Petőfi Népe, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-22 / 247. szám
1999. OKTÓBER 22., PÉNTEK NEMZETI ÜNNEPÜNK - 1956. OKTÓBER 23 5. OLDAL Börtönbüntetés egy memorandumért Az ’56-os nagykőrösi események elfeledett szereplőjének élete A nagykőrösi városháza előtt is ledöntötték a szovjet emlékművet. FOTÓ: BICZÓ JÓZSEF Egy nagykőrösi agronó- mus, Crettier Ferenc 1956 után 12 év börtönt kapott, amelyből hatot le Is töltött. Csak azért, mert egy memorandumot írt, amelyet eljuttatott a várost megszálló szovjet katonai hatóságnak. Szabadulása után már csak néhány hónapot élt Nagykőrösön, ezért kevesen emlékeznek rá. Ezzel az írással tisztelgünk emléke előtt. Crettier Ferenc („osztályidegen név!”) 1908-ban született Pécsett. Édesapja ekkor honvéd hadnagy, aki az I. világháború alatt honvéd ezredesi rangig jutott („osztályidegen származás!”). 1920-ban nyugdíjazták. Crettier Ferenc előbb elvégezte a Honvéd Hadapródiskolát, majd a Ludovika Katonai Akadémiát és huszárhadnagyként került katonai pályára. („Horthysta katonatiszt!”) 1936-ban önként leszerelt, mert felesége származása miatt le kellett mondania tiszti rangjáról. Ekkor bérelt földön kezdett el gazdálkodni. 1940-ben iratkozott be a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiára, amit el is végzett. Ezt követően élete végéig földdel és állatok gondozásával foglalkozott, előbb magángazdaságokban, majd több állami gazdaságban. 1950-ben letartóztatta az ÁVH. A vád ellene a korszak egyik tipikus vádja volt: szabotázs, mert az egyik gazdaságban nagyszámú sertés pusztult el. Három és fél hónapi vizsgálatot követően ítélték el 10 hónapi börtönre és 4000 Ft pénzbüntetésre. („Kulák, börtönviselt, többszörös bűnöző” - írták ’57 bírái). Crettier csaknem teljes büntetését letöltötte, amikor a Pécsi Megyei Bíróság megállapította, hogy ártatlan, és felmentette minden vád alól. (Nem számít! - ‘57-ben!) Jó szakembernek ismerték 1954 elején került Nagykőrösre, az igen lepusztult gazdaság képét mutató Konzervgyári Célgazdasághoz - a későbbi Állami Gazdasághoz - üzemegység-vezetőnek, majd főagronómus- nak. A bírósági ítélet szerint Crettier Ferenc a gazdaság egyik vezetőjeként feltűnően eredményes munkát végzett. Minden bizonnyal ez is szerepet játszott abban, hogy amikor a szakképzetlen, csak pártvégzettséggel rendelkező igazgatót a munkástanács 1956. október végén szabadságolta, Crettier-t nevezték ki a gazdaság igazgatójává. ’57 január közepén koholt vádak alapján leváltották, február 26-án letartóztatták. •Az I. fokon eljáró Pest Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa bűnösnek találta „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányu-ló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében”, amiért nyolcévi börtön- büntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. AII. fokon eljáró Legfelsőbb Bíróság a minősítést helybenhagyta, az enyhítő körülményeket nem vette figyelembe és a főbüntetést 12- évre felemelte. Crettier Ferenc 2222 napot töltött börtönben, 1963-ban szabadult. Szabadulása után Nagykőrösön kezdett el dolgozni ag- ronómusként. 1964-ben elsősorban családi okokból felesége szülővárosába, Bajára költöztek. Crettier itt is főagronómus- ként dolgozott több gazdaságban, eredményesen. 1982-ben halt meg, Baján. E hányatott, de szép eredményeket is tartalmazó életút ismeretében jogos a kérdés: mit követett el Crettier Ferenc ’56- ban, hogy - még az akkori korban is szokatlanul súlyos - börtönbüntetést kapott? A bűncselekmény minősítése alapvetően két „vádra” épült: egyrészt, hogy akadályozta a Magyar Szocialista Munkáspárt üzemi szervezését és működését, másrészt nyíltan vállalta az „ellenforradalom” célkitűzéseit és sokáig nem ismerte el a Kádár-kormányt. A vádak valós tényeken alapultak, azok elkövetését - csekély kivételtől eltekintve - Crettier el is ismerte. „Pártellenes” cselekményei a következők voltak: a pártirodát átadta a Munkástanácsnak, aláírta a Munkástanács által alkalmatlannak nyilvánított - többségében kommunista - középvezetők, felesleges üzemi bizottsági tagok felmondó levelét, nem támogatta az üzemi pártszervezet működését, nem értett egyet a függetlenített párttitkár alkalmazásával. (Zárójelben jegyzem meg, ma már mindezeket hazánkban törvény tiltja.) A szovjetekkel tárgyalt Érdekes és rendkívül jellemző az „ellenforradalom” nyílt vállalása. 1956. november 21-ére a nagykőrösi szovjet katonai parancsnokság kezdeményezésére munkásgyűlést hívtak össze a gazdaságban. A gyűlés összehívásának célja az volt, hogy a szovjet tisztek tájékoztatást adjanak az akkori eseményekről, illetve tájékozódjanak a dolgozók hangulatáról, véleményéről. Az „őszinte véleménycsere” szándékát egyébként már a „felek” megjelenése is jellemezte: egyik oldalon három szovjet katonatiszt, két tolmács és két gép- pisztolyos katona, a másik oldalon 200-300 gazdasági dolgozó. A gyűlésen Crettier beszédet mondott. A gyűlés után ezt kiegészítette az ott elhangzottakkal és megküldte a városi szovjet katonai parancsnokságnak, „hogy módjukban legyen ezen szempontokat felettes szerveik felé áttekinthetően és összefoglalva előterjeszteni”. Ez az a bizonyos1 „Memorandum”, amely - természetesen - azonnal a magyar hatóságokhoz került és a legfontosabb alapot adta Crettier elítéléséhez. A hat és fél oldalas Memorandumban Crettier elmondja a forradalom indítékait, megindokolja a szovjet csapatok távozásának szükségességét és vázolja egy demokratikus Magyarország megteremtésének lehetőségét. Sajnos, a tartalmas dokumentum részletes ismertetésére, elemzésére nincs lehetőségünk, ezért csak egy-két megállapítását kívánom idézni - vállalva az eredeti szövegkörnyezetből való kiemelés minden kockázatát. A dolgozók érdekében A bevezetőben megállapítja, hogy a magyar nép hálával emlékezik a fasiszták leverésére, amely után az ország a Szovjetunió által megszabott úton indult el. „Az újjáépítés célkitűzései valóban szépek voltak, sajnos azonban a végrehajtás során olyan súlyos mulasztások történtek, melyek a magyar népben fokozatosan érlelték meg a most lezajlott forradalmat.” PL: „A falu szocializálása során teljesen kiküszöbölték az önkéntesség elvét és súlyos presszióval kényszerítették a falu népét a Magyar Dolgozók Pártja által kiadott sokszor téves és helytelen irányelvek végrehajtására.” „Feltétlen szaktudást és gyakorlatot kívánó gazdasági vezetők helyére olyan egyéneket állítottak, akiket káder- és politikai szempontból alkalmasnak találtak, de akik közel sem rendelkeztek a legelemibb szaktudással sem, hanem megfontolás nélküli kiszolgálói voltak az akkori pártvezetőségnek.” „A mi 7000 kha-os gazdaságunkban a mai napig egyetlen munkáslakás sem épült. Dolgozóink sárból vert düledező tanyákban, nevezhetjük nyomortanyákban laktak és laknak... ugyanakkor a városokban a legszebb, legegészségesebb lakások a pártközpontok, a DISZ, a MSZT, az MNDSz, a tiszti klubok stb., stb. céljaira voltak lefoglalva.” „Meggyőződésünk, hogy ez a forradalom nem az intervenciósok által szított forradalom volt, hanem a magyar dolgozó nép végső elkeseredésének kikristályosodása.” Nemes forradalom volt „Nincs tudomásunk sem külföldi ügynökök, sem külföldi segítség közbelépéséről, és meggyőződésünk az, hogy egy-két belföldi szélsőséges elem kivételével ez a forradalom a magyar munkásnép forradalma volt. Biztosak vagyunk benne, hogy a szabad választás során semmiféle fasiszta ellenforradalmi erők sikereket nem érhetnek el.” „Forradalmunk nemes forradalom volt és az is akar maradni. Mi vérontást és rombolást nem is akartunk és nem is végeztünk.” „A magyar nép és így a mi dolgozóink is nem fogadhatja el a Kádár-féle kormányt, mert hiszen annak minden egyes tagja az előző, bűnös rezsimnek hosszabb-rövidebb ideig kiszolgálója volt, sőt annak végrehajtója is.” Befejezésül Crettier Ferenc a „Nagykőrösi Konzervipari Célgazdaság összes dolgozója” nevében ismételten kérte a Memorandum áttanulmányozását és továbbítását, hogy „megismerve forradalmunkat, ne fasiszta ellenforradalomnak minősítse, követelésünket ne reakciós megnyilvánulásoknak, mert hiszen gazdaságunk egy tagja sem kívánja a grófi, papi, kapitalista Magyarországot visszaállítani, hanem egy független, haladó demokratikus Magyarországot.” Nos, ezek voltak azok a gondolatok, amelyek 1957-1958- ban Magyarországon 12 év börtönt „értek”. Dr. Böőr László fióklevéltár-igazgató • • Ünnepi megemlékezések Noha korábbi lapszámainkban már jeleztük, hogy a Duna-Ti- sza közén milyen rendezvények lesznek az ünnep alkalmából, néhányra most újból felhívjuk a figyelmet. Kecskeméten holnap, október 23-án délelőtt 10 órakor lesz ünnepi megemlékezés és koszorúzás a Kossuth-szobornál. Ugyanezen a napon negyed 12-kor a börtön falánál elhelyezett emléktáblánál helyi ’56-os szervezetek tartanak megemlékezést. November 4-én 14 órakor a kecskeméti köztemetőben elhelyezett kopjafánál tartanak megemlékezést az ’56-os szervezetek. Nagykőrösön október 23-án 15 órakor a Hősök terén tartják az ünnepi megemlékezést. Az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc 43., illetve a Magyar Köztársaság kikiáltásának 10. évfordulóját köszöntve országszerte ünnepi megemlékezésekkel, koszorúzásokkal tisztelegnek szombaton. A fővárosban a központi rendezvények délelőtt 10 órakor a Kossuth téren kezdődnek, ahol katonai tiszteletadás mellett felvonják a Magyar Köztársaság lobogóját, majd az állami méltóságok koszorúznak a Vértanúk terén. Budapesten több szövetség, társadalmi szervezet és párt tart megemlékezéseket, koszorúzásokat. Az 56-os Felkelők Magyarországi Szövetsége ökumenikus istentiszteletet rendez 10 órakor a Szent István- bazilikában. A titkos archívum titkai A legnagyobb közép-európai szamizdatgyűjtemény Nemrégiben egy 80 éves bácsika kereste fel a Közép-európai Egyetem mellett működő Nyílt Társadalom Alapítvány archívumát. Ugyan, kerítsenek már valamiféle dokumentumot, amelyik bizonyítaná, hogy az ötvenes évek végén kitört váci börtönlázadás kiváltó oka egy ebédre adott romlott tészta volt. Ő ugyanis mint egykori börtönlakó hiába meséli bárkinek, kinevetik, szenilisnek nézik. Márpedig neki életbevágóan fontos igaza alátámasztása. Mink András, az archívum tudományos titkára addig kutakodott a vaskos dossziékban, míg rá nem lelt egy „anonim jelentésre”, s benne a tényre: bizony, a romlott tészta feküdte meg - a szó szoros és átvitt értelmében - a rabok gyomrát. Kik írták az „anonim jelentéseket”? Nem titkos ügynökök, hanem a Szabad Európa Rádió azon munkatársai, altik az 1956-ban disszidált magyaroktól gyűjtöttek információkat, s azok egy részét műsoraikban hasznosították, más részét pedig a SZER archívumában helyezték el. Minthogy Soros György jóvoltából, az USA- val kötött szerződés alapján a Közép-európai Egyetem 50 évre megkapta a Szabad Európa Rádió mellett működő kommunizmuskutató intézetek és archívumok teljes gyűjteményét, ezek az anyagok itt, Budapesten is hozzáférhetők. De itt van a világ egyik legnagyobb lengyel és orosz sza- mizdatgyűjteménye is. A körülbelül 2500 folyóméternyi dokumentumból 20 méternyi lehet az ’56-os eseményeket megörökítő anyag. Birtokukban van egyebek mellett a Budapesti Pártbizottság egyik 1957-es ülésén készült jegyzőkönyv arról, mikor és hogyan ünnepeljék meg „az ellenforradalom leverésének évfordulóját”. „Az ünnepség október 31- én vagy november 4-én legyen? Mit kezdjenek a Kerepesi temetőben sebtében eltemetett holttestekkel? Ha kihantolják azokat - közöttük az „ellenforradalmárok” földi maradványait is -, merjék-e odahívni a családtagokat?” Ilyen és hasonló kérdésekről folyt a vita. A dokumentáció érdekes darabja A forradalom és szabadságharc a hazai rádióadások tükrében című, Münchenben készült kiadvány, mely az 1956. október 23. és november 9. között elhangzott híradásokat sorakoztatja fel. Különösen megrendítsek a helyi rádióbeszámolók, amelyek világgá kürtölték a megtorlások borzalmait és felszólították a Nyugatot, segítse a forradalmat. Az alapítvány archívumába bárki betérhet, olvasgathat, jegyzetelhet kedvére, de dosszié, könyv vagy kazetta nem hagyhatja el az épületet. Betiltott karikatúrák Kevesen tudják, hogy a Kádárrendszerben bezúzták azt a karikatúrakötetet, amely a párt megrendelésére készült. A Pogány Sándor rajzaiból összeállított könyv 1958-ban készült. Az volt a megrendelők szándéka, hogy a rajzokkal 1956 főszereplőit állítsák pellengérre. Az elkészült munka után úgy látták, hogy a terjesztés éppen ellentétes eredményt hozhat. A 12 ezer példányt ezért bezúzták, de a feltételezések szerint 2-3 könyv megmaradt. Egy biztosan igen, mert az a hajdani Párttörténeti Intézetben, majd a Nyílt Társadalom Alapítvány archívumában kötött ki. A Dudás-per fejleményei Megpróbálják tisztázni a sortűz körülményeit Folytatódik a Dudás-per. Az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári tüntetés előzményeiről, a megmozdulásról, valamint a határőrlaktanyánál eldördült sortűz részleteiről számoltak be a per tanúi kedden a Fővárosi Bíróságon. A vádirat szerint több mint 50 halálos áldozatot követelt az a sortűz, amelyet a mosonmagyaróvári határőrlaktanyánál összegyűlt békés tömegre adtak le a katonák Dudás István nyugállományú ezredes - akkori laktanyaparancsnok, százados - utasítására. Emberiség elleni bűntett? Ezért az ügyészség Dudást, és három akkori sorállományú katonát, a genfi egyezmény alapján, emberiség elleni bűntettel vádolja, amelynek büntetési tétele 10 évtől életfogytig tartó szabadságvesztés. A tanúk, illetve az elsőrendű vádlott a tárgyaláson ellent- mondtak egymásnak a tekintetben, hogy hány fegyverből adták le a lövéseket, két vagy három sortűz dördült-e el, továbbá ki, valamint hogyan adta ki a tűzparancsot. Az október 26-án történtekről a tanúk azt állították, hogy a körülbelül ezerfős tömeg délelőtt tíz és tizenegy óra között érkezett a városból a laktanya elé. Ekkor már az objektum előtt álltak a felfegyverzett katonák, köztük több tiszt. A laktanya előtt pedig a lövészárokban két-három géppuska, illetve golyószóró volt. A tanúvallomások szerint ekkor a tömeg arról kezdett tárgyalni a katonákkal, hogy vegyék le az épület faláról, illetve ruhájukról a vörös csillagot, és álljanak át hozzájuk. Az egyik tanú, aki azt állította, hogy Dudás Istvánnal tárgyalt, azt mondta, hogy a parancsnok beleegyezett a vörös csillag eltávolításába, majd hátralépett, és karjelzése után megszólaltak a fegyverek. A tömeg első sora 10-15 méterre állt az ismétlő- fegyverek csöve előtt. A beszámoló szerint ekkor két vagy három sorozat dördült el, és a második már a menekülőket érte. Ellentmondások a vallomásokban Ugyanez a tanú azt is mondta, hogy a sorozat után a sebesültek közé kijöttek a katonák, köztük az elsőrendű vádlott is. Dudás ekkor durva szavakkal Ulette őt, és elküldte a helyszínről. A többi tanú nem állította egyértelműen, hogy Dudás István tárgyalt volna velük, és hogy az ő utasítására dördültek volna el a fegyverek. Arról is eltérően nyilatkoztak, hogy a sorozat előtt volt-e jelzőlövés. Az elsőrendű vádlott a tárgyaláson azt mondta, hogy nem tárgyalt a tömeggel és nem adott karjelzést sem. A sértettek védője azt indítványozta, hogy vizsgálják meg: 1956-ban milyen katonai karjelzések voltak érvényben. Fővárosi rendezvények
