Petőfi Népe, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-20 / 117. szám

1998. május 20., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal A város vezetésének felelőssége Mire költ a kéregető? A kecskeméti benzinkutak körül kirobbant vitában dr. Csatári Bálint, a Kecskeméti Lapok Grádics című mellék­letében publikálta írását. En­nek summázataként „borza­lomnak” nevezte a Kecskemé­ten kialakult helyzetet. Ka­tona László polgármester a Városházi Hírekben megje­lent válaszában kifejtette, hogy az engedélyezések körül minden rendben volt. Erre reagált dr. Fűzi László, a Grádics szerkesztője, azon­ban írását a Városházi Hírek nem közli, mivel a polgármes­ter a maga részéről lezárta a vitát. Az alábbiakban dr. Fűzi László levelét ismertetjük. Tisztelt Polgármester Úr! Nem a lehetséges ellenérvek hiánya miatt nehéz válaszolni az ön levelére, hanem azért, mert a benzinkút építése miatt kirobbant s az egész városon végiggyűrűző vita, látva a „hi­vatal” állásfoglalását s az egyre gyorsabb tempóban zajló épít­kezést, egyre inkább elméleti­nek tűnik, s hát lehet-e értelme egy elméleti vitának gyakorlati kérdésben? Mindenesetre sokan érzik úgy - naponta hallom ezeket a véleményeket a Budai kapunál Kecskeméten, április 30-án másfél éves kislányommal, Kit­tivel, akinek aznap volt a név­napja, egy széchenyivárosi ABC-be mentünk. Vettem egy harisnyanadrágot, utána pedig átmentünk egy másik áruházba, hogy egy plüss cicát vegyek a kislányomnak. Mielőtt bemen­tem volna, bemutattam a haris­nyanadrágot egy olyan férfi al­kalmazottnak, aki műszakváltás miatt kb. öt perc múlva távozott. Mivel nem találtam cicát, és Lapunk hasábjain többször fog­lalkoztunk korunk népbetegsé­gével, a rákkal. A téma (sajnos) nagyon aktuális, Magyarország ma világelső a daganatos meg­betegedések számát, illetve a daganatos halálozások számát tekintve is. Az alábbiakban egy olyan levelet közlünk, amely­nek írója a németországi In- golstadtban él. Önök is tudják, hogy hol tart a rákgyógyítás, már több mint harminc évi kutatás után. A leg­első lépés volna, hogy mi a rák? Ha volna egy elméleti de­finiálás a rákról, akkor a gya­korlati kutatás kimutatná, hogy az elmélet fedi-e a valóságot, vagy sem. Az én elméleti defi­niálásom a rákról szükségessé áthaladó 16-os buszon -, hogy semmi nem változott, hiába a tiltakozás, a lakosság állásfog­lalása, a politikusok, a hivatal­ban lévők azt csinálnak ismét, amit akarnak... A levele olvastán megfogal­mazódó ellenérvek közül néhá­nyat azért mégis előveszek. Tényleg úgy hiszi, polgármes­ter úr, hogy egy benzinkút mel­lett ugyanolyan az élet, mint amilyen egy park mellett vagy egy lakóövezetben lenne? Ha eltekintünk a város testén ejtett sebtől, amitől azért nem nagyon tekinthetünk el, hiszen a Jókai utca építészeti hagyo­mányait tekintve is a város egyik legfontosabb utcája, nem beszélve arról, hogy teljesen abszurdnak érzem a Sétatér utca benzinkúttal történő lezá­rását, de ha mindettől el is te­kintünk, s ha csak a Sétatér utca környékén élők érdekeit nézzük - ez a „csak” természetesen nem létezik, hiszen nem tudok elképzelni különböző szintű ér­dekeket, az ott lakóknak, érthe­tően, a maguk érdeke a legfon­tosabb, szóval, ha az ő érdekü­ket nézzük, akkor valóban elhi- hetőnek tartja, hogy ez az érdek nem csorbul a benzinkút fel­épülésével?1 Elegendő-e az az érv, hogy a Sétatér utca meg­nem vettem semmit, egy fiatal pénztárosnő közölte velem, ha nem vettem semmit, mutassam meg a táskám. Kérdezgettek vagy negyedóráig, hogy kinek mutattam már be, milyen testal­katú, milyen színű hajú és hány éves volt, miközben a kislá­nyom sírt, mert éhes és álmos volt. Mivel nem tudtam bizo­nyítani igazamat, mert az eladó már távozott, mindenki szeme láttára megaláztak, és tolvajnak néztek. Végül egy szőke, hosz­teszi a gyakorlati kutatás ered­ményét. Alapjában véve a rák definiálása igen egyszerű, ami azonban megadja a molekulá­ris kutatók részére az irányt, hogy hogyan és miután kutassa­nak. A rák definiálása nélkül lehetetlen a rák gyógyítása, ezt bizonyítja a harmincéves in­tenzív, de véletlenre felépített rákkutatás. Az én célom az újság által a rákkutatók figyelmét, érdeklő­dését felhívni, ami talán siker­hez vezetne, a rák gyógyítása azonban még igen távol volna. Mindennek alapja van, ha az alap fedi az igazságot, lehet to­vábbi igazságot arra felépíteni, a tévedésre csak további téve­dést. Hatvani Ferenc marad zsákutcának, azzal vajon miért nem kell törődni, hogy mi lesz az utca lezárulásán túl? Nem beszélve arról, hoy eddig a Budai kaputól a Sétatér ut­cán keresztül be lehetett sétálni a városba. Most már ezt sem lehet... S az épülő benzinkúttal szemben lakók érdekeit ki védi meg? Hol fognak ők parkolni akkor, amikor a benzinkút kö­rül a forgalmi rend átalakul? S mivel magyarázható meg a Körúton belül a fák kitépése- kivágása? Úgy látom, a benzinkút fel­épülése és ez az egész vita csak következménye annak, hogy a város vezetése megelőző ren­delkezések meghozatalával nem készült fel a mostanihoz hasonló helyzetek megakadá­lyozására. Hogy miért nem, azt azoknak kellene elmondaniuk, akik döntési helyzetben voltak, s döntésük meghozatalakor nem a város érdekeit képviselték. Ezért aztán akkor, amikor polgármes­ter úr azt írja, hogy minden az ér­vényben lévő rendelkezésnek megfelelően történt, a város ve­zetésének felelősségét is elis­meri, mert hiszen a rendelkezé­sükre álló eszközökkel nem zár­ták ki a benzinkút felépítésének lehetőségét. dr. Fűzi László szú hajú nő telefonált a másik helyre, és így elengedtek. Semmi bocsánatkérés, csak ismételten közölték, hogy leg­közelebb mutassam be az árut, amit, mint írtam, megtettem. Minden vásárlónak ajánlom, hogy minimum öt eladónak mu­tassa be a máshol vásárolt árut, és legalább egy kiflit vegyen, mert ha nem vesz semmit, akkor belematatnak a táskájába, és mindenki előtt megszégyenítik. M. K.-né, Kecskemét Már régóta készülök önöknek írni, de most már végleg betelt a pohár. Én többször utazom busszal, de sokak nevében ké­rem az intézkedését a Kunság Volán igazgatójának, hogy ezen tűrhetetlen állapotok miatt te­gyen lépéseket. Az utasokat ne érje annyi bosszúság a buszon, hiszen anélkül is nehéz az élet. Néhány példával alátámasz­tanánk sérelmünket. Én egy öz­vegy, rokkant mozgáskorláto­zott, 61 éves nyugdíjas vagyok. Nehezen tudok járni, és két hó­napja műtötték epekővel. Ez év május 6-án a Hunyadivárosból Ülünk egy gépkocsiparkolóban, rongyos ruházatú, rossz külsejű, táskás szemű, kissé mosdatlan ember hajol be az ablakon, ala­mizsnát kérve. Miközben vé­gigmérem szakadt, foszladozó ruháját, szégyenkezem jólöltö- zöttségem és jóllakottságom mi­att. Egy idő után szégyenérze­temen felülkerekedik kétkedé­sem: vajon mire költi a kéregető a kapott pénzt? Kenyérre vagy italra? A gyanakvás még ben­nem volt, de önkéntelenül is fel­tettem magamnak a kérdést, va­jon ki a hibás az egyén periféri­ára kerüléséért? A fejlettebb or­szágokban sincs mindenkinek lakása, munkája, s szerte a világ­ban van egy szűk réteg, amely valamilyen oknál fogva kívülhe- lyezi magát a társadalmon. Tudom, hogy sok ember él menhelyeken, mert nincs saját lakása, biztos jövedelme. Jelen­tős összegeket költ társadal­munk a hajléktalanok problémá­jöttem volna az Aranyhomok mellől 16.30-kor induló, 18-as busszal, mikor - már amennyire bírtam - siettem a Liszt Ferenc utcai megállóhoz, a busz végén kopogtattam. A busz vezetője röhögve mondott valamit - ahe­lyett, hogy kinyitotta volna az aj­tót -, és elindult. Május 15-én a 13.15-ös 2-es busszal mentem volna a városba, mikor két mé­terre voltam a busztól, a sofőr láthatta, milyen nehézkesen tu­dok menni, ennek ellenére hiába intettem, nem állt meg. Egyik alkalommal szintén az egyik 2- es busz sofőije becsukta egy inak megoldására. De mindent a társadalom sem tud átvállalni, az egyénnek is lépéseket kell tenni a saját „felemelkedéséért”. Vajon hogy jó élni? Ember mód­jára, nap mint nap küszködve, állandó öngyötréssel, hogy va­jon lesz-e annyi jövedelmünk, hogy megteremtsük a megélhe­téshez szükségest, vagy semmi­vel sem törődve, a napközben megivott néhány pohár italtól kábultan, piszkosan, a társa­dalmi normáktól mentesen le­dőlni valahol. Valahol, ahol nem kémek számon semmit. Aki már rég kivetkőzött emberi mivoltá­ból, annak talán ez a „vegetá- lós” életforma is idillikus lehet. Amikor okfejtésemnél idáig jutottam, megmosolyogtam sa­ját butaságomat, hisz akiről ír­tam, az nem olvas újságot, leg­feljebb néha, hajön a hideg este, betakarózik vele. Hajdú Zoltánná, Kiskunmajsa hatéves gyerek kaiját. Ugyan­csak velem történt meg egy heti­piaci napon: az egyik csomagom be volt téve a Kishomoknál. Visszamentem a piacra a másik csomagért. Még volt indulásig három perc, odasiettem a sofőr­höz, megkértem, váljon meg, ehelyett előbb kiindult. Kérde­zem, hol itt az emberség, med­dig kell még nekünk, utasoknak ennyi mérget lenyelni nap mint nap. Persze, azért vannak ki­vételek! Remélem, levelem so­kaknak a nevében megértésre ta­lál, és az igazgató úr intézkedik. Név és cím a szerkőben Akit naponta várunk Perjés! Attila Bemutatjuk a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. ügy­nökségeinek vezetőit. Per- jési Attila a lap egyik kecs­keméti ügynökségének ve­zetője. Az ő feladata és munkatársaié, hogy a Kecs­kemét egyik felében, illetve Hetényegyházán, Katonate­lepen és Ménteleken lakó kedves előfizető olvasóink a hét minden napján időben megkapják kedvelt lapjukat, a Petőfi Népét. Olvasószolgálat Utazás százezerért Kellemesnek ígérkezik a nyár a hétfőn indult játékunk fődíjasa számára. 100 ezer forintos uta­zást nyerhet ugyanis előfizető­ink közül valaki, ha beküldi a Pe­tőfi Népében, a Vasárnapi PN- ben és az Alapárban megjelenő részvételi szelvényeket. Minél több cédulát összegyűjt, annál nagyobb az esélye megnyerni az utazást, a fagyasztószekrényt vagy a 400 darab kétszemélyes belépő egyikét. Vidáman indul a nyár azoknak is, akik a Mikrosz­kóp Színpad Zsarukabaré című műsorának bajai vagy kecske­méti előadására nyernek 2-2 fő­re szóló belépőt. Kérjük elő­fizetőinket, hogy minden bekül­dött cédulán jelöljék meg, hogy a június 21-én, 14 órakor Baján vagy a 19 órakor Kecskeméten tartandó műsort szeretnék meg­nézni. Sorsolás: június 12-én A június 10-i határidőig beér­kező cédulák közül húzzuk ki a nyertesekét. A szelvények be­küldhetők egyenként vagy egy­szerre, illetve átadhatók a PN kézbesítőinek, a terjesztési ügy­nökségeken és az Olvasószol­gálatnál. Színesedik Olvasóink észrevették a lapunk címoldalán fel-felbukkanó szí­nes fotókat. Új nyomdagép beál­lítása tette lehetővé a színes ké­pek közlését. Az Uniman gép színleosztásban és lapterjede­lemben is rendkívül rugalmasan képes az igényeknek megfelelni. A rendszeres színes nyomtatást próbaüzem, betanulási időszak előzi meg, amikor - mint a múlt héten - előfordulhat, ^ hogy a megszokottnál későbben készül el az újság, és az olvasóinkhoz vagy az árushely ekrenem jut el időben. Elnézést kérve az eset­leges késésért, bízunk olvasóink megértésében és türelmében. Hívja a 06-80/480-756-ot! Olvasószolgálatunk ingyen hív­ható zöldszámán várjuk terjesz­téssel kapcsolatos észrevéte­leiket, kérdéseiket. Munkatár­sunknál megrendelhetik a Pető­fi Népét és a Vasárnapi Petőfi Népét is. Címünk: 6000 Kecs­kemét, Szabadság tér 1/a. Népi táncot is tanulnak ettől a tanévtől a kecskeméti Református Általános Iskola diák­jai. Tanáruk se akárki. Balogh Ildikó „Aranygyöngyös táncos”, a kecskeméti Kurázsi Tánc­műhely tagja tanítja táncolni őket. Az iskola diákjai - így az 1/a osztály tagjai is - a napokban, az anyák napi ünnepségen mutatták be népitánctudásukat szüleiknek. Mindenki szeme láttára megaláztak A falvak újjáépítéséért 1998. május 17-én egyesüle­tünk, a Kecskeméti Refor­mátus Ifjúsági Egyesület képviseletében részt vettünk Pécsett és Kórógyon a Ma­gyarok Világszövetsége által szervezett emlékülésen. A horvátországi Szentlász- lón és Kórógyon járva láttuk a lebombázott templomokat, kifosztott házakat és a nélkü­löző embereket. A hazatele­pült családok folyamatosan kezdik meg a falvak újjáépí­tését. Az ő megsegítésükre kéréssel fordulunk minden jóérzésű magánszemélyhez, közösséghez, vállalkozáshoz. Kérjük, hogy a hazatelepültek ellátását biztosító népkonyha részére tartós élelmiszereket, az újjáépítésben dolgozók számára kéziszerszámokat (lapát, balta, kőműves eszkö­zök stb.), betegek ellátására gyógyszereket, az üres (ki­fosztott) házak berendezésé­hez bútorokat - elsősorban széket, ágyat, asztalt -, illetve a fent felsoroltak beszerzésé­hez pénzadományt. Az adományokat és a fel­ajánlásokat a Református Lelkészi Hivatalba (Kecske­mét, Szabadság tér 7. Tel./ fax: 76/481-459) várjuk hét­főtől péntekig, 8.00 és 16.00 óra között. A pénzadományo­kat pedig egyesületünk szám­lájára CA Bank 10915008- 00000009-24410002 számú számlaszámra. Minden ado­mányt köszönettel fogadunk. Zilahi Kálmán, titkár Hol tart a rákgyógyítás? Választ adtak a polgárok A parlamenti választás első fordulója sok párt számára csalódást okozott. Nem csak az eredmény, hanem a részt­vevők száma is, amit ki-ki hovatartozása szerint próbál magyarázni. Véleményem szerint azonban a választással az elmúlt négy év politiká­jára adtak választ a szavazó polgárok. Csendes véleménynyilvání­tás és tüntetés volt - a sok esetben üresen kongó parla­menti széksorok, a szemé­lyeskedésig menő, értelmet­len viták ellen. Mindenki számára nyilvánvaló az a tény, hogy akit most megvá­lasztanak, ahhoz négy évig nem lehet „nyúlni”, akár meg­felel a posztján, akár nem. Hiába leszünk NATO-tagok, hiába lépünk be az Európai Unióba, a szegénységet és a reménytelenséget nem lehet elfojtani az emberekben, és ezen nem segít a választások előtt bejelentett nyugdíj- és családipótlék-emelés sem. A problémák forrása is eb­ben rejlik, hiszen a hatalmon lévők elsősorban a külvilág­nak akarnak megfelelni, s közben elfelejtik, hogy a vá­lasztópolgárok a határon be­lül élnek. Egyes politológu­sok szerint a mostani válasz­tás a kisebbik rossz melletti döntés. Ez így igaz, csak az nem mindegy, hogy a kiseb­bik rossz mennyire rossz. A választás második fordulója még hátravan. El kell menni szavazni, hogy a többpárti elven működő konszenzus ne csak üres frázis legyen. Andol András Meddig kell még a mérget lenyelni?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents