Petőfi Népe, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-27 / 22. szám

10. OLDAL 1999. JANUÁR 27., SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kiben bízhatunk még? A szerződés egyformán kötelező Lakiteleki olvasóink egy cso­portja - Magyarék, Rédeiék, Pintérék, Polyákék - a napok­ban panasszal fordultak szer­kesztőségünkhöz. Mint elmondták, a helyi ká­beltelevíziós hálózatot üzemel­tető Point Line Bt. három hó­napja egyoldalúan megszegi a velük kötött szerződést. Noha előre beszedi a díjakat, a vál­lalt tizenkét csatorna helyett a község egész területén mind­össze tíz-tizenegy vételét biz­tosítja. Ezek közül is egy-egy csatorna két helyen is fogható, vagy olyan rossz minőségű, hogy szinte nézhetetlen. Az elégedetlen lakitelekiek több­ször jelezték panaszukat a há­lózat üzemeltetőjének. Hiába. Ezért elhatározták, ellenlépés­ként a jövőben kevesebbet fi­zetnek a szerződésben megál­lapított díjnál, egyúttal aláírás- gyűjtést kezdeményeznek a Point Line Bt. ellen. Néhány család egyenesen úgy véli, a tévéműsorok egy ré­szének rossz minőségét az okozza, hogy a társaság a Tiszakécskén „kiszuperált” fej­állomást telepítette Lakitelekre. Olvasóink panaszával meg­kerestük Tiszakécskén a Point Line Bt-t. Dávid Imre, a társa­ság egyik vezetője cáfolta, hogy Lakitelekre a Kécskéről kiszuperált, hibás fejállomást telepítették volna. Azt viszont elismerte, hogy az ígért tizen­két csatorna helyett jelenleg valóban csupán tizenegy vehe­tő Lakiteleken. Mint mondta, a hiányzó egy csatorna beindí­tása technikai okok miatt ké­sett máig. Ennek elhárításán jelenleg is dolgoznak.Noha a vállaltnál eggyel valóban keve­sebb csatorna fogható a köz­ségben, ez nem jelenti azt, hogy egyes családok - teljesen önkényesen - csupán a megál­lapított díj felét fizessék. An­nál is inkább, mivel a többi te­lepüléssel ellentétben a betéti társaság Lakiteleken idén még nem emelte a kábeltelevízió díját. A mai világban, azt mondják, munkanélküliség van, pedig tele van az újság álláshirdetés­sel. Próbálná a munkaadó a leg­megfelelőbb személyt kivá­lasztani az üzletébe, de ez nem mindig sikerül. A munka- vállalók, tisztelet a kivételnek, nem mindig a becsületességről és a megbízhatóságról tesznek tanúbizonyságot. Azt mond­ják, a főnök is rossz, de ez nem mindig a főnök hibája, van, amikor a főnökben is van hiba, de az alkalmazottakat sem kell félteni. Vállalkozó­ként - főleg, hogy ha máshol van az üzlet, mint a telephely - meg kell bíznunk az alkalma­zottakban. Ahhoz, hogy az üz­letet nyitni, zárni tudjuk, kul­csot adunk, mert így egysze­rűbb, mint ha mindig átutaz­nánk. Ekkor történhet meg az, hogy átverik az embert. Meg­lopják és kihasználják. Min­dennek a tetejében még a vál­lalkozó jóhiszeműségét is el­játsszák. Nem volt elég a lel­tárhiány, még előtte kölcsönt is kért, amelyet valószínűleg már nem fog megadni. Mit te­hetünk mi, vállalkozó társaim? Ha jó emberismerők vagyunk, akkor nem vesszük fel. Ha nem? Akkor futhatunk a pén­zünk után. Azóta már X. Y„ a volt alkalmazottam, biztosan egy másik üzletben „keresi” a kenyérre valóját. Koráik Józsefné, Nagykőrös Futhatok a pénzem után Olvasónk megköszöni Végső elkeseredésemben és te­hetetlenségemben fordulok önökhöz. Hátha segíteni tud­nak. Tavaly szeptember 28-án nyolcezer csirke bérnevelésére kötöttem szerződést a kiskun­félegyházi székhelyű Hendrix- Takker Termelő és Kereskedel­mi Kft.-vel. A céggel kötött szerződésben vállaltam, hogy 45 plusz-mínusz három napon belül legalább 1,85 kilogram­mosra felhizlalom a nyolcezer naposcsibét. A kétszázalékos, úgynevezett keltetői gyenge­séggel és az ötszázalékos el- hullási aránnyal számolva ne­kem minimum 7448 megfelelő súlyú csirkét kellett határidőre leadnom. A megbízó kft. a maga ré­széről vállalta, hogy biztosítja és saját költségére kiszállítja a Csirkék felneveléséhez és - hizlalásához szükséges takar­mányt. Vállalta továbbá, hogy csirkénként 40 forint/kilo­gramm bérnevelési díjat fizet. Amennyiben az állatok megha­ladják az 1,85 kilogrammot - tizenöt napon belül - a plusz- súlyra 120 forint/kilogrammot fizet. Hizlalás közben heti rend­szerességgel telefonon jelez­tem a cégnek a súlygyarapo­dást, elhullást. Időben szóltam a csirkék elszállításának esedé­kességéről is. Ezt a 48. napra, november 16-ra tűztük ki. Csakhogy a Hendrix-Takker Kft. nem jött az időközben két- kilósnál jócskán kövérebbre, 2,64 kilósra hízott csirkékért. Újabb időpontot egyeztet­tünk. De a cég ezt sem tartotta. Mivel rendes takarmányt már nem kaptam, kénytelen voltam vegyes darával etetni a csirké­ket. A váltás következtében azonban a csirkék iszonyú hasmenést kaptak. A hasme­nés következtében egy-egy ál­lat körülbelül hét dekát vesz­tett súlyából. A 64. napon végre két lépcsőben elszállítottak hat­ezer csirkét. A többi a nyaka­mon maradt. Közben az állan­dóan éhes állatok valóságos kannibálokká váltak. Egyszerű­en felfalták egymást. Közel ki- lencszáz csirke pusztult el így. A megmaradt mintegy nyolcszáz­ötvenet 134 ezer forintért ma­gam adtam el különböző helye­ken. Noha a csirkék után a szer­ződés alapján 1,3 millió forint járt volna, a Hendrix-Takker Kft.-től - többszöri hiábavaló próbálkozás után - mindössze 200 ezer forintot kaptam. (Teg­nap, január 26-án.). Süli Imréné, Zsana, Ady Endre u. 21, Olvasónk levele kapcsán megkerestük a Hendrix-Takker Kft.-t. Szecsődi József kérdé­sünkre elmondta, nem zárkóz­nak el Süli Imréné ügyének ren­dezésétől. Ehhez azonban a pa­naszos írásban benyújtott kár­igénye szükséges. Tisztelt Petőfi Népe Szerkesz­tősége! Kisebbfajta meglepetésem­re alig megváltoztatott tarta­lommal közölték levelemet a halasi „Kastyják-ügy” kap­csán. Ez korrekt dolog, úgy gondolom a PN felzárkózott a „fair play”-s lapok nem igazán definiált sorába. Amiért megírtam a levelem, az nem e tiszteletkörök lero­vása. Tájékoztatom önöket, hogy olvasói levelem leközlé- se után a „Kis-Bosnyákról” (ez egy tér a Szerbiába vezető út mellett Halas szívében) eltűn­tek a drogdílerek, napok óta nem látható a bozóttörős hiperterepjáró, a szupermer- cédesz és az extraaudi. Nem hiszek a mesékben, valószínűleg most más helye­ken „szolgálnak”. De talán le­velem leközlése is lehetett akár az oka az itteni eltűné­süknek - nos ezért jogos egy tiszteletkor. Köszönöm! A ma­gam, és azon bosszúsok nevé­ben is, akiknek immár meszszebbre kell menni speedért, marihuánás cigiért, mifenéért. Nem tudom, e köszönet Tóth Zoltán polgármester úrig, és Kastyják János úrig el- hangzik-e? De nekik is köszö­nöm lázadásukat. Ha az nincs, a kellemesre vett csok­ibőrű fazonok még most is Halas központjában árulják a drogokat. Aí. A. Teljes név és cím a szerkesztőségben (A szerkesztő megjegyzése: szerkesztőségünk képviselője a levél kézhezvétele után megke­reste a levélírót, aki valóban létező személy. Kérésére és természetesen személyiségi jogainak tiszte­letben tartása miatt a lapban közölt levél alá csak a mono­gramját írtuk. Hová lett a tejzsír? Sok-sok ember keresi megélhe­tését a marhatartásban, de évről évre mindig jobban be van csapva. Hol a megígért 56 Ft-os felvásárlási tejár? A mi felve­vőnk jelenleg is 40-42 Ft áron vásárolja fel a tejet a termelők­től. Az ígért összeg, és a kifize­tett összeg közötti ár volna a ha­szon. Szeretném tudni több száz tejtermelő társammal együtt, mikor fizetik ki az árkü­lönbözetet októberig visszame­nőleg, mivel akkortól ígérték az 56 Ft-ot. Továbbá szeretném tudni azt is, mikor fognak a pa­rasztság mellé állni azok, akik annyit ígértek a választások ide­jén. K.-néK.M., Szalkszentmárton Mi az a korrigált köbméter? Számomra érthetetlen ügyről írok önöknek, nevezetesen a Dégáz Rt. számlázásáról. A Dégáz által kiküldött számlán szerepel a gázmérő óra előző és utolsó állása, ami természetes, hiszen így tudják a m3-t számlázni. Ami már nem természetes: szerepel egy olyan jelzés is: „korrigált nr”. Ez a fogyasztást 7-10 m3-rel megemeli, viszont ezt a meny­nyiséget az óra sem méri, így a fogyasztó nem is fogyasztja el. Érdeklődtem a helyi Dégáz- irodában, ahol úgy tájékoztat­tak: ez a nyomásegyenlőtlen­ség miatt van. Szerintem ezt műszakilag kellene megolda­ni, nem a számlák növelésé­vel, hiszen az úgynevezett kor­rigált m3-ért nem kapunk sem­mit, csak kifizetjük a drága gáz árát. L. L., Kiskunfélegyháza Fáradtságot nem kímélve Köztudott, hogy hazánkban a szociális ellátórendszer nyo­masztó gondja a szűkös anyagi­akon túl, hogy kevés az igazán képzett szakember. Ezen szere­tett volna változtatni a bács- borsódi „Őszi Napfény” Mód­szertani Központ, amikor 1994- ben megkereste a Bács-Kiskun megyében működő intézmé­nyek vezetőit és kezdeményez­te a képzés beindítását. Az Egri Esterházy Károly Tanárképző Főiskola támogatta ebben a tö­rekvésében. Ennek eredménye­ként megkezdődött a két hóna­pig tartó előkészítő, majd bein­dult a képzés. Jelenleg 58-an fő­iskolai diplomát kaptak az el­múlt hét végén az Esterházy Károly Tanárképző Főiskolán, és a közben beindult a másod- diplomás képzést adó szociál- pedagógiai szak. így a Módszertani Központ és a vele együttműködő kaskan- tyúi Szenvedélybetegek Ottho­na erőfeszítéseit siker koronáz­ta, mert a megye szinte vala­mennyi intézményében bizto­sítva van a megfelelő képesítés­sel rendelkező szakember. Az eredményeket tapasztalva kö­szönet illeti a szervezőket az önzetlenül végzett munkáju­kért. Az év folyamán diplomát szerzett hallgatóinak még sok sikert és kitartást ehhez az em­berpróbáló hivatásukhoz. A hallgatók Jelszavunk: mindenki egyért Szinte hihetetlen gyorsasággal repült el az 1998-as év is, leg­alábbis így érezzük mi, a Dunaegyházi Általános Iskola Napközis konyha dolgozói. Én nagyon büszke vagyok er­re a kis közösségre: Suhajda Imréné szakácsnő, Klementisz Éva főzőnő, Miklán Sándorné főzőnő és Belány Sándorné fő­zőnő. Nem kis dolog, hogy vala­ki szívesen, jókedvvel megy be a munkahelyére, sőt várja, hogy együtt lehessen a kollégákkal. De mi így vagyunk. Itt elfelejt­jük a mindennapokkal járó ne­hézségeket, problémákat, itt va­lósággal újjászületünk és megfi­atalodunk. Akármilyen nehéz nap vár a lányokra, nincs féle­lem, nincs ellentmondás, nincs semmilyen negatív dolog, ami befolyásolhatná a jókedvüket, vidámságukat. Nem riadnak vissza az újtól, az újfajta ételek elkészítésétől. És ami nagyon fontos, mindezek mellett odafi­gyelnek a higiénés szabályok betartására. De rájuk nem a kétfajta sebesség jellemző, hogy „lassú és nagyon lassú, hanem egy harmadik, az ún. 100-as sebesség”. Nem könnyű amit csinálnak, sőt, nehéz, nagyon nehéz és felelősségteljes. De ez sem veszi el vidámságukat, az állandó mosolyt az arcukról. A munkaidő alatt az ő szókincs­ükben nem szerepel a „nem”. És ezért vagyok büszke erre az összetartó, vidám, szorgos kis közösségre. Jelszavunk: „egy mindenkiért, mindenki egyért”. Varó Mária, Dunaegyháza Levél - gyászbeszéd helyett 1999. január 3-án hajnalban, ügyeleti szolgálata teljesítése közben meghalt dr. Dankó Miklós kiskőrösi háziorvos. Kollégánk koporsóját a tűz­oltóautó szirénája és egy baj­társa búcsúszavai kísérték. Mindig mélyen belém hasít a sziréna hangja, de most szinte beleremegtem, a zsigereimig vagy még azon is túl, a lelke- mig hatott. Megrendülést, fájdalmat, bűntudatot és szégyent egy­szerre éreztem, miközben ott a temetőben több ezer ember között is egyedül voltam. Meg­rendülést, mert hihetetlen és felfoghatatlan, hogy ennyi az élet és ennyi a halál. Fájdal­mat, mert olyan ember ment el idő előtt, akit szerettem és tisz­teltem. Bűntudatot, mert úgy kellett volna szeretni és tisztel­ni, hogy ezt érezze is, s bizto­san nem így volt. És szégyent, mert utolsó útján is oly néma maradtam, mint életében. Szé­gyent magam és kollégáim ne­vében. Igen, egy tűzoltó bajtárs oda tudott állni a koporsó mellé, mert ő csak szerette és tisztelte a doktort, nem kutatta fürké­sző szemekkel emberi gyenge­ségeit. Valószínű, hogy jól se-' gíteni másokon csak olyan csa­pat tud, mint a tűzoltók, a mentők, akik egyként, szinte katonai fegyelemmel, egymást is segítve állnak a bajbajutott mellé. Egyéni helytállásaink, egyéni gyötrődéseink helyett a mi dolgunk is könnyebb lenne, ha a bajban egymásra is figyel­nénk, egymást is tartanánk. Talán még nem késő, hogy legalább most, a halála után el­mondjam dr. Dankó Miklósról, hogy ha valaki életveszélyben volt, ő mindannyiónknál oko­sabban, gyorsabban, bátrab­ban cselekedett, hogy anya­nyelvén kívül két nyelven be­szélt, hogy az amatőr rádiózás világbajnoka volt. Hogy ő is, mint mindannyian, szeretetre, elismerésre vágyott és segítő, támaszt nyújtó kezekre. Mi pe­dig, akik körülötte éltünk, nem ismertük fel, hogy életveszély­ben van, még magyarul sem tudtunk szótérteni vele. A Magyar Orvosi Kamara kétszer is felelősségre vonta etikai vétség miatt. 0 sohasem magyarázkodott, és nem vá­dolta bejelentőit, elismerte, ha hibázott. Az újabb bejelentés­re indult újabb vizsgálatot Miklós halála félbeszakította. Az etikai vétséget azonban mi követtük el, köztük én is, akik kényelemből, nemtörődöm­ségből vagy éppen gyávaság­ból mozdulatlanok marad­tunk, amikor melléd kellett volna állni, némák, amikor szólni kellett volna. Hiszem, hogy te, Miklós végre békében nyugodhatsz, az ittmaradottak feladata pe­dig, hogy egymás között, még életünkben békét teremtsünk. Hogy végre mindenki a saját házát építse és ne a másikét rombolja. Dr. Kováls Borbála, a MOK Országos Etikai Bizottsága BKM-i tagja Akiknek a hírek szólnak Bajnai Jánosné 67 éves, bajai, nyugdíjas olvasónk akár hűségnyilatkozatot is tehetne a Petőfi Népe mel­lett. A megyei napilap a kezdetektől fogva kedvenc olvasmányai közé tartozik. A Petőfi Népe rovatai közül mindegyiket érdekesnek tartja, naponta az első ol­daltól az utolsóig kiolvassa az újságot. Maximum regge­lente néha összezördül a fér­jével, hogy ki vegye kezébe először a lapot. OLVASÓSZOLGÁLAT Már csak két hét! II Téli Szerencsekártya-játé- II kunknak ugyan jelennek még meg szelvényei (a Pe­tőfi Népében, a PN Vasár­nap Reggelben és a PN Alapárban is), de közeleg a beküldési határidő. Feb­ruár 10-éig várjuk a nyere­ményszelvényeket, korlát­lan számban, mindazok­tól, akik nyerni szeretné­nek. Értékes nyereménye­ket sorsolunk ki a játék­ban részt vevő előfizetőink között. A fődíj: egy gáz­tűzhely. Kérjük, kérdéseik­kel forduljanak olvasószol­gálatunkhoz a 06-80/480- 756-os telefonszámon. Olvasóink kérdezték Mélykútról, Sükösdről, Lajosmizséről és Nagykő­rösről több olvasónk tele­fonált. Azt kérdezték: me­lyik újságban található a lap megrendelöszelvénye? Ők már tudják, hogy elég egy telefonhívás is, mun­katársunk az ingyenes zöldszámon is örömmel fogadja a megrendelése­ket. Levelek olvasóinktól S Lakitelekről egy előfize­tőnk a levélszekrényekről (melyek akciós áron kap­hatók) írta meg ötleteit. Köszönjük! Egy nagykőrösi levélíró szerint városában is cél­szerű lenne egy Petőfi Né- pe-irodát működtetni, ami helyi szerkesztőség és ügyfélszolgálat lehetne K egyben. Véleményével, amit köszönünk, egyetér­tünk, hamarosan találkoz­hatunk a nagykőrösi szer­kesztőségben! Továbbra is várjuk levelei­ket (6000 Kecskemét, Sza­Í badság tér 1/A) és hívásai­kat (06-80/480-756)! Új áruspavilon || Kalocsán, a Penny Market - mellett február 1-jétől a 1 Déli-Hírker Kft. új árus­I pavilonja várja régi és új olvasóinkat.

Next

/
Thumbnails
Contents