Petőfi Népe, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-05 / 103. szám

1999. MÁJUS 5., SZERDA 7. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSED Azok a tiszabögi emberek. Igazolatlan órákat kaptam a várt szabadság helyett Alig fél év leforgása alatt két­szer éltek át rendkívül nehéz napokat a tiszabögiek: tavaly ősszel és idén tavasszal. Mindkét esetben derekasan helytálltak, időt és erőt nem kímélve önfeláldozó munká­jukkal igyekeztek megerősíte­ni, kiépíteni a nyúlgátakat, mi­nimálisra csökkenteni a tele­pülést fenyegető veszélyt. Mi több, még a védművek őrzését is felvállalták. Lehetetlen felsorolni vala­mennyiük nevét, de néhányuk mindenképp megérdemli, hogy nyilvánosságot kapjon a Petőfi Népe oldalain. Ilyen volt a Lénárt, Fehér, Kovács, Mé­száros, Szabó, Tóth, Jóljárt, Boros, Cseh, Szíj, Pálinkás, Farsang, Módra, Molnár, Te­1991. szeptember 5-ével alakult meg a mentőala­pítvány, melyet a megyei mentőszervezet 321 tagja hozott létre. Az alapítványt a bíróság köz­hasznú jogállásúnak minősí­tette a közelmúltban. Az ala­pítvány segíti a megyében élő, dolgozó vagy bármely ideig tartózkodó személyek magas színvonalú mentőellátásának Őszinte örömmel olvas­tam a múlt héten Ábra­hám Eszter írását a kecs­keméti parlagfű irtási ak­cióról, de egyúttal meg is ijedtem. Ugyanis úgy látszik, a város­atyák és munkatársaik sok he­lyen egyformán gondolkodnak: szemét van, allergiaveszély? Szóljunk gyorsan az iskolások­nak! Halason is. Ajánljunk fel nekik valami díjat is, és végeztessük el velük más munkáját. A díj legyen vonzó, mint például pár éve Ha­lason, mikor a legjobb takarító iskolák „szárazelemgyűjtőt” kaptak, a város akkori alpolgár­mesterének ötlete alapján. (El­képzelem, ahogyan az izgatott gyerekek lesték a verseny állá­sát: vajon miénk lehet-e ez a csodálatos jutalom? - izgultak, körmüket rágva.). Félretéve a tréfát, két iskolás­korú és egy óvodáskorú gyer­mek apjaként kezdek tudatha­sadásos állapotba kerülni: egy­részt örülök, hogy a gyermekei­met „munkára, rendre nevelik”. lek, Miskó, Csörnyei, Varga, Nagy, Mihalik, Kerekes, Kása és a Bretus család. Éjt nappallá téve őrizte és építette a bőgi nyúlgátat: Bu­dai István, Lónár György, Terjéki Pál, Bállá László, Rácz Mihály, Zoboki György, Ba- ranyi István, Bállá Gyula, Prohászka János, Sinkovics Já­nos, Benedek Zsolt, Ézsiás Mi­hály, Kocsis Tamás, Szallai Ró­bert, Sikala Ferenc, Herceg Ist­ván, Fodor Bálint, Császi Fe­renc. Magam és a többi tiszabögi nevében ezúton köszönöm, köszönjük áldozatkészségü­ket, segítségüket és munkáju­kat. Bede János, Tiszabög biztosítását és fejlesztését. Az alapítvány célja: legkorsze­rűbb mentéstechnikai eszkö­zök beszerzése; dolgozóinak szakmai képzése, tudományos tevékenységeinek elősegítése; polgárok elsősegélynyújtó is­meretei megszerzésének és bővítésének elősegítése, a mentés iránti érdeklődés fel­keltése. Ezúton kérjük a megye la­kosságát, szervezeteket, válla­Másrészt nagyon féltem őket, hiszen a gyermek is lehet, sőt egyre több az, allergiás. Most mit fogok mondani a harmadi­kos lányomnak, mikor jön, hogy az iskoláért „munkázunk” (a társadalmi szót valamiért nem szokta hozzátenni), örül, lelkes, ...én meg... legyek a szi­gorú atya, vagy a megértő tá­mogató szülő? Minden földte­rületnek van tulajdonosa. Min­denütt vannak közterület-fel­ügyelők, hatósági személyek, eseüeg mezőőrök. Nem tehet­nének ők valamit? Először fel­szólítani, aztán - bármennyire nem is vagyok a híve - büntet­ni. Akár 100 ezer forintra is. A Lajtán túl miért nincs szükség ilyen jellegű iskolai akciókra? Maximálisan egyetértek az­zal, hogy a gyerekek tartsanak rendet az iskola környékén - az ember arra amit ő gondoz, kis­sé jobban vigyáz -, osztályfőnö­ki, környezet vagy biológiaórán „uszítsák rá őket a szülőkre”, hogy ne hagyják apát, anyát, nagyapát, szomszédot, stb. ad­dig békén, amíg a saját portáján (!) mindenki rendet nem rak. Vállalatunknál - ahol 23 éve dolgozom - 1999. március 23- án körlevélben tájékoztattak bennünket, hogy 27-én, szom­baton dolgozzuk le április 2-át, nagypénteket, ez lett volna munkahelyemen az egymást követő ötödik szabad szombat. Családi okok miatt szabadságot kértem, amibe a művezetőm - szóban - bele is egyezett. Tud­tam, hogy van még 27 napom, egy igazán nem nagy dolog. Nemcsak én kértem arra a nap­ra szabadságot, többen a kollé­gáim közül szintén kértek és kaptak is. Amikor az első követ­latokat, hogy adományaikkal támogassák az alapítvány cél­jait. Az alapítvány címe: Bács- Kiskun Megyei Mentőalapít­vány, 6000 Kecskemét, Akadé­mia krt. 66. Számlaszáma: Takarékbank 11500504-10005295. Közhasz­núsági fokozat: 117 nyilvántar­tási szám. Cégbírósági bejegy­zés: 119/1991/9 sorszám alatt. Köszönettel: az alapítvány kuratóriuma No, de mások után? Esetleg megszokni, hogy majd utánam is rendet rak valaki? És ezt még be is csomagolni, jutalom gya­nánt adni, ezért versenyeztet­ni..., nekem nem tűnik etikus­nak. Meg féltem is a gyereke­ket, akik közül mint már mond­tam, sok az allergiás. Nem ide tartozik talán, de a fiam mesélte, hogy pár éve be­kapcsolódott a tulaj is, akinek a háza előtt takarítottak: csípőre tett kézzel magyarázott és elégedetlenkedett(?). Volt, ahol azzal köszöntek el tőlük, hogy gyertek jövőre is, de ha lehet, korábban! Erre van szükség? Van ennek értelme? Még egyszer leszögezem, nem a gyereket féltem a mun­kától, nem félek magam sem, ha „ki kell tekerni a gyom nyakát”, segítsünk azokon, akik önmaguk nem képesek rendet rakni (idős, mozgássé­rült), de „ne csináljunk rendsz­ert” egy rossz gyakorlatból, vagy ha már az, akkor legalább ne kelljen neki örülni. Név és halasi cím a szerkesztőségben kező munkanapon bementem dolgozni, a munkaügyis közöl­te, hogy mégsem voltam sza­badságon, a művezető igazolat­lannak minősítette távolléte­met, s ezért arra a napra kije­lentettek az SZTK-ból. Attól fé­lek, ez hátrányosan befolyásol­ja folyamatos biztosításomat. Név és cím a szerkesztőségben Olvasónkat nem érte jogsér­tés, hiszen a törvény szerint a fi­zetés nélküli szabadság és az igazolatlan távoliéi idejére való­ban kijelentik a dolgozót a tár­Beteg kisnyugdíjas vagyok, ke­vés öröm van az életemben. E kevesek egyike az, hogy az egyébként sivár, mások által elhanyagolt környezetemet igyekszem szépíteni, színesíte­ni. A virágokat nagyon szere­tem. Alig vártam a tavaszt, té­len hónapokig spóroltam arra, hogy majd virágot ültethessek. Vettem is muskátlikat, az abla­komat díszítettem velük. Gyö­nyörködtem bennük és örül­tem, hogy másoknak is tetszik, mert különös fajták voltak. Aztán valaki vagy valakik ezt a kis örömöt is megirigyel­ték és elvették tőlem. Április 16-án, este 9-1/2 10 óra tájban ellopták az ablakomból a szép és drága muskátlikat. Igen bá­tor és eszeveszett szemtelen, mivel még ráadásul az éjjeli lámpám is égett. Egész éjjel azon gondolkodtam, milyen lelke lehet annak az embernek vagy embereknek, aki ilyesmi­sadalombiztosításból, majd at­tól a naptól, amikor újra felve­szi a munkát, visszajelentik. Egynapos kijelentés semmilyen hátránnyal nem jár a biztosí­tottság folyamatos meglétében, hiszen 30 napos szünet után szakad meg a folyamatos bizto­sítási viszony. Ha az emberi oldalát tekint­jük, tehát azt, hogy a szóban megadott szabadságot a műve­zető utólag visszavonta, és he­lyette igazolatlan távollétnek minősítette - erre sajnos nincs törvény. Ez „csak” emberi hoz­záállás kérdése - a szerk. re képes? Ha kért volna tőlem, adtam volna neki szaporítható hajtást, mint ahogyan adok bárkinek, aki virágot kér tő­lem. Tudják rólam a környé­ken, hogy ha kérnek, akkor ha egy mód van rá, adok. De hát miért viszik el az egészet? Hogy még csak mutatóba se maradjon nekem abból, amire hónapokig spóroltam? Nem tudok már sírni sem, nincs több könnyem, csak a kegyet­len, lelketlen következtetés marad számomra, hogy nem érdemes szépíteni a környeze­temet. Hát tényleg ilyen világ­ban élünk. Ezt a levelet még azért is írtam, hogy mások is tanuljanak az én káromon és kérem ezek után ne próbálják szépíteni a környezetüket, mert vannak elvetemült embe­rek, akik a mások munkáját tönkreteszik és elszomorítják. D. N., Kecskemét Akiknek a hírek szólnak Jakabfi Lászlóné - kisebb- nagyobb megszakításokkal - évek óta járatja a Petőfi Népét. Lapunkat elsősor­ban azért kedveli, mert szűk környezetéről itt olvshat a legtöbbet, és a napi politikával is lépést tarthat. Emellett nagyon kedveli a Gazdasarok jóta­nácsait, melyet minden nap elolvas. A másik ked­venc rovata pedig az olvasói levelek rovat, ahol gyakran talál érdekes témá­kat és problémákat. OLVASÓSZOLGÁLAT Volkswagen Polo a fődíj A júniusban megnyerhető Volkswagen Polo személy- gépkocsit ma Szabadszállá­son, holnap Solton, pénte­ken pedig Kunszentmik- lóson tekinthetik meg az érdeklődők. Az áprilisban, májusban és júniusban kisorsolt 99 pályázó vesz részt a födi} sorsolásán. A lapban megjelent szelvény beküldésével, vagy az ott közölt telefonszámon sze­rezhetnek esélyt az előfize­tőink. Aki még nem előfi­zető, akár a kiállított nyere­ményautó mellett, vagy ol­vasószolgálatunk zöldszá­mán is pótolhatják ezt, mi­előtt pályáznak a VW Póló­ért. Jöjjön velünk cirkuszba! A jövő héten vendégszere­pei Kecskeméten a Magyar Nemzeti Cirkusz 70 fős tár­sulatával és minden idők legnagyobb állatseregleté­vel. Előfizetőink között 2-2 főre szóló tiszteletjegyeket sorsolunk ki a május 14-én, 15 órakor kezdődő előadás­ra. A játékszelvényt a Petőfi Népe Alapár hétvégi számában találhatják meg. A madarak és fák napja 1902. március 19-én Párizsban az európai országok egyez­ményt kötöttek a mezőgazda­ságban hasznos madarak vé­delme érdekében. Az egyez­ményt Magyarország is aláírta. Minden év május 10-17-e között egy napot arra szente­lünk, hogy tanulóinkkal meg­ismertessük a hasznos mada­rakat és védelmük jelentősé­gét. A legnagyobb és a legkisebb madárfaj Dél-Amerikában él. A világ legnagyobb madara a kondorkeselyű, amely 7000 m magasra is felrepül, kiterjesz­tett szárnyainak távolsága négy méter. A kolibrik a ma­dárvilág törpéi, közöttük cse­rebogár nagyságúak is vannak, tömegük mindössze 2 g, tojá­suk akkora, mint egy fekete­borsszem. Hazánk madarai közül a legkisebb az ökörszem, alig 5 gramm tömegű. A rétisas szár­nyainak fesztávolsága elérheti a 240 cm-t is. Az élővilág minden tagja fontos, de az egyensúlyt az ember könnyen felboríthatja. Minthogy minden mindennel összefügg, a környezet rombo­lásával egész táplálékhálózat könnyen sérülhet, ugyanakkor a szétszakadt hálót nagyon ne­héz ismét összekötni, pótolni. Kocsis Pálné, Kecskemét A Bács-Kiskun Megyei Mentőalapítvány Ha kért volna tőlem, a betegek, sérültek jobb ellátásáért adtam volna virágot szívesen Hadd szokják a munkát?! a Petőfi Népe előfizetői között 3 alkalommal sorsolunk, 3x33 db pólót! A sorsoláson részt vehetnek, akik megválaszolják és vissza­küldik címünkre (Kecskemét, Szabadság tér 1/A ) a szel­vényt május 15-ig, vagy május 10-15. között a 06-90/330-400 éjjel-nappal hívható telefonszámon közlik megfejtésüket (a hívás díja 120 Ft + áfa/perc + 6,60 Ft +áfa kapcsolási díj) 99 nyertesünk közül a legszerencsésebb, a júniusi sorsolá­son megnyerheti a Brill (^) Polo-t is! Sorsolások: 33 db póló - május 21. 33 db póló - június 21. fődíj - június 26. Sorsolás a-ben a-ban! Nyerjen egy pólót! Melyik a Duna - Tisza köze legnépszerűbb napilapjai előfizetői kódszám vagy számlaszám: _________ n év:___________________________________________________________ c ím:___________________________________________________________ T el.:___________________________________________________________ T elefonon ugyanígy kérjük az adatokat bediktálni! Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a játék nyerteseinek nevét a Petőfi Népében közzétesszük. A játékban való részvétel egyben hozzájárulás ahhoz, hogy újságírónk, fotóriporterünk a nyertest otthonában felkeresse és a fényképes interjút lapunk közölje. Szerkesztőségünk minden nyertest érte­sít. A sorsolást közjegyző ellenőrzi. A helyes megfejtés telefonálói és beküldői azonos feltételekkel játszhatnak. A nyeremények nem válthatók be pénzre. A játékban nem vehetnek részt a Petőfi Népe munkatársai. A szja bevallása és befizetése a nyertes kötelessége.

Next

/
Thumbnails
Contents