Petőfi Népe, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-14 / 162. szám
10. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kis- és nagyfiúk a volánnál Zacskós víz Jánoshalmán? Szeretnék leírni egy jelenséget, ami Kecskemét belvárosában naponta lejátszódik. Az írást az váltotta ki bennem, hogy néhány napja alig tudtam kitérni a Nagykőrösi utcán egy hatalmas nyugati autócsoda elől az autómmal. Természetesen egyik mellékutcáról kanyarodott be megállás nélkül, nagy sebességgel. A vezetője talán elmúlt 16 éves, de 18 biztos nem volt. Gondolom, megdolgozott az autójáért! Első történet: Egy „kisfiú” közeledik kb. 10 milliós dzsippel az Alföld áruház és az Univer áruház közötti útkereszteződéshez. Meg kellene állnia, de nem áll meg, lassan, de megállíthatatlanul halad át a Petőfi Sándor utcán és a gyalogátkelőhelyen. A védett útvonalon közlekedők hirtelen fékeznek, az 1-es busz vezetője a fékbe tapos, utasok előreesnek, a sofőr indulatosan integet, a „kisfiú” nyugodtan elhajt a Batthyány utca irányába. A szabályosan közlekedők vérnyomása meg 200-ra ugrik. A „kisfiú” lehet 20 éves. Második történet: Egy „nagyfiú” közeledik a BatthyáFekete színű angol cocker spániel voltam, június 24-én múltam egy éves. Nem volt törzskönyvem, de a kötelező védőoltásokat mind megkaptam, amit az állatorvos az oltási naplóba be is írt. Imádtam a gazdámékat, ők is nagyon szerettek engem, nagyon jó életem volt egy kis falusi, kertes házban. Sokat tapasztaltam rövidke életem alatt. Mindig vigyáztam a kisunokák- ra, igaz, néha elcsentem játékaikat, hisz még kölyök voltam. Gazdimat a ház területén mindenhová követtem, ő infarktussal van leszázalékolva, tudtam, hogy rá mindig számíthatok, s nekem is vigyáznom kell rá. Ha elment orvoshoz, vagy egyéb dolgait intézte, én mindig az udvaron, a kapuban vártam rá. Nagyon jó volt, amikor az állatokat etette, akkor én is kimentem a baromfiudvarba, a feléledt vadászösztönöm miatt néhányszor megkergettem a tyúkokat is. Persze a kakas mindig megvédte őket, igaz én hangosabb voltam, de ő nagyobbat csípett. Gazdaasszonyomat munkába menet mindig elkísértem a kapuig, figyelmes is voltam, s amikor jött haza, már a kapuban fogadtam. Ő többször ösz- szeszidott, néha mérges is volt rám, mert kitapostam a virágony utca felől legalább 20 milliós fekete Mercédesszel nagy sebességgel. Ő már nem olyan higgadt, mint kistársa. Csikorogva fékez az előbbi útkereszteződésben, a gyalogátkelőhelyen. Az ablakot letekerve, ordítva szidja a halálra rémült gyalogosokat, akik éppen azon ügyködtek, hogy elgázoltassák magukat. Következő célpontja egy szabályosan bekanyarodni akaró autós, akinek azt üvölti, hogy „ménem indúsz má te majom!” Ezután a „nagyfiú” csikorgó kerekekkel befordul a Petőfi Sándor utcába és elszá- guld. A „nagyfiú” lehet 40 éves. Ezután nem sokkal látom, hogy rendőreink a Ceglédi úton egy Trabantost, meg egy ezeréves Zsiguli vezetőjét igazoltatják. Jegyzőkönyv is készül valamiért, talán lejárt a műszaki, talán nincs pénzük, hogy megcsináltassák. Ezalatt a „kis- és nagyfiúk” vidáman száguldoznak. Ez nem mese, ez tényleg megtörtént 1999- ben Kecskemét városában. V. Zs„ Katonatelep kát a kertből, lekapartam a festéket az ajtóról, és ha csak tehettem, még sáros lábbal is bementem a lakásba. Reggel én ébresztettem a házam népét, kértem, hogy ha csak rövid időre is, de engedjenek be, üdvözöltem őket ugrálva, farkcsóválva. Kölyök voltam és egy kicsit neveletlen is. Tudtam, hogy az utcára nem szabad csak úgy kiszaladni, mert ott járművek is közlekednek, s ha elütnek, még bajom is eshet. Sajnos, így is történt, július 8- án, este 6 óra körül a gazdim mellett kiszaladtam az utcára, üdvözöltem az arra haladó kerékpárosokat, kicsit el is kísértem őket, senki nem félt tőlem, mert én nem bántottam senkit, volt, aki még a fejem is megsimogatta, és meg is dicsért. S azután mint a villámcsapás, eszeveszett sebességgel ott termett egy mentőautó, nem használta a megkülönböztető jelzéseit, pedig attól biztosan megijedtem volna és beszaladok az udvarra. Szerencse, hogy nem egy kisgyerek bukkant elő az út menti árokból, vagy szaladt ki a járdáról. Most már csak az örök vadászmezőkről tudok rájuk vigyázni. Samu nevében írta: M. J.-né, Madaras Jánoshalma immár több mint tíz éve város. Ám ez a rang mégsem hozta meg a várva várt sikereket. Nem lett óriási fejlődés, sőt az utóbbi néhány hónapban még jobban érzékelhetővé vált a folyamatosan gyorsuló leépülés. A gondok közül azonban kiemelkedik egy közel 300 milliót „érő” beruházás. A nevén említve a vas- és arzéntalanító megépítése. Azt szinte mindenki tudja, hogy ez hatalmas összeg, és a város ezt önerőből nem tudja előteremteni. Az ivóvízben a vas és magán értéke 0,79 mg/v-a megengedett érték, pedig csak 0,3 mg/v. Az arzéntartalom 0,037 és 0,048 mg/v értékek között ingadozik, az arzéntartalom jelenlegi megengedett szintje 0,05 mg/v, de ez az érték a 2000. évben 0,03 mg/v értékre mérséklődik. A víztisztító Mi 1999 januárjában költöztünk mostani lakhelyünkre családommal együtt. Munkahelyet kerestem, s mivel kereskedői végzettségem van és boltvezetői vizsgával is rendelkezem, keresgélni kezdtem. Láttam, hogy a községben lévő húsbolt évek óta zárva tartott. Felhívtam a vezetőt, hogy nem tudna-e valami munkát adni. Ő is kapott a jelentkezésemen és személyes találkozásunk után azt mondta: megfelelek a feltételeknek, és megnyitjuk a húsboltot. Ez meg is történt június 15-ével (megjegyzem, nagy reklámozással szórólapokat tettünk a lakosság postaládáiba is stb.). Ami nekem már nagyon furcsa volt, hogy a nyitás reggelére megépítése azért is sürgető feladat, mivel a szakhatóság csak 1999. december 31-ig adott vízjogi üzemeltetési engedélyt. Ha addig nem történik változás, akkor állítólag elzárják a csapokat, és több mint 10 000 ember maradhat folyóvíz nélkül. Szakértői vélemények szerint az arzénos víz azért nem alkalmas mosásra, fürdésre sem, mivel a bőrön át is felszívódik, és ivásra magától értetődően alkalmatlan. Az, hogy egy ekkora városban ne legyen ivóvíz, amely a csapból folyik (csak zacskós víz), tűrhetetlen tény lenne. En úgy vélem, hogy az államnak kellene beavatkoznia ilyen esetben. Az ilyen kiadások véleményem szerint megoszthatók lennének a Vidék- fejlesztési, Egészségügyi és Pénzügyminisztérium között. egy deka hús nem volt a húsboltban. Én már előtte két nappal takarítani jártam az üzletbe, de semmi. Jelét nem láttam, hogy itt bolt fog megnyílni. A bolt megnyílt, de úgy kellett pitizni, hogy legyen hús a boltban. Eleinte elég gyér volt a forgalom, de fizetésnap után kezdett a forgalom növekedni. Hiába nőtt a vevők száma és a forgalom, nem kaptam árut a vevők kiszolgálására azzal az indokkal, hogy a nap végére megmaradt egy minimális készlet, s hogy ez így nem üzlet. De könyörgöm, ha bejön egy kisnyugdíjas, tanyán élő, akinek még villanya sincs és a kútba teszi le, hogy egy pár napig tárolja a 39 fokos melegben A városnak most sikerült a megyei területfejlesztési tanácstól némi pénzt „nyernie” a saját 10 millió forintja mellé, és így megközelítőleg 40 millió forint van a város „kezében” a 300 millió forintból. Ha a fent említett 3 minisztérium állna „fejenként” 80 millió forintot, akkor megoldódhatna a jelentős probléma. És ha figyelembe vesszük a minisztériumok éves költségvetését, akkor ez nem tűnik nagy ösz- szegnek. A város vezetői minden erőfeszítésük ellenére sem tudnak gyorsabban pénzt szerezni. Remélem, hogy az illetékesek is olvassák ezt a felvetést, és tudnak érdemi lépéseket tenni az ügyben. Hiszen kellemetlen lenne kipróbálni a zacskós vizet Jánoshalmán. Név és dm a szerkesztőségben a húst, annak nem adhatok el egy fél disznót, amikor csak két szelet tarját vagy fél kilogramm darált húst tud elvinni. A lakosság nagyon örült, hogy húsbolt van a faluban, nem kell a közeli városba utaznia. Csakhogy nagyon tiszavirág- életű volt ez a bolt. Utóiratként csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a húsipar vezetői és beosztottai nem állnak a pult belső oldalán, amikor egy vevőt ki kell szolgálni, úgy, hogy elégedetten menjen el, és máskor is betérjen az ajtón, és hogy ez is biztos, becsületes megélhetést biztosít, de aki a nagy pénzhez van szokva, az a kicsit nem becsüli. Név és dm , a szerkesztőségben El még az igényes rockzene? Igényes rockzenét, „Funk& Roll”-t kedvelők: hol vagytok? A Kecskeméten is koncertet adó Hooligans igazán fergeteges hangulatot teremtett. Talán valamennyien észrevettük, hogy Kecskeméten haldoklik az élőzene iránti igény és főleg a rockzene szorul háttérbe! Miért? Az év koncertje díjat Budapesten az E-klubban immár rendszeresen fellépő Hooligans nyerte el. Ebből az apropóból beszélgettem Kiss Endivel (a zenekar dobosával).- Úgy tudom, nemcsak az év koncertjéért járó elismerést tudhatjátok magatokénak, hanem egyéb díjakkal is kitüntettek benneteket.- Igen, Tibi az év gitárosa; én az év dobosa díjat kaptam meg - válaszolja Endi.- Hogyan és mikor alakult a zenekarotok?- Már gyermekkorunk óta ismerjük egymást. Tibi (gitár), Csipa (ének) és én (dob), Norbi (bass) később csatlakozott ehhez a formációhoz. A Hooligans zenekar nevet 1994-ben vettük fel. Először egy maxi CD-t adtunk ki, majd megjelent első nagylemezünk is ebben a felállásban. 1998-ban adták ki második „Mesét, Álmot, Mámort” című albumunkat.- Mondjatok néhány szót a jövőbeli terveitekről?- A nyár folyamán országos turnéra megyünk. Augusztus 19-22-ig pedig tokaji tábort szervezünk a Junkies-zal közösen, ahová mindenkit szeretettel várunk. „Melinda", Kecskemét Az örök vadászmezőkön Miért zárt be a húsbolt? Hozzon a gyermeknek mindenki, amit tud Ezzel a mottóval írta kl a Bács-Klskun Megye Közoktatásáért Alapítvány pályázatát, melynek köszönhetően Kecel 4 óvodája egyensúly- és térérzék-fejlesztő tornaeszközöket tudott vásárolni. A kisóvodások érdeklődéssel vették kézbe a különleges hangszereket és örömmel vették birtokba a tornaeszközöket. A nyertes pályázatot Orcsik Zoltánná és Árvái Andrásné óvónő írta. Ismét Petőfi Népe- lekvárfőző verseny! Tisztelt háziasszonyok és a konyhaművészettel kacérkodó férfiak! Ismét megrendezzük - immár harmadszorra - lekvárfőző versenyünket. Az idén tájegységünk legjellemzőbb, legízletesebb gyümölcsét, a sárgabarackot választottuk. Sok ezernyi háztartásban fognak hozzá ezekben a napokban a befőzéshez, hogy a nyár melegét, ízét, zamatát „átmentsék” a zordabb téli napokra. Kérjük, hogy ebben a nagy munkában gondoljanak egy kicsit reánk is, s egy üveget küldjenek el a házi remekművekből nekünk. Ha úgy döntenek, hogy részt kívánnak venni versenyünkön, kérjük, hogy a versenyművet jól zárható, kisméretű üvegbe töltsék, s írják rá - jól olvashatóan - nevüket, pontos címüket, s ha van, telefonszámukat is. Az üvegeket juttassák el bajai, kiskunhalasi, kiskunfélegyházi, illetve kecskeméti szerkesztőségünkhöz. A leadási határidő augusztus 10., kedd. Az értékelést szakértő zsűri fogja végezni az augusztus 16-ával kezdődő héten, s a nyerteseket is azon a héten közöljük. S most a díjazásról: első három helyezettünk 100, 50, illetve 25 kilogramm cukrot kap ajándékba. További meglepetéssel - Petőfi Népe-ajándék- csomaggal - kedveskedünk majd azoknak, akik az előzsű- rizések során bejutottak a döntőbe. Lehet előkészítem a nagy fazekakat, szorgalmasan mosni az üvegeket, előhalászni a nagymama biztos receptjét, odaédesgetni az ifjúságot a „segédmunkához” - a barackmosáshoz és -hámozáshoz -, mi pedig jó munkát és jó versenyzést kívánunk! 1999. JÚLIUS 14., SZERDA Akiknek a hírek szólnak Kollár Sándorék Felsőlajo- son már jó évtizede, hogy előfizetik a Petőfi Népét. Mint zöldségtermelők igencsak korán kelnek, de any- nyira mégsem, hogy a lap ne legyen ott a ládájukban. Ezért is szeretik. A család legkisebb tagja, Csilluska - aki még csak kisiskolás - a nap viccéért kéri el szüleitől az újságot. A családfő az apróhirdetéseket sorra átnézi, s utána jöhet a többi. A ház asszonya hamarjában átlapozza, s ha valami megragadja a figyelmét, annak elolvasására mindenképpen szakít időt. OLVASÓSZOLGÁLAT Előfizetéssel nyerhet! A Petőfi Népe nyári Sze- rencsekártya-játékán 301 ajándékot sorsolunk ki a pályázók között. A fődíj egy fagyasztószekrény, emellett levélszekrények és pólók találnak majd gazdára augusztusban. (Kérjük, hogy a játékszelvényeken jelöljék meg, melyiket választanák.) A játék szelvényei megtalálhatók a Petőfi Népe egyes lapszámaiban és a PN Alapárban. A részvétel egyetlen feltétele: a Petőfi Népe-előfizetés. Régi és új előfizetőink egyaránt pályázhatnak. Bekapcsolódhatnak a játékba azok is, akik most fizetnek elő az újságra, kérjük, hívják fel olvasószolgálatunk 06- 80/480-756-os ingyenes telefonszámát, melyen megrendelhetik a Petőfi Népét. Kapható még levélszekrény! Többen érdeklődtek olvasószolgálatunknál: lehet-e még levélszekrényt vásárolni? Háromféle típusban megrendelhető: zár nélküli, zárás (hátul nyitható) és zárás (lépcsőházi változat: elöl nyílik). Levélben, levelezőlapon vagy telefonon is megrendelhetik az érdeklődők. A 895 forintos kedvezményes áron azonban csak a Petőfi Népe előfizetőinek tudjuk adni. Ajánlatok határidő nélkül Folytatódik az Ajánljuk magunkat - ajánljon Ön is! című akció, melyen lapunk előfizetői j előfizetőnek ajánlhatják ismerőseiket, szomszédaikat. A javasolt személyek nevét és címét levélben várjuk, vagy telefonon is bediktálhatok. A sikeres ajánlók ajándékot kapnak, és havonta sorsoláson vesznek részt, amikor a legszerencsésebb 10.000 Ft értékű ajándék- csomagot nyer.
