskép­pen nem egy etnikum szelle­miségének hordozója, hanem valamennyi használójáé. Egy ilyen semleges nemzet­közi nyelvnek az alapjait te­remtette meg Zamenhof 112 évvel ezelőtt. Vetélytársai, me­lyek előtte és azt követően is nagy számban születtek, sorra feledésbe merültek, mert meg­alkotásakor a sok fontos szem­pont valamelyikét, vagy többet is figyelmen kívül hagyjak. Egy bizonyult csak életképesnek: az eszperantó. Ha hiszünk az ész és az igazság erejében, ha elfogad­juk, hogy ha lassan is, de a dol­gok ebbe az irányba haladnak, akkor az eszperantó előtt ígére­tes jövő áll. Az eszperantó mö­gött nem áll gazdag hatalom, hívei még ma is pénztelen ide­alisták, de a gondolat, amely létrehozta, nemes, tiszta és emberibb jövőt ígér. Kurucz Géza ny. nyelvtanár Közeledik a karácsony, a sze­retet ünnepe. Boldogan ragad­tam tollat, hogy leírhassam: jót és szeretetet fedeztem fel eb­ben a mai rohanó, szinte egy­mást letaposó világban, fme a példa, hogy vannak még egy­másra figyelő, törődő emberek is (hála Istennek), nem is keve­sen. Van Tiszaalpáron egy szoci­ális intézmény, amely ápolást, otthont ad leépült, és beteg, se­gítségre szoruló emberek szá­mára. Sokan nem is gondolják, hogy egy kis figyelmesség, ap­Meglepetés a könyvtárban Hálásan köszönjük a kecske­méti széchenyivárosi könyv­tár összes dolgozójának, akik december 14-én, 15 órai kez­dettel műsorral, teával, süte­ménnyel, kedves kis ajándék­kal örömet szereztek a könyv­tár idős és fiatal látogatóinak. Szeretetükkel felejthetetlen karácsonyi hangulatot terem­tettek. Több olvasó nevében köszönjük munkájukat, ame­lyet értünk tesznek. Túri József, Kecskemét A januári Petőfi Népe-előfizetők között terjesztési körzetenként kisorsolunk egy-egy, összesen 10 db ajándékcsomagot, hogy feltöltsük az éléskamrát és a 2000. esztendő is jól kezdődjön! ró ajándék, milyen sokat je­lenthet az ott élők számára. Gyümölcsszezonban minden évben legördül Tiszaug felől egy kerékpár, megrakodva őszibarackkal. Egy egyedül élő asszony hozza saját maga per­metezte gyümölcsét. Egysze­rűen szeret örömet szerezni másoknak. Az „idősek világnapja” al­kalmából egy gyönyörű tortá­val lepte meg az egyik kereske­dő asszony a lakókat. Egy nem tiszaalpári gazdálkodó négy teljes éve rendszeresen, név nélkül, minden termő gyü­mölcsből hozza a kóstolót. Nincs senkije itt, de még isme­rőse sem, csupán jó szívvel, szeretettel, önzetlenül. Ha adni akarunk, nem kell milliomosnak, módos vállalko­zónak lenni, csak lelki gazdag­nak. A lelki szegények nagyon szegények. Mint kívülálló, de meg-megforduló az intéz­ményben, írtam le e sorokat, így év vége felé nagyon jóleső érzéssel. Név és rím a szerkesztőségben Értéket teremtő szolgálat Nemrégiben a bajai Szent Lász­ló Iskolába igyekeztem. Az el­csendesedett utcáról belépve magammal vittem gondolataim­ban diákkoromat, majd azóta el­halkult, elfáradt és békében nyugvó nevelőim arcképét. A kellemes hangú meghívóval hal­kan lépdelek a folyosón, melyet csodálatossá varázsol a falakról - tablókról - letekintő „révbe” ért diákok mosolya. A kedvesen visszaköszönő takarítónő a könyvtárba kalau­zol, ahová szinte egyszerre ér­keztek a meghívottak. Mi szülők tisztelettel adózunk a kéznyúj­tásért, mellyel üdvözölt ben­nünket Tarján Levente igazgató úr és helyettese, Marosvásár- helyiné Gergely Anna. A megte­rített asztal körül kis és nagy di­ákok néhányan, majd figyelmes érdeklődő pedagógusok: Virág Tibor, Márton Jánosné, Málikné Katona Ida és a nagycsaládos szülők foglaltunk helyet. A hu­szonkét meghívott családból igazolatlan mulasztást nem je­gyeztek be senkinek, így a könyvtár csaknem megtelt. Ba­rátságos köszöntés után sok-sok kérdéssel, nyílt beszélgetéssel kezdődik a találkozó. A haza, mint szülőföld és a család ha­gyományosan is szép értékeit boncolgatva, több gondolatso­ron keresztül mély érzések ke­rülnek elő. Őszinte hangon csa­ládi életek és nehéz sorsok raj­zolódnak ki. A baráti hangú be­szélgetés végével meglepődve, de köszönettel fogadtuk el az igazgatóhelyettes Annától a ked­ves szóval átnyújtott borítékot, mely gyermekeink tankönyvei­nek árát tartalmazta. Búcsúzás­kor egy gondolat jutott eszem­be: „Az életnek értéket csak szolgálat adhat, amellyel az em­berek ügye felé fordulunk.” Vidákovics ZoUán, a nagycsaládos szülők nevében Akinek a hírek szólnak Madácsi Lászlóné helvéci- ai előfizetőnk 1969 óta já­ratja a Petőfi Népét. (A fotózáshoz egyébként egy 1969-es lapszámot hozott magával.) Mindent elolvas a lapban, kedvenc rovata az Olvasói családunk. Sok újságot járatott, mára a Pe­tőfi Népe az egyetlen, amit előfizet. Eddig minden rejt­vényt beküldött, minden játékban részt vett, de még soha nem nyert. OLVASÓSZOLGÁLAT Garantált kedvezmények Lapunk előfizetői bizo­nyára jól tudják, milyen előnyökkel jár a Petőfi Népe előfizetése. Amel­lett, hogy 22%-kal olcsób­ban jutnak az újsághoz, mintha megvásárolnák, számos más kedvezmény­ben is részesülnek. Ezeket az ajándékokat és kedvezményeket szedtük sorba ajánlatunkban - a megrendelőlapon -, me­lyet minden előfizetőnk­höz eljuttattunk! Érdemes visszaküldeni! Kérjük, tanulmányozzák át a megrendelőlapot, és mielőbb juttassák vissza, kitöltve, a leválasztható részt. Régi és új előfizető­inktől egyaránt várjuk! Az adatlapot visszakül­dők között januárban ki­sorsolunk egy Samsung színes televíziót és 200 db bögrét. Még tíz ajándékcsomag Mindazok között, akik 2000 januárjára előfizetik a Petőfi Népét, kisorso­lunk továbbá 10 ajándék- csomagot is. Terjesztési körzetenként egyet-egyet. Reméljük, az ajándékok­kal 10 előfizetőnknek fel­tölthetjük az éléskamrát, és számukra a 2000. esz­tendő már biztosan jól kezdődik. Hívja a 06- 80/480-756-ot! Ha még nem rendelte meg januárra a Petőfi Né­pét és 2000-ben is szeret­ne jól informált lenni, kérjük, hívja olvasószol­gálatunkat! Munkatár­sunk várja az ön kérdése­it is, a hívás díját pedig mi fizetjük. Címünk: 6000 Kecskemét, Sza­badság tér 1/A. Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda ...............................................................l N emzetek feletti nyelv: a több mint 100 éves eszperantó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents