Petőfi Népe, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-07 / 156. szám
1999. JÚLIUS 7„ SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 7. OLDAL CIKKÜNK NYOMÁN Utoljára a sörsátorról A Petőfi Népe június 30-i számában megjelent „A sörsátor átjárója nyitva van!” c. cikkhez szeretnék, mint kívülálló hozzászólni. Először is, nem tudom, ki ez a Hugyecz úr, aki ilyen hangon mer egy kérést tartalmazó levelet megválaszolni? Kioktató, fensőbbséges hangon utasítja rendre a levelet írókat! Én nem tudom, hogy az átjáró ügyében igaza van-e vagy sem, de a levele hangvétele semmiképp sem indokolt. Annál is inkább, mert a Főtéri nyáron nyújtott vendéglátása - talán így fogalmazhatnék - negyedosztályú volt. Na nem az árakban, mert pl. egy kisfröccsért 120 forintot fizettünk! (Milyen bor lehet az, aminek 1000 Ft literje?) És ezért az összegért nem kaptunk megfelelő kiszolgálást, ugyanis a pultnál álltunk sorba érte és papírpohárban adták át az italt. Szerintem az ún. „pályáztatás” és egy cég monopolhelyzete a téri rendezvényeken nem vált be a városi ön- kormányzat részéről, ezt megfontolásra javaslom. Szívesebben vennénk a vendéglátásban is a többszínűséget és persze - főleg mi, kisnyugdíjasok - az olcsóbb árakat. A vendéglátósok ne az árakban szerepeltessék (vagyis velünk fizettessék meg) anyagi támogatásukat a fesztivál lebonyolításához. Név és cím a szerkesztőségben Szörnyű napok voltak ezek! Meghatódottan olvastam a június 21-i Petőfi Népében „Mártírjait gyászolja Duna- pataj!” című cikket. Szépen megírták. Szörnyű napok voltak ezek! Élénken emlékszem arra az időre. Anyukám jött haza a piacról és mondta: „Felgyújtottak a Szőke Gyula házát”. Félt mindenki, a közelünkben szobákat ürítettek ki, oda a padlóra szalmát hordtak és ott szállásolták el a Lenin-ka- tonákat, Szamuely nevét suttogták. Borzalom lett úrrá mindenütt. Kislány voltam akkor. Nyolcvannyolc éves vagyok már. Éltem a Rákosi- Sztálin rémuralom idején, az ávos-pufajkás diktatúra alatt. Különösebb magyarázatot nem fűzök hozzá. Madari Ilona, igaz keresztény magyar, Kecskemét A kétpercnyi ittlét ára nem éppen „angyali” volt Jó néhány nappal ezelőtt nem éppen kellemes meglepetés ért bennünket. Ugyanis a régi falusi hit és monda szerint régen az angyalok az éj leple alatt szárnyakkal ékesítve hozták a szépet, a jót, a türelmet, a boldogságot és segítettek a szegény embereknek, még ha a fantázia vagy az elképzelés szülte is e csodás varázslatokat. Igen: a mai földi angyaloktól nagyon félünk. A nálam járt „dicső angyal” tévészerelő volt. Valaha ő javította a tévénket, amely időhöz az emberi tisztesség szorosan kapcsolódott. Azért szerettük és azért hívtuk most is őt. Mostanra azonban már rettenetesen megváltozott, a nagyképűsége mellé szorosan társult kultúrálatlan viselkedése, amely tetőzte magatartását azzal, hogy kétpercnyi ittléte után még szűk kézfogást sem igényelt, de azt azért ki tudta mondani határtalan erős nyomatékkai, hogy kér 500 forintot a tévé megpillantása és a kiszállás fejében. Hozzám bármilyen szakember jön el valamit megnézni vagy felmérni, soha senki egy fillért nem kért a kiszállás fejében. Ladányi Miklós, Kecskemét Gyermekfogadó közösségeket keresünk kárpátaljai gyerekeknek A Szent Adalbert Misszió Alapítvány kárpátaljai gyermekakciója pénzhiány miatt februártól szünetelt. Most áthoztuk a 123. csoportot a tiborszállási táborba. Autóbuszra ezután sem lesz pénzünk, ezért vonatra ültetjük a gyerekeket, s azt mondjuk, próbáljatok kölcsönkérni a vonatjegyre rokonoktól, ismerősöktől. Majd azt mondjuk az itteni vendéglátó családoknak, hogy ajándék vagy kirándulás helyett segítsenek be utólag a vonatjegy árába. Most gyerekfogadó közösségeket keresünk, egyház- községet, eklézsiát, települést, ahol két hétre családoknál el tudnának helyezni 7-14 éves kárpátaljai gyerekeket. A csoport lehet 10 fős vagy 50 fős is, hisz vonattal jövünk. De kárpátaljai kísérő tanárok nélkül nem engedik ki a gyerekeket, így őket is be kell fogadni két hétre. Azért is jó lenne, ha nyáron tudnánk néhány csoportot hozni, mert az ukrán parlament nem fogadta el a kisebbségi nyelvtörvényt. Évek óta meg akarják szüntetni a magyar iskolákat, csak 10 éves korig biztosítanák a magyar oktatást. Utána már ukrán iskolába kellene járni a magyar gyerekeknek. Ezért félek, hogy ősztől már nem engedik ki a magyar csoportokat. Szóval hol tudnának a nyáron kárpátaljai gyerekcsoportot fogadni? Várom levelüket, telefonjukat! Átányi László tanár, 1119 Budapest, Etele út 23. Telefon: 2033201 A hartai Duna-ág (újra)felfedezése A Petőfi Népében az utóbbi hónapokban több írás is megjelent, amelyek a hartai kis Du- na-ág ismét élővé tételének terveivel, munkálataival és megvalósulásával foglalkoztak. A Bács-Kiskun Megyei Természetbarát Bizottság szervezésében az idén immár tizennegyedik alkalommal rendezték meg a „Petőfi Népe Duna Túrát”, aminek kedvenc és legfes- tőibb táborhelye a hartai szabad strand. Ahol tavaly még a keskeny betonozott út vezetett be a szigetre, most ott van az újjászületett Duna-ág kiágazása, bejárata, a régi út helyett egy szép, járműforgalom lebonyolítására is alkalmas híd épült. A tervezőknek még arra is volt gondjuk, hogy a vízfolyás legelején található öreg fa megmentésére akörül még egy aprócska szigetet is kialakítsanak. Kézenfekvő volt az ötlet, hogy a túra mezőnyének Hartára érkezése előtt néhány héttel megnyitott új vízi út lehetőségeit vízi túrás szemszögből megvizsgáljuk, azaz a hartai kis Dunát felfedezzük, bár lehetséges, hogy előttünk más vízi túrázó is átélte már az újdonság varázsát. Az újjászületett Duna-ág problémamentesen végigjárható. Mi azért egy kis szorongással vágtunk neki az útnak. Aggodalmunk nem is bizonyult teljesen alaptalannak, mert a kiság bejárata után néhány száz méteren belül valóban 3-4 uszadéktorlaszra találtunk. Jó régi magyar szokás szerint a mederrendezéssel járó erdőritkítás után csak a vastagabb fatörzseket szállították el a tett- helyről, a vékonyabb főágakat és gallyakat a vízbe szórták, miáltal nagyon kedvező lehetőség nyílt a 6-8 méter széles vízfolyáson az uszadéktorlas- zok kialakulására. Ezen kisebb fáradozásért bőven kárpótolt bennünket ennek a kis víznek a csodálatos, vadregényes szépsége, nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a természeti élmény vetekszik a Baja környékén található Móric-Duna bejárásával, ami számomra eddig a vadregényes szépség csúcsa volt. Evés közben jön meg az étvágy! Hartán ugyan olyan híreket hallottunk az előbb leírt kiság folytatásáról, a pataji holtágról, hogy erősen benőtt, de olyan csábítóan csillogott előttünk az előzőnél körülbelül nyolcszor olyan széles víztükör, hogy nem mentünk ki itt a nagy Dunára, hanem azon folytattuk utunkat, ez az ág már csak szélessége folytán is nem volt olyan vadregényes, mint a hartai kis Duna, de mindenesetre romantikusabb volt a nagy Dunánál. Remélem, többen is követik majd példánkat, hiszen ha valaki ezt a kalandot kihagyja, egy nagyon szép élménytől fosztja meg magát. Dr. Garay Dénes, Kecskemét Levél a megyei kórház kardiológusainak Tisztelt főorvos úr! Engedje meg, hogy ezúton mondjak hálás köszönetét, amiért engem olyen emberi módon ápoltak és gyógyítottak. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy egy emberi- orvosi jó szó, egy mosoly, egy kézmozdulat sokszor többet ért, mint egy orvosság. Ez történt velem is és ezért fogtam tollat. Sajnos el kell mondanom, hogy kétszer volt már szívinfarktusom, ezért van nagy tapasztalatom az ilyesmiben. Tímár főorvos úr, Farkas doktor úr, Rábai doktornő és a többi orvos és nővér éjjel-nappal lelkiismeretesen felügyeltek ránk, s körülöttünk mindig rend és tisztaság uralkodott. Ugyanez volt a többi betegtársam véleménye is. Kedves főorvos úr! Ezért mondok én köszönetét, mert ezzel tudom kifejezni hálámat és nagyrabecsülésemet, amiért bennünket, egyszerű, idős és beteg embereket ilyen bánásmódban részesítettek és azt kívánom, hogy továbbra is ezt tegye a többi orvostársával és a nővérekkel együtt. Gál Ferenc, Kecskemét Kemencében sült kenyeret ettünk A kecskeméti lánchíd Utcai Általános Iskola 1. b osztálya ezzel a közös fotóval szeretné megköszönni a jakabszállási Mészáros családnak, hogy vendégül látta őket. Az első sor közepén ülő Julcsi néni kemencében sült házi kenyérrel és süteményekkel várta a gyerekeket. Férje, Jenő bácsi, aki 80 évesen is örökifjú legény, elhalmozpott mindenkit gavalléros figyelmességével. Az osztály nagyon jó egészséget kíván vendéglátóiknak. A fotót Tóth Tiborné készítette. Meddig kell várni a pénzre? A soltvadkerti Hegyközségi Hivatalba 1998. október 27-én adtam le a gázolaj-visszatérítéshez szükséges számlákat, ahol a szükséges nyomtatványokat kitöltötték, mint később kiderült, sajnos rosszul, így a benyújtott számlákat nem mind fogadták el. A hercegszántói vámhivatal 1999. február 16-án elszámolta, majd a számlákat visszaküldte, azokat még február hónapban megkaptam. Mivel pénz nem érkezett, így április 12-én telefonon először Hercegszántón, majd a kecskeméti hivatalban érdeklődtem, mivel oda tartozott az ügy. Kecskemétről közölték, hogy a pénz ki lett utalva, azt meg kellett kapnom, vagy rövid időn belül megkapom. Érdeklődésem óta újabb egy hónap telt el, pénz nem érkezett, így május 13-án levélben - ajánlott - kértem a kecskeméti vámhivatal parancsnokát, hogy ügyemben legyen segítségemre. Azóta több mint egy hónap telt el, se válasz, se pénz nem érkezett. Csak úgy kérdezem, február óta már hány alkalommal emelkedtek az üzemanyag- árak? Nem lett volna illő válaszolni a levélre vagy intézkedni a pénz kiutalására? Ha netán már valóban ki lett utalva a pénz, azt hogyan kerestessem, hiszen én semmivel nem tudom igazolni, hogy valóban ki lett utalva részemre. Ha illetékesek is olvassák e sorokat, remélem, hogy talán válasz vagy pénz is érkezik. Molnár István, Soltvadkert Olvasónk levelével megkerestük a Vám- és Pénzügyőrség Bács-Kiskun és Jász-Nagykun- Szolnok Megyei parancsnokságát, ahol dr. Knyihár Márton, jogi és igazgatási osztályvezető a következő felvilágosítást adta: „Megyénkben a gázolajvisszaigénylést tartalmazó formanyomtatványokat, a mellékelt számlákkal, a kecskeméti vámhivatalban vizsgálják meg. Amennyiben szükséges, kimennek a helyszínre is az adatok egyeztetése, illetve ellenőrzése céljából. A kész elszámolásokat ezután továbbítják a vám- és pénzügyőrség ügyvitelszervezési központjába, Budapestre. A visszatérítendő összeget ez a központ utalja ki. ” Akinek a hírek szólnak Gologi Jánosné és férje harmincnyolc éve, 1961 óta hűséges olvasói a Petőfi Népének. Mint elmondták, a férj elejétől végéig elolvassa a lapot, majd kiválasztja azokat a cikkeket, amelyeket feleségének ajánl. Érdekesnek, jónak tartják az újságban megjelenő anyagokat. Mindketten közel vannak már a nyolcvanhoz. Minden nap várják az újságot. Ez az egyetlen lap, amelyet előfizetnek, kevés nyugdíjukból nem is telne másra. OLVASÓSZOLGÁLAT Fagyasztót nyerhet! Lapunk nyári Szerencse- kártya-játékának fődíjáért I és a további 300 ajándék egyikéért a Petőfi Népe előfizetői pályázhatnak. Mindazok beküldhetik a Petőfi Népéből, az Alapárból, illetve a PN Vasárnap Reggelből kivágható szelvényt, akik érvényes előfizetéssel rendelkeznek. Új előfizetők is játszhatnak! Olvasóink közül, akik most szeretnének előfizetni a Petőfi Népére, a nyereményjátékra is bekapcsolódhatnak. Kérjük, hívják fel Olvasószolgálatunk 06-80/480-756-os telefonszámát, melyen megrendelhetik az újságot, és a hívás díját mi fizetjük. A Szerencsekártya-játékban egyetlen szelvénnyel is pályázhatnak előfizetőink, s megnyerhetik a fődíjat (volt már rá példa), de a beküldött szelvények számával az esélyek növelhetők. Köszönjük az ajánlatokat! Folytatódik az „Ajánljuk j magunkat - ajánljon ön is” című akció, melyben mind több előfizetőnk vesz részt. Havonta egy tízezer forint értékű ajándékcsomagot sorsolunk ki mindazok között, akik előfizetőnek ajánlják ismerőseiket (s az ajánlott személy előfizető lesz). Hogyan lehet ajánlani? A Petőfi Népében vagy az Alapárban időnként megjelenő szelvény kitöltésével, vagy levélben, illetve telefonon. Fagylaltgépet sorsolunk Ma délután húzzuk ki lapunk és a Petőfi Népe Vasárnap Reggel közös, hétvégi játékának nyertesét a pályázatok közül. Ajándéka egy íagylaltgép.
