Petőfi Népe, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-25 / 197. szám
6. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSED 1999. AUGUSZTUS 25., SZERDA CIKKÜNK NYOMÁN Lassan az egykék országa leszünk? Már többször is olvastam a magyar népesség fogyásáról. Néhányszor el is határoztam, hogy reagálok rá, hisz’ az én családomat is érinti. Én nyugdíjas pedagógus vagyok. A lányom is pedagógus, tanító és óvodapedagógus, főiskolai végzettséggel. Most 33 éves és volt olyan bátor, hogy három gyereket vállalt. 11-8-3 évesek. Az iskolában, ahol tanított, az igazgató elsőként a gyesen lévő szerződéses kismamákkal oldotta meg a létszámcsökkentést. Most, hogy a legkisebb gyermek is betöltötte a három évet, a leányom két meghirdetett állást is megpályázott. Az elbeszélgetésnél egészen addig minden jó volt, míg a gyermekek számára nem került sor. Az igazgató úr vagy a polgármester űr arcán akaratlanul is meglátszik a csalódottság, három gyerekkel nincs szükség rá! De gondolom, hogy ez nem csak a lányomra vonatkozik. Több fiatal többgyermekes anya is hasonló cipőben jár! Óvodába azért nem vették fel a legkisebbet, mert az anyuka nem dolgozik. (Fellebbezett, így felvették.) Munkát meg azért nem kap, mert három gyereke van. Valami nincs rendjén azzal a törekvéssel, hogy szülni menjenek a fiatalok! 38 éves lesz, amikor a főállású anyai státus letelik. Hol kell már akkor, ha 33 évesen sem kap munkát?! Kínában a túlszaporodás megállítására az egy gyermeket vállalókat segítik. Vajon mikor jutunk el mi oda, hogy előnyben részesüljenek azok a jó szándékú, dolgozni akaró, nem is rossz szakemberek, akik uram bocsá’ több gyermeket szülnek?! Amíg csak beszélünk ezekről a problémákról, de tenni nem sokat tesznek érte, talán azok járnak helyes úton, akik továbbra is „egykések” maradnak, hisz’ esélyegyenlőségük a munkához jutáshoz a csillagos ég a többgyermekesekkel szemben. Leányom nem ebben a megyében él, de ahogy hallom, mindenütt ez a tendencia, még akkor is, ha van kevés kivétel. Név és dm a szerkesztőségben A nyereményemet felajánlom az idősek napközi otthonának Szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik elindították, megszervezték és lebonyolították az 1999-es évben a lekvárfőző versenyt, s a bíráló bizottságnak, akiknek nehéz dolga volt. Meghatottan, örömmel olvastam, hogy a 2. helyezést értem el. Sokat válogattam a lek- váraim között. Ugyanis több helyen vásároltam a befőznivaló barackot. Korai nagy szemű kajszival kezdtem.'Majd pár kiló ceglédi óriásra bukkantam. S végül Helvécián termett olasz kajszival zártam a sort. Szinte hihetetlen, de mindnek más íze volt. Némelyiknél már az üveg felnyitásakor megcsapott a finom kajszibarack illata. Egyik színe világosabb, a másiké egy halvány árnyalattal sötétebb, de jobb ízű volt. Ha végiggondolom az 1999. évi kajszibarack lekvárfőzésemet, nyugodt a lelkiismeretem. Mindent megtettem. Magam elé képzelem édesanyám jóságos arcát s dolgos két kezét. Ezt mondta volna: Tanításom meghallgattad. Tudásom elsajátítottad. Mint gyakorlott pedagógus, szeretném én is megtanítani a mai fiatalokat a főzés és befőzés tudományára. Ezért könyvet írok, hogy mindenki olvashassa s magáévá tegye. Az idő gyorsan múlik és megöregszünk. Nyereményemet, az 50 kg cukrot felajánlom az idősek napközi otthonának. Szeretném, ha mások is velem örülnének. Laczi Edit, Kecskemét Az SOS Gyermekfalu lakói maguk is részt vettek a PN lekvárfőző versenyén, íme, a tevékeny csapat: Domahidi Annamária, Nádudvari Julianna, Nádudvari Imre, Halász Gabriella, Halász Jocó, Halász Bea és Kéri Judit. üuT/ít, Imim «'tolta, ité&i UjVO rí l-> l’-ESZEdTe LE KV9UT0ZO SvA&VMFHS* MESTÖrTfr „ fíz. jzUl ÚÓ fciz.GTT$R®88W úévip.Twtás.. 'hatos ioK kós- TÖLO ÍV' tí Ivú'bPCS! Ljrs'i. A ÜvE<£.El kŰ'LDj-U'k, Ez a két kis ákombákom betűkkel írott cédula egy óriási üveg lekváron lógott. Természetesen nem a külsőt díjaztuk, de a lekvár is nagyon finom volt, így aranyfokozattal jutalmaztuk a „családi vállalkozást”. Mit ér a gazda erőfeszítése, ha mások felelőtlenek? A rádióban hallottam, hogy Kecskemét az ország második legszennyezettebb városa a pollenszennyezettség szempontjából. A tőlünk 15 km-re lévő Nagykőrösön sokkal tisztább a levegő, aminek egyszerű a magyarázata, csak végig kell autózni abban az irányban, meg kell nézni az utak szélét, a földeket, és nincs is több kérdés. A legsúlyosabb tüneteket a parlagfű okozza. Mint neve jelzi, parlagon hagyott földeken szaporodik. Az USA-ból került hozzánk a magja gabonaszállítmányokkal a század elején. A nagyapáinknak nem okozott gondot/ mert nem hagyták, hogy elszaporodjon. Abban az időben művelték a földeket, kaszálták az utak szélét. Az USA-ban és Nyugat-Európá- ban ilyen gond nincs, hiszen ha ott ilyen földeket találnának, mint ami nálunk természetes, hogy egy méter magasan gazos, úgy megbüntetnék a gazdát, mert másoknak egészségkárosodást okozott a földjén termelt parlagfűvel. Az illető tönkremenne anyagilag. És ez nem vicc, ez halálosan komoly. Aki látott a 30-as években játszódó amerikai filmet, amiben egymáshoz láncolt rabok kapálták az utak szélét, az jó ha tudja, hogy az a parlagfűirtás része volt. Nálunk ez elképzelhetetlen lenne. Inkább iskolás gyerekekkel szedetik a gazokat, hogy amelyik még nem allergiás, az biztosan az lesz. Magyarországon a 80-as években már hatalmas területek voltak műveletlenek, kiosztott hobbitelkek, tsz-ek által nem művelt területek, csak akkor erről senki nem beszélt, pedig egyre nőtt az allergiások száma. A katasztrófahelyzet 1990 után következett be. Ekkor történt az állami gazdaságok és a tsz-ek magánosítása, egyesek szerint szét- lopása. Hatalmas földterületek kerültek spekulánsok kezébe, ezek nagy része nem műveli a földjét. Katonatelepen van egy kb. 6000 m2-es terület egy méter magas parlagfűvel benőve, a széle a házaktól tíz méterre kezdődik, illetve egy kb. 30 000 m2es összefüggő terület, tele parlagfűvel. Hiába tartjuk rendjén az udvarunkat, a házak elejét, ilyen közegben mit ér az egész? Kik a tulajdonosai? Az önkormányzat nyíratja az utak szélét, ez nagyon pozitív dolog, de nevetséges az egész, ha a lenyírt út mellett több hektáron méteres gaz van a földeken. Varga Zsolt, Katonatelep Versenyzőink írták Nagy örömmel és izgalommal fogadtunk minden üveget, amelyet versenyünkre beküld- tek. Még az őrszolgálatos kollégák is részt vettek a lebonyolításban, hiszen ők látták el sorszámmal az üvegeket és ők rakták katonás rendbe a pincében a sok küldeményt. Ők találkoztak először azokkal az üzenetekkel is, amelyeket az üvegekre ragasztottak küldőik, vagy egy borítékban hozták be. Most ezek közül kötöttünk néhányat csokorba, s megosztjuk önökkel. A lekvárfőző versenyt mindig figyelemmel kísértem, és drukkoltam a versenyzőknek. Végre a háziasszonyi teendőket is elismerik valahol, ha csak egy újság szerkesztősége, akkor is élmény a háziasz- szonyoknak. Őszintén megvallom, nem volt szándékomban indulni a versenyen, de a család jóakarói mind agyonra kritizálták az idei lekvárjaimat. Dühömben arra gondoltam, döntsék el önök, hogy tényleg annyira rossz ez a lekvár? Gszelmann Gyuláné A barack leszedésétől a lekvár üvegbe juttatásáig mindent magam végeztem. A barackot leforráztam, a bőrét lehúztam, a mag könnyen eltávolítható. 1 kg barackhoz 40 dkg cukrot tettem és kb. 2 óráig közepes lángon kevergetve kifőztem. Előmelegített üvegekbe mertem. Késhegynyi szalicilt helyezve a lekvárra, erősen lezárva, egy éjszakára száraz- dunsztban volt, ezután került a spájzba a polcra. Nem azért vittem be, hogy nyerjek talán, hanem gondolom, ízleni fog a gyerekeknek, ahová kerül. Dr. Kupa László, Kecskemét 1951-ben, 15 évesen főztem először a nagymama segítségével lekvárt. A recept nagyon egyszerű, jó barack és cukor. Semmi más, akkor még a tartósítószert sem ismerték, hála Istennek. Azóta sok receptet kipróbáltam, de néhány üveggel mindig főzök a nagyanyáméval is. Ő különben a világ legjobb nagymamája volt, a receptje is az. H. Tóth Istvánné, Kiskunfélegyháza Mazda 323 F és 323 Sedan Safety E most 3 490 000 Ft Mazda 323 már 2 990 000 Ft-tól MAZDA DAKO 6000 Kecskemét, Mindszenti krt. 53. Tel.: 76/485-715 Fax: 76/487-810 AUTÓ SZREMKÓ 6500 Baja, Wesselényi u. 41. Tel./Fax: 79/326-802 Még szép, hogy Mazda Bolondnak néztek bennünket Azért fogtam tollat, hogy hangot adjak felháborodásomnak. Az emberek manapság már nem tisztelnek senkit és semmit. Februárban jelezték nekünk, diákoknak, hogy a fogat- hajtó-vb idejére szükség lenne hostessekre. Egy ebéd keretén belül még februárban ismertették a teendőket a jelentkezőkkel. A vb idejére teljes ellátást, illetve bruttó 10 000 Ft fizetést ígértek. Sokan örömmel vállaltuk e munkát, hiszen gyakorolhatjuk a nyelvet, ráadásul a vb-t is megnézhetjük. Augusztus 14-én tájékoztattak bennünket, hogy 16-án kell megjelennünk a szervezőbizottságnál, illetve azt az ígéretet kaptuk, hogy a megbeszélttel ellentétben fizetésünk naponta 5000 Ft lesz. Tehát készültünk, tanultuk a szakszavakat angolul, németül. 15-én, akik messzebbről jöttek, be is költöztek az egyik kecskeméti szakközépiskola kollégiumába. (A szállást a szervezőbizottság fizeti.) 16-án pedig megjelentünk az Olimpia utcában. Ott az egyik szervező kijelentette, hogy sajnálja, de nem tudnak fizetni egy fillért sem. Ez már eleve rosszulesett nekünk, diákoknak, hisz’ egy kis nyári keresetre számítottunk. Ennek ellenére mégis úgy döntöttünk, vállaljuk. Csakhogy közben azt is tudatták velünk, hogy ugyanilyen okból kifolyólag ellátást sem tudnak biztosítani, de még a szállásért is fizetnünk kell: 800 Ft-ot éjszakánként. Ekkor támadt egy kis zúgolódás. Teljesen bolondnak néznek bennünket? Még fizessünk is azért, hogy nekik dolgozhassunk? Volt, aki 160 km-t utazott ide a semmiért. A szervező megjegyezte: „Sajnálom, hogy csalódást kell azoknak okoznunk, akik azt hitték, hogy százezreket keresnek egy hét alatt!” Szerintem egyikünk sem azért ment oda, hogy meggazdagodjon, de azért felháborító, hogy így ki akartak bennünket használni. Ezek után persze a többség nem vállalta a munkát. A szervezők mentségére legyen mondva: aki nem vállalta a munkát, kapott egy négy napos tiszteletjegyet. Bár aki nem Kecskemét közelében lakik, úgysem tudta felhasználni. A szervezőbizottság pedig elgondolkozhatna azon, hogy kinek és mit ígér, és amit ígér, be tud- ja-e tartani. Talán a következő vb szervezése jobb lesz. Egy 17 éves diák (név és cím a szerk.-ben) Akiknek a hírek szólnak A kiskunfélegyházi Komo- kovics Tivadarné közel egy évtizede előfizetője a Petőfi Népének. Elmondta: munkájuk miatt ritkán tudnak otthonról kimozdulni. Az újságból azonban minden nap értesülnek a legfontosabb hírekről. A napilapot viszont nem csak saját maguk miatt járatják. A kifőzdéjükben ebédelő vendégek is szívesen olvassák a Petőfi Népét. OLVASÓSZOLGÁLAT Pattogathat Lapunk és a Petőfi Népe Vasárnap Reggel közös játékának résztvevői közül a legszerencsésebb olvasónk egy kukoricapattoga- tót nyer. Ma délután sorsoljuk ki ugyanis mindazok között, akik kivágták, megfejtették és be- küldték a játékszelvényt. Ezen a hétvégén pedig egy rádiósmagnóért pályázhatnak a Petőfi Népe és a PN Vasárnap Reggel olvasói. Küldjük az ajándékokat! A hétfői lapszámban tettük közzé a nagy, nyári Szerencsekártya-játék 301 nyertesének névsorát. Többen már telefonon érdeklődtek: mikor kapják meg az ajándékot? Kézbesítő munkatársaink minden nyertesnek házhoz viszik a nyereményét. A Petőfi Népe lekvárfőző versenyének első három helyezettje, valamint a döntőbe jutott versenyzők is hamarosan átvehetik az ajándékokat. Újra kapható Megérkezett a zár nélküli levélszekrény, immár mindhárom változat újra kapható. A Petőfi Népe régi és új előfizetői kedvezményes áron, 895 Ft engedménnyel vásárolhatják meg a ládikákat. Megrendelhetik lapunk kézbesítőinél, a terjesztési ügynökségeken, valamint olvasó- szolgálatunknál személyesen, levélben vagy az ingyen hívható telefonszámon: 06-80/480-756. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér1/A. Hívja a 06- 80/480-756-ot! h Olvasószolgálatunk zöldszámán, munkanapokon délelőtt 8 és 11 óra között munkatársunk várja az ön hívását. Ha kérése, a terjesztéssel kapcsolatos kérdése vagy észrevétele van, ebben az időszakban a hívás díját mi fizetjük.