Petőfi Népe, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-03 / 128. szám

1998. június 3., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Artott-e, vagy használt a díj? Lenne néhány gondolatom a Stadler-féle kitüntetés körül kialakult helyzetben. Az olva­sók nem jogosan kérik számon a szerkesztőségen a kitünte­tést, ez azért sem helyes, mert a sajtó dolga az objektív tájé­koztatás. Én nem szeretném Stadler urat kipellengérezni, mert normál esetben biztosan meg­érdemelte volna a díjat. Vi­szont nem értem Bozóki úr ideges és furcsa reakcióját, aki élesen vág vissza a vélemé­nyekre. Engedje meg az ügy­véd úr, hogy én is vélelmezzek valamit az ártatlanságról szóló jogi kioktatásáról általában. Ha valakit egy bíróság súlyo­san marasztal el, ami persze nem jogerős, azt várhatóan nem fogja a felsőbb jogi szerv teljesen eltörölni. Akkora ba­kit a bíróságon nem csinálnak, hogy abszolút jogtalan legyen egy elsőfokú ítélet. Ezt főként Önnek kellene tudnia, kedves ügyvéd úr. Egyébként is ol­vashattuk, hogy a vállalkozót nem is helyezték szabadlábra, de ez a bíróság dolga. És azt is engedje meg, hogy elmondjam, nem arra kell biztatni a véleményüket kimondó embereket, hogy te-' gyenek inkább a fociért. Nem szabad mások álláspontját így elsöpörni. Meg kell vizsgálni, hogy a szövetség mit tett ez­zel a díjodaítéléssel a sport­ért, az ártott-e, vagy hasz­nált? És ha valaki közéleti sze­replést vállal fel, az vállalja a kudarcot is el, mert ez az ügy önnek és a szövetségnek is kudarc volt, be kell lássa. Ezért egyetértek azzal az ol­vasóval, aki azt tanácsolja önnek, hogy mindenkinek le kellene vonnia súlyos tévedé­sének tanulságait. Hunyadi Béla, Kecskemét Találkozás az olvasókkal Visszhangot keltő irodalmi est volt a Katona József Könyvtár Széchenyivárosi Fiókkönyvtá­rában május 26-án, melynek vendégei Antalfy István és Ko­vács István József, e városrész­ben élő költők voltak. A nagy­számú érdeklődő nem is csaló­dott: lélekben gazdagodva tá­vozhattak a találkozó után. Be­vezetőként megismerhettük a költők életútját és írói, költői munkásságukat. Bebizonyoso­dott, hogy milyen nagy a szere­pe napjainkban is a mai magyar költészetnek, milyen közösséget nevelő, formáló lehet minden­napi életünkben is. A két költő hitvallását hall­hattuk a költészetről és saját ver­seikről : igen megható és felemelő volt - s meglepetés Antalfy Ist­vánnak is -, amikor a fiatalabb költőtárs verssel köszöntötte őt. A találkozó sikeréhez hozzá­járult, hogy a könyvtárosok már hetekkel a rendezvény előtt el­juttatták olvasóikhoz meghívott vendégeik műveit, így még na­gyobb érdeklődéssel várták a ta­lálkozást. Kis kiállítás is ké­szült az eddig megjelent köte­tekből, és azokat értékelő, mél­tató írásokból. Úgy tartják, a szí­nész s a költő kenyere a taps. El­mondhatjuk, hogy ezen a baráti találkozón gyakran hangzott el az elismerés, az értékelés, a kö­szönet tapsa! Deák András, ny. tanár Emlékezés Sánlha Györgyre „Megy a gőzös, megy a gőzös... A homokvilág költőjét kitiltot­ták a cukiból című, Pulai Sára által írt, a Vasárnapi Petőfi Népében megjelentetett - a 110 éves Sántha György költő­ről készült megemlékezéshez - néhány gondolat felidézésével én is szeretnék hozzájárulni. Sántha György 63 évvel ez­előtt volt a magyartanárom. Élmény volt számomra a ma­gyaróráján való részvétel. Meggyőző, színes, költői meg­látásaival tudta az osztály fi­gyelmét a vers, a költészet szépségeire ráirányítani. Már akkor is éreztük, hogy szá­munkra ő több, mint magyar­tanár. Ezért nagy öröm volt számomra, hogy a Vasárnapi Petőfi Népében Pulai Sára fényképpel illusztrált megem­lékezését olvashattam. Most, amikor e néhány sor­ral én is meg kívántam emlé­kezni a volt tanárom 110 éves évfordulójáról, meg kell emlí­tenem, hogy őt nem csak a cukiból tiltották ki, hanem egy év múltával az utcai névtáblá­ját is eltávolították a közel­múltban. Molnár János, Kecskemét A kedves olvasó azt gondol­hatja, hogy más dolgom nincs, mint pályaudvaron nézelődjek. Nagyon régen voltam a kecske­méti Nagyállomáson. A sors úgy hozta, hogy utaznom kellett. A vonat indulásáig volt félórám, és nézelődtem. Az a nemtörő­dömség, amely ott tapasztalható - a viteldíjak nagyságát nem számítva - elszomorító. Semmi más nem kellene, csak egy kis odafigyelés. Vé­leményem szerint 150 000 Ft- ból át lehetne festeni a virágtar­tókat, zászlótartókat, korláto­kat, padokat, pavilonokat, sze­méttartókat (persze, ha levesz- szük a használhatatlanokat a még használhatókról). A virágtartókba lehetne pl. petúniát ültetni - egy palánta ára 40-60 Ft -, ami egész nyá­ron virágzik, ha locsolják. Gondolom, egész napos taka­rító is van, a peront napközben is össze lehetne seperni. Gon­doljunk azokra, akik ideérkez­nek, és ilyen látvány fogadja őket, de gondoljunk azokra is, akik nap mint nap kénytelenek utazni, és reggel-este ez a le­hangoló látvány fogadja őket. Csodálkozunk, ha azt mondjuk, utazunk, rendes ruhát nem lehet felvenni, mert mindenütt pi­szok van. Tisztelt Állomásfőnökség, én nem Önöket akarom bírálni, lehet, hogy sok munkájuk mel­lett ezek az „apróságok” elke­rülték a figyelmüket, de a mű­ködésük megítéléséhez ezek is hozzátartoznak'. Akarjuk közö­sen, hogy ez a város szép le­gyen, és büszkék lehessünk rá. Név és cím a szerkesztőségben Csak a napsütésre emlékszem Drága Csiri Néni! A pedagó­gusnap alkalmából köszönti sok-sok szeretettel a régi ta­nítvány. 49 évvel ezelőtt kezd­tem iskolába járni, és én olyan szerencsés voltam, hogy Csiri néni tanítványa lehettem azon a régi-régi őszön, és három évig tanulhattam a parti isko­lában, ami persze már nincs. Két hete, amikor ellátogat­tunk Tiszakécskére, csak néz­tem azt a csúnya kockaépüle­tet, ami a helyére került, de én csak a régi iskolát láttam. Azt a hatalmas kertet is már csak én láttam, ami valamikor fate­lep volt az állomás mellett, és rajta a házat, ahol laktunk, ami már csak emlék. Emlék a Jaksáék segéde, a Flóri, aki leszedett a háztetőről, amikor felmásztam, és nem tudtam le­jönni, és még a szüleimnek se árult el. Nincs meg már Jak­sáék hatalmas eperfája sem, csak én látom még mindig. A kocsma sincs már meg a sar­kon, és talán Tincsike sin­csen, aki vigyázott a Rózsa­völgyi vasutasék két kislá­nyára, ha a szülők elmentek este valahova. Kilencéves voltam, amikor elköltöztünk Tiszakécskéről. Furcsa, hogy úgy emlékszem, Kécskén mindig sütött a nap, pedig biztosan esett az eső akkor is, de arra nem emlék­szem, csak a napsütésre, a szép, gondozott szőlőkre, egy szüretre, a falubeliek kedves­ségére. Emlékszem Mészáros atyára, a parókia gyönyörű kertjére, a fehér falakra, a sok könyvre és arra, hogy mindig csak olvastam, hiszen Csiri néninek hála, első osztályos koromban karácsonyra már tudtam olvasni, és a mai napig elolvasok mindent, csak betű legyen. Persze, minden meg­változott, ami természetes, csak éppen nagyon hiányzik és fáj, hogy nincs már. Ez alatt a csaknem ötven év alatt min­dig megdobbant a szívünk, amikor Tiszakécskével kap­csolatban valamit hallottunk. Szerettük Kécskét, amikor ott laktunk, és szeretjük most is. Marosvári Csabáné, Makó A gyermekekért tettük Miért kell kérni? Régi előfizetője vagyok az RTV Rádióújságnak, most is rendezve van az előfize­tésem júniusig. Mégis leg­újabban csak úgy kapom meg, ha bemegyek a postá­ra reklamálni. Például a 23. hetit sem hozták ki, be kel­lett mennem, hogy a kifize­tett újságomat megkapjam. Sajnos ez az eset már több­ször megtörtént ebben az évben. Azt szeretném meg­tudni végre, hogy a posta van-e az előfizetőkért, vagy mi vagyunk a postáért. T. J., Kecskemét Emberségből jeles Köszönetét szeretnék mon­dani a rendőrkapitányság két dolgozójának, akik 1998. május 12-én, 15.30— 16 óra között az E75-ös. úton történt közúti baleset helyszínelését végezték. Emberséges magatartásuk­kal, maximális segítőkész­ségükkel könnyítették hely­zetemet. Sajnos nevüket nem tudom, de remélem, hogy magukra ismernek. Még egyszer nagyon köszö­nöm, amit értem tettek. Kerekes Annamária, Kecskemét Van még becsület Meg szeretném köszönni annak a kecskeméti lakosnak a be­csületességét, aki elveszett be­tegkártyámat, Metró-kártyá­mat, adókártyámat a címem­re visszaküldte. Sajnos, címet nem közölt, de talán a Petőfi Népét olvassa, és benne köszö- netemet is. Köszönöm! Ágostonná Gaál Anita Kecskemét Az Országos Gyermekvédő Liga Bács-Kiskun Megyei Ré­giója a Soros Alapítvány támo­gatásával 1998. április, május hónapokban továbbképzést szervezett a megye gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó óvodapedagógusainak, tanítói­nak, tanárainak. Örömmel vettük a nagy lét­számú érdeklődést, hetvenöt kolléga jött el az előadásokra, melyeket a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Pszi­chológiai Tanszékének neves szakemberei tartottak. A résztvevők visszajelzésé­ből méltán mondhatjuk, hogy az előadás-sorozat sikeres volt: „sokrétű, a személyiséget ala­posan ismerő, empátiás készsé­get igénylő, nevelői hozzáállást segítő képzést kaptunk” - írta az egyik pedagógus. Mivel a Liga karitatív szervezet, ezért több intézménynek is köszöne­tét kell mondania, akik segítet­ték, támogatták az előadás-so­rozatnak a megvalósítását: a médiák, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közművelődési és Pedagógiai Intézete ingyenes hirdetési lehetőségei, az An­golkisasszonyok Ward Mária Leánygimnáziumának helyet adó előadótermei. A tovább­képzés szakmai színvonalát a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem Pszichológiai Tanszékének tanárai garantál­ták. A nyolcvanórás tanfolyam­ról a Soros Alapítvány hozzájá­rulásával Tanúsítványt kaptak a hallgatók. Még egyszer köszönjük! A jövőben is számítunk együtt­működésükre, támogató hozzá­állásukra. Márványkövi Ferencné, a Liga régiójának vezetője Sikeres gyermeknap volt Helvécián A Helvécia Kultúrájáért Ala­pítvány szervezésében május 29-én gyermeknapot rendeztek Helvécián. Az alapítvány meg­alakulása óta számos sikeres rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet, akár egészségvédő, akár közösségi programokra gondolunk. A gyermeknapot azért rendezte meg az alapít­vány, hogy együtt ünnepelhes­sék és köszönthessék a gyer­mekeket. A rendezvényen 550 gyermeket láttak vendégül, “óvodásokat és általános iskolá­sokat egyaránt. Az egészségne­velő programokat kulturális műsorok egészítették ki. Ki gondozza a temetőt? Soltszentimrén a temető a köz­ség főutcájáról nyílik, körülbe­lül a község központjában van. Nagy fák vették eddig körbe, így a látvány nem volt annyira szembetűnő, és talán, aki a hozzátartozóját temette, a fák lombjai alatt a fájdalmat sem érezte annyira. Ezeket a fákat azonban ez év telén teljesen kiirtották. Gondo­lom, azért, hogy szép új fákat telepítsenek a helyükre. Éz nem éppen így történt, silány fákat tettek a régi szép nagy fák he­lyére, de nem is mindenhová. Több csemetére nem futotta. Nem beszélve arról, hogy a ki­vágott erdőnek az értéke vajon hová került, kinek a zsebébe. E véleményen nem egyedül va­gyok, az emberek többsége fel van háborodva a temető silány elrendezése miatt. Szabó Béláné, Soltszentimre Sikerrel zajlott a hulladékgyűjtési akció Kiskőrösön és környékén. A Páhi Általános Iskola diákjai a tavaszi versenyben a második helyen végeztek: több százezer forint értékű fémet és papírt gyűjtöttek. Képünkön az iskola alsós diákjai láthatók. fotó: török zsuzsa Akit naponta várunk Kosa Pálné Bemutatjuk a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. ügynök­ségvezetőit. Kosa Pálné a 3. számú terjesztési ügynöksé­get irányítja, ő és munka­társai azért dolgoznak, hogy Lajosmizse, Ladánybene, Kunbaracs, Kerekegyháza, Fülöpháza, Ágasegyháza, Izsák, Orgovány, Jakabszál- lás, Kunszállás, Városföld és Táborfalva lakói időben megkapják kedvenc lapju­kat, a Petőfi Népét. Olvasószolgálat Ajándék a Vasárnapi PN olvasóinak! Hetilapunk következő számá­ban hirdetési szelvényt közlünk ajándékul, melynek kitöltésével a 102 000 példányban megje­lenő Alapárban hirdethetnek vagy üzenhetnek! Nem hiányozhat! Előfizetőink közül sokan isme­rik, többen ki is próbálták már a lehetőséget: a Petőfi Népe idő­szakosan átirányítható. Aki megyén belül, üdülőhelyen tölti a nyarat, vagy annak egy részét, nem kell nélkülöznie kedvenc újságját. Ha bejelenti az ideig­lenes címváltozást, a megszo­kott biztonsággal, mindennap megkapja a lapot az üdülőhe­lyen. Kérjük, jelezze az igényét a Petőfi Népe kézbesítőjénél, a körzet terjesztési ügynökségén, illetve Olvasószolgálatunk in­gyen hívható telefonszámán. Nyaraljon együtt a Petőfi Né­pével! Utazás százezerért! Kellemes fejtörést fog okozni a Zsaru magazinnal közös játé­kunk fődíjasának: hová utaz­zon? A sorsoláson elsőként ki­húzandó szelvény beküldője ugyanis 100 000 Ft-os utazást nyer. A második díjjal is a nyárra gondoltunk, egy szeren­csés előfizetőnknek fagyasztó- szekrényt ajándékozunk. Négy­száz előfizetőnk pedig, partne­rével együtt, jól szórakozhat a Mikroszkóp Színpad Zsaruka­baré című, bajai vagy kecske­méti előadásán. Aki nyerni szeretne... A Petőfi Népe előfizetői korlát­lan számban beküldhetik a já­ték nyereményszelvényeit, amelyek megtalálhatók a napi­lap mellett a Vasárnapi PN-ben és az Alapárban is. Aki még nem előfizető, de játszani (és nyerni!) szeretne, még egy te­endője van: kérjük, hívja fel most Olvasószolgálatunkat az ingyenes vonalon! Hívja a 06-80/480-756-ot! Ingyenes zöldszámunkon mun­katársunk várja az ön hívását, hétfőtől péntekig, délelőtt 8 és 11 óra között. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.

Next

/
Thumbnails
Contents