Petőfi Népe, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-27 / 49. szám
Receptajánlat Vetőmagmustra A hó még el sem olvadt teljesen a Bácskában, a gazdasszonyok már nézegetik a vetőmagvakat. A dughagymának is nagy a keletje és az ára sem túl magas. Bácsalmáson 350 forint kilója. FOTÓ: BERKI ERIKA A spárga termesztésénél fontos a jó vízelvezetésű talaj és a sok napfény. A laza talajokat nagy adag istállótrágyával, komposzt- tal, vagy más talajjavító anyaggal dúsítsuk. A spárga magról történő szaporításához csak korlátozott számú fajta áll rendelkezésre. A magokat jól előkészített magágyba, 2,5 centiméterre vessük áprilisban. Kelés után 7,5 cm-re ritkítsuk ki. Következő tavasszal a növényeket 30 cm távolságban végleges helyükre ültethetjük. Mérsékletes szedés már a második évben lehetséges. Aki ügyes volt, a termésből elkészítheti az alábbi finomságot. Bajor spárgakrém Hozzávalók (4 személyre): 500 g zöld spárga, 250 g tisztított zöldborsó, só, őrölt fehérbors, 20 g (12 lap) zselatin, 1 csokor petrezselyem, 250 g mascarpone (tejszínes krémsajt), 2 dl tejszín. A díszítéshez: 1 csokor zsenge sárgarépa, 8-10 szál snidling, néhány salátalevél. Elkészítés: A spárgát megmossuk (a zöld spárgát a fehérrel ellentétben nem kell meghámozni!), a fás szárvégeket levágjuk, 2-3 kötegbe kötjük, enyhén sós vízben puhára főzzük. A főzőléből kiemelve azonnal jégkockákkal lehűtött vízbe merítjük (hogy túl ne főjön és szép zöld színét megőrizze), majd konyharuhára téve szikkadni hagyjuk. A főzőléből félreteszünk 1/2 dl-t. Sós vízben puhára pároljuk a zöldborsót, leszűrjük. Hideg vízbe beáztatjuk a zselatint. 6 szál spárgát félreteszünk, a többi spárgasípról levágjuk a fejeket, félretesszük. A szárakat a zöldborsóval és a megmosott petrezselyemmel összetur- mixoljuk, belekeverjük a mas- carpónét. A zselatinból kinyomkodjuk a vizet, és a spárga félretett főzőlevében, szelíd tűzön felolvasztjuk. Hozzákeverünk 1 evőkanál pépet, és még egyet, majd az egészet masszába keverjük, ízles szerint sózzuk, frissen őrölt borssal fűszerezzük. A tejszínt kemény habbá verjük, kíméletesen beledolgozzuk a krémbe. A krém felét folpackkal kibélelt, kb. 1,5 1 űrtartalmú őzgerincformába simítjuk, belefektetjük a 6 félretett spárgaszálat, a tetejükre simítjuk a maradék krémet, és legalább 6 órára hidegre tesszük. A sárgarépákat megtisztítjuk, hoszszanti irányban citromhéjhámozőval 3-4 csíkot kivágunk belőlük, felkari- kázzuk, enyhén sós vízben puhára főzzük, hagyjuk kihűlni. Tálaláskor a hasábot hosszúkás tálra borítjuk, lehántjuk róla a fóliát, az oldalát a felezett spárgafejekkel, tetejét sárgarépavirágokkal és snidlingszálakkal díszítjük. A maradék sárgarépát és spárgát a hasáb köré szórjuk, salátalevelekkel díszítjük, és meleg vízbe mártott késsel - a szépség kedvéért csak az asztalnál - a gerincvonalak mentén szeleteljük. Előételként pirítással, köretként fehér húsú, főtt vagy hirtelen sült szárnyasok mellé kínáljuk. Szépsége, jósága nincs is arányban a ráfordított csekély munkával. Italajánlat: könnyű, félszáraz fehérbor. Mtozégezdosógi épületekhez anyogojénlatok:- orosz hullámpala- 6 50 falazó- PTH 25 falazó- kisméretű tégla Ólak hőszigeteléséhez THERUUOOLIN, mosható POUSZTIROl hablemezek: üvegházakhoz TUUINUTE POUKflRBONÁT lemezek; JAMINA HOLLAND és CSRRRI CSCRCPCK MÉG TAVRLVI ÁRON! Címünk: KOMPLOTT Kft. 6500 Baja, Nagy I. u. 41. (volt DUTÉP-telep) Tel./fax: 79/325-612, 06-30/9-555-548 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 8-16 óráig. HR TíRVtT HŰID, (IVtOtZZÜK RZ RNVRGSZÜKSÍGLÍTSZRMÍTRST is KÜLÖNBÖZŐ MŰSZRKI MtOOLDRSOKRR MŰNK MŰMTŐL KOMPLETT Kn ROTÁCIÓS KAPÁLÓGÉPEK árengedménnyel Csatlakoztatható adapterei: fűnyíró, töltögetőeke, szántóeke, járókerék, vízszivattyú, pótkocsi, kultivátor, borona. Megvásárolható: Agroker Mezőgazdasági Áruház Kecskemét, Halasi út 29. Telefon: 76/516-198; 516-19 14 Gazdálkodj okosan! Egy egészen Mcsi eazda emlékei Ökrös Csaba írása lacainkon. Azt hiszem, nem is gondoltuk még akkor, hogy ez minden egyes alkalommal így történik, sőt még rosszabb lesz az, amikor azokat a disznókat szállítják el, „akik” nálunk születtek. Mert - ahogyan fejlődött a gazdaság - anyakocákat is tartani kezdtünk. Ekkor már elég nagy voltam ahhoz, hogy némi iróniával bizonnyal sértette önérzetüket, mert amikor az elegancia eme nélkülözhetetlen kellékének hiányát szóvát tettem, a nyakkendőtűn igen zord pillantást vetett rám, és valamit mormogott az orra alatt. Állatállományunk idő- v e 1 szemléljem egy-egy alkalmanként diszna- inkhoz látogató szakember tevékenységét. Kocáinktól a lehető legjobb almokat vártuk, a táplálékot a lehető leggyorsabban és a lehető leghatékonyabban hússá alakító malacok képében. Hogy a megfelelő utódokat nevelhessék kocáink, lemondtunk a faluban igen népszerű és elfoglalt kan alkalmazásáról, amely egyébként akkora volt, mint egy kisebb bö- lény. Inszeminátort (mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó szakembert) hívtunk, akit a népnyelv egyszerűen nyakkendős kannak titulál. Én ugyan nyakkendőt soha egyiken sem láttam, amikor szolgálatban volt. Tréfás elnevezésük minden újabb fajokkal gyarapodott. Megjelentek a tyúkok, a nyulak, egy-két birkánk is volt, sőt egyszer egy csapat néma kacsa is nevelkedett nálunk. Minél bővebb volt a haszonállatok köre, kutyánk annál vidámabban érezte magát. Azzal tisztában volt, hogy a szárnyasok elpusztítása tilos. Ezzel szemben - teljes joggal - Buksi úgy érezte: a ker- getést sem- m i nem tiltja. Isten tudja, hogyan, de egy-egy tyúk mindig elszabadult, nagy gyönyörűséget szerezve a nyomában loholó kutyának. A kacsákkal már több volt a gondja az éber ebnek, mert azok csak lassú futásra voltak képesek. Azt hiszem, szándékosan toty- orásztak: bíztak a kutyában, tudták, hogy elveszíti érdeklődését. Igazuk volt. Buksi a csigák és a kacsák kergetését egyformán érdektelennek ítélte. A legnagyobb izgalmat a szökések jelentették. Családom és kutyánk számára egyaránt. Két olyan esetre emlékszem, amikor disznóink egy része távozott, elkóboroltak az erdőben, kihasználva egy mellétolt retesz adta lehetőséget. Nem tudom, megpróbáltak-e már a szabadságtól megrészegült, be- makkozott kondát hazaterelni. Már az állatok azonosítása is nehézséget jelent a gazdának, mert a jobbára fehérnek ismert állatok az egész napos turká- 1 á s t ó 1, dagonyá- zástól ügy néznek ki, mint a dzsungelháborúból hazatérő veterán kommandósok. Folyamatosan egy csoportban tartani, és hazafelé hajtani egy tucat hízót - mondjuk úgy - nem egyszerű dolog. Főleg az okoz nehézséget, amikor egy méternyi széles kapuban Buksi és a falka összefutnak. A malacok meg szerteszét. Szegény anyámat majd a guta ütötte meg, de aztán csak hazataláltak a szökevények. Szerintem megunták a hajkurá- szást és eszükbe jutott, hogy az esti étkezést még nem szolgálták fel. Ennél kisebb sokként értük meg, amikor vagy harminc nyúl hagyta el - emberi mulasztás következményeként - a lakhelyükként kijelölt garázst. Itt nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy ezek a nyulak úgy néztek ki, mint egy idegen bolygóról érkező támadás résztvevői. Furcsa, csapzott bundájuk, a szokásosnál nagyobb fejük, de jóval kisebb fülük volt. Azt sejtettük, hogy nyulak, hisz anyja és apja mindegyiknek az volt, de megesküdni nem mertünk volna erre. Szerintem a szökésükkor történtek is ezt igazolják. Buksi és én egyszerre fedeztük fel, hogy a szomszéd kertje egyetlen nagy ugrándo- zás. Én csak bámultam és fohászkodtam, hogy mire hazajönnek a szüleim, a nyulak is a helyükön legyenek. Elindultam összeszedni őket. Nosza, nem kellett több a kutyának sem, máris a nyulak között termett. Aztán leült a csodálkozástól, és csak nézte azokat az izéket. Aztán szűkölni kezdett, majd elszaladt. Azzal kezdődött, hogy a Vértesben vettünk egy telket. Ezen jeles esemény vagy 25 éve történt, amikor e sorok írója iskolás lett. Először egy kis faházat épített a család, hogy az eső elől legyen hová behúzódni, majd megszületett az elhatározás: disznót fogunk tartani. Az én gyerekfejemnek ez roppant kalandos vállalkozásnak ígérkezett, és a jövő engem igazolt. Már az ól alapjainak lerakása komoly izgalmakat okozott. Nemcsak nekem, de amennyire visszaemlék- szem, apámnak nemkülönben. Szóval. Az erdőtől 10 méterre tervezték el szüleim az első malaclak felállítását. Az első kapavágás rendben megtörtént, aztán a következő néhány perc is zavartalan planíro- zással telt. Mígnem rátaláltunk a sziklára. Sőt, SZIKLÁRA! Nem akarom különösebben ecsetelni a disznóól helyén megbúvó kőtömb nagyságát, de még felrobbantása is szóba került. Végül néhány traktor húzta ki a helyéről a követ, amely Brightonnak is díszére válna. Az ól ezután rendben elkészült. Elindultunk malacot venni. Ha jól emlékszem, többször is nekiindultunk, rengeteg, kocamamájától éppen csak elszakított kurtafarkút megnéztünk, de választani csak nagyon nehezen sikerült. Nézegettük a malacokat, azt hiszem, szüleim is az enyémhez hasonló szakértelemmel fixírozták a vásárokban a Volga- és Warszawa-csomagtar- tókban megbúvó állatokat. (Hangsúlyozom: hathét éves voltam, és szimpátia alapján osztályoztam a röfiket.) Családom azonban úrrá lett a problémán, rátaláltunk arra a tucatnyi malacra, amelyek megérdemelték, hogy az új ól friss szalmáján elnyúlhassanak. Növögettek szépen a malacok, cseperedtek a süldők, terebélyesedtek a hízók, eltelt néhány hónap, elérkezett az ideje, hogy a disznókat elszállíttassuk a vágóhídra. Erre a pillanatra mentálisan nem készült fel a família: nagy szomorúsággal (nem kevés könnyel) adtunk túl első maGazdálkotfj okosan! 3
