Petőfi Népe, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-09 / 288. szám
8. OLDAL PETŐFI NÉPE-RIPORT 1998. DECEMBER 9., SZERDA Karácsonyváró földönfutók Varga Gizelláéit az árvíz előtt meszelték újra házukat. Mezővári: közepes méretű település Kárpátalja déli részén, alig negyven kilométernyire a magyarukrán határátkelőtől. A mezőváriak eddig sem dúskáltak a jóban, de egy hónapja kész tragédia az életük. Amióta kiáradt a Tisza... és elvitte mindenüket: házukat, jószágaikat, terményeiket, reményeiket. Kárpátalján egy hónapja puszta létükért küzdenek az emberek. Csepp a tengerben Szánkról december elsején ruhaneművel, takarókkal és tartós élelmiszerekkel megrakott busz indult két kárpátaljai faluba: Mezőváriba és Hetyenbe. A busznyi rakományt Kósa István szanki református lelkész szervezésében a szanki, móricgáti, jászszentlászlói, kiskunhalasi és nagykőrösi egyházak, illetve a helyi polgármesteri hivatalok gyűjtötték, hogy némiképp enyhítsék az árvíz okozta anyagi veszteségeket. Igazából csak azokat lehet pótolni úgy ahogy... A lelki fájdalmak kitörölhetetlenek. Mert bár már levonult az ár, az emberek még most sem tértek magukhoz. Mezőváriban több száz ház dőlt össze, másfél ezer ember maradt hajlék nélkül. A romba dőlt falu látványa hetekkel az árvíz után is megrázó. A leomlott, földig legyalult házak romjait fedő vastag iszapban, az elpusztult háziállatok tetemei mellett emberek turkálnak a híg masszában tetőcserepek, tégla és háztartási eszközeik után kutatva. Lehajtott fejű, megtört emberek kószálnak az utcákon, s szemlélik eszelős egykedvűséggel egykori otthonaik romjait. Amiért évtizedekig dolgoztak, nélkülöztek, e- gyetlen éjszaka alatt összetörte, hasznavehetetlenné rondította a megdühödött Tisza. Otthontalan földönfutók Belánczki Piroskáék háza romokban hever. Fedél híján Belánczkiék a szomszéd faluban élő rokonaiknál húzták meg magukat. Hogy meddig? Mikorra sikerül újraépíteniük hajlékukat? Azt csak a Jóisten tudja... Egy hete már, hogy nem ettek kenyeret. Igaz, mást se nagyon. Mert Magyarországról ugyan folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok, de azokat a központi raktárban rakják le. Hogy onnan hová kerülnek? Azt megint nem tudja senki. Egy biztos: nem hozzájuk. A tragédia ellenére Belánczkiék nem költöznek el Mezőváriból. Új házukat is a faluban építenék fel, csak épp a híd túloldalán, hogy legalább fiuk ne jusson hasonló sorsra. Szabó Ilona, ha lehet, még rosszabbul járt. Férjére rádőlt a ház. A víz rohamosan nőtt, ám hiába hívta, hiába rimán- kodott neki, a férfi a házban maradt. Aztán egyszer csak megroppantak a falak, és egy szempillantás alatt kártyavárként omlott a családi ház - a férjére. Szerencsére túlélte. Igaz, járni még nem tud, de él... Ez a fontos. Aztán majd csak lesz valahogy. Varga Gizelláék néhány nappal az árvíz előtt meszelték újra házukat. A lelketlen ár azonban nem méltányolta erőfeszítésüket. Egyetlen harapással eltüntette a takaros épület felét. A csupasz falak, törött tetőgerendák, lécek segélykérőn nyúlnak az égbe. Gizelláék szintén rokonoknál laknak. Kilátás, remény az összedőlt épület újraépítésére - pénz híján - nincs. Pedig ez a ház volt mindenük. Egész életük megfeszített munkáját építették bele. Erdei Bertalanéknak ugyancsak mindenük odaveszett. Csak az asszony és a két gyerek maradt épen, de hajléktalanul. Előre félnek a karácsonytól. Otthon nélkül siralmas lesz az ünnep. Még az sincs, hová állítsák a karácsonyfát. Márpedig ehhez az egyhez ragaszkodnak. Ajándékra nem vágynak, csak arra, hogy legalább karácsonyra fedél legyen a fejük fölött, és élelem az asztalukon. Mert mostanság Kárpátalján ünnepnek számít, ha kenyérhez jut az ember. Az üzletek üresek. Az árvízkárosultak jegyre kapják az alapvető élelmiszereket. A befogadóknak viszont nem jár jegy. (Pedig ők etetik a földönfutókat.) Örüljenek, hogy kár nélkül megúszták. Utószó helyett Advent van, a templomban már karácsonyra készülnek. A szomszédos ház romjain középkorú férfi mered a semmibe. Pár házzal arrébb egy másik. Gondolataik visszaszöknek a múltba. Emlékeiket keresik az összedőlt házak romjai között. Templomba igyekvő gyerekek jelennek meg az utcán, s a két férfi elmosolyodik. Erőltetik a hangulatot, már csak a gyerekek kedvéért is. Közben szégyellik, hogy szegényebbek a jászolban fekvő kisdednél, mert nekik még annyi helyük sem maradt, ahová legalább egyetlen éjszakára lehajthatnák a kilátástalanságba, bánatba belefáradt fejüket. Vajda Piroska Most 30% ■kai olcsóbban köthet szerződést! \ ■ IS jf ■' Kinek érdemes az OTP Lakástakarékpénztárhoz fordulnia? • aki lakást vagy házat vásárolna • aki közművesíteni szeretne • aki építkezni szeretne • akinél még nincs csatornázva • aki lakáscserére készül • akinek járdára van szüksége • aki fel szeretné újítani lakását • akinek nincs telefonja LAKÁSTAKARÉK-INFO: S(1) 2-66-22-12 VÁLASSZA AZ OTP LAKÁSTAKARÉKPÉNZTÁRT!-Ki akar leien kukoricát A Pioneer. «“!»*• A Pioneer szem előtt tartja, hogy az egyre nehezebb körülmények között dolgozó termelők a legjobbat akarják kihozni magukból és a gazdaságukból. Ezért bővítette termékskáláját a magas energiatartalmú silókukoricával. Pioneer kukorica, kitűnő választás. Egész szezonban kedvező áron vásárolhatja meg Pioneer kukoricavetőmagját, mert a Pioneer átvállalta az inflációt. Kiváló takarmány, takaros haszon. Kara Béla (Tel.: 30/9150-051. 76/411-001) Dr. Piukovics László (Tel.: 30/9326-244, 79/343-529) Nyúl Mihály (Tel.: 20/9803-763, 76/486-272) PIONEER, Elvetjük az inflációt.
