Petőfi Népe, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-24 / 69. szám
10. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSED 1999. MÁRCIUS 24., SZERDA A kóborló állatok védelmében Köztudott, hogy az emberek véleménye megoszlik, ha állatokról van szó. Különösen akkor, ha kidobott, sorsára hagyott, szívtelen ember miatt kóborló, éhező, őket etető, illetve őket gyűlölő embertársak véleményét halljuk. Embertárs! E szónál meg kell állni. Még az állatokat nem szerető ember is elszörnyed, amikor hallja, újságban olvassa, tévében nézi, hogy az állatokat élve nyúzzák a divatért, vagy edzésre (pl. cicák) használják a harci kutyák számára. Milyen embertárs az ilyen? Pénz, haszon miatt meg tudja tenni, végig tudja nézni, hallgatni az állatok iszonyatos szenvedését, kínhalálát. Nagy üzlet, írja az újság. Akinek pénze van, az mindent megvesz. A kutya, a cica az ember barátja, háziállat, és nem szőrmeipari termék, nem kereskedelmi cikk. A véres iparág vezetői, mágnásai, alkalmazottai lélek nélküli porhüvelyek. Hirdetik magukat mobiltelefonon, házhoz mennek, menhelyekről elszállítják az állatokat, az ingyen meghirdetett cicák, kutyák válnak áldozattá. Divat a cica- és a kutyabőr? Van állatvédelmi törvény. Hát tessék érvényre juttatni! A törvény előírja, az állatok legkisebb bántalmazása is büntetendő cselekmény. Ilyenre kell odafigyelni, és nem azon sopánkodni, hogy egy gazdi megköti házon belül a kutyust, hogy az ne szökjön esetleg el. Név és dm a szerkesztőségben Volt egyszer egy kisvasút Március 7-én a 608-as Szakmunkásképző Iskola három megye tizenegy szakmunkásképző iskolájának részvételével fodrászversenyt rendezett. Nagy örömömre részt vettem ezen a látványos bemutatón. Jólesett a fülemmel hallani, a nézők soraiban elhangzó megjegyzéseket. („Nagyon jól megszervezett ez a rendezvény. Minden gördülékenyen, frappánsan működik.”) Igen. Minden szinte forgatókönyv szerint volt elrendezve, köszönet a terem rendezőjének, hogy a gyerekek nyugodtan, kényelmesen dolgozhattak. A két vendéglátó szakoktató tanárnő, Tímár Károlyné, Retkes Mihályné lótás-futása, mindenre odafigyelő tekintete nagyon sokban hozzájárult ezekhez a dicséretekhez. Nagyon meghatódtam, amikor megláttam felvonulni a díszvendégek soraiban tisztes korú (fiatalos) fodrász kolléganőket. Még az ő tiszteletbeli meghívásukról sem feledkezett meg az iskola. A verseny tényleg szép volt. Én ezeket a sorokat azért is írtam, hogy ez ilyen szépen lement, sok-sok segítő ember munkája mellett. Nyugodt szívvel gratulálhatunk nekik. Kiss Jánosné Az ügyeletes bakter végignézi birodalmát, a peront, a várót, hogy itt van-e már mindenki: a diák, a melós, a vasalt nadrágos tisztviselő, a kosaras kofa, a bátyus vásározó. Megigazítja hivatalának fontos jelvényét, a piros csákót, tenyerének élével beméri a simli függő és vízszinti síkját és ha minden rendben, krákogás, torokköszörülés után hangos éneklő hangon belekezd mondókájába: Máriaváros-Kisnyír-Kerekegyháza - hangját akkurátusán felemeli, meg is recsegteti. És hetven évig berregett, sípolt, pöfögött a „Kereki”. Már Sándor megírta: „száz vonatot, ezret csináljatok, csináljatok”. És csináltak is. Kecskemét 1853-ban kapcsolódott be az akkori ország és ezzel Európa vasúti forgalmába. Az 1895-1896-as években megépült a fülöpszállási és a tiszaugi vonal. Majd 1905-ben a lajosmizsei, mely második összeköttetést jelentett Örkény, Ócsán át Pestre. Ebből ágazott ki a 85 km Kisnyír- Kerekegyháza. A vonalat 1944 őszén három helyen felrobbantották. A gyenge építmény nagyon elhasználódott és 1975-ben fenntartása gazdaságtalanná vált és az akkori szokásoknak megfelelően megszüntették. Még pár emlék: a vonat utazósebessége 21-25 km/h volt. Az egyik tréfás kedvű diák a szerelvény mellett futva végezte napi edzéseit a nagy atlétikai versenyekre készülve. Ő László testvérbátyám volt, de csak a Donig és vissza a Tiszáig jutott el. A Fülöpszállás-Kecskemét, Tiszaug-Kecskemét vonalak 100 éves fennállását emléktáblával jelölték meg. Ha rám lenne bízva, a kerekinek is állítanék valami mementót. Egy volt vonatos diák: Dr. Kozák Endre Vannak becsületes emberek Ezúton szeretnék köszönetét mondani annak a nagyon becsületes úrnak, aki a Budai úti piaccsarnokban - ahol hemzsegnek - a zsebtolvajok által ellopott pénztárcámat, a benne lévő iratokkal visszahozta, ami számomra sokat jelent, de persze a benne lévő pénzt a tolvajok kivették és ennek az úrnak a kertjébe vagy környékére eldobták, csak a pénz érdekelte a tolvajt. Egész havi kosztravalómat vette ki, 6000 forintomat. Számomra nagy veszteség volt, de így is örültem, hogy az iratok (nyugdíjas igazolvány és más) meglettek. Rajta volt a címem és így a lakásomra hozta ki ez a nagyon becsületes úriember (hihetetlen, hogy ilyenek is vannak). Ezért a tettéért kívánok neki nagyon sok boldogságot és sikert az üzleti életben, de persze szeretném személyesen is megköszönni, amit velem tett. Csak annyit mondott a lányomnak, hogy a Budai úton van egy ruházati boltja. Sajnos mozgáskorlátozott vagyok és nehezen tudok menni. Mészáros Jánosné, Kecskemét Ezt tanulják tőlünk a gyerekek? Veszélyes hátizsákok 1999. március 15-én a 17 órás busszal indult fiam is vissza Kecskemétre, iskolájába Szabadszállásról. Milyen a gyerek? Tolong, tülekszik, helyet szeretne, egymás hegyén-hátán várakoztak, felpakolva egy hétre való „cuccal”. Az ajtó kinyitása után a sofőr kikiabált a gyerekeknek, hogy: én nem fogok minden gyereknek külön-külön „jegyautomatát” állítani, először azok szánjanak fel, akik a szalagházig jönnek, utána többiek. (Még a jegy árát is a gyerekektől kérdezte meg.) Nagyon felháborított a viselkedése, aminek hangot is adtam, hogy a modorán egy kicsit változtathatna, mivel durva, sértő volt, pláne, mert tizenéves gyerekekkel „állt szemben” a busz sofőrje. Viszontválasza a következő volt: Magát kérdezte valaki? Akkor minek szól bele? Ki kérdezte magát, nahát, akkor maradjon csendben! - szólt az utasítás nekem is. Mit is várunk el mi, felnőttek ezektől a gyerekektől, akik a jövő nemzedékei, ha tőlünk ilyen példát látnak. Meg kell mondanom, ez az első eset, hogy ilyen durva, sértődékeny, ideges sofőr ült az ülésben, remélem az utolsó is, hiszen mi, szülők úgyis féltjük a gyerekeinket, akkor ebben az esetben el tudják képzelni, mit éreztem. Mivel még hátra volt az utazás. Név és dm a szerkesztőségben Gondolom már jártak busszal csúcsforgalomban. Ahogy egyes buszokra ki van téve, hogy fagylalttal és cigarettával nem lehet felszállni, úgy indokolt lenne egy olyan jelzést is kitenni, hogy hátizsákkal felnőtt ember ne szálljon fel. Azaz tíz éven felüli ember csak hátizsákot a kezében fogva szállhat fel. Hihetetlen, milyen veszélyes, mikor a teli hátizsákkal járkálnak, forognak a buszon. Aki hordja, észre sem veszi, hogy a külső ülésen ülők fejét sodorják a táskájukkal. Egy idős néni szemüvegét teljesen a szemébe nyomta egy ifjú hölgy. Kb. húsz éves férfi egy kislány szemüvegét sodorta le. Nem beszélve arról, hogy egy ember helyét foglalja a divathóbort hátizsák. Valamikor a cserkészek kiránduláshoz használták. Most a szép ruha, sőt bunda tetejére is felveszik. Kinek tetszik, viselje, de ne a tömegközlekedési járműveken. Varga Zoltánné, Kecskemét E népszerű és tartalmas lapon keresztül, melyet igencsak sokan szeretnek, jómagam is mindig elolvasom, szeretném, ha megírnák, hogy van új a nap alatt. Mégpedig a ballószögi Aranykor Időskorúak Otthona. Március 10-én jártam az otthonban, egy beköltözésbe segítettem és egy rossz lépésnél megficamodott a bokám, csúnyán bedagadt. Bár én úgy gondoltam, majd rendbe jön, ők önzetlenül segítségemre siettek. Ezúton szeretnék kö szünetet mondani az otthon vezetőjének, a doktornőnek, az ápolóknak, az ügyeletes ápolónak, aki mentőt hívott, hogy megröntgenezték a bokám, hiszen valóban csúnya volt. Köszönöm mindenkinek a segítséget és azt a szeretetet, mellyel ottlétemkor körülvettek. Ők igazán bearanyozzák az ott élők életét. Schiszler Jánosné, Soltvadkert A Trungel kovács Törökfáiban Nem szoktunk verseket közölni lapunkban, de ez egyszer kivételt teszünk egy kedves ballószögi levélírónk kedvéért: Egy nyolctagú család tagja vagyok. Édesapánk, aki egy kovácsmester volt, keservesen verejtékezve nevelte nagy családját. Még a háború végén, egy katonai balesetből felépülve is folytatta félig nyomorultan nehéz munkáját. A nyolc család közül egyetlen bátyánk, a Ferkó folytatta apánk mesterségét. Ő a közeli hónapban tölti be a 75. évét. Munkáját még ma is nagy megbecsüléssel és tisztelettel végzi. Neki szeretném elküldeni az alábbi kis verses köszöntésemet, apánk emlékére. Őt csak úgy ismerik Törökfáiban, hogy a Trungel kovács. Apánkhoz: Kipp-kopp, kipp-kopp, kipp-kopp, ha szól a kalapács, / Te jutsz az eszembe, te fáradt öreg kovács. / Kormos volt az arcod, szénporos a ruhád, napestig dolgoztál, mert nagy volt a család. / Nyolc gyereknek sorsa nyomta vállaidat / töprengés zavarta meg az álmaidat. / Nappal fáradoztál, éjjel gondolkoztál, / szegény jó anyánkkal együtt siránkoztál. / Most lyukas a cipőnk, most meg kenyér nincsen, / nagyon kevés a pénz, hogy nyomort enyhítsen. / Már szegény jó anyánk is ütötte a vasat, / de a családunknak nem jutott több falat. / ... Drága édesapánk, ki annyit szenvedtél, / ki minket becsületre s munkára neveltél, / nyugodjál csendesen, legyen békés álmod, / találjál odaát örök boldogságot. Kovács Józsefné, Ballószög Azért kerestük fel Ringhoffer Istvánná Zita nénit és Gyurász István bácsit, mert mi, a kecskeméti Homoki Nagy István Általános Iskola 5. osztályos „életrevaló” tanulói vagyunk és részt veszünk az „Életrevaló Plusz” országos vetélkedőjén. Az egyik feladatunk, készítsünk riportot „Kerékpárutak a tisztább környezetért” címmel a polgármesteri hivatal illetékes tisztségviselőivel. Ezért, hogy életrevalóságunkat ismét bebizonyítsuk, most feltesszük kérdéseinket Zita néninek és István bácsinak a városfejlesztés és városüzemeltetési osztály munkatársainak.- Milyen múltra tekint viszsza a kecskeméti kerékpárúthálózat?- Ismereteink szerint a 60-as évek végén kezdték meg Kecskeméten építeni a kerékpárutakat.- Hány km hosszúságban van városunkban kerékpárút?- Városunkban 36 km hoszszúságban van kiépített kerékpárút.- Mi volt a legnagyobb nehézség a kerékpárutak kialakítása során?- A kerékpárutak kialakítása során a pénzügyi fedezet megteremtése volt a legnagyobb gond, ez a legnehezebb, mert a városnak többfelé kell a pénzügyeit osztani.- Mik a fejlesztés lehetőségei a jövőben városunkban?- Tervezés alatt van az 52-es út mellett, a Katona J. Gimnáziumtól a Szilvási bevásárlóközpontig, majd a strandtól kihozni a kerékpárutat az 52-es útig.- Mi a környezetvédelmi előnye a kerékpárutaknak?- A legfőbb környezetvédelmi előnye, hogy akik tehetik, nem gépjárművel közlekednek, han%m kerékpárral, s a kerékpárnál nem használnak fel egyéb segéd energiahordozókat, a fel nem használt energia a leggazdaságosabb, a legkörnyezetbarátabb energia. Ez azt jelenti, hogy egy egészséges sporteszközt használnak a közlekedésre, amelyhez nem légszennyező anyagot termelő vagy okozó közlekedési eszközt használnak. A másik, ami lényeges, amennyiben kevesebb az energiafelhasználás, annyival kevesebb az energiahordozók által okozott környezeti kár.- A kerékpárutak megépítéséhez honnan lehet pénzt szerezni?- Az önkormányzatunk költségvetésében szereplő összeget pályázati úton igyekszünk kiegészíteni. Szeretnénk megköszönni Zita néninek és István bácsinak e kis riportot, s így sikeresen befejezhetjük az Életrevaló + vetélkedőt. Akiknek a hírek szólnak A kiskunfélegyházi Nemes Imréné Ganev Katalin családja négy éve előfizetője a Petőfi Népének. Mint elmondta, összességében elégedett a lappal, az új formátummal viszont még a mai napig nem tudott megbarátkozni. OLVASÓSZOLGÁLAT Szerencse-karóra előfizetőinknek Ma a nyolcadik előfizetőnknek gratulálhatunk, aki nyert egy karórát lapunk nyereményjátékán. A nyerteseket számítógépes program válogatta ki, így - a Petőfi Népe előfizetésén kívül - semmit nem | kellett tenni a karórákért. Az akció folytatódik, további értékes karórák találnak még gazdára előfizetőink között. Érdemes mindennap megnézni a lapban a nyertes nevét, mert bárkit érhet kellemes meglepetés. Új játék indul! Újabb nyereményjátékkal találkozhatnak olvasóink néhány napon belül. Hasonlóan a Szerencse órájához, ez is az előfizetőinknek szól. Aki még nem előfizetője a Petőfi Népének, érdemes máris hív- nia Olvasószolgálatunk ingyenes zöldszámát a 06- 80/480-756-ot! Mindhárom típus kapható Többen érdeklődtek, hogy | lehet-e még levélszekrényt vásárolni. Előfizetőink továbbra is 895 Ft enged| ménnyel vásárolhatják meg a praktikus ládikákat. A három típus bármelyikét: 1. zár nélküli, hátul ! nyitható, 2. zárás, elöl nyitható, falra szerelhető, 3. zárás, hátul nyitható. Megrendelhető olvasószolgálatunk ingyen hívható telefonszámán (06- 80/480-756), kézbesítő munkatársunknál, valamint a terjesztési ügynökségeken. Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda A SZERENCSE ÓRÁJA - csak a Petőfi Népe előfizetőinek! Lapunk és a f városi Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Kecel, Császártöltési u. 7. közös játékán ma Mezőfi András (Baja, Vajk u. 3.) kedves előfizetőnknek kedvezett a szerencse. Nyereménye: egy karórai (Ha ön is nyerni szeretne, nincs más teendője, mint előfizetni a Petőfi Népét; számítógépes adatállományunkból sorsolunk!) A»A MnMtWmRHKtW A segítség és szeretet otthona „Életrevaló” kollégáink Látványos bemutató
