Petőfi Népe, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-24 / 171. szám

1999. JÚLIUS 24., SZOMBAT INTERJÚ 5. OLDAL A kormány megvalósítja eredeti terveit Interjú Orbán Viktor miniszterelnökkel Világoszöld nyári öltöny, hozzá illő nyakkendő; barátságos kézfogás. Orbán Viktor a megbeszélt időben lép be az ajtón. Dél felé jár, a Kossuth térre néző tár­gyalóteremben csak azért nincs még hőség, mert a közelmúltban visszaszerelt zsalugáterek jótékonyan beárnyékolták a helyiséget. A miniszterelnök szemé­lyünkben először találkozik újságírókkal azóta, hogy irodáját áthelyeztette az épület középső szárnyába. A költözés - hangsúlyozza bevezetőül - korántsem for­mális: Steindl Imre, a parlament tervezője pontosan meghatározta, hogy hol dol­gozzon a miniszterelnök, melyik terem legyen a kormányülések helyszíne. A visz- szatérés - tisztelgés az alkotó emlékének, de valójában sokkal több annál. Orbán Viktor nagy átéléssel mutatja meg, meddig jutottak a berendezkedéssel, a régi fal­borítás és a bútorok helyreállításával, s bevezet a dolgozószobájába, ami emberi léptékű, olyan, amilyennek az építész megálmodta, amely alkalmas arra, hogy a mindenkori kormányfő jókedvvel, elmélyülten végezhesse a munkáját. Ott, ahol 1904 és ’44 között az elődök dolgoztak. Orbán Viktor egy csésze tea mellett a vidéki újságolvasók számára értékeli a kormány egyéves tevékenységét, válaszol a Ferenczy Europress és a megyei lapok kérdéseire. nak. S ha már itt tartunk: összegezték a veszteségek és a rendkívüli kiadások mértékét?- A hadikiadások megnövekedése az idén és jövőre mintegy 10 milliárdot tesz ki. Az esőkárok várható mértéke a kormány számára feltehetően ugyan­ennyi. Az ár- és belvizek közvetlen el­hárítására 23 milliárdot fordítottunk. A közvetett károkkal együtt az államház­tartásra és az állampolgárokra 100 mil­liárdos többletkiadás nehezedik. Egyes gazdasági újságírók mindennek alapján úgy viselkednek, mint a gyerek Mikulás napja előtt: valamiféle csomagot várnak- megszorító csomagot. Jómagam úgy vélem, hogy erre nincs szükség, s az év végére - az adó-, a koncessziós és az OTP-részvénybevételek révén - a gazda­ság egyensúlya vissza fog billenni. Pszi­chológiai szempontból is óvakodnék a megszorításoktól, mert 50 éven át az emberek mást sem hallottak, mint azt, hogy no még egy kicsit húzzuk meg a nadrágszíjat, és jövőre már minden jóra fordul. Én abban szeretnék példát mu­tatni, hogy többletenergiákat mozgósít­va, ha nehezen is, de ragaszkodunk ere­deti elképzeléseinkhez; hogy a kormány látja a problémákat, de a veszteségek el­lenére is igyekszik megvalósítani azt, amit eltervezett. A lakosságnak pozitív élményekre van szüksége, s ha képesek leszünk tartani a megkezdett gazdaság- politikát, az nem a kormány, hanem az ország lakosságának sikere lesz.- Az, amit ön felvázol, rokonszenves stratégia, de a kárvallott régiók mindenek­előtt arra várnák a választ, miként tud se­gíteni a kormányzat abban, hogy mielőbb talpra álljanak, s a rendelkezésre álló pén­zeket mikor, milyen módon osztják el. Segítség a károsultaknak- El kell ismerni, hogy - a nagy célok fel­adása nélkül - néhány infrastrukturális beruházást el kell halasztanunk; egyéb­ként nem tudtuk volna leküzdeni a ter­mészeti csapásokat. Annak érdekében, hogy ne kelljen hozzányúlni a bérekhez vagy a nyugdíjakhoz, le kellett mondani például a salgótarjáni terelőút felépíté­séről, s más létesítményekről; ezeknek a helységeknek a lakosságától megértést kell kémem. Néhány milliárdot innen csoportosítottunk át a katasztrófaalap­ba, s mozgósítottuk az önkormányzatok által fel nem használt fejlesztési forráso­kat; több mint kétmilliárdot az önkor­- Az Orbán-kormány eddigi tevékenysé­géről számos elemzés született, s jó né­hány egyetért abban: a gazdaság terén és főleg az infláció letörésében elért ered­ményeket a kabinet elsősorban az előző kormány stabilizációs intézkedéseinek köszönheti. Mások azt emelik ki, hogy a mostani koalíció leginkább a korábbi, kádárista struktúrák lerombolására összpontosított, s egyelőre nem lehet tud­ni, mi fog épülni a romokon.- Nem értek egyet a kérdésben fog­lalt állításokkal. ’98 június-júliusában mi teljesen új gazdaságpolitikát hirdet­tünk meg. Ez abból indult ki, hogy az előző ciklusban foganatosított megszo­rítások miatt indokolatlanul került sor a családi támogatások rendszerének szét­verésére; a mögöttünk lévő év egyik si­kere ennek a helyreállítása volt. A rend­szerváltás legnagyobb vesztesei a gyer­mekeiket nevelő családok voltak; ezt a folyamatot megállítottuk, ha nem is tudtuk teljesen visszafordítani. Másik törekvésünk az volt, hogy a kis- és kö­zépvállalkozásokat segítsük. Magyaror­szág az elmúlt 9 évben szép eredménye­ket ért el a külföldi tőkebemházások ré­vén, s azokra a jövőben is szükség lesz, de a hazai vállalkozók nem tudtak meg­erősödni. Ezen a téren még nagyon sok tennivalónk lesz a következő években. A harmadik cél a gazdaságban a kiszá­míthatóság megteremtése volt azzal, hogy a játékszabályokat ritkán változ­tatjuk, s kiszűrjük a gazdaságból a nem oda való szempontokat, a korrupciót és a politikai befolyásolást. Ma már a ma­gyar gazdaság sokkal tisztább, amit részben a törvények szigorításával, rész­ben késztetéssel, a szabályozók változ­tatásával értünk el. Utóbbira talán egy­szerű, mindenki számára érthető példa, hogy módosítottuk a lakásbérletek adó­zását; a korábbi 40-44 százalékos sze­mélyi jövedelemadó helyett a lakás bér­beadásából származó bevétel immár tőkejövedelemnek számít, s a várakozá­son felül fizetik be a tulajdonosok a 20 százalékos adót. ’98-ban egy több seb­ből vérző gazdaságot vettünk át, s azon az úton nem mehettünk tovább.- Szavai azt jelentik, hogy a választá­si programban beígért antiinflációs cso­magra és az adóreformra már nincs töb­bé szükség?- Egy év elteltével 14 és fél százalék­ról 9-re csökkent a pénzromlás, tehát önálló antiinflációs programra most nincs szükség; erre egyetlen európai kormány sem volt képes - még úgy sem, hogy az elért eredményhez sok külföldi feltétel is kellett. Gondot - költségvetési szempontból - jelenleg in­kább az jelent, hogy a gazdaság terve­zésekor magasabb inflációval számol­tunk, s most a bevételek is a várt alatt maradnak néhány helyen. Az adórend­szerben is jelentős változások születtek, s tovább kell majd haladnunk, de ennek nem most van az ideje. Az országot na­gyon megviselte a sok természeti ka­tasztrófa, a háborúra sem lehetett előre felkészülni, s úgy vélem: a lakosságot lelkileg nem szabad most terhelni, mert egy nagymértékű változtatás rendkívül megbolygatná a családok életét. Nadrágszíjhúzás nélkül- Ennyi természeti csapás és a jugo­szláviai háború után talán most lenne j$| itt az alkalom a kormány számára, hogy válságkezelő csomag helyett taka­rékossági intézkedéseket hozzon. Annál is inkább, mert az államháztartás bevé­telei korántsem a tervek szerint alakul- A miniszterelnök a régi-új parlamenti dolgozószobában. mányzatok ugyanis azért nem vettek igénybe, mert nem tudták hozzátenni sa­ját eszközeiket. Végül hozzátartozik a megoldáshoz, hogy - bár több bírálat ért emiatt - sikerült rábírni a biztosítóinté­zeteket is arra, hogy vegyenek részt a te­hervállalásban, s ne próbálják kikerülni az amúgy meglévő lakásbiztosításokat. Ily módon is szert tettünk néhány milli- árdra - annak érdekében, hogy egyetlen megye és település se maradjon magára.- Visszatérve a kormány egy évére: né­mi meglepetést keltett, hogy miközben több tárcát kemény bírálat ért, ön csak arról a minisztériumról tett néhány kriti­kai észrevételt, amelyet saját maga ho­zott létre, s amely a legteljesebb bizalmát élvezi - a Miniszterelnöki Hivatalról. Nem volt ebben bizonyos taktika?- A miniszterelnökre is érvényes, hogy először a saját portája előtt sepre- gessen. Egyébként pedig egy kormány munkájáról van szó, s nem egy iskola tanulóiról, akiket a tanító bácsi az év végén leosztályoz. A miniszterek nagy fokú önállóságot élveznek, és teljes fe­lelősséggel dolgoznak. Ha pedig vala­milyen közlendőm van a munkájukkal kapcsolatban, azt nekik mondom el, s elvárom, hogy határidőre megtegyék a szükséges intézkedéseket. Elég, ha a közvélemény e lépések eredményét lát­ja, s nem jó, ha a kormányfő a minisz­terek hibáiról vagy hiányosságairól a nagy nyilvánosság előtt beszél.- Mindazonáltal van olyan tárca, mint például a Környezetvédelmi Minisztéri­um, amelynek tevékenységét minden fe­lől súlyos kritika éri. Meddig vállalható ez fel a kormányfő számára?- Pepó úr jól küzd a kormányülése­ken, bár a helyzet az, hogy hazánkban a környezetvédelmi miniszter még hosz- szú ideig vékony kenyéren kénytelen él­ni. A hasonló tárcák ott rendelkeznek komoly pénzek fölött, ahol az országot erőteljes gazdasági jólét jellemzi, s még ott sem elégedettek velük. Nekünk nem az a problémánk, mint Németország­nak, hogy környezetvédelmi szempon­tok alapján kell visszafogni a gazdaság fejlődését, hanem az, hogy tovább erősít­sük a gazdasági növekedést. Ilyen hely­zetben csak nagyon szűk tere van a fejlő­dés rovására történő környezetvédelem­nek. Van, amikor hiába türelmetlen a mi­niszter, le kell mondani a fejlesztésekről. A rendkívüli időjárás miatt nem tudjuk például az előirányzott 6-8 milliárd forin­tot felhasználni csatornaépítésre, s ez azért is rossz, mert helyi kis- és közép- vállalkozásokat foszt meg a munkától. Nagytakarítás 2001-re- Ennél a témánál maradva: miniszter- elnök úr bizonyára tudja, hogy a magyar falvak jelentős része hamarosan beleful­lad a szemétbe. A megoldás fényévnyi távolságban sem látszik, a szelektív sze­métgyűjtésre leginkább csak civil kezde­ményezések történnek.- Kértem a környezetvédelmi mi­niszter urat, hogy az év végére olyan programot tegyen le, amelynek segítsé­gével 2001. augusztus 20-ra ebből a sze­métből valahogyan kitakarítjuk magun­kat. Az mégiscsak tarthatatlan, hogy két település közötti úton illegális sze­métlerakókat lehet látni. Ez nem olyan csapás, amit megfelelő szabályozással és normarendszerrel nem lehetne el­lensúlyozni. Kétségtelen, hogy a megol­dáshoz szükség van jó programra, jó miniszterre, de az emberek gondolko­dásmódján is kellene változtatni.- Folytassuk egy másik minisztérium­mal! A honvédség élén végrehajtott sze­mélycserék, a katonaság létszámának további csökkentése arra utal, hogy a kormány még inkább ki akarja rekeszte- ni a parlamentet a hadsereg átalakítá­sából. Volt alkalma megtudni, hogy mi erről a NATO-partnerek véleménye?- A honvédelmi törvény megalkotása vagy például az évi költségvetés megsza­vazása során a parlamentnek jelentős szerepe van, de a katonapolitika formá­lása, a hadsereg átalakítása a kormány­zat hatásköre. Épp ezért döntöttem úgy, hogy noha minden, a katonapolitikával kapcsolatos jogszabály titkos, egy nem­zetbiztonsági szempontokat érintő pa­ragrafus kivételével a kormányhatároza­tot nyilvánosságra hozzuk: az átalakítás szándékai, legfontosabb pontjai hama­rosan olvashatók lesznek a közlönyben. Átalakuló hadsereg A korábbi vezérkar teljesítményének nagy elismeréssel adózom, mert egy na­gyon nehéz helyzetben vezényelte a had­sereget eddig az állapotig, de most új időszámítás kezdődik. Végh Ferencnek komoly érdemei vannak abban, hogy ég és föld a különbség a ’90-es évek kezde­téhez képest, de további változtatásokra van szükség: nem lenne emberséges do­log, ha valakit arra kényszerítenénk, hogy eddigi munkáját vegye teljes reví­zió alá. Ilyenkor a legjobb más felada­tokat találni a régieknek, és újakkal el­kezdeni az átalakítást. Ami a NATO-tagokat illeti, a szövet­ség nemzeti alapon szerveződik, nem úgy, mint a központilag irányított Var­sói Szerződés. Partnereink egy dolgot várnak el joggal tőlünk - azt, hogy a csatlakozáskor aláírt szerződéseket tart­suk tiszteletben. Véleményünk szerint az előző kormány jó szerződést kötött, s abban az szerepel, hogy minden évben a nemzeti össztermék 0,1 százalékával növeljük a biztonsági kiadá­sokat - egészen az 1,81 száza­lékig (most 1,61-nél tartunk). A szóban forgó kormányren­delet 2004-ig pontosan leírja, hogy mennyi lesz a katonai költségvetésünk. Ez példátlan a magyar hadsereg történeté­ben. Az új vezérkar feladata az, hogy olyan hadsereget hozzanak létre, amely igazo­dik ehhez a pénzügyi lehető­séghez, s ugyanakkor megfe­lel a NATO-tagsággal járó kö­vetelményeknek.- Miniszterelnök úr, a köz­véleményben ellenérzéseket szül, hogy sokszor rendkívül durva vita folyik az ellenzéki és a koalíciós pártok között. Kötelező ez a szembenállás, vagy vannak olyan feladatok, célok, amelyek esetében félre­tehetnék a csatabárdot?- Volt ilyen, de sajnos, nem kapott elég figyelmet. Míg ko­rábban hónapokig elhúzódott a vita, az idén az ellenzékkel egyetértés­ben tudtuk megválasztani az Alkotmány- bíróság hiányzó tagjait. S bár némi „elő­játék” után, közösen szavaztuk meg a parlamentben a szervezett bűnözés elle­ni kétharmados törvényt.- A millennium nem lehetne ilyen kö­zös ügy? Több jel mutat arra, hogy az államalapítás évfordulójának megün­neplése - különféle rivalizálások miatt - ugyanúgy elsekélyesedik, mint a honfog­lalás 1100 éves jubileuma.- Talán ez utóbbi nem következik be, mert sok nagyszerű tervvel rendelke­zünk. Komoly irodalmi, építészeti vál­lalkozások kezdődtek el, nagy ívű kul­turális rendezvények lesznek. A hang­súly egyébként nem csak az ünneplé­sen, hanem a beruházásokon is van, bár lesz egy nagy központi kiállítás is, amely majd azt mutatja be, mivel járult hozzá a magyar szellem a világ fejlődé­séhez az elmúlt 100-150 évben. Remé­lem, hogy az ellenzék él ezzel a lehető­séggel - ugyanúgy, ahogyan együtt em­lékeztünk meg az 1848. évi forradalom 150. évfordulójáról a debreceni Nagy­templomban. Ami a viták hangvételét illeti, a ma­gyar közvélemény számára szokatlan az olyan stílusú parlamenti csatározás, amilyen például az angol, a német vagy az olasz parlamentben zajlik. Idő kell ahhoz, amíg az állampolgárok külön tudják választani a saját hangulatukat, a család és az ország hangulatát attól, ami az Országgyűlésben uralkodik. Célzott támogatás- Ön egyszer úgy fogalmazott, hogy nem a fővárosnak van országa, hanem az or­szágnak fővárosa, ezzel is utalva arra, hogy a kormány vidékcentrikus. A fej­lesztési támogatások elosztásánál vi­szont hallható olyan aggály, hogy egyes régiók háttérbe szorulnak azért, mert a helyi vezetés nem fideszes.- Egy miniszterelnök nem nézheti úgy az országot, hogy miként van be­festve a pártok színe szerint, nekem tíz­millió magyar állampolgár érdekeit kell jó döntésekkel szolgálni.- Számos régió érzi úgy, hogy hátrá­nyosabb helyzetben van a többinél. A dol­got bonyolítja, hogy egy-egy tájegységen belül a megyék között is lényegesek a kü­lönbségek. Rendelkezik-e a kormány programmal az elmaradott, hátrányos helyzetű körzetek felzárkóztatására?- Rendelkezik, de ehhez az szüksé­ges, hogy kicsit pontosabban rajzoljuk fel az ország helyzetét. Az nem igaz, hogy egy-egy megye van egészében hát­rányos helyzetben. Bármelyikről is le­gyen szó, találunk olyan településeket, amelyek egy úgymond gazdag megyé­ben is rosszabb helyzetben vannak, mint az országos átlag. Ezért arra kér­tem a megyei közgyűlések vezetőit, hogy kistérségi térképeket készíttesse­nek; csak így, célzottan lehet ponto­san elosztani a forrásokat. Mindezt el­mondtam a tavalyi költségvetési vitá­ban: csak olyan igényeket tudunk ko­molyan megfontolni, amelyek nem me­gyékről, hanem kistérségekről szólnak.- Hasonló kérdés vetődik fel bizonyos ágazatokkal kapcsolatban is. A konzerv­ipar például rendkívül nehéz helyzetbe kerül az orosz piac bedugulása miatt. Piacgazdaságban élünk, mégis: van-e le­hetősége a kormánynak arra, hogy ezek­nek az ágazatoknak segítséget adjon?- Nem csak van ilyen segítség, ha­nem elengedhetetlen. Ott, ahol zavar támad, a kormánynak - törvényi kere­tek között - korlátozottan van módja beavatkozni. Ezt tették az orosz piac összeomlása után a sertéshúságazat­ban az egyébként piacgazdaságukra büszke nyugati országok is, s jelentő­sen megemelték a támogatásokat. A konzervgyárak esetében a szaktárca miniszterének kérésére hozzájárul­tam ahhoz, hogy a minisztérium költ­ségvetését módosítsák, forrásokat csoportosítsanak át, s állami garan­ciavállalás mellett megsegítsenek egyes üzemeket.- Miniszterelnök úr, köszönjük a be­szélgetést. Csák Elemér Pauska Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents