Petőfi Népe, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-29 / 73. szám

2. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP 1999. MÁRCIUS 29., HÉTFŐ 0 JÓ NAPOT! Március 29., hétfő Névnap: Auguszta Az Auguszta a latin Augustus (jelentése: fensé­ges) nőnemű változata. Kö­szöntjük a névnapjukat ma ünneplő Augusztina, Ber­told, Bertolda, Cirill, Leo­pold nevű olvasóinkat is! Napkelte: 5 óra 30 perc Napnyugta: 18 óra 09 perc Holdkelte: 15 óra 34 perc Holdnyugta: 4 óra 38 perc Tegnap a Duna Budapest­nél 364 cm (áradó), Bajánál 461 cm (áradó), a Tisza Szolnoknál 926 cm (apa­dó), Csongrádnál pedig 875 cm (apadó) magas volt. Közlekedés Az 5-ös főúton Lajosmizse belterületén két helyen is folyik kábelfektetés, emiatt időnként rövid idejű teljes útzárra lehet számítani. Ká­tyúznak az 5-ösön a 60-82. km, illétve a 44-sen a 13-24. km között. Vezető­oszlopmosás miatt kell kor­látozásra számítani az 5- sön a 90-132. km, illetve az 51-sen a 176-197. km kö­zött. A bajai Duna-hídon továbbra is érvényben van­nak az eddigi korlátozások. Traffipax Ma Kecskemét területén egész nap, délelőtt Fülöp­­szálláson, Jánoshalmán, Mélykúton, délután Kalo­csán számíthatnak a jármű­vezetők radarellenőrzésre. Lézeres sebességmérés dél­előtt Csávolyon, Felsőszent­­ivánon, Lajosmizsén lesz. Ml, Hol, Mikor? • A bibliaklub összejövetele ma este 18 órakor kezdődik a kecskeméti Erdei Ferenc Műve­lődési Központban. Dr. Szigeti Jenő előadásának címe: A vi­lágirodalom első könyve. • Áp­rilis 2-áig minden nap délután 14 és 17 óra között játékdélután lesz a Kecskeméti Ifjúsági Ott­honban. • Tájak, városok cím­mel indított diavetítéssel egy­bekötött útiélmény-beszámoló sorozatot dr. Félegyházi Gyula a majsai művelődési központ­ban. A következő elődásra ápri­lis 1-jén 17.30-kor kerül sor. • Berki Viola festőművész állan­dó tárlata Kiskunhalason a Gyűjtemények Házában (Boká­nyi D. utca) látható. • Locsoló­bál lesz április 3-án a kiskun­­majsai művelődési központ­ban. A bálon locsolóversmon­dó vetélkedőt is tartanak. Dunajevszkij Szabad szél című operettje a kecskeméti Katona József Színházban Nem hiszem, hogy egy év­tizeddel a rendszerváltás­nak nevezett átalakulás kezdete után sokan hittek volna komolyan abban, hogy lehet vagy érdemes még szovjet operetten szó­rakozni. Magam még az operettel sem nagyon tudok mit kezdeni, szovjet változatával pedig vég­képpen semmit, annál is in­kább, mert nem is találkoztam vele: mire elkezdtem a színház­ra figyelni, addigra - hála Isten­nek! - már eltűnt a magyar szín­padokról, a frissességet és tett­erőt sugárzó dalokkal így hát nem köthettem közelebbi isme­retséget. Persze, az elmaradt ta­lálkozást nem hiányoltam, s az igazat megmondva nem is gon­doltam arra, hogy valamikor va­laki ezek közül a darabok közül akárcsak egyet is elővesz majd, azt pedig végképpen nem értet­tem, hogy a kecskeméti szín­házban - itt és most, tehát egé­szen más társadalmi környezet­ben, mint amelyik ezt a műfajt megteremtette - miért is kerül a színpadra Dunajevszkijnek a szocializmus legendájához tar­tozó Szabad szél című darabja. Megmagyarázni mindent meg­lehet, gondoltam, s inkább a magyarázatra való kíváncsiság, mint a darab iránü érdeklődés ültetett le a Katona József Szín­ház nézőterére. Nevetni legin­kább a közelmúlton tudunk, a múltnak azon a szakaszán, amelyiknek mi magunk is ré­szesei voltunk - ezért aztán ha Tasnádi Csaba, a darab rende­zője paródiát akart volna szín­padra állítani, akkor ezzel is in­dokolhatta volna választását. Ha emlékezni akart volna, vagy inkább emlékeztetni, akár nosz­talgikusan is, erre mindig akad vevő, a nosztalgia nálunk kelen­dő áru, akkor a nézők egy részé­nek az emlékeire „játszhatott” volna rá, azokéra akik az ötve­nes években voltak fiatalok, s akarva akaratlan, de az életük­be mégiscsak belenőtt a Szabad szél valóban egyszerű, ám an­nál lelkesítőbb zenéje. Más le­hetőségei is lettek volna, törté­netesen azt is megmutathatta volna, hogy miképpen lehet le­egyszerűsíteni egyes korszako­kat, ám szerencsére a rendező­től minden ideologikus megkö­zelítés távol állt, s az eddig fel­soroltaktól lényegesen különbö­ző változatot választott: hatal­mas intenzitással, számos kitű­nő ötlettel, s nem utolsósorban a színészek energiájának moz­gósításával eljátszatott egy tör­ténetet, színre vitt egy darabot - s ez a darab éppenséggel Du­najevszkij Szabad szél című operettje. 1 A mostani előadásnak csu­pán ennyi köze van ahhoz, amit a cím, a műfaj, s mindaz, ami ezek mögött van, megjelöl. Eb­ben a mostani vállalkozásban ugyanis maga a játék a lénye­ges, az állandó színpadi moz­gás, a folytonos lüktetés, a vas­kos, s „külső” eszközökkel is megerősített humor, a nevelte­tés, végső soron pedig a szóra­koztatás. De: ez a szórakoztatás nem a néző kárára történik, egyetlen percig sem érezni, hogy a nézőt a múltjával akar­nák szembesíteni, s az sem, hogy szembe akarnák fordítani a múltjával. Nem nevelni akar­nak és a paródia kínálkozó lehe­tőségeivel sem élnek, a történe­tet tehát nem a néző felé fordít­ják, itt maguk a színészek ját­szanak, nagy erővel s nagy kedvvel, mondhatni örömmel... A játék ennek az előadásnak a nagy erőssége, s ez a játék 'egy idő után a nézőt is magával ra­gadja, a bemutató sikere ezt bi­zonyítja. Persze, ehhez kellett az is, hogy Dunajevszkij darab­ja ne a „legkeményebb” szocia­lista realista darab legyen, hi­szen inkább a szocializmus mi­tológiájához, álomvilágához tar­tozik - olyannyira, hogy realitá­saival nem is kell nagyon törőd­nünk, egyszerűsége, naivitása pedig sok esetben a népmesék egyszerűségét idézi... Ha a felsorolt megközelítési lehetőségek mellett magát a da­rabot is fontosnak tartották vol­na, feltehetően kudarc kísérte volna az előadást, de itt a neve­lő célzat vagy a paródia mellett a darabot is háttérbe szorították - így léphetett előtérbe maga a játék, melynek tárgya éppen­séggel a Szabad szél volt, játék­ra pedig mindig szükség van, még most is, ezekben a más­képpen nehéz napokban és hó­napokban... S ha már mosoly­­gunk - mosolygunk vagy neve­tünk -, akkor szívesen mosoly­gunk így is, megértőén vagy el­nézően, néha az itt szándéko­san leegyszerűsített világlátá­son, néha a színészi igyekeze­ten, néha a mímelt ügyetlensé­gen, s néha akár egykori önma­gunkon is, éppen úgy, ahogy az öntudatos, de azért lerészegedő matrózokon, s még az osztály­harcos szemléleten is, mert va­lójában nem ezen mosolygunk, hiszen közénk és az egykor akár komolyan is vett - mit vett, hitt - világértelmezés közé beik­­tatódik a játék, s most már való­jában csak ezzel kerülünk kap­csolatba. A többihez mintha kö­zünk se lenne... A mostanihoz hasonlóan pontos, önmagát tisztán megha­tározó előadással régen talál­koztam. Ahogyan jeleztem: tisz­ta a megközelítés szándéka -.ezt az is jelzi, hogy az előadás végén, amikor már-már elfogad­juk: a világ természetes rendjé­hez az öntudatos és a társadal­mi igazságosságot vállaló mat­rózok is hozzátartoznak, pár híradós betét jelzi annak a világ­nak a valódi jellegét. De talán még ennél is fontosabb az, hogy a gondolatilag pontosan felépí­tett megközelítés következmé­nyeivel a rendező - mintegy az egészből a részre következően - következetesen szembenézett, s jelenetről jelenetre érvényesítet­te is ezeket. Ebből ered az elő­adás egységessége - csupán pár „betétdalnál” éreztem, hogy ta­lán gyorsabban kellene haladni -, s az is, hogy a színészek való­ban egységes csapatként lépnek fel. Másképpen nem is lehet: a játék előtérbe kerülése a színpa­di jelenlét erőteljességét követe­li meg. A színészek megértették ezt, talán éppen ezért nehéz ki­emelni közülük bárkit is. Azok nyújtották a legtöbbet, akik az egységességen belül egyéni színt is adtak az általuk megtes­tesített alaknak: így Vitéz Lász­ló, Sirkó László, s a matrózok karához tartozó Egyed Attila, Szokolai Péter, Szívós Győző. Az előadás talán legjobb kettősét formálta meg Mérni Katalin és Hőse Csaba: a látványos moz­gássorok éppen úgy hozzátar­toztak színrelépésükhöz, mint a játékosság és a derű. Meglehet, a Szabad szél mégiscsak semati­kus darab: a Stellát játszó Har­­sányi Tímeának és a matróz­ként megjelenő álruhás parti­zánt alakító Pál Attilának a töb­bieknél kisebb lehetősége nyílt egyéni színt vinni az általuk életre keltett figurákba. Kettejük közül Pál Attila volt a meggyő­zőbb: nemcsak matrózt játszott, főképpen pedig nem partizán­vezért, hanem szabadságra szü­letett örök fiatalt is, s így nagy szerepe volt abban, hogy a da­rab kilépett abból a beszorított­­ságból, amelybe már születése­kor belekerült. De nemcsak ő: az előadás minden szereplője alárendelte magát a rendező el­képzeléseinek. Ennek tudható be, hogy valóban jókedvű játék tanúi lehettünk, s ez megér­demli az elismerést. Fűzi László BALESETEK BŰNÜGYEK Halálos baleset áldozata lett Halálos sérüléseket szenve­dett egy kismotor vezetője szombat délután, amikor ösz­­szeütközött egy autóval. A .baleset Soltvadkert és Kiskun­halas között történt. A főútra felkanyarodó kétkerekű egy Lada elé került, amelynek ve­zetője nem tudott idejében le­fékezni, elgázolta a motorost. A sérült a kórházban halt bele sérüléseibe. Ketten voltak A bajai rendőrség rábukkant egy januári lopás tetteseire. Az év elején egy sükösdi vállalko­zó autójából emelték el a sofőr pénzét. A gépkocsifeltöréssel egy kecskeméti és egy kiskőrö­si férfit gyanúsítanak. Lesipuskás az erdőben A Tompa melletti erdőben orv­vadászt leplezett le a helyi er­dész. Az erdőfelügyelő - élve a törvény által biztosított jogával - átvizsgált egy autót, amelyben egy kisszállási férfi ücsörgött. A kutatás eredményeként egy lég­puskából kialakított kispuska került elő. Amikor a rendőrség tudomást szerzett erről, a fegy­veres otthonát is átkutatták. Né­hány sörétes fegyverre találtak rá, amelyeket engedély nélkül tartott a kisszállási férfi. » Gazdag zsákmány Egymillió forintos zsákmány­nyal távozott egy ismeretlen ki­­létű tolvaj egy jánoshalmi por­táról. A betörő készpénzt és ék­szereket tulajdonított el. Lángra kapott a csávolyi kocsi Pénteken késő este Csávolyra riasztották a bajai tűzoltókat. Amint megtudtuk, a község­ben, a fő út mellett parkoló, szénával megrakott pótkocsi kapott lángra. A tüzet a lánglo­vagok pillanatok alatt eloltot­ták, és az elsődleges szakértői vélemény szerint egy eldobott cigarettacsikk okozhatta a bajt. Az anyagi kár mintegy 60 ezer forint. Hármasban tették Pénteken késő este a főváros­ban a XXI. kerület Szent Imre téren egy 28, illetve egy 32 éves férfi, valamint egy 30 éves, illetve egy 50 éves nő - mindnyájan budapesti lako­sok -, megtámadtak és megfe­nyegettek egy 29 éves fővárosi lakost, akitől elvettek tízezer forintot. A Budapesti Rendőr­főkapitányság akcióosztályá­nak munkatársai szombaton, nem sokkal éjfél után, a laká­sukon fogták el az elkövető­ket, akik ellen eljárást indítot­tak. Újpesti rablás fényes nappal Ismeretlen tettes kirabolt egy 61 éves asszonyt szombaton fé­nyes nappal Budapesten, a IV. kerület Vörösmarty utca egyik épületének lépcsőházában. A 20-25 év körüli férfi megtámad­ta, bántalmazta az asszonyt és elvette arany nyakláncát. Az Újpesten megtámadott áldozat könnyű sérüléseket szenvedett, hazaengedték a kórházból, az anyagi kár 50 ezer forint. NÉZŐPONT Szász András Nincs mit tenni: tenni kell valamit Ha valakinek egyszer az a képtelen ötlete támadna, hogy a folyóknak is helyet szorítson a Rekordok Könyvében, a Ti­sza alighanem díszhelyet kapna idei teljesítményéért. Tegnap már Szegednél tetőzött a szőke folyó. Levonuló­ban az évszázad árhulláma. Volt, aki földbe vert karóval, mások a ház mögötti akácfa törzsére vésett rovással, vagy a juhhodály falára festett csíkkal állítottak emléket az em­beremlékezet óta nem tapasztalt árnak. A szerencsésebbje ezt tette. A kevésbé szerencséseknek fala, fája sem maradt a rovásra. Mindenüket elvitte a féke­vesztett áradat. Legtöbbjüknek különben sincs szüksége emlékeztetőre. Beléjük égette azt a víz amúgy is. Kitöröl­hetetlenül. Örökre. Az árvíz okozta károkat egyelőre csak becsülni lehet. Feltehetően több millárd forintra rúgnak. Egy részét megtéríti az állam. A nagyja azonban örökre megtérítet­­len marad. Azért a tömérdek kár, fájdalom, keserűség mellett tanulsá­ga is volt a pusztításnak. Figyelmeztetett arra, amiről rég megfeledkeztünk. Nevezetesen: a védekezésre. A szivárgá­sok, átfolyások, buzgárok tömkelegé bizonyítja, évtizede­ken át hanyagoltuk a védművek karbantartását. Az illetékesek mindenesetre azonnali intézkedést és gyors kártérítést ígértek. ígéretekben eddig sem volt hiány. Az épp hatalmon lévő gárdáknak mindig is szokása volt a fogadkozás. Aztán a vi­haros történelem rendre elte­relte figyelmüket, és az ígéretek beváltatlanok marad­tak. Kérdés, ezúttal mennyit sikerül megvalósítani belőlük? Valamilyen ki nem derített okból ugyanis az em­berek többsége jobban vonzódik a tettekhez, mint az ígéretekhez. Az egyik árvíz sújtotta falu plébánosa szerint: „a megszál­lott jótékonyság is embertelen lehet a szenvedők iránti ir­galom nélkül”. S mivel az irgalom ezúttal cselekvést is je­lent, nincs mit tenni: tenni kell valamit. Mégpedig sürgő­sen. Ki kell építeni a biztonságos védvonalakat, elvezetni a föl­dekről a vizeket, felépíteni az összedőlt házakat. Mert bár levonulóban az ár, tépelődésre nincs idő. A föld teremni akar, a fedél nélkül maradtak pedig mielőbb visszaköltöz­ni saját házaikba. Mielőtt elfogy befogadóik vendégszere­tete, türelme, s mielőtt nyakukba zúdul a következő víz­özön. Évtizedeken át hanyagoltuk a védműveket Tartályos Propán-Bután gázellátás TERM® Felhasználási terület:-csal^dM»*TM* i TM16Ä ■;*#;**» augusztus 31» között-techJLl ^Aöttjiartofrdnk köréten energiaéiiátás: födijként 3 db kétszemélyes utat sorsolunk ki Hj&T a müncheni sörfesztiválra! targonca Forduljon hozzánk bizalommal! üzemeltetés A nap 24 órájában áll rendelkezésére.. ...az Ön energiahordozója RÉSZLETES INFORMÁCIÓ: TERM0FARM KFT. 6065 Lakitelek, Ugi u. 38. Tel.: (76) 549-010 Fax: (76) 549-015 Tel.: (76) 549-010, (60) 472-624, (60) 476-891, (79) 424-928 L ■ ' G-mentor A játék volt a főszereplő

Next

/
Thumbnails
Contents