Petőfi Népe, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-19 / 194. szám

4. oldal 1998. augusztus 19., szerda Szent István Ünnepén A sérüléseket is megörökítik a következő évezrednek Készül a korona másolata Az alsó abroncs enyhén ovális. Szent István lassan ezeréves koronáján nyomot hagytak a magyar történelem viharos év­századai. Az iparművészeti remekművet szállítani szinte egyáltalán nem lehet. A Nem­zeti Múzeum ezért márciusban pályázatot írt ki egy hiteles másolat megalkotására. Az aranyozott ezüstből készülő új korona váza ezekben a napok­ban nyeri el végleges formáját. A Metal Art Nemesfémipari Rt., vagyis a régi Pénzverde egyik melléképületében ké­szül, egy teljesen hétköznapi munkaasztalon a talán leghíre­sebb magyar történelmi erek­lye másolata. Az eredeti pon­tos leírását követve jól látszik az alsó abroncs enyhén ovális formája, s híven utánozzák a később, egy második munka­fázisban készített keresztpánt deformálődásait is. A Nemzeti Múzeum szakér­tőinek folyamatos útmutatása mellett ugyanitt készülnek a koronát körben ékítő, a bi­zánci kézműves kultúra legfej­lettebb korszakát reprezentáló égetett zománcos díszítőla­pok, apostolképek is. A tíz da­rab, egyenként csupán néhány négyzet-centiméteres, hihetet­len szakmai tudással, aprólé­kos munkával készülő műre­mekek Jézust, Mihály bizánci császárt és a nyolc apostolt áb­rázolják. Az uralkodói fejfedő többi tartozékát, a két kisebb és két nagyobb kék zafírkövet, a két almandin és a két, úgynevezett üvegkövet, valamint az ame­tiszteket egy külső vállalat szakemberei csiszolják a meg­felelő méretűre, hogy aztán a Pénzverdében kerüljenek vég­leges foglalatukba. Természe­tesen csak az ezüst tartóváz aranyozása után. Ugyancsak hátravan még a korona tetején álló, elbillent tengelyű zárókereszt beillesz­tése és a körbefutó, valamint a fejdísz oldaláról csüngő (te­nyésztett) igazgyöngysorok felhelyezése is. Ha - várhatóan az év vége felé - véglegesen elkészül a nagy mű, szépségéhez, igé­nyességéhez és gazdag kiállí­tásához képest nem is fog olyan nagyon sokba kerülni: mintegy hatmillió forintot kap érte a Metal Art. De - mint Török Imre vezérigazgató la­punknak elmondta - nem is a pénzért, a várható anyagi nye­reségért vágtak bele ebbe a nagy, csaknem egy évig tartó munkába. Számukra inkább eszmei, de szinte felbecsülhe­tetlen értéke van annak, hogy bebizonyíthatják: ötvösművé­szeik képesek egy ilyen igé­nyes munka színvonalas, pon­tos elvégzésére. S az aranyo­zott e/.üstkorona így már va­lóban nagy hasznot hoz a cég­nek Tardos János Az ezredfordulóra előkerülnek a féltve őrzött kincsek Nagyszabású kiállítások előtt A szentek ereklyéi között is első a Szent Jobb. Új, reprezentatív kiállítóhellyel bővül a kereszténység 2000. és a magyar államiság 1000. év­fordulójára az esztergomi Ke­resztény Múzeum. Cséfalvay Pál kanonok, mű­vészettörténész, a múzeum igazgatója néhány egyedi érté­ket, a XIX-XX. századi képző- művészeti, valamint iparművé­szeti gyűjteményt szeretne már az új helyen a közönség elé tárni. A látogatók várhatóan nem kisebb szenzációval szem­besülhetnek majd, mint Dürer fametszetsorozatának, a Nagy Passiónak, a Kis Passiónak, a Mária életének lapjaival, az Apokalipszissal. Köztük a Jele­nések Könyve alapján készített A halál lovasa című munkájá­val, és rézkarcaival, az Adám és Évával.- Ma nem csak páratlan ér­tékük és a helyhiány miatt őriz­zük nagy gonddal a fiókok mé­lyén ezeket a remekeket - mondja az igazgató. - A fényt és így a nyilvánosságot nem na­gyon szeretik, besárgul a papír­juk, ezért nem ígérhetem 2000 utánra sem, hogy állandóan lát­hatók lesznek. A múzeum erős­ségei az úgynevezett nazarénus iskola művei, amelyek ugyan­csak a raktárak mélyén rejtőz­nek. A XIX. század kedvenc és népszerű festészeti irányzatá­nak legszebb római, német és magyar alkotásai ugyancsak közönség elé kívánkoznak. Bi­zonyos, hogy az Esztergomban őrzött népi kerámiák gazdag­ságban, szépségben és változa­tosságban Magyarországon az elsők közé tartoznak, ha nem éppen az elsők. Az igazgató büszke a múzeum szelencegyűj­teményére is, no és az olyan egyedi tárgyakra, mint a XVIII. században valószínűleg Augs- burgban készült míves monst­ranciára. A finoman munkált, fénylő arannyal bevont ezüst szentségtartóról évtizedenként egyszer kerül le a fehér epei: utoljára a magyar egyház leg­szebb kincseit felvonultató kiál­lításon volt látható. A bemuta­tón ott lesz saját kincsük is, SZent Margit első hiteles ábrá­zolása, az 1500-as években ké­szült színes fametszet, rajta az Árpád-házi koronával. D. G. Az idén zenés lesz a tűzijáték Meglepetéssel szolgálnak idén az augusztus 20-ai tűzijáték tervezői. Hogy még hatásosabb legyen az eddig csak vizuális élmény, ezúttal zenei aláfestést is kap a félórás „tűzeső”. A tű­zijáték zenéjét Benkő László ál­lította össze.- A tűzijáték megzenésíté­sekor egyszerűen abból az öt­letből indultunk ki, hogy a lát­vány elsősorban Budapest pá­ratlan földrajzi adottságának köszönhetően évtizedek óta impozáns - nyilatkozta lapunk­nak a Liszt-díjas zeneszerző, az egykori Omega együttes tagja. - Hogy ezt az élményt fokoz­zuk, a zenei aláfestéssel mint alkalmazott művészeti kísérlet­tel is szolgálunk. Az ötlet per­sze nem egyedülálló, számos zenés tűzijátékban gyönyör­ködhetett már a közönség szerte a világon. Természetesen a látványelemek tempójához alkalmazkodik a muzsika is.- Mit hallhat majd a kö­zönség a helyszínen, illetve a hallgatók és a tévénézők?- Johann Strausstól Brahm- sig klasszikusokat hoztam ösz- sze, és a saját szerzeményeimet is beillesztettem a műsorba. A félórás zenés blokkot a Petőfi rádió közvetíti. Szent István művéből merítve... Beszélgetés dr. Dankó László kalocsa—kecskeméti érsekkel Az egyetemes egyház Jézus születése kétezer éves évfor­dulójára készül. A pápai terv szerint 1998 a Szentlélek éve. A magyar egyház saját évfor­dulókkal tovább gazdagítja a programot. Számos egyház­megyénk - így például a kalo- csa-kecskeméti is - a Szent István-i alapvetés millenniu­mát is szervezi. Apostol volt- Hogy tekint a múltra és a jelenre, a Szentlélek működé­sére Astrik apát mai utóda, a kalocsa-kecskeméti egyházme­gye főpapja? - kérdeztem dr. Dankó László metropolitától.- A lélek sajátos módon mu­tatja magát az egyházban, de je­lentése és működése egyete­mes, nincsenek határai sem tér­ben, sem időben. Kétezer és ezer esztendő, vagy akár ez a mostani, az 1998. igazolhatja, hogy Krisztus szava igaz: az Ige életté lett. Nemrég fejeződ­tek be például az egyházme­gyénkben a bérmálások. Több mint félszáz közösség készült színvonalasan a szentség fölvé­telére. A települések többségé­ben magam hívtam le az ifjú­ságra az erősség lelkét. Szemé­lyesen láthattam, tapasztalhat­tam, hogy - Szent István mű­véből mentve - miként újulnak meg a közösségeink. Ebben az örömben emlékezem augusztus 20-án, az ünnepi misében a nagy alapítóról. István király hívő ember volt. Nem politikai számításból öntette a fejére a szentelt vizet! Felnőtt hittel kérte a keresztséget és a bérmá­lást. Tudta, hogy nem létezhet sikeres misszió a karizmák, a lélek speciális adományai nél­kül. Cselekedeteiből, tanításai­ból megismerhetjük, milyen a keresztény ember. Két lábbal áll a földön, de a természetfö­lötti küldetések irányában nyi­tott. Jól mondta II. Szilveszter pápa első királyunkról szólva, hogy valóságos apostol volt... Nem kell félnünk!- Az öröm és a hála indo­kolt, de az aggódás is. Az idén nem volt papszentelés a főegy­házmegyében. Viszont bőséggel lépnek szénre megújulási moz­galmak. A karizmatikusok, a Focolare, a Hét Láng, Nyolc Boldogság Közösség, a Mária Légió, a Neokatekumenek — hogy csak néhányat említsünk közülük. A változások elé nem emel falakat a helyi egyház? Jíf Az érsek főpapi omátusban.- Egyre nagyobb szerepet kapnak az újítók. Szerintem a lélek adományaitól nem kell félnünk. Szent Pál óta tudjuk, hogy a kegyelmi ajándékoknak a közösségek épülését kell szolgálni. Természetesen ezek­nek az új módon élő és dolgozó csoportoknak meg kell barát­kozniuk azzal, hogy az egyház hivatalos vezetése rendszeresen megvizsgálja, hogy valóban jó célt szolgálnak-e. Kölcsönös­ségről, párbeszédről, egymás elismeréséről van szó a moz­galmak és a hierarchia között. Ha hiányzik a nyíltság, az őszinteség, a kölcsönös alázat, az engedelmesség, akkor hi­ányzik a katolikus lélek is és fönnállhat a szektásodás veszé­lye. Ilyen torzulásokat azonban még nem tapasztaltam. Az is igaz viszont, hogy jó néhány mozgalmat ma még nem is is­merünk igazából. Új irányok, új lehetőségek- A jelentősebb évfordulók alkalmat kínálnak a számve­tésre: készül-e átfogó lelki tü­kör az egyházmegyéről?- Igen, készül. A helyi zsi­natunk, a szinódus ezért is munkálkodik; de még nem ért véget a munkája. A lelki tükör tehát még több helyen homá­lyos. Azt azonban látjuk: fon­tos, hogy ne tévesszenek meg bennünket a templomlátoga­tási, a keresztelési és az eske- tési statisztikák. Keresni kell azokat a módszereket, ame­lyekkel az oly sokszor csak formai elemekkel reprezentáló szokást, vagy hagyományos vallásosságot öntudatos, fele­lős, felnőtt kereszténységgé le­hetne átformálni. Vagyis egy kisded nyáj hivatásáról és hité­ről kell beszélnünk - őszintén, nyugalommal.- Elképzelhető-e, hogy föl kell gyorsítani a fölkészülést egy újszerű egyházi életre?- Jubileumunk előkészítése is szervesen kapcsolódik a szi- nódusi munkához. A közös imádság és elemzés egy olyan összegzést ad majd, amely megmutatja nekünk: hitben és aktivitásban hogy él, hogy mű­ködik a kalocsai-kecskeméti egyház. Hogyan dolgoznak papjaink, közössegeink, hogy szolgálják eredeti céljaikat az intézmények. De nemcsak a múltat vizsgáljuk, hanem a jövő irányait is meghatározzuk, a Szentlélek segítségével. Fáj­dalmas dolgainkról is beszé­lünk. Lelkipásztori központok- Mire gondol konkrétan?- A paphiányra és az ebből következő átszervezésekre. A régi struktúra gyakorlatilag összeomlott. A hagyományos plébániák átalakulnak. A papok közösségi központokba költöz­nek. A lelkipásztori centrumok települések sokaságát látják majd el. Felszentelt személy csak speciális feladatokat vállal (szentmise, gyóntatás), mert a hivatások száma csekély. Nem jött be az a számítás, hogy a rendszerváltást követően meg­sokasodnak a hivatások. Áz egyházmegye jövője azon mú­lik, hogy lesznek e elegendő számban civilek, akik át tudják venni a plébániákat. Nem lehet megkerülni ezt a súlyos prob­lémát, nem lehet halogatni a vá­laszt. Az egész egyházmegyé­nek rá kell döbbennie, hogy új helyzet állt elő. És nekünk meg kell találnunk a struktúravál­tásból adódó lelki előnyöket, lehetőségeket. Tehát az egy­házmegye nem fényes ünnep­ségsorozattal, reprezentációval készül az ezeréves évfordulóra, hanem egy új programmal. Per­sze a múltunkról is szó lesz. Megjelenik például az egyház­megye történetének tudomá­nyos földolgozása Számba vesszük ingatlanjainkat, intéz­ményeinket, gyűjteményeinket, kincstárainkat. A feladatok so­kaságát tekintve bőven van ok, hogy Szent István közbenjárá­sáért könyörögjünk. Ez az ez­redforduló is sorsfordító, mert korszakformáló feladatokat kí­nál... Farkas P. József Egyháztörténeti tanácskozás Kalocsán Tudós szemmel a szerzetesrendekről Egyháztörténészek tanácskoz­tak hétfőn Kalocsán. Az im­már kilencedik alkalommal megrendezett történészek napján 5 előadás hangzott el és váltott ki élénk vitát a megjelent világi és egyházi tudósok, kutatók körében. Dr. Adriányi Gábor egy korábbi munkájának kibőví­tett változatát tárta a hallga­tóság elé a Monumenta Vati­cana mű kapcsán. Dr. Ladocsi Gáspár elő­adása nagy valószínűséggel az érmegyűjtők széles körét is érdekelte volna, hiszen ar­ról szólt, hogyan jelenítettek meg a Magyarok Nagyasszo­nyát hazánk pénzérméin és katonáink zászlain. Dr. Török József a kalo­csai érsekség középkori isten- tiszteleti rendjének sajátossá­gairól tartott előadást. Ebből többek között az is tudatoso­dott a szép számban megje­lent gimnazisták körében, hogy a korai latin nyelvű szertartások a vidéken élő minden nemzetiségekhez egyformán szóltak. Ilyenfor­mán a korabeli egyház szem­szögéből nem beszélhetünk nyelvi határokról. A bizánci, a római, a premontrei szerze­tesek, hittérítők, kolostorala­pítók egymás közt és a nép tanult képviselőivel egyaránt szót tudtak érteni. Mint az Horváth Gábor és dr. Koszta László előadásá­ból is kitűnt, a középkorban, az akkori kalocsai és Csanádi érsekségek területén a tatáijá- rás előtt több mint 50 bencés kolostor létezett. Sok esetben a régészek és az írott forrá­sokra támaszkodó történészek adatai nem egyeznek. Bár annyi bizonyos, hogy a leg­korábbi premontrei szerzete­sek leginkább a Maros, a Ti­sza és a Duna mentén építet­tek kolostorokat. A legújabb források szerint 160-180 ko­lostor működött az akkori Délkelet-Magyarországon. Főként az utak mentén, az erdélyi sószállításhoz, a halá­szathoz kötődtek ezek a rendházak, melyek közelében apácarendek is tevékenyked­tek. A kisebb erődítmények­hez hasonlító kőépuleteket ál­talában 12-30 szerzetes lakta. Ezek a korai rendházak ön- szerveződés útján jöttek létre. Mind a településekhez közel épített kolduló szerzeteseket, mind pedig a remetéket a hí­vők tartották el, de sok eset­ben a szerzetesek a kereske­delemben is érdekeltek vol­tak. A királyi alapítású rend­házak a tatárjárás utáni idő­szakban fejtették ki sokrétű tevékenységüket. A kolosto­rokból a nyugati kultúra ter­jedt. A premontreieknek kö­szönhető például a szőlőmű­velés meghonosítása ezen a vidéken. Király László

Next

/
Thumbnails
Contents