Petőfi Népe, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-08 / 209. szám
10. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1999. SZEPTEMBER 8„ SZERDA A parlagfűcsata folytatódik Néha hiábavalónak tűnik küzdelmünk a parlagfűvel, legalábbis olvasóink egy része így látja. Mások jó tapasztalatokat is gyűjtöttek, ők is megosztották velünk, amit láttak. A hozzánk érkezett levelekből válogattuk a következőket: Szeretnék „gratulálni” a lapjukon keresztül először a Bács- Kiskun Megyei Földhivatal vezetőjének, aki felszólította a megye földtulajdonosait a parlagfűirtásra szeptember 3- án. Tudjuk, hogy a parlagfű esős időben július végén virágzik, augusztus végére ful- doklik Kecskemét városa, a tüdőgondozó orvosai már alig tudják ellátni az allergiás betegeket. Ez ám a vezetői előrelátás! Augusztus végén a KTV-ben dr. Hajnal Lajosné városi főkertész azt mondta, nincs elég pénz a parlagfűirtásra. A kecskeméti önkormányzat képviselői viszont azon vitatkoznak, kik utazzanak Belgiumba a polgármesterrel. Az, hogy fuldoklik a város, a gyerekek intenzív osztályra kerülnek, kit érdekel közülük? A helyi sajtóból tudjuk azt, hogy a polgármester úr 3-4 fős kísérettel utazgat Európában. Utazzon, ha ehhez van kedve, de akkor legyen pénz parlagfűirtásra is. Egy retúr repülőjegy árából óriási területeket lehetne lenyírni traktorral. Már csak azért drukkolok, nehogy találjon az önkormányzat kínai vagy japán testvérvárost, mert akkor fűnyírásra sem marad pénz a város kasszájában, ugyanis oda a repülőjegy ára öt fő esetén meghaladja az egymillió forintot. Varga Zsolt, Katonatelep A Támad a parlagfű című cikkre szeretnék reagálni (megjelent a Petőfi Népe ez év augusztus 28-ai számában]. Mert a teljhatalmú fenyegő szankciók helyett az önkormányzatok jobban tennék, ha az érvényben lévő, a köztisztaság védelméről szóló 2/1981. (XII.17.] számú tanácsi rendelet helyett egy új rendeletet alkotnának. A jelenleg érvényben lévő rendelet ugyanis a rendszerváltással elavult, végrehajthatatlan és még igazságtalan is. Hiszen lehet-e egy jogállamban a magára maradt, idős, betegségben szenvedő embereket arra kötelezni, hogy közterületeken kaszáljanak, és mások által szétszórt szemetet összeszedjenek és takarítsanak?! Viszont a rendszerváltás óta kormányrendelet meg van, hogy közmunkával lehet köztisztasági munkákat végeztetni, csak az önkormányzatoknak élni kell vele! Tisztelt illetékesek! Amikor any- nyi szó esik a munkában elfáradt, idős emberek megbecsüléséről, akkor miért keserítik meg naplemente előtt az életüket? B. G„ Tiszakécske Nagyon sok a panasz a parlagfű miatt, nem ok nélkül. En magam is sokat szenvedek tőle. Sokat köhögök és éjjel a köhögés miatt nem tudok aludni. Pedig bizonyára van megoldás, csak a kecskemétieket el kéne küldeni tapasztalatcserére a Dunántúlra. Augusztus 20. alkalmából kirándultunk oda. Csodálatos volt. Mintha egy más országba kerültünk volna. Tisztaság, rend és virág mindenütt. Ahol egy kis hely volt, ott már virág nyílt. Sehol gaz, kóró, még az országutakon is - az út és fasor között - a fű lekaszálva. De ami a legszebb volt: a villanypóznákon, edényekben óriási muskátlicsokrok virítottak. Csak bámultunk, milyen csodálatosan szépek így a falvak, városok. A levegő csodálatosan tiszta, még a köhögésem is szünetelt, míg ott voltunk. Az egyik fürdőhelyen tartózkodtunk, a jó meleg vízben sokan voltak németek is. A fürdőtől elég távol is álltak padok, ahol a ruhánkat leraktuk. Senki sem félt, hogy a holmiját ellopják és nem is veszett el semmi. De úgy látszik, nemcsak tolvajok nincsenek, huligánok sem, mert ép volt minden telefonfülke és buszmegálló is. És nincsenek kóbor kutyafalkák sem, két kutyát láttunk, de azokat a gazda vezette. Tehát jó lenne, ha Kecskemét példát venne a Dunántúlról. Jártunk Enyingen is, bizony, Török Bálintnak nem kellene szégyenkezni miatta. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen csodás falukat, városokat láttam, csak egyvalami nyugtalanító: a fák. Sok a száradó, sárguló fa, az óriási jegenyék levele barna, mintha már október lenne. De ezt láttuk már a Dunán innen is. Csak ahogy átjöttünk a Dunán, a sok szépség elmaradt mögöttünk, itt már csak a gazt láttuk. Láttunk olyan kukorica- és naprafogótáblá- kat, ahol nagyobb volt a gaz, mint a termény. Nagyon elszomorít, hogy a „hírős város” nem ilyen szép, hanem sokkal gondozatlanabb, ahol nincsenek virágos utcák, csak kóbor kutyák. És sok, sok parlagfű. Szőke Klára, Kecskemét Bányásznapi történet Ki ne ismerné e régi bányászköszöntést? Mondanivalója sok mindent elárul, aki ismeri a bányát, tudja, hogy a föld alatt dolgozókra sok veszély leselkedik: vízbetörés, bányaomlás, metángáz, a bányagépek okozta balesetekről nem is beszélve. Régebben hatalmas lapáttal rakták csillékbe a lefejtett szenet, s a megtelt csilléket muraközi ló húzta a felszínre. Számtalan esetben nemzedékről nemzedékre szállt a föld alatti munka. A bányászok nehéz és veszélyes munkájának megbecsüléseként 1950 óta minden évben megünneplik a bányásznapot. Amikor közeleg e jeles ünnep - szeptember első vasárnapja -, eszembe jut az egyik bányásznap, amely szomorú emléket ébreszt bennem. Borsod megyében a királdi bánya egyik melléküzemében két testvér dolgozott ugyanabban a műszakban, egymás mellett. Édesapjuk otthon őrizte az oly sokat világító karbid lámpáját, kifényesítve, hogy minden nap emlékeztesse a huszonöt évet bányában töltött napokra. A két gyereke a büszkesége és a szeme fénye volt az öregnek, aki minden műszak végén a bányához ment a gyerekei elé, hogy biztonságban lássa őket. Egyik nap a délutáni műszak végén - tót tudja hányadszor - a gyerekei elé indult az apa. A bánya bejárata előtt a mérlegháznak dőlve várakozott. A szénporos arcú emberek már egyre fogytak, de a két gyerek sehol. Kezdett gyöngyözni a verejték a homlokán, amikor megkérdezte az egyik bányászt: Nem látta a gyerekeimet? A bányász meglepődött a kérdésen. Nem gondolta, hogy erre éppen neki kell válaszolni. - Na, mondja már, történt valami? - Egy kis baleset. - Melyikkel? - Mind a kettővel. Rájuk omlott a bánya. Az öreg levegő után kapkodott, majd összeesett. A mentő vitte el. Néhány nap múlva volt a bányásznap. Az ünnepségen a nemzeti lobogó alatt fekete szalagot lengetett a szél. Az ünnepi beszéd is a tragédiáról emlékezett. A kitüntetések átadása után fekete bársonypárnát tartott kezében egy fiatal nő. A párnán két kitüntetés. A zenekar a bányászindulót játszotta. A bányászok lehajtott fejjel, könnyezve énekelték előbb halkan, majd egyre erősebb hangon: „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete.” Sz. F, Baja Kis és nagy simlisek Minap az országúton haladva megszámoltam: ha betartom az előírt sebességet, tíz autóból hány előz meg. Igen, tíz volt az eredmény. Hát ilyenek vagyunk mi, törvénytísztelő állampolgárok. Azonban nagyságrenddel nagyobb a baj, ha valaki úgy dönt, ezentúl a közért fog élni, ugyanakkor az előző simlisségeiről nem képes leszokni. Vagyis: bort iszik és vizet prédikál. Magyarra fordítva: V.I.P. kölcsönt vesz fel s közben a munkásosztály élére áll, vagy az erkölcsről papol a médiában, vagy Tiborc panaszát adja elő teltházak előtt. A sort folytathatnánk, hiszen több száz a bor-vízátalakítók száma. A szomorú nemcsak az, hogy mi fizetjük a cechet (bankkonszolidáció], hanem hogy nincs jogunk visszahívni őket a kis simlisek közé lelki önvizsgálatra. ’89-ben azt hittük a rendszerváltás tűfokán megrekednek az ilyen „életművészek”, tévedtünk. Fekete Attila, Kecskemét Jó modorból elégtelen CIKKÜNK NYOMÁN Azonos kedvezmények vonaton és buszon is Alapjában véve türelmes ember vagyok, azonban a minap történtek már engem is felháborítottak. Betértem az egyik kecskeméti szépészeti cikkeket árusító üzletbe. Mindeddig teljes mértékben elégedett voltam mind a kiszolgálással, mind pedig az üzlettel, éppen ezért rendszeres vásárló voltam. Azonban néhány hét óta számomra új eladónő dolgozik a boltban. Betértem az üzletbe, s pontosan tudtam, hogy mit akarok venni, ezért nem is nézelődtem sokáig, hanem kiválasztottam a terméket, és odaálltam a pénztárhoz. Egy hölgy előttem állt, s szintén fizetett, másik három hölgy pedig nézelődött. Miután az előttem álló hölgy fizetett, gondoltam én következem, hiszen ott álltam. Ezt az eladónő is jól látta, ennek ellenére megkérdezte a még mindig nézelődő hölgyet, hogy miben segíthetne neki. A hölgy eddigre már eldöntötte, hogy mit vesz, így odaállt elém és fizetett. Ezt ugyan egy kicsit furcsának találtam, hiszen előtte álltam, de ekkor még türelmesen vártam. Ekkor azonban az eladónő ismételten tudomást nem véve rólam, a másik két nézelődő hölgyhöz fordult. Na, ekkor már tényleg felháborodtam. Visszatettem a terméket a polcra és elhagytam az üzletet. Bizonyára jól mehet az üzletnek, ha már a fizető vásárlót sem becsülik meg. Eddig úgy tudtam, hogy az eladó van a vevőért. A fenti eset után azonban már kételkedem ebben. Remélem az illető „udvarias” eladónő olvassa e cikket, s mielőbb pótolja a jó modor fogalmával kapcsolatos hiányzó ismereteit. Név és dm a szerkesztőségben Lapjuk 1999. augusztus 3-án megjelent számában „A vasút olcsóbb, a busz tisztább címmel közölt cikkre az alábbi észrevételeket kívánjuk tenni: A vonattal történő utazás kényelmességéhez - az utasainktól kapott visszajelzések is ezt igazolják - nem férhet kétség. A cikkben közöltek azonban sajnálatos félreértést is tartalmaznak. A tévesen közölt 33% helyett a nagycsaládosok kedvezménye - a Volán által nyújtott kedvezményhez hasonlóan - a vasút esetében is 90%-os mérséklésű és az utazásban részt vevők mindannyian ilyen kedvezményre jogosultak. Huszár Zoltán osztályvezető, MÁV területi személyszállítási osztály Akinek a hírek szólnak A kecskeméti Rofa Tiborné a lap megjelenése óta előfizeti a Petőfi Népét. Nincs kedvenc rovata, mindent egyforma érdeklődéssel elolvas. Mint mondja, elejétől végéig átböngészi a lapot. Mikor nyáron elutazott, megkérte a rokonait, gyűjtsék össze a példányokat, hogy hazatértekor elolvashassa valamennyit. OLVASÓSZOLGÁLAT Őszi játék előfizetőknek A Petőfi Népe régi és új előfizetőit új játékra várjuk a jövő héttől. Őszi Szeren- csekártya-játékunk indul, melyben ezúttal 200 ajándék talál gazdára a pályázók között. A játékszelvények a Petőfi Népe és a PN Alapár egyes lapszámaiban jelennek meg. Előfizetőink növelhetik saját nyerési esélyeiket, ha ezekből a nyeremény- szelvényekből minél többet összegyűjtenek és bekülde- nek. Várjuk az ajánlatokat! Előfizetőink közül többen minden hónapban eljuttatják hozzánk ismerőseik, rokonaik nevét és címét, akiket előfizetőnek javasolnak. Amennyiben az így ajánlott személy előfizet a : Petőfi Népére, a címet beküldő részt vesz a következő havi sorsoláson és megnyerheti a tízezer forint értékű ajándékcsomagot. Az „Ajánljuk magunkat - ajánljon ön is” című akció folyamatos, mindig a sorsolásig beérkezett (vagy bediktált] adatok közül kerül tó a nyertes. Telefonon, ingyen hívható számunkon is részt vehetnek előfizetőink: 06-80/480-756. Ez maradt nyugdíjaséveinkre Szeretnék levelemmel az illetékeseknek segíteni, s ezzel nehéz gondjaikat a költségvetés összeállításánál enyhíteni tudnák. Javaslatommal, mint nyugdíjas polgár, lehetőséget adnék, hogy még több pénz maradjon arra, ami fedezi a hiányzó forintokat. Elsősorban úgy lehetne pénzt szerezni tőlünk, feleslegessé vált, idős, kiszolgáltatott nyugdíjasoktól, hogy fel kellene emelni a jelenlegi, már felemelt korhatárt 80 évre, így az illető biztosan nem éri el ezt az időt, és ez tiszta haszonként mutatkozik. Szomorú az idősek helyzete és a közeledő uniós tagságot sem utánozzuk, pedig ott a nyugdíjas meg is tudja érni a megérdemelt idős kor nyugalmát, megbecsülését és jó anyagi ellátását. Itt viszont tiszta haszon, ha a jelenlegi korhatárt a kilátástalanság miatt, betegség miatt nem éri el valaki, hiszen szinte elérhetetlen ezen idő. Ez nem a jelen vezetés hibája, ez így volt minden kormány esetében. A különbség csak az, hogy a „negyvenévesben” lévő hatalom jobban megszedte magát, így jobban elnézte, ha valakinek volt 3 többletállása, hogy pénzhez jusson. A mostaniaknál pedig még munkalehetőség sincs negyven éven felül. Aki mindig fel tudott kapaszkodni a megfelelő létrán, megcsinálta a szerencséjét, s idős korát is biztosította. Aki várt az ígéretekre, az már feladta vagy feladja, mert ma már a gyógyszerét is képtelen a patikában kiváltani. És mindegy, tó volt vagy lesz hatalmon, ez mindig egyforma marad. Ez biztos! Felmerül a kérdés, hogy van-e értelme így valaminek is, melyet életnek hívnak. Várni a postást az alamizsna-nyugdíjjal, mely a legjobb beosztással is 20-22-éig elég? Szerettem volna olyan országban tudni idős fejemet, ahol a fiatal munkáséletért legalább idős korban méltó, elfogadható életet kapok. E sorok írására akkor szántam el magam, mikor a helyi önkormányzatnál - életemben először - nyugdíjasként fiam iskolázására támogatási segélyért próbáltam folyamodni. Ossze-vissza küldözgettek, míg a legfőbb illetékes felém fordulva azt kérdezte: valójában mit is akarok én, majd adataim közlésére leküldött a félemeletre, ahol szomorú sorstársaim számokért sorba álltak. Ezek a tények és az élet történetei. Varga Jánosné nyugdíjas, Kecskemét Apróhirdetési szelvény ÁLLÁSKERESŐK részére a Petőfi Népe segít Önnek, hogy minél hamarabb NlAÍTALALJA MUNKAHliLYET! Érvényes a megjelenést követő egy hétig. —-T~ A hirdetés ára soronként: __ ——^--1 25 Ft _ Kijelentem, hogy a fenti szövegben tudomásom szerint félrevezető, másokat hátrányosan érintő információ nincs. Név: Telefon: Lakcím:. Aláírás: Hirdetését feladhatja a szelvényen irodánkban, vagy a hirdetés dijának befizetését igazoló rózsaszín posta- utalványt mellékelve levélben, a következő címre: Petőfi Lapkiadó Kft., 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Megjelenik: A beérkezést követő hétfői napon. A jeligés hirdetésekre érkezett válaszokat a hirdetés feladója a kiadóban veheti át. Jelige:---------------------------------------------- Kérjük, nyomtatott betűvel kitölteni.
