Petőfi Népe, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-11 / 264. szám

1998. NOVEMBER 11., SZERDA 11. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A Bajai Kommunális és Szolgáltató Kft. válasza Hogyan kaphat védettséget egy földrajzi név? A Petőfi Népe 1998. novem­ber 4-ei számában az olvasói rovatban kemény bírálat érte társaságunk egyik vezető munkatársát, aki a temetke­zési szolgáltatásaink irányító­ja. Az olvasói levél írója - ko­rábbi ügyfelünk - K. Istvánná (budapesti lakos) durvának minősítette az üzletágvezető hangvételét, amikor az telefo­non felhívta ügyfelünket édesapja temetésével kapcso­latban. A Bajai Kommunális és Szolgáltató Kft. - megismerve a tényeket az esettel kap­csolatban a következőket kí­vánja közzétenni: A Petőfi Népe napilap ez év október 21-ei számában meg­jelent „Utolsó útjára, búcsú­zóul” címmel egy cikk. Az ab­ban írottak mondanivalójá­hoz kapcsolódva szeretném leírni az olvasóknak pozitív észrevételemet, amikor is Kunszálláson, egy közeli is­merősöm temetésén voltam. Elégedetten tapasztaltam, hogy a vállalkozó és munka­CIKKÜNK NYOMÁN Az üzletág vezetője, illetve a temetkezési részleg a mun­káját, a társaság és a lakosság megelégedésére végzi Baján és környékén. Ezt a véleményünket Nagy- baracskán, az említett halál­eset helyszínén is osztják. Az elhunyt személy halálá­nak sajátos körülményei - amelyek hatósági boncolást írnak elő - indokolttá tették azt, hogy üzletágvezetőnk fel­vegye a kapcsolatot a megbol­dogult hozzátartozójával. Üzletágvezetőnk a társaság igazgatójához írt levelében cáfolta azt, hogy kegyeletsér­tő, tolakodó magatartást ta­núsított volna! A hozzátarto­társai egyforma fekete öltöny­ben, fehér ingben, nyakken­dőben végezték feladatukat, megadva a kijáró végtisztes­séget az élők sorából eltávo- zónak. Megható volt vala­mennyi gyászolónak az a pil­lanat is, amikor a frissen ásott sírban lévő koporsóra egy-egy szál virág hullt a sírásó dolgo­zók kezéből. Azóta megtud­tam, hogy jakabszállási te­zó címét a hatóságok adták meg munkatársunknak! A temetkezési részlegünk­nél dolgozó alkalmazottjaink tisztában vannak feladatuk fe­lelősségével! Eddig is ügyel­tek és ezután is ügyelni fog­nak arra, hogy ügyfeleinket mély gyászukban megkímél­jék a nemkívánatos magatar­tástól! Munkájukat a legnehe­zebb órákban is a gyászolók lelkiállapotához alkalmaz­kodva, jól végzik. A Bajai Kommunális és Szolgáltató Kft. üzleti filozófi­ájától pedig távol áll a tisztes­ségtelen piaci magatartás, de ugyanezt várjuk el verseny­társainktól is! metkezési vállalkozó és sírásó dolgozói végezték a fegyel­mezett munkát. Tudjuk, hogy egy temetés igen költséges, így joggal el­várhatjuk, hogy a gyászoló­kon kívül a temetési szertar­tást végző személyek is adják meg a végtisztességet min­denkinek. Név és cím a szerkesztőségben Bajai lokálpatrióták egy csoportja indulatosan re­agált arra a hírre, hogy a megyeszékhelyen Sugovica névvel nyitottak halászcsárdát. Az elégedetlenkedők úgy vé­lik, a helyi önkormányzatnak védeni kellene a bajaiság szim­bólumait, hogy ne csorbulja­nak a város kulturális értékei. Széli Péter polgármester sze­rint van ugyan jogi lehetőség, de kérdéses: ki döntheti el, melyek legyenek a védettséget élvező földrajzi vagy történel­mi nevek. Erről szakértő jogá­szokkal egyeztet a közeljövő­ben. Addig azonban, míg nem sértik közvetlenül a város ren­A halottakat sem tiszteli senki? Halottak napján az ágasegy­házi temetőbe mi is koszorút vittünk elhunyt szeretteink sírjára. Már másnap megjelent ott valaki, és a friss virágokat ellopta. Tudjuk, hogy milyen világban élünk, hogy az em­berek közötti brutalitás lassan hétköznapivá válik. De leg­alább a halottakat hagyják bé­kében nyugodni. Ha van egy­általán szégyenérzete - amit kötve hiszek - azoknak, akik ezt megtették, talán elgondol­kodnak rajta. Név és cím a szerkesztőségben dezvényeinek, illetve intézmé­nyeinek jó hírét a Bajáról im­portált nevek, nincs kellő jog­alap a közbelépésre. Pápics János a kecskeméti Sugovica halászcsárda tulajdo­nosa a bajai lokálpatrióták fel­vetésére válaszolva elmondta:- Éppen a lokálpatriotizmus miatt adtam a halászcsárdá­nak a Sugovica nevet. Sze- remlén nőttem fel és sokáig ott éltem családommal. Ott is fo­lyik a Sugovica. Ötven méterre laktunk a víztől. A nagyapám révész volt, szinte a Súgón nőt­tem fel. Szeremlei létem előtti tisztelgésből, a Sugovica szere- tete miatt kapta a csárda ezt a nevet. A szállítmányok elindultak A kecskeméti Református Lel- készi Hivatal köszöni a rend­kívüli gyorsasággal összegyűj­tött adományokat, amelyeket a kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére kaptak a lakos­ságtól. A több mint egymillió fo­rint értékű pénz- és termé­szetbeni szállítmány egyik ré­sze hétfőn, másik része kedd reggel egy 20 tonnás kamion­nal és egy 20 tonnás IFA-sze- relvénnyel elindult a kárpátal­jai falvakba. Varga László elnöklelkész Búcsúzás kellő méltósággal Legyen a zene mindenkié! Köszönet és kérdések egy hétvégi ügyelet kapcsán Kodály Zoltán e tanítását idéz­te meghívónk a bugaci évfor­dulós napra, népzenei délutá­nunkra. S bizonyára jól szóra­koztak mindazok, akik eljöt­tek október 24-én a bugaci művelődési házba. E napon ünnepeltük a Buga­ci Idősek Klubja és a Bugaci Népdalkor megalakulásának 25. évfordulóját. Községünk e két civil szervezete 25 éve áll a közművelődés szolgálatában. Tagjait sok közös tevékenység és barátság köti öszsze. Az Idősek Klubja Szeme- rédy Ferencné nyugdíjas peda­gógus vezetésével országjáró kirándulásokkal, más klubok­kal való kapcsolatokkal, rend­szeres színházlátogatással, sok-sok kedves órát, napot, éveket szervezett a nyugdí- jasklub tagjainak. Népdalkörünk az elmúlt 25 év alatt számos hazai és két külföldi színpadon lépett fel. Megyei, területi és országos népzenei rendezvényeken ki­tüntető díjakat, okleveleket, sok elismerést kaptunk. Endre Imre elköszönő pol­gármester megnyitója után az Idősek Klubjának két tagja mondott szép verset az évfor­dulóra. Majd az Ifjúsági Kö­zösség kedves dalai és a „kis gézengúzok” (ált. iskolai tanu­lók) versei után a Bugaci Nép­dalkor, valamint meghívott kedves vendégegyütteseink adtak felejthetetlen szép mű­sort. A Veresegyházi Népdal­kor és a tánckar a „Kiskunmajsai Mayossa” Táncegyüttes fergeteges tánca­it és a népdalkörök dalait lel­kes tapssal köszönte meg kö­zönségünk. De hasonlókép­pen jutalmazta Petrozsényi Eszter színművésznő megható versmondását, Pribojszky Má­tyás citeraművész elbűvölő ci- terajátékát, s Pataki István énekes gyönyörű énekhangját. Köszönjük új polgármeste­rünk, Csitári Tibor biztató zár­szavait, s köszönjük mind­azoknak, akik segítettek e ne­vezetes évforduló megvalósí­tásában. Herbály Jánosné népdalkörvezető Október 24-én, szombaton nagyon rosszul lett édes­anyám. Mivel rémiek va­gyunk, hívtam a bajai kórház központi ügyeletét, mert ugye szombat lévén odatartozunk. Fel is vették a telefont és egy férfihang válaszolt. Idézem: „bajos lesz a kimenetel, hív­jak mentőt” - mondta. Ezt meg is tettem, jött is a mentő. Hamar beértünk a kórházba, ahol a vizsgálatok után édesanyámat még aznap délután meg is műtötték. Ezúton fejezem ki köszöne- temet annak a két mentősnek, akik ilyen gyorsan bevitték édesanyámat a kórházba. Saj­nos a nevüket nem tudom, de azok, akik délelőtt fél tízkor Rémre jöttek. Külön köszöne- temet fejezem ki az operációt végző dr. Garbay Imre ad­junktus sebésznek. Hálásan köszönöm még a nővérek ba­rátságát és segítőkészségét, mert nem sok osztály van, ahol ilyen barátságosak len­nének, mint az általános se­bészeten. De volna egy kérdésem is: miért van az ügyelet, ha hívás esetén az a felelet: bajos a ki­menetel, inkább hívjak men­tőt. Mert ha az édesanyám nem kerül sürgősen a kórház­ba, akkor még nagyobb baj lett volna. H. K„ Rém A sas figyeli minden lépésünket Mindenhez úgy fogj hozzá, hogy te leszel a legjobb! A bócsai ötödikesek riportja Az Életrevaló Plussz program első feladata egy számunkra híres ember bemutatása. Mi, a bócsai 5/a osztályosok Filus Sándort, birkózócsapatunk ve­zetőedzőjét kerestük meg és megkértük, válaszoljon né­hány kérdésünkre.- Sanyi bácsi, mi szeretett volna lenni gyermekkorában?- Mint sok gyerek, én is mozdonyvezető akartam len­ni, de végül szobafestő lettem.- Mikor kezdett el birkózni és milyen eredménnyel?- 14 éves koromban kezd­tem, mivel abban az időben ez volt az alsó korhatár, a buda­pesti Építők csapatában. Leg­jobb eredményeim a Bulgáriá­ban rendezett IBV-n (Ifjúsági Barátság Verseny) értem el, ak­kor 17 évesen a 4. helyezett lettem.- Mióta edző és miért karol­ta fel a bócsai gyerekeket?- 1980-ban kezdtem, majd 1990-ben Petróczi Balázs rábe­szélésére jöttem Bócsára.- Itt milyen eredményeket ért el, mire a legbüszkébb?- Az évek alatt nagyon sok versenyen részt vettünk, a leg­nagyobb sikerünk az 1997. év, amikor hét magyar bajnoki cí­met nyertünk el, s ezzel a 9. helyet az egyesületi ranglistán.- Voltak-e nehézségei?- A legnehezebb a birkózó­terem megépítése volt, de sike­rült.- Mit tart legnagyobb sike­rének?- Azt, hogy itt vagyok Bócsán.- Végül szeretnénk megkér­dezni, Sanyi bácsi szerint ki az életrevaló?- Az, akinek hatalmas aka­ratereje van, semmitől nem ri­ad vissza, sem a tanulástól, sem a munkától, sem a sport­tól. Mindenhez úgy fog hozzá, hogy én leszek a legjobb.- Köszönjük szépen. A bócsai 5/a osztályosok Életrevaló csapata Az utóbbi időben egyre több téma borzolja az Ide­geinket, amiket a „benn­fentesek” a rendszervál­tásra próbálnak „ráken- ni”... Ezzel szemben azonban az az igazság, hogy eldurvultak az emberi kapcsolatok, szűnőben van az emberi együttérzés, a humánum, a szociális gondol­kodás. Hogy ez nem csak filo­zófia, az alábbi, megtörtént eset igazolja. A napokban voltam szem és fültanúja az egyik városköz­ponti üzlet vezetője kirohaná­sának - és a szenvedő alany az egyik beosztott fiatal leányka volt. Ott az üzletben ©okítot- ta§ a megszeppent, csaknem sírva fakadó fiatal hölgyet a ©nagyúr$, aki - mint mondta - már megrendelte jólmenő üz­letébe a videokamerákat, ame­lyek azonban nem csak a ve­vőkre fognak leskelődni majd, hanem ©beárulják!? az üzlet dolgozóit is. Választ nem váró - és ellentmondást nem tűrő - hangon mondotta az egyéb­ként kistermetű és tán ezért is borsoshangú ©gazdag, hogy amint a monitor segítségével meglátja, hogy valamelyik dol­gozója nem éppen úgy rohan­gál az üzletben, ahogyan ő kí­vánja, a hangosbemondón jel­zi, hogy ©sas§ üzeni ezt, meg azt... Kínos volt nekem, vásárló­nak hallgatni a szóáradatot, ami szinte ömlött a ©főnök úrból$, s kíváncsi voltam a be­fejezésre és különösen arra, hogy vajon meg mer-e szólalni a láthatóan megszeppent ifjú hölgy. Nem mert megszólalni. Ám helyette megszólalt egy jól megtermett, díjbirkózó alakú barna hölgy, s kilépve a pénz­tárfülkéből látva rajtam a hal­lottak miatti megrökönyödést, hozzámfordult és egyáltalán nem udvariasságot sejtető han­gon megszólalt:- Vásárol még valamit? Mert, ha nem, akkor viszontlátásra! Nem vettem ©komolyan!?, amit a pénztáros hölgy mon­dott, s a még mindig ©szöveg- elő$ főnökhöz fordultam, s ud­variasan megkérdeztem, hogy ezt a témát nem az irodában kellett volna ©lerendezni:?? Erre leeresztette kiterjesztett szárnyait a ©sas!? és udvaria­san közölte velem, hogy a rendszerváltás előtt ezt való­ban az irodában volt szokás rendezni, de azóta nagyot for­dult a világ. Erre nem tudtam hirtelen mit válazsolni, vagy tán nem is akartam, mert ha e vonatkozában is nagyot fordult a világ, akkor én ezt a magam - és sok-sok embertársam - ne­vében semmiképpen sem foga­dom el! Nem! Mert ez merő­ben ellenkezik mindennel, ami emberi. A látottak, hallottak óta messzire elkerülöm ezt az ©üzletet!?, ahonnan már a far­kastörvény miatt kiveszett a beosztott dolgozókkal és a ve­vőkkel szembeni emberi ma­gatartásnak még a csírája is. Javaslom azonban, hogy mindezt ne írják fel - még apró betűkkel sem - a rendszervál­tás zászlajára, mert az elvte- lenség, az embertelenség még­sem azonosítható azzal, mint ahogyan a szabadság sem azo­nosítható a szabadossággal... Czakó Ferenc Akihez naponta járunk A kiskőrösi Luther téri új­ságospavilonban Szekeres Péterné 1982 óta árulja a Petőfi Népét. Tapasztalatai szerint ez a legkedveltebb napilap vásárlói körében. Törzsvevőinek a hétköz­napi számok mellett a Vasárnapi Petőfi Népét is gyakran félreteszi, nehogy kedvenc újságjuk nélkül maradjanak a vevők. OLVASÓSZOLGÁLAT Kétszázötven nyertest keresünk „Még sosem nyertem” - ír­ták rá többen is a bekül­dött Szerencsekártya-já- tékszelvényre. Egy Pálmonostoráról érkezett szelvényen azt olvastuk: „Minden megjelent cédu­lát kivágtam és beküld- tem. Úgy érzem, most fog rámmosolyogni a szeren­cse, bármelyik nyere­ménynek örülnék a 250 közül!” Mi pedig örömmel fogjuk átadni mind a 250 ajándékot a Petőfi Népe előfizetőinek. Kinek küldhetjük a szendvicssütőt? Ma délután, az addig beér­kező pályázatok közül hú­zunk ki egyet. Olvasóink a Petőfi Népe pénteki szá­mából és a PN Vasárnap Reggelből vághatták ki egy szendvicssütő fotójának egy-egy darabkáját. Ha összeillesztették, levelező­lapra ragasztották és cí­münkre beküldték, részt vesznek a sorsoláson. A nyertest a két részből álló fotón látható szendvicssü­tővel ajándékozzuk meg. Ajándék ajánlónknak Előfizetőink, akik évek óta tapasztalhatják az előfize­tés kényelmét és előnyeit, szívesen ajánlják ismerő­seiknek is. Rendszeresen érkeznek Olvasószolgála­tunkhoz az ajánlatok, a lapból kivágott cédulán, levélben vagy telefonon is. Az ismerőseik nevét és cí­mét beküldők között ha­vonta sorsolunk, közülük egy előfizető egy 10 ezer forintos ajándékcsomagot nyer. Az akció folytatódik tovább. Hívja ingyen! A 06-80/480-756-os tele­fonszámunk délelőtt 8 és 11 óra között ingyen hív­ható. Munkatársunk várja a kérdéseket, a terjesztés­sel kapcsolatos észrevéte­leket és a megrendelése­ket. Címünk: 6000 Kecske­mét, Szabadság tér 1/A. Az oldalt szerkeszti: Miklós Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents