Petőfi Népe, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-04 / 258. szám

6. OLDAL 1998. NOVEMBER 4., SZERDA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Megdöbbenésemben megszólalni is alig tudtam CIKKÜNK NYOMÁN Igazolatlan hiányzás... Fejtegetésem alapjául a Petőfi Népe 1998. október 29-ei szá­mában megjelent „Megalakult a képviselő-testület” című cik­ke, pontosabban a polgármes­ter, dr. Szécsi Gábor azon for­radalmian új javaslata szol­gált, mely szerint a jövőben a közgyűlésről igazolatlanul hi­ányzó képviselők esetében a tiszteletdíjuk forog kockán. Javaslatához gratulálok, ve­le teljesen egyetértek és kinyi­latkoztatom ezt azért is, mert mint választópolgár magam is igénylem, hogy az általam vá­lasztott képviselő a közgyűlé­sen a személyes megjelenésén túl a tőle elvárható szaktudá­sával, tapasztalatával, javasla­taival is igyekezzen hozzájá­rulni a kollektív döntések meghozatalához. Ezt a felada­tot távirányítással nem lehet megoldani. A polgármester úr fenti ja­vaslata (gondolom) tapaszta­latokra épül, mert valóban nincs kiábrándítóbb az üléste­rem üres padsorainál és bosz- szantóbb az egyébként ha­laszthatatlanul fontos dönté­sek elnapolásánál pusztán azért, mert a képviselő-testü­let határozathozatalra képte­len a hiányzások miatt. A megelőző két ciklus nega­tív példái maguk előtt tolják a változtatás szükségességét még akkor is, ha a korábbi gyakorló közszereplők ezt nem így gondolják. Teszem észrevételemet azért is, mert ezen önkor­mányzati választást a kezde­tektől fogva figyelemmel kí­sértem annak ellenére, hogy egyetlen politikai pártnak sem vagyok a tagja. A programok alapján emberre és nem pártra szavaztam. A választás előtti közszereplői versenyfutás lát­tán az volt az érzésem, hogy minden törekvés, elképzelés értünk, választókért, továbbá városunk fejlődéséért van. Ah­hoz, hogy ez meg is valósul­hasson, bizony a megfelelő aj­tón, a megfelelő időpontban, a megfelelő erősséggel kell ko­pogtatni. (Nevezhetném ezt lobbynak is, a szó nemes értel­mében.) Ahhoz viszont a „megfelelő” helyen kell lenni. Megjegyezni kívánom, hogy az MSZP-s képviselő uralmak egy dologban mégis igazuk van, ez pedig a követ­kező: képviselő csak az le­gyen, akinek ehhez elhivatott­sága van, naponta tudjon a tet­teivel és a lelkiismeretével vá­lasztói és önmaga előtt elszá­molni, tekintse szolgálatnak ezt a feladatot, és tegye ezt párthovatartozástól függetle­nül. Amennyiben a fenti tulaj­donságok hiányoznak, a pol­gármester úr adminisztratív eszközei nem lesznek hatéko­nyak, ha még oly nemes is a szándéka. Zárszóként: csak bízni me­rek abban, hogy most, az ön- kormányzati választásoknál sem tévedtünk túl nagyot, s ezúton kívánok a városért fele­lős közgyűlés minden tagjá­nak jó egészséget, kitartást, megfelelő kompromisszum­készséget munkájukat figye­lemmel kísérve. Viliné Juhász Mária, Kecskemét Édesapám, Mérel József 1998. október 2-ára virra­dó éjjelen elhunyt Nagybaracskán. Haláláról aznap reggel értesített telefonon egyik utcabeli szomszédja. Édesapámat a bajai kórházba szállí­tották be, ugyanis rendőrorvosi boncolás vált szükségessé. 1998. október 7-én délelőtt 11 óra körül a munkahelyemen te­lefonon felhívott a Bajai Kom­munális Kft. Temetkezési Rész­legének vezetője, és számomra eléggé furcsa, agresszív hang­nemben kérdőre vont, hogy a kórházban már megtörtént az édesapám boncolása, miért nem intézkedem a temetést il­letően. Amikor a döbbenetből és meglepetésemből felocsúdtam, elmondtam neki, hogy én már időközben intézkedtem, illetve, hogy nem velük kívánom édes­apámat a bajai kórházból haza­szállíttatni és eltemettetni, ha­nem egy másik bajai temetke­zési kft.-vel. Ekkor újabb döbbenetes „élményben” volt részem. Ki­oktatott, hogy én nem tudom mit csinálok, mert az a kft. nem megbízható, nem tisztességes, hogy nagyon drága... stb. Gondolják el, abban a lelkiál­lapotban, amikor édesapám holtan és még temetetlenül fek­szik, hogyan estek nekem ezek a szavak. A „beszélgetést” megszakí­tottam és munkatársaimmal együtt - akik fültanúi voltak te­lefonon történt zaklatásomnak - felháborodottan próbáltunk magyarázatot kapni arra, hogy: honnan veszi a bátorságot egy temetkezési részlegvezető, hogy egy gyászolót szolgáltatá­sa ráerőltetésének kísérletével zaklasson? Miből gondolja, hogy joga van a döntésemet bí­rálni, illetve az általam megbí­zott, elismert céget becsmérel­ni. Kitől kapta meg a nevemet, címemet és főleg a munkahelyi telefonszámomat? (Személyi­ségi jogok védelme!) Nagybaracskán híre ment zaklatásomnak, és a helység vezetői, illetve lakosai ugyan­csak mélységesen felháborod­tak az eset hallatán, elítélték azt. Kulisics Istvánné, Budapest A kiskőrösi fogorvosnál Szép távlatok és kisemberek Megválasztásának esté­jén a helyi tévéműsorban az új polgármester Kecs­kemét lehetőségeinek megfelelő városfejlesz­tést ígért. Köszönettel vet­tük, s reméljük, sikerül terveit megvalósítani. De nem tudjuk - szavaiból nem hallottuk ki a kis­emberek gondjainak meg­oldása belefér-e a szép távlatokat ígérő fejleszté­si programjába? A mi városrészünk rendbetétele például, amely jóllehet, apró­ságnak tűnhet a szupermarke­tek, üzemek telepítéséhez és más, nagy ívű beruházásokhoz képest, de higgye el, semmivel semmivel sem kevésbé fontos azoknál. Ha egyetért velünk ab­ban, hogy az élet minőségét a lakóhely környezetének mi­lyensége döntően meghatároz­za, akkor kérjük, látogasson el abba a városrészbe, ahol élünk! Gyalog is megteheti az utat, mert közel van a városházához: a rendőrség épületének keleti Régóta foglalkoztat a kérdés - amivel bizonyára nem vagyok egyedül -, hogy miért él pol­gártársaink jelentős része vala­milyen „kettős életet”? Napi „x” órában hivatalnokok, ügy­intézők, ezután pedig éppen úgy háborognak a „hivatal packázásai” miatt, mint aho­gyan jó magam is legutóbb, egy Kecskeméten feladott tértivevényes levél elolvasása, pontosabban kézhez vétele után. A bélyegzés szerinti fel­adó a „Megyei Egészségbizto­sítási Pénztár". Ám, hogy ez nem a Hajdú-Bihar Megyei vagy esetleg a Vas Megyei EP, arra vonatkozólag csak a pos­tacímből - 6001 Kecskemét, Pf. 145 - eredő feltételezéseim vannak. Munkajogilag - aminek van­nak bizonyos EP-vetületei - 1994-95 között, alig egy esz­tendeig tartoztam Kecskemét­hez. A küldemény valójában be­vallás volna, és ez képezné alapját az 1995. évi számos - társadalombiztosítási, egész­ségbiztosítási és nyugdíjjáru­ablakai erre a Szarajevóra, Bra­zíliára és Chicagóra egyaránt emlékeztető városrészre néz­nek. Ha a Horog utca felől érke­zik, akkor utcahossznyi sze­méthegyek mentén vezet az út­ja. Nem tudjuk, kik és mikor gyűjtik ide a háztartási hulladé­kot, csak a szemetelőket csábító házromok tulajdonosait ismer­jük. Tőlünk pedig a közterület­felügyelet munkatársai is tud­ják a nevüket. Tovább menve, a Forrás ut­cán lepusztult, kifosztott, üres házakat fog látni, amiket az utolsó szögtől is megszabadí­tottak már. Ezek önkormányza­ti tulajdonban vannak. Hajdan jómódú polgárok építtették (bármelyik lehetne műemlék, ha képesek lennénk értékeinket megőrizni), a később betelepí­tettek tönkrelakták, most, hogy elköltöztek innen, WC-nek, dögtemetőnek, búvóhelynek használják. E házak egyikében találtak rá például egy félig agyonvert fiú­ra,felnőtt férfiak az utcáról ello­pott konténert, hogy szétdara­lék, valamint baleseti - járu­lékfizetési kötelezettségem ki­számításának. Feltételezve, hogy képes vagyok kitölteni a „mellékelt” rovatokat. Gondoltam, lesz a kopertá- ban valami rövid útbaigazítás, hogy a T. feladónak miért 1998 októberében jutottam eszébe, s ha ezt komolyan gondolják, mely határidőre kellene visz- szaszármaztatnom a külde­ményt, ami lehet sietős, és aminek hiányában akár meg is rendülhet az OEP anyagi hely­zete. Nos, levél nem volt! Az űr­lap utolsó mondata: „A beval­lás kitöltése előtt szíveskedjen a hátoldalon lévő kitöltési út­mutatót elolvasni”, felért ugyan a szalmaszál ígéretével, valójában csalódást okozott. A hátoldal tök üres. Ezért jogos­nak érzem, hogy az abban nyújtott segítség felhasználá­sával küldjem vissza a beval­lást. Természetesen a nem kö­zölt határidő betartásával. Azt hiszem, így korrekt - mond­hatnám: fifti- fifti. Tóth Barna, Nagykőrös bolva a MÉH-telepen eladják. A konténer tartalmát előzőleg egy házrom sarkára borították. A szeméthegyekből bűzös, mocs­kos levet mos az eső a lakott há­zak küszöbéig, a derékig érő gazdzsungelben, a pocsolyák­ban minden olyan élőlény - a meztelen csigától a békáig, az egérig - otthonra lel és szaporo­dik, amellyel együtt élni jóérzé­sű ember képtelen. Az itt lakók mégis erre kényszerülnek. Bár panaszukat több hivata­los helyen is ismerik már, azon kívül, hogy egy bácsit megbün­tettek, mert az összesöpört fale­velet a fa tövébe gyűjtötte, más eredmény nem született a rend- teremtés érdekében. Ami rész­ben érthető is, hiszen a házro­mok, az üres házak szinte kí­nálják magukat a szemetelők- nek, a bűnözőknek. Eltakarítá­suk vajon mikor fér bele a (le­hetőségeknek megfelelő) város- fejlesztési programba? A Horog és a Forrás utca la­kói nevében: Kolozsi Lászlóné, Kecskemét Emlékezetes út Lakitelekre Két dolog miatt írom ezt a le­velet. Örömömet szeretném megosztani, hiszen nyugdí­jasklubunk (az Aranyélet) tagjainak száma egyre nő, s az idősödő pedagógusok, neve­lők kedve egyre növekszik a közös együttlétre, a közös cselekvésre. A másik, hogy legutóbb gyönyörű élmény­ben volt részünk Lakiteleken. Mi, akik évek óta járjuk az ország és a megye legszebb tájait, akik ismerkedünk tudo­mányos és alkotó műhelyek­kel, a népi hagyományokkal, ezúttal ellátogattunk a laki­teleki népfőiskolára, ahol nagy szeretettel fogadtak ben­nünket. A természettel gyö­nyörű összhangban álló épü­letegyüttes, a tájjal harmoni­záló külső-belső környezet megragadott bennünket, ma­radandó élményt nyújtott. Kö­szönet érte kedves vendéglá­tónknak, különösen a könyv­tárvezetőnek, Mártikának, aki mint „idegenvezető” belopta magát a szívünkbe. Varga Mihályné, klubvezető, Kecskemét Az SZTK kiskőrösi fogorvosi rendelőjében a sok félő ember között egy négyéves fiúcska tűnt fel, aki jókedvűen szaladt a doktor úr felé, pedig a pici fo­gát húzatták ki. Ezt a picit lát­va én is bekopogtam, s bent egy barátságos, türelmes fog­orvos várt, mellette végtelen türelmű asszisztensnője. A bá­Ezennel bemutatjuk az Életre­való Plussz egyik csapatát, a Túlélőket. A csapat tíz élettel teli 5. osztályos tanulóból áll. Riportalanyunk Dali Tímea, aki iskolánkban, a Magyar Ilona Ál­talános Iskolában tanult. Ma már ifjúsági válogatott, ebben a tanévben igazolt át a GYSEV- Sopron Ringa Kosárlabdacsapa- tába.Tímea 1994/95-ben el­nyerte a Jó tanuló, jó sportoló címet, ezért példaképünk ő.- Mikor kezdtél el kosárlab­dázni?- 1991-ben.- Ki volt az első edződ?- Édesanyám, Dali Judit, ké­sőbb Adamik Ferenc.- Mi volt a legnagyobb sike­red? Egy nem mindennapos dolog történt a Kecskemét M5-ös au­tópálya déli csomópontjánál levő MÓL 2000 töltőállomás­nál. A fenti töltőállomásnál tankoltam 1998. október 3-án, 15 óra körüli időben. A kútke­zelő nagyon udvariasan kiszol­gált, lemosta a gépkocsim szél­védőjét és megkért, hogy a kasszánál fizessek. Ezt követő­en elköszönt és ment végezni a dolgát. A gépkocsim szélvédőtörlő lapátjánál láttam, hogy a gumi nem jól áll, a kezemben lévő táskámat letettem a kútoszlop tetejére, amiben (külön kezel­ve) a vállalkozásomnál dolgo­zó több mint tíz alkalmazott fi­zetése volt. Megállapítottam, hogy a gumi el van szakadva. Táskámat a kútoszlopon felej­tettem. Bementem a kasszá­hoz, kifizettem a tankolásomat és elindultam haza, Hódmező­vásárhelyre. Hódmezővásár­helytől kb. 30 km-re vettem észre, hogy a táskám nincs meg. Azonnal visszafordultam tor négyéves kisfiú még nem érti, milyen érzés egy olyan rendelőben várakozni, ahol kézen fogva vezetik be a kis beteget. Én már igen. Dr. Szilágyi Sándor fogor­vosnak ezúton kívánok mun­kájához nagyon sok sikert. Katzenbach Károlyné, Kaskantyú- Európa-bajnokságon elért 8. helyezés. Ekkor még a kadett válogatott tagja voltam.- Van-e, amire szívesen visz- szaemlékezel az általános isko­lai évekből?- Szívesen emlékszem a bal­lagásunkra, ami szép volt, de egyben nagyon szomorú is.- Te, mint sportoló, mit tar­tasz fontosnak az egészséges életmód megvalósításában?- Kiegyensúlyozott élet, egészséges táplálkozás, rend­szeres testmozgás, sok-sok ne­velés.- Köszönjük Tímea, hogy beszélgettél velünk.- Én meg köszönöm, hogy ilyen „életrevaló” srácokkal ta­lálkozhattam. és elindultam Kecskemétre, a benzinkúthoz. Az úton azok a gondolatok forogtak a fejem­ben, hogy ez már úgysem lesz meg. Egyébként is, semmilyen papír vagy igazolvány nem volt a táskában, amivel igazolni tudnám, hogy a táska és a ben­ne lévő pénz az enyém. Legnagyobb meglepetésem­re, amikor megjelentem a töltő- állomáson, a kútkezelők azzal fogadtak, hogy a táskámat ott­felejtettem a kútoszlopon, amit megtaláltak és megvan benne a pénz is. Azt, hogy mi játszó­dott le bennem, azt csak az tudja, aki már hasonló helyzet­ben volt. A történtek után sze­rettem volna valamilyen formá­ban a köszönetén túl honorálni az ott dolgozó kollégák jóságát, amit nem fogadtak el. Ezúton szeretnék köszöne­tét mondani azoknak a töltőál­lomáskezelőknek, akik ember­ségből és becsületből ötösre vizsgáztak. K. L., Hódmezővásárhely Mi a teendő, ha a bevallás kitöltési utasítása üres? Bemutatkoznak a Túlélők Becsületből csillagos ötös Akihez naponta járunk Szabó Zoltán Kecskeméten a hunyadivárosi Szil-Coop üzletben árusítja a Petőfi Népét. Lapunk hűséges ol­vasója, így örömmel kínálja vásárlóinak is a magújult napilapot. OLVASÓSZOLGÁLAT Hétfőig még beküldhetők Lapunk nagy, őszi Szeren- csekártya-játéka nyere­ményszelvényeit novem­ber 9-éig várjuk. Tehát nem késett még el, aki ezekben a napokban teszi borítékba a kitöltött cédu­lákat, vagy aki az esélyeit szeretné növelni és továb­bi szelvényeket küld be. (Például a PN Alapár leg­utóbbi számából.) Ki vehet részt a játékban? A Szerencsekártya-játékot a Petőfi Népe régi és új előfizetői számára indítot­tuk. Ezért, ha olvasóink közül valaki szeretne ben­ne részt venni, de még nem előfizető, kérjük hív- I ja fel Olvasószolgálatunk j ingyenes zöldszámát. Értékes ajándékokat sorsolunk A játék fődíja egy százezer forint értékű ajándékcso­mag, a másodikként kihú­zandó szelvény beküldője egy music centert, a har- madik pedig egy takarító­gépet nyer. Igazán szeren­csésnek mondhatja majd magát további 247 előfize­tőnk is, akik ajándékcso­magot, asztali- vagy falió­rát, vagy éppen esernyőt nyernek a november 16-ai j sorsoláson. Kunszállásról kérdezték Hol fizethetek elő a Petőfi : Népére? - kérdezte egy kunszállási levélíró. A megoldás ugyanaz, mint lajosmizsei, ágasegyházi, orgoványi, izsáki és város­földi érdeklődők esetében: j kérjük, akik a levélben nem közölték címüket, je­lentkezzenek a terület ter­jesztési ügynökségvezető­je, Kósa Pálné telefonján (76/487-353), vagy Olva­sószolgálatunk ingyen hív­ható számán: 80/480-756. Szendvicssütő következik Ezen a hétvégén, a pénte­ki ki lapszámból és a PN Va­sárnap Reggelből kivágott, ; összeállított fotó beküldé­sével egy szendvicssütőt nyerhet legszerencsésebb olvasónk. Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents