Petőfi Népe, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-23 / 195. szám
10. OLDAL VIII. KETTESFOGATHAJTÓ VILÁGBAJNOKSÁG 1999. AUGUSZTUS 23., HÉTFŐ Látványos szám volt a maraton Jól kezdtek a magyarok a 8. kettesfogathajtó-világbajnokság harmadik napján Kecskeméten: a maratonhajtás egyharmada után, 18 hajtót követően, Benkő Sándor vezette a mezőnyt, míg második helyen a díj haj tás győztese, Lázár Vilmos állt. A maratonhajtás hat szakaszból állt, 20 km várt a versenyzőkre. Különösen a záró, nyolc akadállyal nehezített befejező szakasz tartogatott izgalmas pillanatokat a kecskeméti szabadidőparkba kilátogató közel 10 ezer nézőnek. Baleset a verseny első részében nem történt, de az argentin Tagano segédhajtója szerencsétlenül járt, amikor a négyes, Virágoskert elnevezésű akadálynál majdnem a támfal és a kocsi közé szorult. Végül nagy hazai sikert hozott szombaton a maratonhajtás., hiszen az első hét helyezett között öt magyar versenyző végzett. Lázár Zoltán magabiztos teljesítménnyel győzött, szurkolói futva követték kedvencüket az egymástól több száz méterre lévő akadályok között. A díjhajtásban gyengébben teljesítő Benkő Sándor javított, csakúgy mint Nyúl Zoltán. Egyedül Ling Attila volt balszerencsés a magyarok közül. Az ő lovait az E-szakasz előtt sérülés miatt kiállították az állatorvosok, így fel kellett adnia a versenyt. A maratonhajtás egyéni dobogósai és a magyarok helyezései: 1. Lázár Zoltán 81.02 hibapont, 2. Benkő Sándor 83.16, 3. Nyúl Zoltán 85.67, ...5. Hegedűs Imre 87.37, ...7. Lázár Vilmos 88.83, ...11. Váczi Csaba 90.45, ...30. Szegedi Gábor 99.46, ...42. Dallos Andor 109.71. Maratonhajtás, a csapatverseny végeredménye: 1. Magyarország (Lázár Zoltán, Lázár Vilmos, Hegedűs Imre) 168.39 pont, 2. Németország 174.23, 3. Hollandia 179.97. A maratonhajtás eredményhirdetését a kecskeméti Katona József Színházban tartották, ahová nem volt érvényes a sajtóbelépőnk, ezért nem tudunk róla beszámolni. Lázár Zoltán:- Ilyen fantasztikus közönség előtt még soha nem versenyeztem, sok segítséget kaptam ahhoz, hogy kijavítsam a gyengére sikerült díjhajtást. Nagyon nehéz lesz a zárónap. A pillanatnyi idegállapot, a nyugodtság dönthet. Csapatban az előnyünk elég lehet a győzelemhez. Lázár Vilmos:- Két jelentősebb hibám volt a maratonhajtás során, a lovaim maximálisan teljesítettek, én vi-szont figyelhettem volna jobban. A célomat azonban elértem, a két versenyszámot követően az összetettben az élen állok. Holnap jön a neheze! A maratonpálya egyik leglátványosabb akadálya volt a Halásztanya, ahol ha hal nem is, de víz várta a fogatokat. FOTÓ: W. P. Benkő Sándor, a magyar kettesfogat-sport korelnöke élete első világbajnokságán az egyik legnehezebb versenyszámban remekelt és ezzel az előkelő második helyre verekedte magát. FOTÓ: BANCZIK RÓBERT A világbajnokság árnyéka Tiszteit budapesti kollégám zokon vette, hogy azt írtam a Vasárnapi Petőfi Népében: újságírók a sarokban és a pincében. Mivel ez utóbbi valóban másként is értelmezhető, tartozom annyi magyarázattal, hogy ez az úgynevezett pince a Tó Hotel alagsorában van. Itt kapott helyet a sajtóközpont, ahol budapesti kollégáink szálláshelye volt. A „pincében” zártláncú televízión kényelmesen végignézhették az egész világbajnokságot, anélkül, hogy ki kellett volna lépniök a hotelből. De ez legfeljebb annyiban tartozik rám, hogy egy ilyen vízfejországban még vidéken is a budapestihez igazítják az igényeket. Mi, mármint a Petőfi Népe vb-stábja ugyanis a futottak még kategóriájába tartoztunk a szó csaknem valódi értelmében (de a gyalogtúrázókéba mindenképpen), mert élőben szerettük volna látni és tudósítani a világbajnokságot. De ez csak részben valósulhatott meg, mert a sajtókártyánk csak ingyenes belépésre jogosított, abból a sarokból, amelyet a Széktói Stadionban a rendezők kijelöltek. Vasárnap délelőtt aztán megszüntették, mert valóban csak lézengtünk benne néhányan, a nézőtéren meg taposták egymást az emberek. Ezért ennek jogosságához nem is férhet kétség. De a rendezők szemléletével ellentétben nem azért pangott a sajtósarok, mert az újságírókat nem érdekelte a vb, hanem mert megoszlott a stáb a „pince” és a szabadon mozgók között. Ehhez kellettek a különféle belépőkártyák, amelyekből a Petőfi Népének egyet sem adtak. Ezért mozgástérünk nem volt, idegenek és kiszolgáltatottak voltunk, néhány versenyzőt is csak protekciós közreműködéssel tudtunk megkérdezni. Mivel gépkocsi-parkolójegyet is csak kerülő úton sikerült szerezni (legálisan ugyanis a Petőfi Népe nem kapott), ez azonban körülbelül annyit ért, mintha a szervezőbizottság elnökét leparkoltatták volna a Tó Hotelben és naponta többször is gyalog kellett volna megtennie az utat a Rudolf laktanyai irodáig. Persze minimum egy tízkilós fotósfelszereléssel, nehogy nagyon elpuhuljon. A maratonpályára menet, miután a szolgálatot teljesítő rendőr elküldte a Petőfi Népe munkatársát a szántóföldre parkolni, az újságíró szeme előtt engedett tovább egy wart- burgost, belépőkártya nélkül. A pálya egyik akadályánál azt mondta az egyik néző a fotósunknak: „Háromezer forintot fizettem a belépőért, menjen előlem, mert fellököm.” Megértettük, miként azt is, hogy a nem kecskeméti fotográfus úgy ment be a vízen lévő dokkra és más, kecskeméti halandó számára megközelíthetetlen helyekre, mint kés a vajban. Mindig olyan kártyát húzott elő, amilyenre szükség volt. Mindezt azért írtam le, hogy kedves olvasóink is tudják, milyen feltételek mellett dolgoztunk a VIII. kettesfogathajtó-vi- lágbajnokságon. Kecskeméten, hazai pályán. Banczik István vezető sportszerkesztő Dobogóra várták hajtóinkat A kecskeméti születésű, jelenleg Lajosmlzsén versenyző Nyúl Zoltán volt az első olyan magyar versenyző, aki hibátlanul teljesítette az akadályhajtás pályáját. Mint később kiderült, ez a produkció rendkívül értékessé vált, hiszen az összetettben bronzérmet jelentett a rutinos sportolónak. Utána még két magyarral - a Lázár testvérekkel -, valamint egy franciával kellett megküzdenie az összevetés során az akadályhajtás első helyéért. Nos, Nyúl Zoltán másodszorra is hibátlanul ment végig az újjáépített pályán - tegyük hozzá, egyedüliként -, s ezzel megnyerte ezt a versenyszámot. A fogatról éppen csak leszálló hajtó készségesen állt a Petőfi Népe rendelkezésére:- Nagyon jó érzés volt a szülővárosomban versenyezni. Titkon számítottam arra, hogy majd a mezőny elején végzek, s ebben benne volt egy érem megszerzésének a lehetősége is. De ez nem csoda, hiszen a világ élmezőnyét mi, magyarok képviseljük. Egyébként úgy érzem, hogy mindegyik versenyszám jól sikerült, ám hozzá kell tennem, a díjhajtástól féltem egy kicsit. Az akadályhajtásnál óriási teher volt rajtam, ugyanis akár egy hiba is elég lehetett volna ahhoz, hogy ne a harmadik, hanem a tizenharmadik helyen végezzek. Szerencsére egy sem csúszott be, még a ráadásban sem, így most rendkívül boldog vagyok. Nézzük, hogy mit szóltak a versenyhez azok, akik a lelátóról izgulták végig ezt a rendkívül színvonalas viadalt. Idősebb Lázár Vilmos: - Tele vagyok örömmel. Régóta vártuk ezt az eredményt, s most végre bejött. Vilmos fiamat három éve nem tudták legyőzni, kilencvenhétben is csak a technikának sikerült. A sok munkának végül meglett az eredménye, s így most már nyugodt szívvel világgá kürtölhetem azt, amire a legbüszkébb vagyok: a Föld két legjobb kettesfogat-hajtója az én két fiam. Muity Ferenc, világbajnoki bronzérmes hajtó, a válogatott vezetőedzője: - Azt, hogy jó volt-e ez a vébé, azt másnak kell megítélnie, mert az én számból szerénytelenségnek hangzana. Mindenesetre a célunkat elértük, miszerint ösz- sze kell kovácsolnunk egy jó gárdát, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egyéniben három magyar állt a dobogón, a csapatversenyben pedig szintén mi végeztünk az élen. Én személy szerint egyébként egy kicsit csalódott vagyok, mert több magyar versenyzőnek is hibátlanul kellett volna teljesítenie az akadály- pályát. Azonban túl nagy volt bennük a feszültség, hiszen rettenetesen meg szerettek volna felelni ennek a fantasztikus közönségnek, így becsúszott néhány baki. Kocsis Pál, a Kecskeméti Futball Club ügyvezetője: - Látványos, izgalmas versenynek lehettünk szemtanúi. Külön örülök Nyúl Zoltán sikerének, hiszen a semmiből, önállóan teremtett meg másfél esztendő alatt egy új fogatot. Ilyen hangulatban egyébként csak jól érezheti magát az ember. Én köztudottan szimpatizálok a lovakkal, de legközelebb huszonkét labdarúgó körül szeretnék ennyi szurkolót látni. Mi mindenesetre ezért dolgozunk majd a következő hónapokban. Lovas Zoltán, a kecskeméti önkormányzat sportreferense: - Ennek így kellett lennie, itt ma csak magyar sportoló nyerhetett. A Lázár fivérek mellett minden elismerésem Nyúl Zoltáné, hiszen ilyen eredménye mostanában nem volt kecskeméti születésű versenyzőnek. Az önkormányzatnak és a helyi vállalkozóknak minél több ilyen eseményt kellene a városba hozni. Ébből ugyanis profitálnak a sportolók és az itt élő emberek, ugyanakkor egy ilyen rendezvény igen jó városmarke-ting is Kecskemét számára. Farkas Mihály A kecskeméti Taska László olyan sikerrel festi - többek között - a lóportrékat, hogy a fogathajtó-világbajnokság „hivatalos képszállítója” lett. A ma 57 éves férfi csupán öt éve foglalkozik rendszeresen rajzolgatással és festéssel, pedig az első pasztellkréta-készletét már 13 évesen, 1955-ben megvásárolta. Ám az élete másként alakult, s a felszerelés csak öt éve került elő újra a padlásról. FOTÓ: BÁLÁI F. ISTVÁN
