Petőfi Népe, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-24 / 95. szám

Milyen autóról álmodik? Ferenczy László alezredes, a kecskeméti rendőrség sajtó- szóvivője: Álmaim autóját ép­pen a közelmúltban vásárol­tam meg: egy piros Opel Astra 1400-est. Azért választottam ezt, mert nagyon csöndes a motorja, szinte suhan az úton. Vezetés közben is tisztán hal­lom, amit az utastársaim mon­danak, illetve a zenét is. Emel­lett kis méretű és befér az én kis garázsomba is. Nyitray András országgyűlési képviselő: A Jaguár az álmaim autója. Elegáns, nagy és klasszikus: ez az, amit elvárok egy jó autótól. Külön pozitív benne, hogy nem egy tucatjár­mű, nagyon kevés jár ebből a típusból a magyar utakon. Régi márka, de komoly tradíciókkal bír. Egyik barátom nemrégiben vásárolt egy Jaguárt, így hama­rosan módom lesz rá, hogy ki­próbáljam álmaim autóját. Peredi Katalin jegyző: Álma­im autója egy piros BMW. A tí­pusa mindegy, de egy cabrio biztosan valóra váltaná álmai­mat. Azért választanám ezt, mert szerintem ez a legesleg- jobb autó. Kényelemben és komfortban verhetetlen. Vala­ha volt már egy régi BMW-m, sajnos azonban kiöregedett. Ha egyszer nyerek a lottón, el­ső utam biztosan egy BMW-au- tószalonba vezetne. Rózsa Mária tanítónő: Egy kocsiban a számomra az a fontos, hogy könnyen lehes­sen vele parkolni, barátságos külseje legyen és keveset fo­gyasszon. Ezeknek a kitételeknek eddig a Mazda 121-es felelt meg, ha választ­hatnék, fehér vagy piros mel­lett döntenék. Agárdi Zsolt nyomdász, off­set gépmester: Hogy őszinte legyek nincs igazán „álma­im autója”. Számomra az a legfontosabb, hogy az igé­nyeimet kiszolgálja. Nagyon szeretek gyorsan vezet­ni, ezért fontos az autó telje­sítménye, de a kényelem sem utolsó, és elmaradhatatlan a nagy csomagtér is. Ha jól belenézek azonban álma­im hátsó zugába: ott rejlik egy metál olivazöld Lamborghini. Varga Zsolt nyomdász : Egy jó kocsi erős, mint a bika és természetesen gyors. Imádok száguldozni, egyszer például a Béke fasoron 130 kilométe­res sebességgel előztem meg egy teherautót, miközben szembe jött egy másik sze­mélyautó. Mivel én elég ma­gasra nőttem, 195 cm-re, csak a nagy kocsik jöhetnek szá­mításba, például egy vörös BMW 850-es. Hogyan vásárolnak a nők autót? Első autómat még ifjonckoromban vásá­roltam magamnak. Akkor mondta a ke­reskedő rám, hogy tipikus női vevő va­gyok. Kellett hozzá jó néhány év, hogy rá­jöjjek, mennyire igaza volt. Azzal a bizonyos néhány évvel ezelőtt meggyőződésem volt, hogy semmilyen más autó nem lehet jó, csakis a kispolszki. Mármint nekem. És abból is csak a piros színű. A problémát csupán hatalmas ku­tyám jelentette, ugyanis őt is szándékom­ban állt kocsikáztatni mindenhová. Bidó - a dog - szeretett utazni. így aztán vettem magamhoz egy jókora plédet, fogtam Bidó nyakörvét és elmentem kispolszkit venni. Amikor a kereskedő meglátott a hatalmas jószággal, már akkor tudta, hogy cseppet sem lesz egyszerű dolga velem. Mondja, felnyitja a motorháztetőt, nézzem meg a motorteret. Engem ez persze cseppet sem érdekelt. Annál is inkább, mivel fogal­mam sem volt róla, hogy ez az autó elejé­ben vagy hátuljában helyezkedik-e el. Be­terítettem a hátsó ülésre a plédet, a keres­kedő meg tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy a kutyám gyakorlottan beugrott. Be­fért. Itt volt ugyanis a „kutya" elásva. Ha Bidó nem fér be a kocsiba, meg se veszem. A szép, fényesen csillogó piros kisautó pró- baútján mindenki boldog volt, kivéve az eladót, aki valósággal rettegett a háta mö­gött ülő tigriscsíkos ebtől. A rövid kör után már csak azért is meg kellett vennem a ko­csit, mert a kutyám nem akart kiszállni. S aztán diadalittasan gurultunk haza, mi hárman, a piros új családtag, én és Bidó. A következő autóm is ugyanezt a már­kát képviselte. Nem a kutya miatt, csak úgy, megszokásból. S amikor rájöttem, hogy az autóm fogyasztása attól jó, hogy többet vontatják, mint amennyit a négy kerekén gurul, akkor másik típus után néztem. A kereskedők azt tapasztalják, hogy a női autóvásárlóknak a ragyogóan tiszta, felpolírozott, üléshuzattal ellátott, rádió­magnós kisebb autók tetszenek. A sláger- szín továbbra is a piros, és újabban a cit­romsárga. Aki teheti, az az újabb model­lek közül is a kisebb változatokat vásárol­ja. A használt kocsiknál pedig a lényeg, hogy csillogjon. A motortér szinte egyikő- jűket sem érdekli. Viszont jobban tudnak alkudni, ez tény. És hagyni is kell, mert a vásárlás és az alku öröme teszi teljessé az új kocsi birtoklásának örömét. Számomra mára a gyerekülés biztonsá­gos elhelyezése lett a legfontosabb, Bidó ugyanis már gyalog jár - az örök vadász­mezőkön. Berki Erika IRÁMYJELZÓ 3

Next

/
Thumbnails
Contents