Petőfi Népe, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-09 / 211. szám
1998. szeptember 9., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Tiszteltem és szerettem a nálam tanuló gyerekeket Könnyebb lenne a kismamáknak Nagyon megrázott a kést rántó pedagógus esete. Milyen emberi fájdalom tehette ezt a szörnyű tettet vele? Nagyon nehéz hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni, de nehéz a pedagógusmunka is. Akiben nincs meg a hivatástudat, a végtelen szeretet a gyermek iránt, a szinte határtalan türelem, az ne menjen erre a pályára. Negyven évig tanítottam, öt évig felzárkóztató osztályt. Tiszteltem és szerettem a gyerekeket. Tiszteltem őket, mert emberek, még ha sok-sok hibával teljesek. Ha nem állítunk eléjük követendő emberi példákat, ha nem tanítjuk őket a jóra, hogyan változzanak meg? A felzárkóztató osztály kell. Különösen az első, második évfolyamon. Szinte mindegyik A táborból - amelyet az Országos Gyermekvédő Liga Bács- Kiskun megyei régiója szervezett - hazatérve, friss élményekkel a szívünkben, úgy gondoltuk, hogy másokkal is meg kell osztanunk az ott szerzett ismereteinket. A liga díjtalan szakszolgálata nagyon sok kamaszt segített át nehéz időszakán. Tréningjei segítenek a kommunikációs és probléma- megoldó képességek fejlesztésében, a hiteles énkép kialakításában és mások véleményének toleránsabb elfogadásában. Ezekhez hasonló csoportos gyerek külön foglalkozást igényel és főleg sok-sok emberi szeretetet. Az én felzárkóztató osztályomban mindegyik Mónika, Lacika, Matyika, Tamáska volt. Szerettek a gyerekek és én is őket. Köszönnek az utcán, még az idősebbek is, akik családot alapítottak már. Megsimogattam az arcukat, kértem, jó legyél, mert akkor én nagyon szeretlek. Melléjük ültem, fogtam a kezüket. Megtanultak írni, olvasni, tovább léphettek. Természetesen voltak köztük képez- hetetlen gyerekek. Ha láttam, éreztem, hogy az osztályt visz- szafogják, kértem az igazgatót, hogy kerüljenek át másik (nem felzárkóztató) osztályba. H. R. nyugdíjas pedagógus, Kiskunhalas foglalkozások a táborban is voltak. Csoporton és a táboron belül is szoros barátságok kötődtek. Itt szeretnénk idézni egy tábortársunk búcsúszavából: „Nyolcadik év végére sem alakulnak ki olyan barátságok, mint itt, Szeghalmon egy hét alatt.” Végül köszönetét mondanánk minden kedves szervezőnek, hogy ezt a tábort összehozták nekünk. A közel hetven- fős csapat szeretne jövőre ugyanott találkozni egymással. Lehóczki Szilvia, Bánóczki Csilla, Kecskemét A közelmúltban sajnos több esetben voltam kénytelen „élvezni” az izsáki úti kórház nő- gyógyászati osztályának vendégszeretetét. Az ott tapasztaltakra szeretném felhívni az illetékesek figyelmét: Az osztályon a padozat reggeli felmosásán kívül nincs takarítás. Teljesen ismeretlen az ajtók, ablakok, csempék lemosása. A szemeteszsákokat napokig nyitott állapotban, kiszórva tárolják a mellékhelyiségekben. Megdöbbentő, hogy a földszinti előtérből leválasztott dohányzóhely automatikusan működő ajtaja hónapok óta rossz. A dohányfüstöt vágni lehet ott, ahol a kismamák kisgyerekekkel sokszor több órát kényszerülnek várakozni. Az Szomorún olvastam a Petőfi Népe napilapban megjelent írásokat a dunaföldvári és a bajai híd állapotáról, illetve az állapotukból eredő forgalomkorlátozásokról. Szomorúságom és elkeseredettségem kétszeres. Mint dunavecsei lakos, a földvári hidat igen gyakran használom. így mint „autós” sokszor átéltem az órás várakozás kínjait, a bosszantó pályalezárásokat, sebességkorlátozásokat. Sokszor a szalki révet vettük igénybe, de ott is gyakran sor állt, mivel sokan Soltról, Duna- egyházáról visszafordulnak és a kompot választják, mert rePostások dicsérete Szeretnék köszönetét mondani a ladánybenei postásoknak, akik a tanyasi embereken is lelkiismerettel segítenek. Külön köszönet a postán dolgozó Évikének, aki emberségesen segít mindenkinek, ha egy utalványt nem jól töltünk ki, szó nélkül elveszi és segít kitölteni még a fiataloknak is. Kívánok munkájukhoz sok sikert és megbecsülést sok éven át. Gömbkötő Istvánná, Ladánybene Mindent köszönök a megtalálónak A Hírős Hét Fesztiválon elvesztettem az autóstárcámat. Ezúton szeretnék köszönetét mondani Kaldenekker Józsefné kunbara- csi iskolaigazgatónak és kedves kolléganőjének, mert a táskát és annak tartalmát nekem hiánytalanul visszahozták. Külön köszönetem ifj. Kaldenekker Koméinak, aki a tárcát megtalálta. Teljes név és cím a szerkesztőségben ülőhely olyan kevés, hogy a vizsgálatra várakozóknak a falat támasztva kell állniuk. Nem egy esetben az ülőhelyet a kismamát kísérő félj foglalja el. (Egy-két figyelmeztető tábla kitétele talán változtatna a jobbérzésű férfiak magatartásán.) Televízió nincs az osztályon hosszú idő óta, ellentétben a kórház egyéb osztályaival. Pedig itt vannak olyanok, akik hosszú heteket, néha hónapokat töltenek bent. Pénzérmével működő telefon csak kettő van. Gyakran előfordul, hogy mindkettő napokig használhatatlan. (Nem mindenki tud 800 Ft-ért telefonkártyát vásárolni.) Néhány éve működik az előtérben a hétvégeken is nyitva ménytelennek látják az átkelést a hídon, és így csak a negyedik, ötödik hajóra kerül fel az ember. Az illetékes minisztériumi szakembereknek és a sajtó képviselőinek csak be kellett volna állni a sorba és máris megtudták volna, hogy kell-e hidat építeni és hol! Elkeseredettségem másik oka, hogy „gyógyírként” csak a szekszárdi híd építése és a bajai híd rekonstmkciója hangzott mindig el. Meg sem említette egy cikk sem (más médiákban sem), hogy van más alternatíva is. Kész a Dunaújváros-Duna- vecse híd terve, csak meg kell tartó bolt, ahol a bentfekvők megvásárolhatják a legszükségesebb egészségügyi cikkeket és azokat az apróságokat, amire egy betegnek szüksége lehet. Meglepődve hallottuk, hogy most ez a bolt is az épületben sorra kerülő átalakítás áldozatává válik, megszűnik. Pedig ez egy szolgáltatás, amely az egészségügynek egy fillérjébe sem kerül. Nem lehetne egy kis odafigyeléssel megkönnyíteni az ott töltött heteket? A színvonalas orvosi és áldozatos nővéri munka értékét miért kell ilyen negatív tényezőkkel lerontani, hiszen a fentiek orvoslása csak egy kis odafigyelés kérdése lenne. N. K.-né, Kecskemét valósítani. Ehhez a hídhoz nem kell utat építeni, így is bekapcsolható az ország vérkeringésébe. Szerintem a legolcsóbb és legsürgősebb a dunaújvárosi. Mélységesen felháborít, hogy mindenki csak a szekszárdi hídról beszél, ha majd nagy nehezen elkészül 2001-2002-re, holott 1996-ban kellett volna elkezdeni az építését - mindenki azt mondja: na, megkapta a vidék, amit akart, most aztán egy szava sem lehet. Nem, a vidék 4-5 Duna-hidat kért és meg is valósítható. Kovács Péter, Dunavecse Akihez naponta járunk Kócsó Ferenené Marika Kecskeméten, a Kápolna utcai élelmiszerboltban újságárusítással is foglalkozik. Már korán reggel - 6 órától - meg lehet nála vásárolni a legfrissebb lapokat, köztük a Petőfi Népét. Vasárnap sem marad olvasnivaló nélkül az, aki nála vásárol, hisz’ ekkor is nyitva tart, s kínálja többek közt a Vasárnapi Petőfi Népét. Olvasószolgálat Százezer forintos fődíj a nyertesnek Mekkora lesz az az ajándék- csomag, amelyik százezer forintot ér? A választ a Petőfi Népe őszi Szerencsekártya-já- tékának végén, a sorsolás után tudjuk meg. Ez lesz ugyanis a legszerencsésebb pályázó nyereménye. A játékban lapunk régi és új előfizetői közül bárki részt vehet, ha kivágja az újságban megjelenő nyeremény- szelvényeket és beküldi a szerkesztőség címére. Egyetlen szelvénnyel is megnyerhető a díjak bármelyike, akár a százezer forintos ajándékcsomag is. Természetesen a beküldendő cédulák számával együtt növekszik a nyerési esély. Sorsolás: októberben Az őszi Szerencsekártya-játék nyereményszelvényei egyenként vagy akár egyszerre is beküldhetők címünkre (6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A), illetve átadhatók a Petőfi Népe kézbesítőinek, a teijesz- tési ügynökségeken, vagy az olvasószolgálatnál. Ha kérdésük merül fel a játékkal kapcsolatban, olvasószolgálatunk ingyenes zöldszámán (06- 80/480-756) várjuk a hívásukat. Összeáll a kép Holnap délután 16 óráig várjuk a kisorsolásra kerülő szeletelőgép fényképét. A fotó egyik felét a múlt pénteki lapszámban, a másikat a Vasárnapi Petőfi Népében találhatták meg olvasóink. Ha sikerült összeilleszteniük, a beküldők közül valaki csütörtökön megnyeri a szeletelőgépet. Kukoricát pattogtathat Ezen a hétvégén egy kukoricapattogtató gépért vághatják és illeszthetik a kétfelé vágott fotót mindazok, akik a pénteki lapszámban és a Vasárnapi Petőfi Népében is megtalálják a játékot. Hívja ingyen zöldszámunkat! Ha délelőtt 8 és 11 óra között a 06-80/480-756-ost tárcsázzák, a hívásért olvasóinknak nem kell fizetniük. Munkatársunk válaszol a kérdésekre, elintézi a terjesztéssel kapcsolatos kéréseket, és várja a megrendeléseket. Tankönyvek Kárpátaljára A Kecskeméti Református Ifjúsági Egyesület a Nemzeti Tankönyvkiadótól kapott több mint 20 000 új tankönyvet vitt Kárpátaljára, az ottani három református középiskola részére. A diákok azonban egyelőre nem vehetik kezükbe a könyveket, mert a Nagyberegi Református Líceum raktárának ajtaját pecsét zárja le, a tankönyvek használatba vételéhez szükséges engedélyek késnek. Kötelező adatszolgáltatás két kiló száraz kenyér miatt Az egyik halasi ABC-áruház- ban két kg száraz kenyeret vásároltam, a fizetés után távozni akartam, de a pénztáros fiatalasszony megkért, hogy várjak, mert előbb jön egy kis adminisztráció. Nem tudtam megérteni, hogy mit kell még ezen is adminisztrálni? Kell, volt a válasz, mert a főnök utasítása. Kell a vevő neve, lakcíme, sőt még az aláírása is! Mindez két kiló száraz kenyérért! A mögöttem fizetésre várók csak néztek, hogy mindez miért van? Háát, a két kiló száraz kenyérért. A témával kapcsolatban kérdésem a következő: milyen jog és felhatalmazás alapján írják elő nekem a kötelező adatszolgáltatást? Miért is érdekes, hogy engem kinek csúfolnak, és hol lakom? Valamint az aláírásomra miért is kíváncsiak? Mindezt két kiló száraz kenyérért? Ha már így bevezették a kötelező adatszolgáltatást, van egy-két kiegészítő javaslatom: a kiszolgálás meggyorsítása érdekében vezessék még be, hogy a kedves vevő a vásárlás befejezésekor iskolai végzettségét is igazolja, valamint tegyen egy nyilatkozatot vagyoni helyzetéről, no meg, hogy van-e tartozása az állammal, bankokkal, közüzemi intézményekkel szemben. Esetleg orvosi igazolással bizonyítsa be, hogy volt-e oltva himlő, difté- ria, sárgaláz, váltóláz, mocsárláz és zsebláz ellen, mikor és hányszor? A siker frenetikus lesz. Azt viszont már előre megígérhetem, én ehhez a sikerhez nem fogok hozzájárulni, mivel ezek után az áruházat nagy ívben fogom elkerülni. Darányi Károly nyugdíjas, Kiskunhalas Támadás a sétálóutcán Szeretném megköszönni a segítségét négy hölgynek (köztük egy ügyvédnőnek) és annak az úrnak, aki telefonon értesítette a rendőrséget, amikor 1998. szeptember 3-án 13 óra körül a Kéttemplom közben, a sétálóutcán hatan támadtak meg, miután eltulajdonított pénzem védelmére keltem. Szomorúnak tartom, hogy fényes nappal, Kecskemét belvárosának egyik zsúfolt utcáján a támadás végéig senki sem vett védelmébe. Csak munkatársnőm bátor magatartása segített abban, hogy a tettesek kézre kerültek (a rendőrség még vizsgálja az ügyet), s a bajban főnökasszonyom állt mellettem nagy odaadással. Név és cím a szerkesztőségben A szeghalmi tábor emlékei Az újrakezdés lehetősége minden bukásban ott rejlik Bács megye elsők között van az öngyilkosságot elkövetők számában. Hogy miért nyúlunk ilyen hamar az egyszerűbbnek tűnő megoldáshoz, annak sok oka lehet: családi, munkahelyi, italozási, a munkahely elvesztése, stb. Vagy csak jön a felkiáltás: „segítség, élek”. Hogy mitől szorongunk? Mindentől! Leginkább attól, hogy élünk, s bizony holnap is élni kellene. Ez nem köny- nyű. Az élethez kell egy csomó önbizalom, márpedig nekem (nekünk) éppen ez nincs. S ekkor már nemcsak azért retteg valaki, mert elveszíti munkahelyét, ilyenkor a legegyszerűbb feladat is óriásinak tűnik. Mindig lenyűgöz az amerikai emberek önbizalma. Jól tűrik a változásokat, kihívásnak érzik az újrakezdéseket, egyszerűen azért, mert megtanultak küzdeni. A „bocsánat, élek” magatartás taszítja az embereket, pedig sokunknak lehet az életében, az életének egy bizonyos szakaszában ilyen kitérő. Éljünk céltudatosan, nem elég ábrándozni a jobb életről, tenni is kell valamit. Minden bukás az újrakezdéshez kínál lehetőséget. Ehhez kell a szakember segítsége, empátiája, türelme, a jó felé vezető keze s lelke, és elérheti, hogy elsősorban életünk nekünk legyen fontos, és ne másnak, aki pálcát tört felettünk, mert a pszichiátrián kezelték betegségünket. Eszter Klára, Kiskunhalas A vidéknek négy-öt Duna-híd kell
