Petőfi Népe, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-04 / 180. szám
4. OLDAL ARCKÉP 1999. AUGUSZTUS 4., SZERDA meg történelmileg autentikusabb is, ott zajlott le az ütközet.- Hogy fogadta a felkérést ? Mire gondolt, amikor megkapta a megbízást? Máté: - Arra, hogy nagyon jó szobrot kell készítenem, s a költő Petőfit kell megformáznom. Nem a katonát.- így szód a megrendelés? Máté: - Nem, így tartottam reálisnak. Petőfi költőként, s nem katonaként volt nagy, utóbbira alkatilag sem lehetett alkalmas. Ezért katonai relikviák félig lakatlan területen képzelhető el.- Ha holnap, mondjuk, a kaposváriak felkérnék, hogy készítsen oda is egy Petőfi-szobrot, elvállalná? Máté: - Kérnék egy kis türelmet, de az is lehet, hogy mást ajánlanék magam helyett, mert sokkal korrektebb, ha az ember egy ilyen felkérést visz- szautasít, mint ha egyik munkájával a másik hitelét rontja.- Kit ajánlana maga helyett? Máté: - Nehéz válaszolni, mert rosszul hangzik, hogy „magam helyett”. Legjobb esetben egy lehetek azok között, akik jó Petőfi-szobrot tudnak készíteni. Sok nevet mondhatnék, Mihály Gábor, Riger Tibor, Kő Pál, Melocco Miklós biztosan köztük lenne.- A mostani szobrot hol helyezné el a munkásságában? Máté: - Egy év múlva kérdezze meg! Még túl friss az élmény ahhoz, hogy erről nyilatkozhassak. Egyelőre lenyűgöz a tudat, hogy a huszadik században annyi látogatója kevés magyar szobornak volt, mint amennyi talán ennek lesz a huszonegyedikben, Erdélyben. Nagy dolog annyi Petőfi-rajongó- nak szobrot állítani, mint amennyi ott él. Magyarországon már ezen a téren is egy kicsit közömbösek az emberek. Arpási Zoltán Máté István névjegye Született 1952. Csongrád Felesége: Lantos Györgyi szobrászművész Diploma: 1976. Képzőművészeti Főiskola Mestere: Pátzay Pál Köztéri szobrainak száma: harminc körüli Munkái állnak: Budapesten, Csongrádon, Gyöngyösön, Gyulán, Hódmezővásárhelyen, Kőszegen, Petőfiszálláson, Soltvad- kerten, Szentesen, Tápén, Tiszakécskén, Zsombón Elismerések: Pápai aranyérem (1983), Róma város aranyérme (1987), az olasz köztársasági elnök aranyérme (1989) ni az előzőektől eltérő formai-plasztikai jegyeket, amelyek maivá teszik az alkotást, miközben nem szakítanak a hagyományos Petőfi-képpel. Tehát csak nagyon óvatosan lehet változtatni. Különben még az is előfordulhat, hogy lesznek, akik hiányolják majd a kardot Petőfi kezéből. - Ha pedig ott van, megesik, hogy vandál kezek letörik. Máté: - Előfordult már. Ezek a dolgok néhány embert izgatnak. De nem lehet tojás formájú szobrot ké„Nem ideológiákat kell gyártani, hanem szobrokat kell csinálni.” Máté: - A Segesvár melletti Fehéregyháza az erdélyi magyarság zarándok- helye. Nagy tömeg keresi fel minden évben július végén, Petőfi halálának évfordulóján. A szervezők sok ezer magyart várnak oda Erdélyből, s több auHatárzűr A Petőfi-szobrot szállító autókonvojt a nagylaki határátkelő romániai oldalán várakoztatták meg. A Vasárnap Reggel megtudta, a hétórás kényszerpihenő oka - a hivatalos magyarázat szerint - az utasnyilvántartást rögzítő számítógépes rendszer meghibásodása, illetve az a körülmény volt, hogy a befogadó okmány nem tartalmazott olyan pasz szust, miszerint az ajándékba kapott szobor „nem idegeníthető el" Máté István szobrászművész kialvatlan szemekkel és borostás arccal fogadott bennünket, amikor a hét közepén becsöngettünk csongrádi, Tisza-parti házának kapuján. Akkor jött vissza Erdélyből, s mire e sorok megjelennek, már megint úton van. Ez utóbbi alighanem diadalmenet számára, hiszen tegnap avatták fel Petőfiről mintázott szobrát a Segesvár melletti fehéregyházi síkon, a költő számára végzetes csata színhelyén kialakított emlékparkban. Kiskunfélegyháza rendelte tőle a munkát, „szoboradósságát” akarván törleszteni vele. A 102 évvel ezelőtt Fehéregyházán felavatott bronz Petőfi ugyanis Trianon óta a félegyházi főteret díszíti. Amikor Máté Istvánék tágas házának nappalijában leülünk beszélgetni, még csak találgatjuk, hányán is lesznek - azóta már voltak - a szoboravatón. tóbusznyi érdeklődőt Magyarországról.- Egy hete szállították a szobrot Fehéregyházára. Hogy tetszett a munkája a helybelieknek? Máté: - A határon ránk kényszerűen, hétórás várakozást leszámítva végig az úton nagy ünneplésben volt részünk. Amikor román földre érve áthaladtunk a magyarok lakta Pécskán, megszólaltak a harangok. A szobor útját - a magyar történelmi egyházak figyelmének köszönhetően - Aradon, Déván, Szebenen, Medgyesen és Segesváron át harangszó kísérte egészen Fehéregyházáig. Aradon felemelő pillanatok részesei lehettünk: a Petőfi-szobrot szállító autóval rövid tisztelgés erejéig megálltunk a vesztőhelyen. A forradalom és szabadság- harc tragikus lezárása után 150 évvel így találkozott egymással - ha csak másodpercekre is - a költő és a 13 vértanú honvédtábornok emlékműve. Fehéregyházán - ahová este fél tizenegykor érkeztünk - az egész falu kinn állt az út mentén. Sötét volt már, nem sokat lehetett látni a gépkocsi platóján fekvő szoborból. Másnap viszont, amikor felállítottuk, csak a szervezők egy szűk csoportja látta a szobrot, azután lepelbe burkolták, így várta az avatást.- Megtapsolták? Máté: - Meg.- Fel sem vetődött, hogy az Ispán-kát közelében, Petőfi halálának feltételezett színhelyén állítsák fel? Máté: - Nem, azt hiszem, a park jobb hely, v'édet- ** tebb is, így például a kard, amellyel oly gyakran ábrázolták az 1800-as évek végétől egészen a közelmúltig, nincsen a kezében, sem a környezetében.- A megrendelő, illetve a zsűri nem próbálta meg lebeszélni a költő Petőfiről? Tudja, mégis az egykori harctérre kerül a szobor... Máté: - Nem, a bronzmakettet kisebb módosításokkal elfogadták. Sok minden elhangzik persze ilyenkor, valósággal röpködnek az ötletek. Volt, aki szerint a halálra készülő Petőfi portréját kellett volna megmintáznom. Azt mondtam, lehet, de ugyanazok az izomcsoportok mozognak halálfélelemkor, mint a szerelmi extázis csúcspontján, s azt azért mégse kellene bronzba önteni. Még félreértésre adhatna okot. De olyan javaslat is elhangzott, hogy egy félig földbe ásott Petőfi-dombormű- vet kellene elhelyezni a fehéregyházi parkban, az avarban.- Kit könnyebb ábrázolni? Egy kevéssé ismert személyt, akiről jó, ha két szobA „szoboradósság” Az első világháború idején, 1916 nyarán - az első román betörés nyomán - az akkori magyar hatóságok elrendelték Erdély egy részének kiürítését. Ekkor szerelték le a Segesváron 1897. július 31-én felavatott Petőfi-szobrot is, Köllő Miklós alkotását. A remekművet Budapestre szállították, más vélekedések szerint viszont csak 1919-ben vagy 1920-ban került a trianoni határok közé szorított Magyarországra. A szobor öt éven át hevert a fővárosi Hungária Rézöntöde udvarán, kohóra várva. A kiskunfélegyháziak onnan mentették ki az utókornak azzal, hogy 1922 februárjában a városba szállították, majd megjavíttatták, és még a költő születésének centenáriuma előtt felállították. Petőfi szobra Félegyháza főterén kapott új helyet, az úgynevezett Hattyú-házzal szemben, amelyet a költő apja 1822 és 1830 között bérelt. Nos, ezért a szoborért „cserébe", mintegy történelmi adósságát törlesztve készíttette el közadakozásból Kiskunfélegyháza a Petőfi-szobrot, és ajándékozta Fehéregyházának. (Köllő Miklós szobra a harmadik volt az akkori Magyarországon, amelyet Petőfi emlékének állítottak. Az elsőt Kiskőrösön (1861), a másodikat pedig Budapesten, a Petőfi téren (1882) emelték. A művész rokonszenvei (1-10): Vidéki élet Magyar szellemi élet Művészeti kritika Petőfi emlékének ápolása 3 HARANGSZÓ KÍSÉRTE PETÓFIT SEGESVÁRRA rőt fel lehet lelni az országban, vagy Petőfit, akit rengetegen megmintáztak? Máté: - Hálásabb olyat, akiről kevesebb szobor készült. Az előképek megnehezítik az ember dolgát, mert az elvárások azok alapján fogalmazódnak meg vele szemben. Ha valaki egy romantikus Petőfi- szobron nevelkedett, akkor annak eszményképe az is marad, és meggyőződéssel vallja, minden más megközelítés rossz. Emiatt egy ilyen szobor elkészítése kevés újszerűséget visel el. De ha mélyebben figyel rá az ember, azért fel lehet fe- dezszíteni - amely megmászhatatlan, összetörhetetlen, ráadásul csúszik is - majd ráírni: ez Petőfi.- Sok lett az irigye? Máté: Nem mondanám. Buta ember, aki irigykedik, meg se fordult bennem, hogy ezzel irigyeket lehet szerezni. Nem ideológiákat kell gyártani, hanem szobrokat kell csinálni. Nagyobb baj az, hogy Lyka Károly óta magyar műkritikáról nemigen lehet beszélni. Ő volt az utolsó olyan művészettörténész-kritikus, aid a neki igazán szimpatikus, és a szívétől távol álló művekről, művészekről is egyaránt tárgyilagosan tudott írni.- Keserűnek látszik. Máté: - Nem, inkább fáradt vagyok. Nincs semmi okom arra, hogy keserű vagy rosszkedvű legyek. Ezek minden szakmában fellelhető dolgok. Aki okozza, annak is fáradtságot okoz, akinek el kell viselnie, annak is.- Ez nem egy vidéken élő művész nyavaly- gása? Máté: - Nem. Szeretek vidéken élni, lenne lehetőségem arra, hogy elköltözzem, de nem tudnék másutt dolgozni. Ez nyugodt hely, a műhelymunka számomra csak lyen, ftesznek, f akik hiányolják majd a kardot Petőfi kezéből, i
