Petőfi Népe, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-24 / 69. szám

10. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSED 1999. MÁRCIUS 24., SZERDA A kóborló állatok védelmében Köztudott, hogy az emberek véleménye megoszlik, ha álla­tokról van szó. Különösen ak­kor, ha kidobott, sorsára ha­gyott, szívtelen ember miatt kóborló, éhező, őket etető, illetve őket gyűlölő embertár­sak véleményét halljuk. Embertárs! E szónál meg kell állni. Még az állatokat nem szerető ember is elszörnyed, amikor hallja, újságban olvas­sa, tévében nézi, hogy az álla­tokat élve nyúzzák a divatért, vagy edzésre (pl. cicák) hasz­nálják a harci kutyák számára. Milyen embertárs az ilyen? Pénz, haszon miatt meg tudja tenni, végig tudja nézni, hall­gatni az állatok iszonyatos szenvedését, kínhalálát. Nagy üzlet, írja az újság. Akinek pénze van, az mindent meg­vesz. A kutya, a cica az ember ba­rátja, háziállat, és nem szőr­meipari termék, nem kereske­delmi cikk. A véres iparág vezetői, mág­násai, alkalmazottai lélek nél­küli porhüvelyek. Hirdetik ma­gukat mobiltelefonon, házhoz mennek, menhelyekről elszál­lítják az állatokat, az ingyen meghirdetett cicák, kutyák vál­nak áldozattá. Divat a cica- és a kutyabőr? Van állatvédelmi törvény. Hát tessék érvényre juttatni! A tör­vény előírja, az állatok legki­sebb bántalmazása is bünte­tendő cselekmény. Ilyenre kell odafigyelni, és nem azon so­pánkodni, hogy egy gazdi megköti házon belül a kutyust, hogy az ne szökjön esetleg el. Név és dm a szerkesztőségben Volt egyszer egy kisvasút Március 7-én a 608-as Szak­munkásképző Iskola három megye tizenegy szakmunkás­­képző iskolájának részvételé­vel fodrászversenyt rendezett. Nagy örömömre részt vettem ezen a látványos bemutatón. Jólesett a fülemmel hallani, a nézők soraiban elhangzó meg­jegyzéseket. („Nagyon jól megszervezett ez a rendez­vény. Minden gördülékenyen, frappánsan működik.”) Igen. Minden szinte forgató­­könyv szerint volt elrendezve, köszönet a terem rendezőjé­nek, hogy a gyerekek nyugod­tan, kényelmesen dolgozhat­tak. A két vendéglátó szakok­tató tanárnő, Tímár Károlyné, Retkes Mihályné lótás-futása, mindenre odafigyelő tekintete nagyon sokban hozzájárult ezekhez a dicséretekhez. Nagyon meghatódtam, ami­kor megláttam felvonulni a díszvendégek soraiban tisztes korú (fiatalos) fodrász kolléga­nőket. Még az ő tiszteletbeli meghívásukról sem feledke­zett meg az iskola. A verseny tényleg szép volt. Én ezeket a sorokat azért is ír­tam, hogy ez ilyen szépen le­ment, sok-sok segítő ember munkája mellett. Nyugodt szívvel gratulálhatunk nekik. Kiss Jánosné Az ügyeletes bakter végignézi birodalmát, a peront, a várót, hogy itt van-e már mindenki: a diák, a melós, a vasalt nadrá­­gos tisztviselő, a kosaras kofa, a bátyus vásározó. Megigazítja hivatalának fontos jelvényét, a piros csá­kót, tenyerének élével beméri a simli függő és vízszinti sík­ját és ha minden rendben, krákogás, torokköszörülés után hangos éneklő hangon belekezd mondókájába: Má­­riaváros-Kisnyír-Kerekegyhá­­za - hangját akkurátusán fel­emeli, meg is recsegteti. És hetven évig berregett, sípolt, pöfögött a „Kereki”. Már Sándor megírta: „száz vonatot, ezret csináljatok, csi­náljatok”. És csináltak is. Kecs­kemét 1853-ban kapcsolódott be az akkori ország és ezzel Európa vasúti forgalmába. Az 1895-1896-as években meg­épült a fülöpszállási és a tisza­­ugi vonal. Majd 1905-ben a lajosmizsei, mely második összeköttetést jelentett Ör­kény, Ócsán át Pestre. Ebből ágazott ki a 85 km Kisnyír- Kerekegyháza. A vonalat 1944 őszén három helyen felrobbantották. A gyenge építmény nagyon el­használódott és 1975-ben fenn­tartása gazdaságtalanná vált és az akkori szokásoknak megfe­lelően megszüntették. Még pár emlék: a vonat uta­zósebessége 21-25 km/h volt. Az egyik tréfás kedvű diák a szerelvény mellett futva végez­te napi edzéseit a nagy atléti­kai versenyekre készülve. Ő László testvérbátyám volt, de csak a Donig és vissza a Tiszá­ig jutott el. A Fülöpszállás-Kecskemét, Tiszaug-Kecskemét vonalak 100 éves fennállását emléktáb­lával jelölték meg. Ha rám len­ne bízva, a kerekinek is állíta­nék valami mementót. Egy volt vonatos diák: Dr. Kozák Endre Vannak becsületes emberek Ezúton szeretnék köszönetét mondani annak a nagyon be­csületes úrnak, aki a Budai úti piaccsarnokban - ahol hem­zsegnek - a zsebtolvajok által ellopott pénztárcámat, a ben­ne lévő iratokkal visszahozta, ami számomra sokat jelent, de persze a benne lévő pénzt a tolvajok kivették és ennek az úrnak a kertjébe vagy környé­kére eldobták, csak a pénz ér­dekelte a tolvajt. Egész havi kosztravalómat vette ki, 6000 forintomat. Számomra nagy veszteség volt, de így is örül­tem, hogy az iratok (nyugdíjas igazolvány és más) meglettek. Rajta volt a címem és így a la­kásomra hozta ki ez a nagyon becsületes úriember (hihetet­len, hogy ilyenek is vannak). Ezért a tettéért kívánok neki nagyon sok boldogságot és si­kert az üzleti életben, de per­sze szeretném személyesen is megköszönni, amit velem tett. Csak annyit mondott a lá­nyomnak, hogy a Budai úton van egy ruházati boltja. Sajnos mozgáskorlátozott vagyok és nehezen tudok menni. Mészáros Jánosné, Kecskemét Ezt tanulják tőlünk a gyerekek? Veszélyes hátizsákok 1999. március 15-én a 17 órás busszal indult fiam is vissza Kecskemétre, iskolájába Sza­badszállásról. Milyen a gyerek? Tolong, tülekszik, helyet szeret­ne, egymás hegyén-hátán vára­koztak, felpakolva egy hétre va­ló „cuccal”. Az ajtó kinyitása után a sofőr kikiabált a gyerekeknek, hogy: én nem fogok minden gyerek­nek külön-külön „jegyautoma­tát” állítani, először azok szán­janak fel, akik a szalagházig jön­nek, utána többiek. (Még a jegy árát is a gyerekektől kérdezte meg.) Nagyon felháborított a vi­selkedése, aminek hangot is ad­tam, hogy a modorán egy kicsit változtathatna, mivel durva, sértő volt, pláne, mert tizenéves gyerekekkel „állt szemben” a busz sofőrje. Viszontválasza a következő volt: Magát kérdezte valaki? Akkor minek szól bele? Ki kérdezte magát, nahát, akkor maradjon csendben! - szólt az utasítás nekem is. Mit is várunk el mi, felnőttek ezektől a gyerekektől, akik a jö­vő nemzedékei, ha tőlünk ilyen példát látnak. Meg kell monda­nom, ez az első eset, hogy ilyen durva, sértődékeny, ideges so­főr ült az ülésben, remélem az utolsó is, hiszen mi, szülők úgy­is féltjük a gyerekeinket, akkor ebben az esetben el tudják kép­zelni, mit éreztem. Mivel még hátra volt az utazás. Név és dm a szerkesztőségben Gondolom már jártak busszal csúcsforgalomban. Ahogy egyes buszokra ki van téve, hogy fagylalttal és cigarettával nem lehet felszállni, úgy indo­kolt lenne egy olyan jelzést is kitenni, hogy hátizsákkal fel­nőtt ember ne szálljon fel. Az­az tíz éven felüli ember csak hátizsákot a kezében fogva szállhat fel. Hihetetlen, milyen veszé­lyes, mikor a teli hátizsákkal járkálnak, forognak a buszon. Aki hordja, észre sem veszi, hogy a külső ülésen ülők fejét sodorják a táskájukkal. Egy idős néni szemüvegét teljesen a szemébe nyomta egy ifjú hölgy. Kb. húsz éves férfi egy kislány szemüvegét sodorta le. Nem beszélve arról, hogy egy ember helyét foglalja a di­vathóbort hátizsák. Valamikor a cserkészek kiránduláshoz használták. Most a szép ruha, sőt bunda tetejére is felveszik. Kinek tetszik, viselje, de ne a tömegközlekedési járműve­ken. Varga Zoltánné, Kecskemét E népszerű és tartalmas lapon keresztül, melyet igencsak so­kan szeretnek, jómagam is mindig elolvasom, szeretném, ha megírnák, hogy van új a nap alatt. Mégpedig a ballószögi Aranykor Időskorúak Ottho­na. Március 10-én jártam az otthonban, egy beköltözésbe segítettem és egy rossz lépés­nél megficamodott a bokám, csúnyán bedagadt. Bár én úgy gondoltam, majd rendbe jön, ők önzetlenül segítségemre siettek. Ezúton szeretnék kö szünetet mondani az otthon vezetőjének, a doktornőnek, az ápolóknak, az ügyeletes ápolónak, aki mentőt hívott, hogy megröntgenezték a bo­kám, hiszen valóban csúnya volt. Köszönöm mindenkinek a segítséget és azt a szeretetet, mellyel ottlétemkor körülvet­tek. Ők igazán bearanyozzák az ott élők életét. Schiszler Jánosné, Soltvadkert A Trungel kovács Törökfáiban Nem szoktunk verseket közöl­ni lapunkban, de ez egyszer ki­vételt teszünk egy kedves bal­lószögi levélírónk kedvéért: Egy nyolctagú család tagja vagyok. Édesapánk, aki egy ko­vácsmester volt, keservesen ve­rejtékezve nevelte nagy család­ját. Még a háború végén, egy katonai balesetből felépülve is folytatta félig nyomorultan ne­héz munkáját. A nyolc család közül egyet­len bátyánk, a Ferkó folytatta apánk mesterségét. Ő a közeli hónapban tölti be a 75. évét. Munkáját még ma is nagy meg­becsüléssel és tisztelettel vég­zi. Neki szeretném elküldeni az alábbi kis verses köszönté­semet, apánk emlékére. Őt csak úgy ismerik Törökfáiban, hogy a Trungel kovács. Apánkhoz: Kipp-kopp, kipp-kopp, kipp-kopp, ha szól a kalapács, / Te jutsz az eszembe, te fáradt öreg kovács. / Kormos volt az arcod, szén­poros a ruhád, napestig dol­goztál, mert nagy volt a család. / Nyolc gyereknek sorsa nyom­ta vállaidat / töprengés zavarta meg az álmaidat. / Nappal fá­radoztál, éjjel gondolkoztál, / szegény jó anyánkkal együtt si­ránkoztál. / Most lyukas a ci­pőnk, most meg kenyér nin­csen, / nagyon kevés a pénz, hogy nyomort enyhítsen. / Már szegény jó anyánk is ütöt­te a vasat, / de a családunknak nem jutott több falat. / ... Drá­ga édesapánk, ki annyit szen­vedtél, / ki minket becsületre s munkára neveltél, / nyugodjál csendesen, legyen békés ál­mod, / találjál odaát örök bol­dogságot. Kovács Józsefné, Ballószög Azért kerestük fel Ringhoffer Istvánná Zita nénit és Gyurász István bácsit, mert mi, a kecskeméti Homoki Nagy István Általános Iskola 5. osztályos „életrevaló” tanu­lói vagyunk és részt veszünk az „Életrevaló Plusz” orszá­gos vetélkedőjén. Az egyik feladatunk, ké­szítsünk riportot „Kerékpár­utak a tisztább környezetért” címmel a polgármesteri hiva­tal illetékes tisztségviselőivel. Ezért, hogy életrevalóságun­kat ismét bebizonyítsuk, most feltesszük kérdéseinket Zita néninek és István bácsi­nak a városfejlesztés és város­üzemeltetési osztály munka­társainak.- Milyen múltra tekint visz­­sza a kecskeméti kerékpárút­hálózat?- Ismereteink szerint a 60-as évek végén kezdték meg Kecs­keméten építeni a kerékpáruta­kat.- Hány km hosszúságban van városunkban kerékpárút?- Városunkban 36 km hosz­­szúságban van kiépített kerék­párút.- Mi volt a legnagyobb ne­hézség a kerékpárutak kialakí­tása során?- A kerékpárutak kialakítása során a pénzügyi fedezet meg­teremtése volt a legnagyobb gond, ez a legnehezebb, mert a városnak többfelé kell a pénz­ügyeit osztani.- Mik a fejlesztés lehetősé­gei a jövőben városunkban?- Tervezés alatt van az 52-es út mellett, a Katona J. Gimná­ziumtól a Szilvási bevásárló­­központig, majd a strandtól ki­hozni a kerékpárutat az 52-es útig.- Mi a környezetvédelmi előnye a kerékpárutaknak?- A legfőbb környezetvédel­mi előnye, hogy akik tehetik, nem gépjárművel közleked­nek, han%m kerékpárral, s a kerékpárnál nem használnak fel egyéb segéd energiahordo­zókat, a fel nem használt ener­gia a leggazdaságosabb, a legkörnyezetbarátabb energia. Ez azt jelenti, hogy egy egész­séges sporteszközt használnak a közlekedésre, amelyhez nem légszennyező anyagot termelő vagy okozó közlekedési esz­közt használnak. A másik, ami lényeges, amennyiben keve­sebb az energiafelhasználás, annyival kevesebb az energia­­hordozók által okozott környe­zeti kár.- A kerékpárutak megépíté­séhez honnan lehet pénzt sze­rezni?- Az önkormányzatunk költ­ségvetésében szereplő össze­get pályázati úton igyekszünk kiegészíteni. Szeretnénk megköszönni Zita néninek és István bácsi­nak e kis riportot, s így sikere­sen befejezhetjük az Életrevaló + vetélkedőt. Akiknek a hírek szólnak A kiskunfélegyházi Nemes Imréné Ganev Katalin csa­ládja négy éve előfizetője a Petőfi Népének. Mint el­mondta, összességében elégedett a lappal, az új for­mátummal viszont még a mai napig nem tudott meg­barátkozni. OLVASÓSZOLGÁLAT Szerencse-karóra előfizetőinknek Ma a nyolcadik előfize­tőnknek gratulálhatunk, aki nyert egy karórát la­punk nyereményjátékán. A nyerteseket számítógé­pes program válogatta ki, így - a Petőfi Népe előfize­tésén kívül - semmit nem | kellett tenni a karórákért. Az akció folytatódik, to­vábbi értékes karórák ta­lálnak még gazdára előfi­zetőink között. Érdemes mindennap megnézni a lapban a nyertes nevét, mert bárkit érhet kellemes meglepetés. Új játék indul! Újabb nyereményjátékkal találkozhatnak olvasóink néhány napon belül. Ha­sonlóan a Szerencse órájá­hoz, ez is az előfizetőink­nek szól. Aki még nem előfizetője a Petőfi Nép­ének, érdemes máris hív­­- nia Olvasószolgálatunk in­gyenes zöldszámát a 06- 80/480-756-ot! Mindhárom típus kapható Többen érdeklődtek, hogy | lehet-e még levélszekrényt vásárolni. Előfizetőink to­vábbra is 895 Ft enged­­| ménnyel vásárolhatják meg a praktikus ládikákat. A három típus bármelyi­két: 1. zár nélküli, hátul ! nyitható, 2. zárás, elöl nyitható, falra szerelhető, 3. zárás, hátul nyitható. Megrendelhető olvasószol­gálatunk ingyen hívható telefonszámán (06- 80/480-756), kézbesítő munkatársunknál, vala­mint a terjesztési ügynök­ségeken. Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda A SZERENCSE ÓRÁJA - csak a Petőfi Népe előfizetőinek! Lapunk és a f városi Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Kecel, Császártöltési u. 7. közös játékán ma Mezőfi András (Baja, Vajk u. 3.) kedves előfizetőnknek kedvezett a szerencse. Nyereménye: egy karórai (Ha ön is nyerni szeretne, nincs más teendője, mint előfizetni a Petőfi Népét; számítógépes adatállományunkból sorsolunk!) A»A MnMtWmRHKtW A segítség és szeretet otthona „Életrevaló” kollégáink Látványos bemutató

Next

/
Thumbnails
Contents