Petőfi Népe, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-04 / 128. szám

6. OLDAL 1999. JÚNIUS 4., PÉNTEK ÁPOLÓNŐK - SEGÍTŐ KEZEK A KÓRHÁZAKBAN Köszöntjük az ápolónőket! Az Ápolónők Nemzetközi Napja alkalmából - melyet a héten ünnepeltek meg Kecskeméten egy regionális tanácskozással - egy oldal-összeállítás erejéig megszakítjuk a megye orvosait bemutató sorozatunkat. Ügy gondoljuk ugyanis, hogy a nem­zetközi nap jó alkalom arra, hogy azokról szóljunk, akik nél­kül nem működik kórház, nincs betegellátás. Ebben az össze­állításban olyan ápolónőket ismerhetnek meg, akik munká­jukat magas szakmai színvonalon, kiváló empátiás készség­gel, alázattal és hűséggel végzik. Pedig nem könnyű az életük. Közismert, hogy milyen gyalázatosán alacsonyak az egészség­ügyben a bérek, közismert, hogy a legtöbb ápolónő és asszisz­tens anyagi gondok közepette áll helyt nap mint nap a beteg­ágy mellett és természetesen otthon is. Hiszen ők is anyák, nagymamák. Munka mellett szültek, nevelték íel a gyerekei­ket, s tanultak. Képezték magukat, hogy munkájukat még magasabb színvonalon tudják ellátni. Összeállításunkban a megye hat kórházában dolgozó ápolónők közül ismerhetnek meg néhányat. Az orvosokat bemutató sorozatunk következő heti számában a kiskunhalasi kórház belgyógyászait ismer­hetik meg. Elismerés a minisztertől Bohács Ferencné Az Ápolónők Nemzetközi Napja alkalmából kiváló mun­kája elismeréseként egészség- ügyi miniszteri dicséretben részesült Bohács Ferencné, a kecskeméti megyei kórház in­tenzív terápiás osztályának ve­zető főnővére. Kati 1967 óta dolgozik a megyei kórházban, 1977 óta az intenzív betegel­látás területén teljesít szolgála­tot, intenzívterápiás szakasz- szisztensi képesítéssel rendel­kezik. Kiváló szakmai felké­szültsége és elhivatottsága alapján 1980 óta az intenzív osztály ápolási egységének ve­zetője. Mindvégig aktívan részt vett az ápolás minőségi munkájának javításában. Szá­mos javaslatot tett, és mód­szert dolgozott ki az ápolási fo­lyamat szervezettségére. Szak­mai tekintélye és empátiás készsége, kiváló vezetői, irá­nyítói tulajdonságai óriási sze­repet játszanak abban, hogy a kórház e nehéz munkaterüle­tén - ahol a legsúlyosabb álla­potban lévő betegeket kezelik, gyógyítják - a szakdolgozói el­látás biztosított. Munkája mel­lett több évtizede oktatja az ápoló- és szakápoló-hallgató­kat. Tagja az Ápolási Szakmai Kollégiumnak. A pályához, hi­vatásához való hűségét így fog­lalta össze: „Elsősorban a bete­gek szeretete, tisztelete, a be­teg emberért érzett felelősség, a segíteni akarás és tudás örö­me tartott több mint három év­tizeden át ezen a nehéz pá­lyán. Másodsorban az, hogy mindig remek csapat tagja le­hettem, s vagyok ma is. Vol­tak persze az életemnek nehéz időszakai, hiszen munka mel­lett tanultam, és születtek meg a fiaim. De egyetlen per­cig sem bántam meg, hogy ezt a szép hivatást választottam. Szereti a hivatását Bartek Sándomé V Bartek Sándomé 1983-ban Kis­kunhalason, a Szilády Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában végzett. Az érettségi után a halasi kór­ház neurológiai osztályán kez­dett el dolgozni. Egy évvel ké­sőbb munka mellett elvégezte a felnőtt szakosító, szakápo­lói egyéves tanfolyamot. 1985- ben Kecskeméten indult egy pszichiátriai szakosító tanfo­lyam, amit szintén elvégzett. Ezután Hajdú László főorvos vezetésével a halasi kórházban EKG-tanfolyamot, 1996-97- ben Kecskeméten emelt szintű E- kategóriás ápolónőképzőt vég­zett. Mindeközben végig a ne­urológiai osztályon dolgozott. Egy gyermek boldog édesany­ja, mint mondja, a munka mel­lett legszívesebben családja kö­rében tölti el a szabadidejét. Idegrendszeri betegekkel, féloldali béna emberekkel és fej fájós emberekkel foglalko­zik. Szerinte az, aki erre a pá­lyára jön dolgozni, talán a leg­jobb, ha már az elején elfelejti, hogy ezért a munkáért meny­nyi pénzt kap majd. De akkor mégis mi az, ami motiválja az embert, hogy itt dolgozzon? - Megpróbálni segíteni az em­bereken. Jó érzés látni a mo­solygós, elégedett betegeket - hangzik a válasz az ápolónő­től, aki szerint nagyon fontos az első kapcsolatteremtés a betegekkel. A halasi neurológián jó a munkakapcsolat az orvosok és az ápolónők között. Partner­ként és nem beosztottként ke­zelik őket, és ez nagyon fontos. Számítanak rájuk, és elismerik a munkájukat. Az Ápolónők Nemzetközi Napja alkalmából a kecskemé­ti megyei kórházban hatan részesültek idén kitüntetés­ben. Egészségügyi miniszteri dicséretben részesült Bohács Ferencné. Kórházért Emlékérem kitüntetésben részesült Pólyák Menyhértné. Főigazgatói dicséretben ré­szesült Szukits Sándorné. Kiváló ápoló kitüntetést kapott Gór Szilvia, Kőháziné Bényei Borbála és Czifra János. Hűséges a munkájához Az Ápolónők Nemzetközi Nap­ja alkalmából mutatjuk be a Kecskeméti Repülőkórház fiatal ápolónőjét, Andrási Gizellát. A Kecskeméti Repülőkórház köz­ponti aneszteziológiai és inten­zív terápiás részlegén dolgozik három műszakban. 1990-ben végzett a kecskeméti egészség- ügyi szakközépiskolában. Mun­ka mellett érettségizett, majd elvégezte a felnőtt szakápolói és az intenzív szakasszisztensi tanfolyamot. Egy kislánya van. Munkájához óriási segítséget ad számára a családja. Azért dolgozom az intenzív terápiás osztályon, mert az itteni munka nagy kihívást és különle­ges feladatot jelent. Súlyos, élet- veszélyes állapotban lévő bete­geket ápolunk az intenzív osztá­lyon, s bizony gyakran versenyt futunk az idővel, hogy életben maradjanak. Az önálló döntés, a helyes helyzetfelismerés ezen Andrási Gizella az osztályon követelmény az ápolónő számára is. Éppen ez adja a feladat szépségét és örö­mét, annak ellenére, hogy a mindennapok óriási lelki és fizi­kai megterhelést jelentenek. Szervezni tudni kell! Potyák Menyhértné Az Ápolónők Nemzetközi Napja alkalmából Kórházért Emlékérem kitüntetésben ré­szesült Pólyák Menyhértné, a kecskeméti megyei kórház ápolási igazgatóhelyettese, a kórházi rendelőintézet veze­tője. 1964-ben állt munkába a megyei kórház bőrgyógyásza­tán mint segédasszisztens. Majd 1980-ban fontos feladat­tal bízták meg, az Izsáki úti kórházi telephely főnővére lett. Nehéz időszak volt az a kór­ház életében, ugyanis akkor adták át a Nyíri úti telephe­lyet. A régi, Izsáki úti telephely ápolási munkájának megszer­vezése, irányítása volt a fela­data, melyet magas szakmai színvonalon, kiválóan oldott meg. 1987-ben nevezték ki a járóbetegeket ellátó Nyíri úti rendelőintézet vezetőjévé, az ápolási igazgató helyettesévé. Munka mellett tanult, elvégez­te az Egészségügyi Főiskola intézetvezető szakát. Ma a ren­delőintézetben dolgozó több mint száz asszisztens munká­jának megszervezése, irányí­tása a feladata, amelyet fá­radhatatlanul, nagy empátiás készséggel végez. Beosztott­jai, főnökei egyaránt megbe­csülik, tisztelik. Munkabírása, helytállása példamutató. Nővérnek lenni nagy kihívás Juhász Lászlónét, a Kiskunfél­egyházi Városi Kórház króni­kus belgyógyászatának főnő­vérét tisztelik és szeretik a be­tegek. Munkáját felettesei is nagyra becsülik. 1988 óta dol­gozik a kórházban. Az osztá­lyon krónikus betegségben szenvedő betegeket gondoznak, ápolásuk fizikailag és lelkileg egyaránt nagyon igénybe veszi a nővéreket. Az ember, a szak­ma szeretete azonban minden nehézségen átsegíti őket.- Minden ápolónő nevében mondhatom, nincs szebb hiva­tás ennél, még ha néha fájdal­mas és megrázó dolgokat kell is átélnünk. Minden ápolónőnek fontos, hogy tudását állandó­an frissítse, gyarapítsa, ezáltal Harmincegy éve a pályán Juhász Lászlóné megfeleljen az egyre magasabb egészségi normáknak. Szukits Sándorné Az Ápolónők Nemzetközi Napja alkalmából a kecskeméti megyei kórház főigazgatói di­cséretben részesítette Szukits Sándornét, a kórház urológiai osztályának ápolóját. Gabi 1968 óta dolgozik a megyei kór­házban, az urológiai osztályon. Munkáját egy egész életre vál­lalt hivatásnak tekinti, ezért dolgozik mind a mai napig há­rom műszakos, betegágy mel­letti ápolónőként. Kimagasló ápolási tevékenységével hozzá­járult az osztály szakmai szín­vonalának emeléséhez. Emberi magatartása, empátiás készsé­ge fiatalabb nővértársai számá­ra követendő példa. A megyei kórházhoz 31 év óta hűséges, munka mellett szerzett szakké­pesítést, és nevelt két gyerme­ket. Munkájában családja segí­ti, a mindennapokhoz pedig a betegek felé áradó szeretete adja a kifogyhatatlan erőt. Középpontban Dr. Csóti Sándorné szakápoló a kalocsai kórház ideggyógyá­szati osztályának főnővére. Az érettségi után (1969) azonnal a kalocsai kórház és rendelőinté­zetben helyezkedett el. A bel­gyógyászaton 3 műszakos nő­vérként kezdett, 6 éve pedig a neurológián dolgozik. Idő köz­ben 5 évig az intézmény oktatá­si felelőse volt. Tanfolyamokat, az ápolók továbbképzését szer­vezte. Tavaly felsőfokú mene­dzseri szakképesítésben része­sült Kecskeméten. A betegköz­pontú szemlélet szerinte alap­vető elvárás. Ő maga is nap­mind nap ott van a betegágy mellett. Ezen túl arra ösztönzi az ápolónőket, hogy legyenek mindig türelmesek és megér­tők. Ha ugyanis unottan, csüg­gedten végeznék az ápolást, a beteg nem fogadná meg a fel- gyógyuláshoz nélkülözhetet­len bátorítást és tanácsokat. Az ideggyógyászaton súlyos agy­a beteg Dr. Csóti Sándomé vérzéses, agydaganatos, gerinc- bántalmakkal, mozgásszervi betegségekkel küszködő em­bereket kezelnek. Eddig itt még senki sem panaszkodott az ápolókra. Ica nővér 10 vég­zett és egy segédnővér munká­ját irányítja. Elnyerte az év ápolója címet Dr. Lantosné Kovács Mária A minap Baján, az' Ápolónők Nemzetközi Napján Dr. Lantos­né Kovács Mária rangos elisme­résben részesült. Három évtize­des kitartó munkájával kiér­demelte az év ápolója Schwam Beáta Alapítvány díját, melyet a több műszakos ápolóknak adományoznak. Az ünnepelt 20 éve dolgozik a bajai kórház koronária őrzőjében. Budapes­ten az orvostovábbképzőben általános és szakápolói vizsgát tett 1968-ban, 10 éve érettségi­zett, 9 éve intenzív szakápoló, és 3 éve végezte el a regisztrált szakápolói képzőt. Mária nővér­nek az a feladata, hogy az in­farktuson átesett betegek folya­matos gépi és személyi felügye­lete mellett a halálfélelemmel küzdő emberek bizalmába fér­kőzzön. Jelekből, gesztusokból fel kell ismernie a beteg szoron­gásait, oldani a feszültséget. Otthon gondozzák a beteget Pető Magdolna a bajai kórház neurológiai osztályának főnővé­re. Végzettsége szerint intenzív szakápoló, 1974 óta dolgozik a bajai egészségügyi intézmény­ben. Tíz évig a sebészeten, 12 évig pedig az intenzív osztályon szerzett tapasztalatot. Minden­napi munkája mellett ő vezeti Baján a HARRIS Szakápolási Szolgálatot. Ez a nemzetközi szervezet 1996 óta nyújt szol­gáltatást hazánkban, amerikai mintára. A HARRIS nővérek há­zi ápolást nyújtanak. Jelenleg 12 szakápoló látja el a várost és vonzáskörzetét, ki főállásban, ki pedig mellékállásban. A nővé­reket a családorvos vagy a kór­házi orvos utalhatja ki ahhoz a beteghez, aki a műtét vagy a kórházi kezelés utáni felépülés időszakában odahaza a meg­Pető Magdolna szokott környezetben is meg­kaphatja a szükséges ellátást. Ezek a szolgáltatások a betegek számára ingyenesek. Két ápolónő egy családban Horváthné Balogh Zsuzsanna Horváthné Balogh Zsuzsanna 1973-ban a halasi Semmelweis Kórház I. számú belgyógyá­szati osztályán kezdett dol­gozni. Munka mellett végezte el az ápolónőképzőt 1976-ban. Mint mondja - nem szívesen dolgozna műtétes osztályon, hiszen ápolónőként sem bírja túlságosan a vért. Ugyanakkor szívesen segíti az elesett bete­geket, akik ilyenkor rászorul­nak a nővérek ápolására. Hu­szonöt éve dolgozik ugyan­azon az osztályon, de cseppet sem bánta meg, hogy idejött. Régi betegei gyakran megszó­lítják az utcán, a közértben, hogy ismételten köszönetét mondjanak neki azért a gon­doskodásért, amit tőle kaptak. A családban édesanyja nyo­mába lépett 20 éves Anikó lá­nya is, aki éppen az elkövetke­zendő hetekben kezd el dol­gozni, szintén a belgyógyá­szaton. Balogh Zsuzsa szerint azonban nem az a legnagyobb baj, hogy anyagilag nincsenek megfelelően elismerve az ápo­lók, hanem a túlterheltség.

Next

/
Thumbnails
Contents