Petőfi Népe, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-10 / 34. szám
1999. FEBRUÁR 10., SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Egy beteg szemszögéből Hol a jóhiszeműség határa? Az év első hónapjában a kiskunhalasi kórház a közérdeklődés középpontjába került. A „kisember” is elmondhatta véleményét úgy a kórházi, mint a járóbeteg-ellátásról. Bár nem szerepelt terveim között, az év első munkanapján vendége lehettem a kórháznak, a mentő a belgyógyászatra szállított. Nem volt még rá módom, ezért - bár az életmentésért a köszönöm szó nagyon szerénynek hangzik - ezúton köszönöm meg dr. Tóth Tibor kiskun- majsai ügyeletes orvosnak, valamint a kiskunhalasi kórház orvosainak - Balázs doktornőnek, dr. Kindli főorvos és dr. Letoha főorvos uraknak, valamint az ápoló személyzetnek munkájukat. Most, hogy elszámoltatják a kórházat, akaratlanul is az jutott az eszembe, hogy egy orvosnak milyen sok negatív tényezővel kell szembenéznie munkája során. Aki közvetlenül látja egy orvos és nővér napi munkáját, az valószínű, hogy nem méltatlankodna amiatt, hogy sokat kell várnia a járóbeteg-ellátáson. Helytállásukról csak az elismerés hangján lehet szólni... Mindaddig, amíg egy intézményben - pénz híján - nem lehet teljes a tárgyi felszereltség, nem állhatnak rendelkezésre a mindig legmodernebb eszközök a gyógyításhoz, amíg a betegellátásnál nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyre dráguló eszköz-, élelmiszer-, gyógyszer- és egyéb járulékos költségeket, addig úgy gondolom, hogy egy orvosnak egyben - a gyógyítás mellett - gazdálkodási feladatokat is el kell látnia. S hogy egy osztály gördülékenyen tudjon működni, munka közben „orvosolni” kell tudni az egyéni, emberi problémákat is, mely többnyire összefügg a túlterheltséggel, az alacsony fizetéssel és időnként a hiányos felszereltséggel. Amikor olvastam a kórházról szóló riportot, önkéntelenül a „...hallgattassák meg a másik fél is...” mondás jutott eszembe, de ez nem az én tisztem. Addig is úgy az orvosnak, mint a nővéreknek a meglévő felszereltséggel és fizetéssel nap mint nap tennie kell a dolgát, értünk, emberekért, hogyha egy kicsit ösz- szestoppolva is, de új hittel és reménnyel mi is tenni tudjuk a sajátunkat, másokért... Hajdú Zoltánné, Kiskunmajsa Nem vagyok egyedül, aki naponta böngészem a lapok aktuális munkaajánló rovatát. És abban sem vagyok egyedül, hogy próbálkozom felvenni a kapcsolatot a „bizalomgerjesztő” hirdetések feladóival. Mert én bízom abban, hogy a sok, már első látásra (és olvasásra] „átvágni szándékozó” felhívás között talán akad „komoly” is. De most már kezdem úgy érezni: felesleges a bizalom megelőlegezése és reális az „örök kételkedés”. Történt, hogy egy „ártatlan” hirdetés megragadta a figyelmemet, az előírt követelményeket nekem megfelelőnek éreztem és telefonáltam a megadott mobilszámonO). (Nem tudom a perc árát, csak annyit, hogy „eszi” a pénzérméket és az egységeket). Ám ahelyett, hogy tájékoztatást kérhettem volna, ajánlottak egy újabb mobilszámotO). Ezt azonban (váratlan megrökönyödésemben) nem tudtam egyből lejegyezni. Az első kihívás adva volt: azonnal felhagyok érdeklődési szándékommal, vagy kockáztatok újabb egységeket. Választás: utóbbi. Bátorságom „jutalma” csengő-bongó háttérzene kíséretében bájos női hang közli velem az automata telefonközpont nevét (?), majd: hogyha további információt szeretnék, tárcsázzam a korábban megadott mellékállomás számát. Lön. A megszólaló bariton erőteljes hangon figyelmeztet: csak akkor hallgassam végig a következőket, ha én „a kihívások embere” vagyok! Ekkor csaptam le a telefonkagylót. Később elbizonytalanodtam: lám-lám, én nem ebbe a korba való vagyok, hiszen meghátráltam a „kihívások” elől! Újabb hirdetésböngészés, újabb - megnyerő - ajánlat. Próba, szerencse! felkiáltással ismét tárcsázom a mobilszámot. És mit ad Isten? Ezúttal is közlik velem azt a másikat. Én ekkor úgy döntök, hogy a „kihívások embere” leszek, most már csakázértis végighallgatom azt a kellemes baritont! (És nocsak-nocsak, hát nem egyezik az a bizonyos mobilszám a korábbival?!) Megjegyzem, a hirdetés szövegéből nem lehetett következtetni az összefüggésre. Nagyon ravasz!) A „kihívás” szövege, amit a bariton szép lassan, tagoltan előadott (telefonegységek potyognak), eltartott úgy öt percig, és csupán annyit sikerült megtudnom, hogy ez egy nagyon nagy cég, és új a módszere, és nyugati a színvonal, és csak ha én tényleg a kihívások elé állok, mert nem akarnak csalódást okozni (!), és amennyiben többet szeretnék tudni, úgy postán utánvéttel vagy faxon kérhetek potom tízoldalas leírást potom 600 Ft- os áron stb. Ennyi elég is volt. Én már nem leszek többé „a kihívások embere”. De kíváncsiságom (és a kényszer, hogy munkát kell találnom) tovább űzött. Újabb hirdetés, kicsit gyanúsan hangzó telefonos ügyfélszolgáltatás címen (tényleg nagyon naiv vagyok?), és mi máson, mint mobilszámon. Ez a párbeszéd (élő vonallal) nagyon gyors volt. És most már tudom, hogy a hirdetői rafinéria miből áll. Ha valakit egyből elrettent a party-vonal megnevezés, még próbálkozhat a telefonos ügyfélszolgáltatással. Hiába no! A stílus az stílus. A jóhiszeműség fogalmát pedig ezennel ki is merítettük. Név és cím a szerkesztőségben Ha már egyszer megépítették, tegyék is járhatóvá! Huszonhét év után először jöttem Magyarországra. Mozgás- sérült vagyok, melyet egy öröklött betegség során szereztem. Nehezen találom a megfelelő szavakat, de szeretném, ha a jövőben a velem hasonló esetek nem történhetnének meg, mert ezzel csak rontják az ország renoméját. Mikor végigjártam azokat a helyeket, ahol korábban megfordultam, eljutottam Kecskemétre is. Óriásit fejlődött a város, ma már nem az az alföldi kis porfészek. Igazi nagyváros lett. Nálunk, az USA-ban úgy mondják, egy nemzetet az minősít, ahogyan a fogyatékosaival bánik. Szóval én február első hetében két alkalommal is a kora reggeli órákban pénzt szerettem volna kivenni a hitelkártyámról. Barátaim javasolták, hogy van Kecskeméten egy nemzetközi hálózathoz tartozó bank, ott könnyedén feljuthatok a card készülékhez. A kocsiból kiszállva beleültem a rokkantkocsimba, hogy felhajtsak az automatához. A lejtőn, mely annyira síkos volt, majdnem lecsúsztam. Mivel kora reggel volt, senki sem járt arra. Én nem adtam fel annak a reményét, hogy pénzhez jussak, megpróbáltam felhajtani a mozgássérülteknek épített feljárón. Itt sem volt sikerem, mert ezt is jég borította. Aki már próbált ilyen helyzetben ilyen eszközzel közlekedni, akkor az tudja, milyen nehéz ez. Sajnos én annyira keresztbe fordultam, hogy csak a segítségemre siető fiatalember segítségével tudtam kiszabadulni. Elképzelni is szörnyű, mi lett volna akkor, ha a jégen felborultam volna. Nálunk az ilyen esetet a közvélemény elítéli és azt, aki nem segítette elő a biztonságos közlekedést, megbüntetik. A barátaimat a jó szándék vezette akkor, amikor ezt a bankot javasolták. Szerintük ilyen felhajtó nincs sehol a városban. „De mit ér a jó szándék, ha nem követi jó tett!” Ennyire kevés, jelen esetben az, hogy lepucolják a jeget, kellett volna ahhoz, hogy én és sorstársaim kedvező képpel menjenek el. Most mi történt? A halálfélelmem, amelyet a csúszás érzése idézett elő, senkinek sem kívánom. Szeretném kérni, hogy az illetékesek figyelmét hívják fel arra, hogy a mozgássérülteket kísérjék nagyobb figyelemmel, télen, nyáron egyaránt. Nyáron vigyázzanak ránk, mert bizony nehezen közlekedünk. Télen legalább a fontos helyek előtt biztosítsák a biztonságos közlekedésünket. Legalább söpörjék le a havat, jeget. Ha már mindenütt nincs feljáró - az USA-ban ezt törvény írja elő -, legalább ott tegyék járhatóvá, ahol megépítették. A csodálatos hazámban sok minden változott, de kell még sok mindennek változni ahhoz, hogy hasonlítsunk képben is a fejlett világhoz. Név és cím (USA) a szerkesztőségben Fergeteges jókedv a svábbálon A Bácsalmási Németek Egyesülete nemrégiben tartotta hagyományos svábbálját. A kivilágos-kivirradtig tartó mulatság hangulatfelelőse volt az egyesület tánccsoportja, akik fergeteges műsorukkal hozták lendületbe a nézőket. Nem merünk reklamálni Működik az utcánkban egy bolt. Azt tapasztalom, hogy az eladó hölgy a számolással hadilábon áll. Rendszeresen becsapja a gyerekeimet, ráadásul ha hibázik, be sem ismeri. Már lassan ott tartunk, hogy nem merünk reklamálni, mert olyan hangnemben beszél velünk, ami már elviselhetetlen. Lehet, hogy az iskolában illemtant nem tanítottak, ha egyáltalán járt oda, de azt igen, hogy hogyan kell az eladónak a vevőhöz viszonyulni. Ráadásul még számlát is ritkán ad, gondolom azért, mert a pénztárgép kezelése is bonyolult a számára. Remélem, a tulajdonos előbb-utóbb egy szakmailag tapasztaltabb és becsületesebb eladót keres. Név és cím a szerkesztőségbgn Köszönet a betegkocsiért A szeptikus sebészeti részleg kollektívája ezúton szeretné megköszönni Nagy Istvánnak (Kecskemét, Rákóczi u. 12. sz.), volt betegüknek, hogy osztályuknak ajándékozta a már neki nélkülözhető betegkocsit. A dolgozók és betegek nevében ezúton kívánnak jó egészséget: A szeptikus sebészet dolgozói Csak nálam lehet fizetni! A minap betértem a közeli ABC-be, mivel nap mint nap rendszeres vásárlójuk vagyok, annak ellenére, hogy „km-es” sorok állnak a pénztár előtt. Számomra nem semmi ősz- szegben vásároltam meg részünkre a szükséges dolgokat. Köztük volt egy 2 1-es üdítő, 169 Ft+üveg értékben. Mire a soromat kivártam (kilenc fő), a pénztároshölgy közölte velem, hogy az üveget ő nem tudja visszavenni, felszámolja az árát és legyek szíves az első pénztárhoz fáradni, ott a kolléganő visszaadja az üveg árát. Végre kikecmeregtem a pénztári sorból, tele kosárral, és a következő pénztárhoz fáradtam. Megszólaltam: „Visz- szahoztam egy üveget, csere volt, a kolléganője ide küldött, hogy csakis önnél lehet az üveget leadni.” Azt válaszolta - Tessék várni - nem semmi hangnemben. Én vártam egy főt, két főt, három főt, majd megkérdeztem: - Nem veszi vissza? - a válasz ugyanaz. Majd mérgesen megfogta az üveget, behajította a mellette lévő göngyölegek közé, rám nézett, és közölte, hogy itt kellett volna fizetni. Válaszoltam: Ne haragudjon, többet itt nem veszek üdítőt, nem ismertem a procedúrájukat. Természetesen közben már négy főt megvártam, mire nagy nehezen az összeget visszaadta. Úgy látszik, ebben az esetben (13 fő) akiket kivártam, ez a szám most nem hozott szerencsét. Ja, és még valami: köszönöm a csereüveg árát! Név és cím a szerkesztőségben Hálával és köszönettel Két olyan levelet közlünk, amelyeket íróik köszönetképpen küldtek el szerkesztőségünkbe: Az egyiket özvegy Fürj Fe- rencné írta Kecskemétről, íme a levél: „Az Agromix nyugdíjasai nevében ezúton szeretném megköszönni az elnök úr és munkatársai figyelmességét és fáradtságos munkáját, amiért vacsorával és műsorral tették felejthetetlenné a nekünk rendezett nyugdíjas-találkozót. Kívánjuk mindannyiuknak, hogy még sok találkozónk legyen, munkájukhoz pedig nagyon sok sikert és jó egészséget kívánunk.” Másik levelünk Jakabszál- lásról érkezett: „Ezúton szeretnék köszönetét mondani a kecskeméti kórház radiológiai osztálya orvosainak, nővéreinek áldozatos munkájukért, amit értünk, súlyos betegekért végeznek: Fekete Jánosné 7. OLDAL Akiknek a hírek szólnak Judák Ferenc és felesége Tabdin lapunk legrégebbi és legújabb előfizetői közé is besorolható. E kettős állapotra az a magyarázat, hogy Judákék 1961-től egészen az elmúlt év végéig előfizettek a Petőfi Népére, de nyugdíjasok lévén, takarékossági okokból lemondták azt. Három fiuk ezt megtudva, ajándékként ismét előfizette a lapot, így Feri bácsinak és Zsuzsi néninek idén sem kell lemondani kedvenc olvasmányáról. OLVASÓSZOLGÁLAT Nagykőrösön is várjuk önöket! A város központjában, a buszállomás mellett megnyílt a Petőfi Népe-lapcsa- lád helyi irodája. A Derkovits u. 7. szám alatt várjuk olvasóinkat, naponta 8.30 és 13 óra között. Munkatársunk örömmel fogadja a véleményeket, javaslatokat, megrendeléseket és hirdetéseket, valamint minden, a lapunkra vonatkozó észrevételt. Sorsolás: a jövő héten! Szerencsekártya-játékunk téli fordulójának ma jár le a beküldési határideje. A jövő héten tartandó sorsolásig még ellenőriznünk kell a sok-sok nyeremény- szelvényt, hogy mindet a Petőfi Népe előfizetői küldték-e be, amint az a játék kiírásában szerepel. Elsőként a fődíjat, a gáztűzhelyet sorsoljuk ki, másodszor pedig egy mikrohullámú sütőt. Gazdára talál még 198 asztali óra, illetve esernyő is a jövő héten. Levélszekrények kedvezményesen Kedvezményes áron, 895 Ft engedménnyel vásárolhatják meg a Petőfi Népe előfizetői a praktikus levélszekrényeket. A háromféle változatból a zárás (hátul nyíló) elfogyott, de hamarosan pótoljuk. Egy hét türelmet kérünk a megrendelőktől és változatlan, kedvezményes áron újra kapható lesz. Hívja a 06-80/480-756-ot! Olvasószolgálatunk ingyenes zöldszámán munkatársunk várja az ön hívását! Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda 1
