Petőfi Népe, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-09 / 288. szám

8. OLDAL PETŐFI NÉPE-RIPORT 1998. DECEMBER 9., SZERDA Karácsonyváró földönfutók Varga Gizelláéit az árvíz előtt meszelték újra házukat. Mezővári: közepes mére­tű település Kárpátalja déli részén, alig negyven kilométernyire a magyar­ukrán határátkelőtől. A mezőváriak eddig sem dúskáltak a jóban, de egy hónapja kész tragédia az életük. Amióta kiáradt a Tisza... és elvitte minde­nüket: házukat, jószágai­kat, terményeiket, remé­nyeiket. Kárpátalján egy hónapja puszta létükért küzdenek az emberek. Csepp a tengerben Szánkról december elsején ru­haneművel, takarókkal és tar­tós élelmiszerekkel megrakott busz indult két kárpátaljai falu­ba: Mezőváriba és Hetyenbe. A busznyi rakományt Kósa István szanki református lel­kész szervezésében a szanki, móricgáti, jászszentlászlói, kiskunhalasi és nagykőrösi egyházak, illetve a helyi pol­gármesteri hivatalok gyűjtöt­ték, hogy némiképp enyhítsék az árvíz okozta anyagi veszte­ségeket. Igazából csak azokat lehet pótolni úgy ahogy... A lel­ki fájdalmak kitörölhetetlenek. Mert bár már levonult az ár, az emberek még most sem tértek magukhoz. Mezőváriban több száz ház dőlt össze, másfél ezer ember maradt hajlék nélkül. A romba dőlt falu látványa hetekkel az árvíz után is megrázó. A leom­lott, földig legyalult házak romjait fedő vastag iszapban, az elpusztult háziállatok tete­mei mellett emberek turkálnak a híg masszában tetőcserepek, tégla és háztartási eszközeik után kutatva. Lehajtott fejű, megtört emberek kószálnak az utcákon, s szemlélik eszelős egykedvűséggel egykori ottho­naik romjait. Amiért évtizede­kig dolgoztak, nélkülöztek, e- gyetlen éjszaka alatt összetör­te, hasznavehetetlenné rondí­totta a megdühödött Tisza. Otthontalan földönfutók Belánczki Piroskáék háza ro­mokban hever. Fedél híján Belánczkiék a szomszéd falu­ban élő rokonaiknál húzták meg magukat. Hogy meddig? Mikorra sikerül újraépíteniük hajlékukat? Azt csak a Jóisten tudja... Egy hete már, hogy nem et­tek kenyeret. Igaz, mást se na­gyon. Mert Magyarországról ugyan folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok, de azo­kat a központi raktárban rak­ják le. Hogy onnan hová kerül­nek? Azt megint nem tudja senki. Egy biztos: nem hoz­zájuk. A tragédia ellenére Be­lánczkiék nem költöznek el Mezőváriból. Új házukat is a faluban építenék fel, csak épp a híd túloldalán, hogy leg­alább fiuk ne jusson hasonló sorsra. Szabó Ilona, ha lehet, még rosszabbul járt. Férjére rádőlt a ház. A víz rohamosan nőtt, ám hiába hívta, hiába rimán- kodott neki, a férfi a házban maradt. Aztán egyszer csak megroppantak a falak, és egy szempillantás alatt kártyavár­ként omlott a családi ház - a férjére. Szerencsére túlélte. Igaz, járni még nem tud, de él... Ez a fontos. Aztán majd csak lesz valahogy. Varga Gizelláék néhány nappal az árvíz előtt meszel­ték újra házukat. A lelketlen ár azonban nem méltányolta erőfeszítésüket. Egyetlen ha­rapással eltüntette a takaros épület felét. A csupasz falak, törött tetőgerendák, lécek se­gélykérőn nyúlnak az égbe. Gizelláék szintén rokonoknál laknak. Kilátás, remény az összedőlt épület újraépítésére - pénz híján - nincs. Pedig ez a ház volt mindenük. Egész életük megfeszített munkáját építették bele. Erdei Bertalanéknak ugyan­csak mindenük odaveszett. Csak az asszony és a két gye­rek maradt épen, de hajlékta­lanul. Előre félnek a kará­csonytól. Otthon nélkül siral­mas lesz az ünnep. Még az sincs, hová állítsák a kará­csonyfát. Márpedig ehhez az egyhez ragaszkodnak. Aján­dékra nem vágynak, csak arra, hogy legalább karácsonyra fe­dél legyen a fejük fölött, és élelem az asztalukon. Mert mostanság Kárpátal­ján ünnepnek számít, ha ke­nyérhez jut az ember. Az üzle­tek üresek. Az árvízkárosultak jegyre kapják az alapvető élel­miszereket. A befogadóknak viszont nem jár jegy. (Pedig ők etetik a földönfutókat.) Örüljenek, hogy kár nélkül megúszták. Utószó helyett Advent van, a templomban már karácsonyra készülnek. A szomszédos ház romjain kö­zépkorú férfi mered a semmi­be. Pár házzal arrébb egy má­sik. Gondolataik visszaszök­nek a múltba. Emlékeiket kere­sik az összedőlt házak romjai között. Templomba igyekvő gyerekek jelennek meg az ut­cán, s a két férfi elmosolyodik. Erőltetik a hangulatot, már csak a gyerekek kedvéért is. Közben szégyellik, hogy szegé­nyebbek a jászolban fekvő kis­dednél, mert nekik még annyi helyük sem maradt, ahová leg­alább egyetlen éjszakára le­hajthatnák a kilátástalanságba, bánatba belefáradt fejüket. Vajda Piroska Most 30% ■kai olcsóbban köthet szerződést! \ ■ IS jf ■' Kinek érdemes az OTP Lakástakarékpénztárhoz fordulnia? • aki lakást vagy házat vásárolna • aki közművesíteni szeretne • aki építkezni szeretne • akinél még nincs csatornázva • aki lakáscserére készül • akinek járdára van szüksége • aki fel szeretné újítani lakását • akinek nincs telefonja LAKÁSTAKARÉK-INFO: S(1) 2-66-22-12 VÁLASSZA AZ OTP LAKÁSTAKARÉKPÉNZTÁRT!-Ki akar leien kukoricát A Pioneer. «“!»*• A Pioneer szem előtt tartja, hogy az egyre nehezebb körülmények között dolgozó termelők a legjobbat akarják kihozni magukból és a gazdaságukból. Ezért bővítette termékskáláját a magas energiatartalmú silókukoricával. Pioneer kukorica, kitűnő választás. Egész szezonban kedvező áron vásárol­hatja meg Pioneer kukoricavetőmagját, mert a Pioneer átvállalta az inflációt. Kiváló takarmány, takaros haszon. Kara Béla (Tel.: 30/9150-051. 76/411-001) Dr. Piukovics László (Tel.: 30/9326-244, 79/343-529) Nyúl Mihály (Tel.: 20/9803-763, 76/486-272) PIONEER, Elvetjük az inflációt.

Next

/
Thumbnails
Contents