Petőfi Népe, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-03 / 28. szám
1999. FEBRUÁR 3., SZERDA 7. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Cikkünk nyomán Ha értesül a terhességről, kiküldi a felmondást postán A január 27-én megjelent „Kiben bízhatunk még?” című írás könnyeket csalt a szemembe. Szegény vállalkozó kifejti véleményét az alkalmazottakról?! Én az ő helyében, ha már tollat fogok, nem általánosítanák. Hallgattassák meg a másik fél is! Leányom egy vállalkozó alkalmazottja volt. 1998. november 18-án kórházba került kivizsgálásra, ahol kiderült terhes. Magas vérnyomása és egyéb problémák miatt nem dolgozhat. Többszöri telefonálás, ígérgetés ellenére a mai napig nem szolgáltatott hibátlan adatot a tb felé. A 15 nap táppénzt, amit a munkaadó köteles fizetni, szintén nem kapta még meg. A tb már felszólította, rendezze a hibás adatszolgáltatást, semmi reagálás. Telefonunkra le- tagadtatja magát, ha ő veszi fel, ígér fűt-fát. Az egyik telefonbeszélgetéskor azt mondta a t. vállalkozó: „Ha hamarabb tudja meg hogy terhes, kiküldi a felmondását postán.” A lányom egyedül él. Kérdezem miből, ha ilyen „becsületes, rendes” munkaadót talált. Név és cím a szerkesztőségben Mélypontra süllyed a sertésfelvásárlási ár Vannak olyan községek, ahol 140-160 Ft-ot kínálnak a felvásárlók a sertések kilójáért. El kellene gondolkodni a mező- gazdasággal és vidékfejlesztéssel foglalkozó uraknak: ez már megalázás, amit az állam véghez visz a sertéstartókkal. Jelen pillanatban 3-5 ezer forint a veszteség darabonként. Ma Magyarországon mindenből túlkínálat van, meg kell nézni a bevásárlóközpontokat, terítve vannak mindenféle áruval és megfizethetetlen árak vannak. Teljesen el vagyunk keseredve, nyolc hónapon át kell gondozni, etetni, s az állatorvosi költségeket beleszámítva még ennél is több az a pénz, amit az állatokra rá kell fordítanunk. K. J., Fíilöpháza Egy kecskeméti polgár javaslatai városa érdekében Futottam a pénzem után Néhány nappal ezelőtt a szo- ® kott időben vártam a postást. Nem jött, úgy voltam vele, majd másnap, vagy ha nem talál otthon, akkor majd bedobja az értesítést. De nem így történt (kedd). Felhívtam a feladót, azt válaszolta: a megbeszélt időben ő feladta az utalványt, kérdezzem meg a postást, miért hordja magánál. Azt válaszoltam, hogy a postásunk nem csinál ilyet, ha otthon talál mindig felhozza az utalványt. Még aznap (kedd) érdeklődtem a postán, a válasz: nem érkezett utalvány a nevemre. Felhívtam a feladó lakhely szerinti postát (szerda), ott közölték, hogy a feladónak be kell fáradni a postahivatalba a feladószelvénnyel és 300 Ft ellenében a tudakozványt elindítják. Mindezt tudomásul vettem és közöltem a feladóval. Felhívtam a kézbesítők csoportvezetőjét (csütörtök), és a segítségét kértem, hogy nézzenek már utána, hátha letétbe van helyezve az utalvány, csak értesítőt nem kaptam. Hiszen ilyen még nem fordult elő. Nem találtak semmit, ugyanazt a tanácsot adta, mint a vidéki ügyintéző, hogy adjon be a feladó tudakozványt. Azt válaszoltam rendben, hiszen ez már folyamatban van. A posta felé járva benéztem (péntek), egy kicsit izgulva mentem az ablak felé, hiszen az elvileg elveszett utalvány intézése sínen volt. Beköszöntem az ablakon, mondtam a nevem, és hogy mit keresek, hátha közben megérkezett. Az ott lévő ügyintéző készségesen a rendelkezésemre állt, de sajnos semmit nem talált.' Közben a másik ügyintéző - visszaérkezve a helyére - megszólalt: a hölgy utalványa táviratilag érkezett, még 01.18-án, azaz hétfőn, tehát még aznap, mikor a feladó feladta. Azonnal szóltam a csoport- vezetőnek, hogy szóljon oda a vidéki postahivatalba, hogy állítsák le a tudakozványt, hiszen mire az visszaérkezik, én az utalvány összegét átveszem, és ráadásul én lennék a hibás, hogy miért reklamálok. A feladótól természetesen elnézést kértem és szerencsémre a tudakozvány nem indult útjára. Meg kell mondanom, hogy ennyi méreg után a postahivatal kézbesítő osztályának csoport- vezetője hangosan és érthetően elnézést kért a történtekért. Bízom benne, hogy hasonló ügyekben a továbbiakban pontosabban és nagyobb rálátással odafigyelnek az ügyintézők! K. M., Kecskemét Csak ezer forintunk volt Egy panasszal fordulnék önökhöz, amely a napokban történt sérelemről szól, ami velem és férjemmel történt az egyik megyei töltőállomáson. Ott ugyanis a kispénzű embereket nem szívesen szolgálják ki, holott azt hirdetik, hogy a vevőért mindent megtesznek. Nagyon megalázottnak éreztük magunkat az eladó visszautasító viselkedése miatt. Amikor 1000 Ft-ért keveréket kértünk, azt mondta, csak akkor tölt üzemanyagot, ha 1 liter olajat megveszünk. Én ezután megkérdeztem tőle, hogy fel tudja-e mutatni azt az írást, ami kimondja, fiogy köteles vagyok minden 1000 forintos tankolásért 1 liter olajat megvenni és elkértem tőle a panaszkönyvet, mire ö azt válaszolta, hogy reggel ott lesz a főnöke, vele beszéljem meg. Másnap reggel el is mentem, de azzal fogadtak, hogy a főnök még nem jött meg, én pedig nem tudtam megvárni, mert dolgozni mentem. A nevét nem volt hajlandó megmondani, de megjegyeztem magamnak a kinézetét egy időre. Az alkalmazott kutas any- nyit fűzött hozzá az egészhez, hogy miért nem mondtuk neki, hogy nincs több pénzünk és miért nem kértük meg rá, hogy kiszolgáljon. Hát már bocsássa meg a világ, de senkinek sem vagyunk kötelesek beszámolni arról, hogy miért van a zsebünkben 1000 forint és nem 10 000 forint és a pénzemért senkinek sem könyör- gök. Név és cím a szerkesztőségben Kárpótlás egy édesapa után A Tisztelt szerkesztőség oldal- összeállítás azzal a szándékkal született, hogy olvasóink ügyes-bajos dolgaikkal forduljanak hozzánk, amelyeken megpróbálunk segíteni. Legtöbbször valóban ilyen levelek érkeznek a postával. Ritkán kapunk olyan írást, amely javaslatokat tartalmaz. Most egy ilyen levelet közlünk, amely Kecskeméttől érkezett, s amelyben a levélíró nem segítséget kér, hanem a város és polgártársai érdekében szolgál ötletekkel, felvetésekkel. Nagy családunkban vannak legalább nyolcán, akik szeretnének Kecskeméten nyugdíjasházat vásárolni, de mivel leállították ezt a fajta építkezést, így elég nehéz dolog ez. Miért nem épül nyugdíjasház az igényeknek megfelelően? Nem lenne nehéz megtudni, hogy hány jelentkező akadna (pl. pályáztatás vagy hirdetés útján) . Szerintem úgy 1000, vagy még több is. A kecskeméti repülőteret miért nem próbálják például úgy hasznosítani, mint Debrecenben: vagyis a felét a polgári légi forgalomnak bérbe átadni, így talán lenne több bevételük és akkor tudnának repülni a pilóták. Lehetne áru- és személyszállítást is ide, Kecskemétre telepíteni. Horváth Tivadar, Kecskemét, Rákóczi út 24.111/1. Megszületett a politikai üldözöttek kárpótlására szolgáló törvény, melyben mi is érintettek vagyunk. Édesapánk orosz hadifogságban halt meg, így mint hadiárvák, kárpótlásra lettünk jogosultak. Mivel már mindenkit kárpótoltak, csak minket nem, most végre mi is hozzájuthattunk jogos kárpótlásunkhoz. Mint hadiárvák, illetve volt hadiárvák, megkaptuk a nagy összeget, mint egyszeri életjáradék, fejenként 4286 forintot. Ezt a szégyenteljes összeget az eredeti kárpótlási törvény megszületését követő kilencedik évben kaptuk kézhez, készpénzben. Bevallom őszintén, sohasem számítottam nagy összegre, de hogy ilyen megalázó juttatásban lesz részünk, ezt nem mertem volna álmomban sem gondolni. Hogy lehet ilyen törvényt alkotni, hogy lehet ilyen semmit érő összeggel azt kimutatni, hogy kárpótlás? Nem akarom részletezni, hogy ehhez a kárpótláshoz milyen procedúra árán jutottunk, mert ez egy kilenc éves tortúra. Az ezzel járó kiadások (levelezések, nyomtatványok, stb.) igencsak megegyeznek a kiutalt összeggel. Nagyon remélem, valahonnan kapok választ arra, hogy miért adták ezt a megalázó összeget? Jobb lett volna, ha nem adják, nem kavarták volna fel vele a nyomorúságos emlékeket! Melyeket unokáink korú polgárok hoztak, mi idősek, nem értjük! Vagy kilenc év után már nem maradt nagyobb ösz- szeg, melyet szétoszthatnak az élet nagy vesztesei között? Név és cím a szerkesztőségben Mehetek az adósok börtönébe? Elszáguldott és otthagyott bennünket a megállóban Több mint tíz éve állok szerződésben a Démász Rt.-vei. Azóta rendszeresen OTP-átuta- lással egyenlítem ki az aktuális havi áramszámlánkat. Legjobb tudomásom szerint mindig pontos fizető voltam, egyetlenegyszer sem volt elmaradásom. Sajnos - mivel a kereskedelem dolgozom - általában reggel 8-tól este 8-ig távol vagyok az otthonomtól. Mivel más sem tartózkodik nálunk addig odahaza, így nem tudok a küszöbön ülni és várni, hogy mikor méltóztatik jönni a Démász pénzbeszedője. Éppen ezért kötöttem átutalási szerződést az OTP-vei! Ment is minden szépen rendben, amikoris 1998 szeptemberében óriási bűncselekményt követtem el (legalábbis a Démász szerint), mert véletlenül túllépte a 20 000 Ft-os havi keretemet az OTP átutalások összege, így a Démásznak (egyébként jogosan) járó 642 Ft tartozásomat az OTP nem fizette ki. Mivel a számlakeretemet októberre már feltöltöttem, így teljesen nyugodt voltam, gondoltam a Démász majd megismételi a kérést újra az OTP felé (így tesz más szolgáltató is, pl.: AB, Thermostar stb.). Időközben a Démász leemelte az októberi, novemberi, sőt decemberi villamos energia díjamat is. (Érdekes, ekkor tudták, honnan kell kérni a pénzüket?) Időközben egyetlenegy értesítőt kaptam a Démásztól: 1998. 12. 07. dátummal, melyben felszólított, hogy 1998. 12. 17-ig rendezzem (keressem meg pénzbeszedő napon a pénzbeszedőnket) és ha már úgyis megyek, olvassam már le a villanyóra állását, különben csak „becsült fogyasztással tudják a következő áramszámlát elkészíteni”. Mivel a karácsonyi ünnepek óriási munkát, és még több utánajárkálást igényel a kereskedelemben, így teljesen el is feledkeztem az értesítésről. De aztán hál’ Istennek a Démász szigorú kirendeltségvezetőjének 1999. január 6-i keltezéssel a 41-2/25/4. sz. tértivevényes levél átvétele után, már azt hittem, mindjárt vonulhatok is az adósok börtönébe. Idézek a rendkívül durva stílusú levélből: „Társaságunk többször megkísérelte az áramszámla összegének beszedését.” Mikor és hol - kérdezem, hiszen az OTP-nél újra egyszer sem, a lakásajtón ka- pargálást meg nem vehettem írásos értesítőnek, főleg hogy estig sosem vagyok odahaza. „Tájékoztatásul közöljük, hogy a felmerült költségeinket, valamint a késedelmi kamatot felszámítva az összeg behajtására bírósági eljárást kezdeményezünk, melynek költségei is önt terhelik... Fizetés elmaradás esetén az önnel kötött közüzemi szerződést 1999. 01. 20. napján felmondjuk és fogyasztási helyén a villamosenergiaszolgáltatást megszüntetjük.” Úgy vélem, előbb a saját házuk táján kellene rendet teremteni, mielőtt másokat próbálnak rendreutasítani. Név és cím a szerkesztőségben Ez az eset január 2-án, a Kalo- csa-Szeged járaton történt. Az imrehegyi buszmegállóban 6.30-kor kellett volna az autóbusznak megállnia. A busz sokat késett, és hiába szóltunk a sofőrnek, hogy álljon meg, mert a várakozók Halasra szeretnének menni dolgozni, a sofőr csak annyit mondott: „Na és?”, s tovább- száguldott. Az ünnepek előtt két hetet töltöttem az új kórház szemészetén. (Sajnos a szemem balesetet szenvedett.) Ezúton is szeretném dr. Sziklai tanár úr lelkiismeretes munkáját külön megköszönni. Dr. Kiss Gabriella főorvos asszonynak és a többi orvosnak is szintén köszönetemet küldöm. Szeretnék köszönetét mondani minden nővérnek és ápolónak, műtősnek és betegszállítónak. Nagyon A várakozó utasokat otthagyta a mínusz 10 fokos hidegben. Ez a történet sajnos már többször is előfordult, de ez a sofőr ilyen és ilyennek ismertük meg. Nem tudjuk, mi a fontosabb a sofőr számára, hogy végig- száguldja az utat, vagy a Volán kasszája teljen. Név és cím a szerkesztőségben meg vagyok elégedve a munkájukkal, lelkiismeretes, segítőkész emberek. További munkájukhoz is sok sikert és jó egészséget kívánok. Balogh Józsefné, Szabadszállás Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda Az új kórház szemészetén Akiknek a hírek szólnak A kiskunfélegyházi Csányi Józsefné egyike a Petőfi Népe legrégebbi előfizetőinek. Az idős hölgyet mindig is érdekelték a világ és a szű- kebb környezetének történései, melyről véleménye szerint a Petőfi Népe megfelelő szinten ad tájékoztatást. Egyetlen szomorúsága viszont az, hogy mindeddig még nem sikerült egyetlenegy alkalommal sem nyernie a lapban meghirdetett játékokban. OLVASÓSZOLGÁLAT Már csak egy hét! Közeleg nagy, téli Szeren- csekártya-játékunk szelvényeinek beküldési határideje. Legkésőbb február 10-én kell beérkezniük a nyereményszelvényeknek. A Petőfi Népe előfizetői korlátlan számú cédulával pályázhatnak, de akár egyetlen szelvény is szerencsét hozhat. Gáztűzhely a fődíj A téli Szerencsekártya-já- ték fődíja egy gáztűzhely, melyet a sorsoláskor az elsőként kihúzandó szelvény beküldője nyer. Másodikként egy mikrohullámú sütő talál majd gazdára. További 198 ajándékot is kisorsolunk, asztali órákat és esernyőket nyerhetnek szerencsés előfizetőink. Olvasóink levelei Egy érsekhalmi előfizetőnk a nyereményjátékokkal kapcsolatos véleményét és javaslatait osztotta meg velünk. Köszönjük és néhány ötletét hamarosan meg is valósítjuk. Több olvasónk a PN Vasárnap Reggel előfizetési lehetőségéről érdeklődött. Kézbesítő munkatársainknál vagy olvasó- szolgálatunknál megrendelhetik a hetilapot, hétfői kézbesítéssel. Lajosmizsé- ről kaptuk azt a levelet, melynek feladója az „Ajánljuk magunkat...” című akciónkat dicséri. Mint írja, ennek köszönheti, hogy előfizető lett, egy szomszédja ajánlotta. Egy tiszakécskei előfizetőnk Valentin-nap alkalmából szeretne üzenetet küldeni ismerősének. Kérjük, keresse fel a helyi hirdetésfelvevő irodánkat! Zöldszámunk A 06-80/480-756-os, ingyenes telefonszámon munkatársunk várja az önök észrevételeit és megrendeléseit. Kérjük, leveleiket a 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A címre küldjék.
