Petőfi Népe, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-25 / 197. szám

6. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSED 1999. AUGUSZTUS 25., SZERDA CIKKÜNK NYOMÁN Lassan az egykék országa leszünk? Már többször is olvas­tam a magyar népesség fogyásáról. Néhányszor el is határoztam, hogy reagálok rá, hisz’ az én családomat is érinti. Én nyugdíjas pedagógus va­gyok. A lányom is pedagógus, tanító és óvodapedagógus, fő­iskolai végzettséggel. Most 33 éves és volt olyan bátor, hogy három gyereket vállalt. 11-8-3 évesek. Az iskolában, ahol ta­nított, az igazgató elsőként a gyesen lévő szerződéses kis­mamákkal oldotta meg a lét­számcsökkentést. Most, hogy a legkisebb gyermek is betöl­tötte a három évet, a leányom két meghirdetett állást is meg­pályázott. Az elbeszélgetésnél egészen addig minden jó volt, míg a gyermekek számára nem került sor. Az igazgató úr vagy a polgármester űr arcán akaratlanul is meglátszik a csalódottság, három gyerek­kel nincs szükség rá! De gondolom, hogy ez nem csak a lányomra vonatkozik. Több fiatal többgyermekes anya is hasonló cipőben jár! Óvodába azért nem vették fel a legkisebbet, mert az anyuka nem dolgozik. (Fellebbezett, így felvették.) Munkát meg azért nem kap, mert három gyereke van. Valami nincs rendjén azzal a törekvéssel, hogy szülni menjenek a fiata­lok! 38 éves lesz, amikor a fő­állású anyai státus letelik. Hol kell már akkor, ha 33 évesen sem kap munkát?! Kínában a túlszaporodás megállítására az egy gyermeket vállalókat segítik. Vajon mikor jutunk el mi oda, hogy előnyben része­süljenek azok a jó szándékú, dolgozni akaró, nem is rossz szakemberek, akik uram bocsá’ több gyermeket szül­nek?! Amíg csak beszélünk ezekről a problémákról, de tenni nem sokat tesznek érte, talán azok járnak helyes úton, akik továbbra is „egykések” maradnak, hisz’ esélyegyenlő­ségük a munkához jutáshoz a csillagos ég a többgyermeke­sekkel szemben. Leányom nem ebben a me­gyében él, de ahogy hallom, mindenütt ez a tendencia, még akkor is, ha van kevés ki­vétel. Név és dm a szerkesztőségben A nyereményemet felajánlom az idősek napközi otthonának Szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik elindították, megszervezték és lebonyolítot­ták az 1999-es évben a lekvárfő­ző versenyt, s a bíráló bizottság­nak, akiknek nehéz dolga volt. Meghatottan, örömmel olvas­tam, hogy a 2. helyezést értem el. Sokat válogattam a lek- váraim között. Ugyanis több he­lyen vásároltam a befőznivaló barackot. Korai nagy szemű kaj­szival kezdtem.'Majd pár kiló ceglédi óriásra bukkantam. S végül Helvécián termett olasz kajszival zártam a sort. Szinte hihetetlen, de mindnek más íze volt. Némelyiknél már az üveg felnyitásakor megcsapott a fi­nom kajszibarack illata. Egyik színe világosabb, a másiké egy halvány árnyalattal sötétebb, de jobb ízű volt. Ha végiggondolom az 1999. évi kajszibarack lekvárfőzé­semet, nyugodt a lelkiismere­tem. Mindent megtettem. Ma­gam elé képzelem édesanyám jóságos arcát s dolgos két kezét. Ezt mondta volna: Tanításom meghallgattad. Tudásom elsajá­títottad. Mint gyakorlott pedagógus, szeretném én is megtanítani a mai fiatalokat a főzés és befőzés tudományára. Ezért könyvet írok, hogy mindenki olvashassa s magáévá tegye. Az idő gyor­san múlik és megöregszünk. Nyereményemet, az 50 kg cuk­rot felajánlom az idősek napkö­zi otthonának. Szeretném, ha mások is velem örülnének. Laczi Edit, Kecskemét Az SOS Gyermekfalu lakói maguk is részt vettek a PN lekvárfőző versenyén, íme, a tevékeny csapat: Domahidi Annamária, Nádudvari Julianna, Nádudvari Imre, Halász Gabriella, Halász Jocó, Halász Bea és Kéri Judit. üuT/ít, Imim «'tolta, ité&i UjVO rí l-> l’-ESZEdTe LE KV9UT0ZO SvA&VMFHS* MESTÖrTfr „ fíz. jzUl ÚÓ fciz.GTT$R®88W úévip.Twtás.. 'hatos ioK kós- TÖLO ÍV' tí Ivú'bPCS! Ljrs'i. A ÜvE<£.El kŰ'LDj-U'k, Ez a két kis ákombákom betűkkel írott cédula egy óriási üveg lekváron lógott. Természetesen nem a kül­sőt díjaztuk, de a lekvár is nagyon finom volt, így aranyfokozattal jutalmaz­tuk a „családi vállalkozást”. Mit ér a gazda erőfeszítése, ha mások felelőtlenek? A rádióban hallottam, hogy Kecskemét az ország második legszennyezettebb városa a pollenszennyezettség szem­pontjából. A tőlünk 15 km-re lévő Nagykőrösön sokkal tisz­tább a levegő, aminek egysze­rű a magyarázata, csak végig kell autózni abban az irány­ban, meg kell nézni az utak szélét, a földeket, és nincs is több kérdés. A legsúlyosabb tüneteket a parlagfű okozza. Mint neve jel­zi, parlagon hagyott földeken szaporodik. Az USA-ból került hozzánk a magja gabonaszál­lítmányokkal a század elején. A nagyapáinknak nem okozott gondot/ mert nem hagyták, hogy elszaporodjon. Abban az időben művelték a földeket, kaszálták az utak szélét. Az USA-ban és Nyugat-Európá- ban ilyen gond nincs, hiszen ha ott ilyen földeket találná­nak, mint ami nálunk termé­szetes, hogy egy méter maga­san gazos, úgy megbüntetnék a gazdát, mert másoknak egészségkárosodást okozott a földjén termelt parlagfűvel. Az illető tönkremenne anyagilag. És ez nem vicc, ez halálosan komoly. Aki látott a 30-as években játszódó amerikai fil­met, amiben egymáshoz lán­colt rabok kapálták az utak szélét, az jó ha tudja, hogy az a parlagfűirtás része volt. Ná­lunk ez elképzelhetetlen len­ne. Inkább iskolás gyerekekkel szedetik a gazokat, hogy ame­lyik még nem allergiás, az biz­tosan az lesz. Magyarországon a 80-as években már hatalmas területek voltak műveletlenek, kiosztott hobbitelkek, tsz-ek által nem művelt területek, csak akkor erről senki nem be­szélt, pedig egyre nőtt az aller­giások száma. A katasztró­fahelyzet 1990 után követke­zett be. Ekkor történt az állami gazdaságok és a tsz-ek magá­nosítása, egyesek szerint szét- lopása. Hatalmas földterületek kerültek spekulánsok kezébe, ezek nagy része nem műveli a földjét. Katonatelepen van egy kb. 6000 m2-es terület egy méter magas parlagfűvel benőve, a széle a házaktól tíz méterre kezdődik, illetve egy kb. 30 000 m2es összefüggő terület, tele parlagfűvel. Hiába tartjuk rendjén az udvarunkat, a há­zak elejét, ilyen közegben mit ér az egész? Kik a tulajdono­sai? Az önkormányzat nyíratja az utak szélét, ez nagyon pozi­tív dolog, de nevetséges az egész, ha a lenyírt út mellett több hektáron méteres gaz van a földeken. Varga Zsolt, Katonatelep Versenyzőink írták Nagy örömmel és izgalommal fogadtunk minden üveget, amelyet versenyünkre beküld- tek. Még az őrszolgálatos kollé­gák is részt vettek a lebonyolí­tásban, hiszen ők látták el sor­számmal az üvegeket és ők rakták katonás rendbe a pincé­ben a sok küldeményt. Ők ta­lálkoztak először azokkal az üzenetekkel is, amelyeket az üvegekre ragasztottak küldőik, vagy egy borítékban hozták be. Most ezek közül kötöttünk né­hányat csokorba, s megosztjuk önökkel. A lekvárfőző versenyt mindig figyelemmel kísértem, és drukkoltam a versenyzőknek. Végre a háziasszonyi teendő­ket is elismerik valahol, ha csak egy újság szerkesztősége, akkor is élmény a háziasz- szonyoknak. Őszintén meg­vallom, nem volt szándékom­ban indulni a versenyen, de a család jóakarói mind agyonra kritizálták az idei lekvárjai­mat. Dühömben arra gondol­tam, döntsék el önök, hogy tényleg annyira rossz ez a lek­vár? Gszelmann Gyuláné A barack leszedésétől a lek­vár üvegbe juttatásáig mindent magam végeztem. A barackot leforráztam, a bőrét lehúztam, a mag könnyen eltávolítható. 1 kg barackhoz 40 dkg cukrot tettem és kb. 2 óráig közepes lángon kevergetve kifőztem. Előmelegített üvegekbe mer­tem. Késhegynyi szalicilt he­lyezve a lekvárra, erősen lezár­va, egy éjszakára száraz- dunsztban volt, ezután került a spájzba a polcra. Nem azért vittem be, hogy nyerjek talán, hanem gondolom, ízleni fog a gyerekeknek, ahová kerül. Dr. Kupa László, Kecskemét 1951-ben, 15 évesen főztem először a nagymama segítségé­vel lekvárt. A recept nagyon egyszerű, jó barack és cukor. Semmi más, akkor még a tartó­sítószert sem ismerték, hála Is­tennek. Azóta sok receptet ki­próbáltam, de néhány üveggel mindig főzök a nagyanyámé­val is. Ő különben a világ leg­jobb nagymamája volt, a re­ceptje is az. H. Tóth Istvánné, Kiskunfélegyháza Mazda 323 F és 323 Sedan Safety E most 3 490 000 Ft Mazda 323 már 2 990 000 Ft-tól MAZDA DAKO 6000 Kecskemét, Mindszenti krt. 53. Tel.: 76/485-715 Fax: 76/487-810 AUTÓ SZREMKÓ 6500 Baja, Wesselényi u. 41. Tel./Fax: 79/326-802 Még szép, hogy Mazda Bolondnak néztek bennünket Azért fogtam tollat, hogy han­got adjak felháborodásomnak. Az emberek manapság már nem tisztelnek senkit és sem­mit. Februárban jelezték ne­künk, diákoknak, hogy a fogat- hajtó-vb idejére szükség lenne hostessekre. Egy ebéd keretén belül még februárban ismertet­ték a teendőket a jelentkezők­kel. A vb idejére teljes ellátást, illetve bruttó 10 000 Ft fizetést ígértek. Sokan örömmel vállal­tuk e munkát, hiszen gyakorol­hatjuk a nyelvet, ráadásul a vb-t is megnézhetjük. Augusztus 14-én tájékoztat­tak bennünket, hogy 16-án kell megjelennünk a szervezőbi­zottságnál, illetve azt az ígére­tet kaptuk, hogy a megbeszélt­tel ellentétben fizetésünk na­ponta 5000 Ft lesz. Tehát ké­szültünk, tanultuk a szaksza­vakat angolul, németül. 15-én, akik messzebbről jöttek, be is költöztek az egyik kecskeméti szakközépiskola kollégiumá­ba. (A szállást a szervezőbi­zottság fizeti.) 16-án pedig megjelentünk az Olimpia utcá­ban. Ott az egyik szervező ki­jelentette, hogy sajnálja, de nem tudnak fizetni egy fillért sem. Ez már eleve rosszulesett nekünk, diákoknak, hisz’ egy kis nyári keresetre számítot­tunk. Ennek ellenére mégis úgy döntöttünk, vállaljuk. Csakhogy közben azt is tu­datták velünk, hogy ugyan­ilyen okból kifolyólag ellátást sem tudnak biztosítani, de még a szállásért is fizetnünk kell: 800 Ft-ot éjszakánként. Ekkor támadt egy kis zúgoló­dás. Teljesen bolondnak néz­nek bennünket? Még fizessünk is azért, hogy nekik dolgozhas­sunk? Volt, aki 160 km-t uta­zott ide a semmiért. A szerve­ző megjegyezte: „Sajnálom, hogy csalódást kell azoknak okoznunk, akik azt hitték, hogy százezreket keresnek egy hét alatt!” Szerintem egyikünk sem azért ment oda, hogy meggazdagodjon, de azért fel­háborító, hogy így ki akartak bennünket használni. Ezek után persze a többség nem vál­lalta a munkát. A szervezők mentségére le­gyen mondva: aki nem vállalta a munkát, kapott egy négy na­pos tiszteletjegyet. Bár aki nem Kecskemét közelében lakik, úgysem tudta felhasználni. A szervezőbizottság pedig elgon­dolkozhatna azon, hogy kinek és mit ígér, és amit ígér, be tud- ja-e tartani. Talán a következő vb szervezése jobb lesz. Egy 17 éves diák (név és cím a szerk.-ben) Akiknek a hírek szólnak A kiskunfélegyházi Komo- kovics Tivadarné közel egy évtizede előfizetője a Petőfi Népének. Elmondta: munkájuk miatt ritkán tud­nak otthonról kimozdulni. Az újságból azonban min­den nap értesülnek a leg­fontosabb hírekről. A napi­lapot viszont nem csak sa­ját maguk miatt járatják. A kifőzdéjükben ebédelő vendégek is szívesen olvas­sák a Petőfi Népét. OLVASÓSZOLGÁLAT Pattogathat Lapunk és a Petőfi Népe Vasárnap Reggel közös já­tékának résztvevői közül a legszerencsésebb olva­sónk egy kukoricapattoga- tót nyer. Ma délután sor­soljuk ki ugyanis mind­azok között, akik kivág­ták, megfejtették és be- küldték a játékszelvényt. Ezen a hétvégén pedig egy rádiósmagnóért pályáz­hatnak a Petőfi Népe és a PN Vasárnap Reggel olva­sói. Küldjük az ajándékokat! A hétfői lapszámban tet­tük közzé a nagy, nyári Szerencsekártya-játék 301 nyertesének névsorát. Többen már telefonon ér­deklődtek: mikor kapják meg az ajándékot? Kézbe­sítő munkatársaink min­den nyertesnek házhoz vi­szik a nyereményét. A Petőfi Népe lekvárfőző versenyének első három helyezettje, valamint a döntőbe jutott versenyzők is hamarosan átvehetik az ajándékokat. Újra kapható Megérkezett a zár nélküli levélszekrény, immár mindhárom változat újra kapható. A Petőfi Népe ré­gi és új előfizetői kedvez­ményes áron, 895 Ft en­gedménnyel vásárolhatják meg a ládikákat. Megren­delhetik lapunk kézbesítő­inél, a terjesztési ügynök­ségeken, valamint olvasó- szolgálatunknál személye­sen, levélben vagy az in­gyen hívható telefonszá­mon: 06-80/480-756. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér1/A. Hívja a 06- 80/480-756-ot! h Olvasószolgálatunk zöld­számán, munkanapokon délelőtt 8 és 11 óra között munkatársunk várja az ön hívását. Ha kérése, a ter­jesztéssel kapcsolatos kérdése vagy észrevétele van, ebben az időszakban a hívás díját mi fizetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents