Petőfi Népe, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-25 / 47. szám
8. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1998. február 25., szerda Cikkünk Nyomán A hivatalnak packázásai? A február 11-én megjelent Petőfi Népében olvastam, hogy a vemhesüsző-beállításhoz 40 ezer forintot lehet kapni. De hogyan lehet ehhez hozzájutni? Mennyi utánajárás szükséges? Erről nem szólt a cikk. Az egyszerű ember utánajár, hogy megkapná a támogatást, végül inkább megunja, és nem veszi fel. Először a gazdajegyzőtől kér egy kérelemnyomtatványt, ami hét oldalból áll, ez négy példányban huszonnyolc oldal. A kecskeméti illetékhivataltól hoz igazolást, hogy adóssága nincs. Ez százötven kilométer. A vámhivataltól hoz igazolást, hogy adóssága nincs. APEH- tól hoz igazolást, hogy adóssága nincs. Tb-igazolás, hogy adóssága nincs. Állattenyésztési felügyelőségtől igazolás, hogy a vemhes üsző megvan. Állatorvosi igazolás is szükséges (ezzel egyetértek). Igazolás az állat származásáról. A gazdának az a legolcsóbb, ha a saját állományából szaporít, de akkor nem kap támogatást. Csak akkor kap, ha olyan helyről vásárol, amely e célra ki van jelölve. Természetesen e helyek olyan magasra emelik az állatok árát, hogy a vásárokban feléért is meg lehet kapni a jobb minőségűeket. Járlattal igazolni kell az üszők meglétét. Állatorvosi igazolás az üsző vemhességéről. Igazolás a megtermékenyítésről. 2001-ig tartani kell. Igazolás, hogy belépett a Magyar Tarka Tenyésztők Klubjába. Igazolás, hogy belépett az Agrárkamarába. Tagdíj 3000 Ft. A tejtermelő tehenek Magyarországon kb. 50-60%-a fekete, e fajnak van vörös változata is. A vöröstarka vemhes üsző kap támogatást, a fekete nem. Pedig a fekete tehenek több tejet adnak és az államnak erre van szüksége. Megkérdezném: a fekete tehén nem fehér tejet ad? 1997-ben is volt támogatás, azt különböző állományok kapták. Mire a tehenekre került a sor Kiskunhalason, a pénz elfogyott. Nem gondolják, hogy e támogatási rendszert egyszerűsíteni kellene? Nagy hibát követett el a minisztérium, amikor megszüntette az apaállat-istállókat, ezeket kellene visszaállítani és támogatni. A fedeztetés ingyenesen vagy nagyon kis költséggel történjen, mert ma már csillagászati árakat kérnek érte. Ez volna az igazi támogatás. Én 67 éves vagyok, az állományom növelem, de a támogatásból nem kérek, mert mire e tortúrát megjárom, vagy a pénz fogy el, vagy az üszőből tehén lesz, és akkor nem kapok támogatást, vagy már én nem leszek az élők sorában. Takács Viktor, Kiskunhalas Válasz Egy Olvasói Levélre Még egyszer a nádaratásról A Petőfi Népe február 18-án közölte Magyar László „Itt lenne a nádaratás ideje” című dolgozatát. Egykori kitűnő tanárom Büdöstóból sajnos nem készült, pedig korrepetálásra szívesen fogadtam volna. A tanár úr véleményével ellentétben a sajtóban éppen a jó vízmőséget szokták kiemelni, amely évtizedek óta meghaladja a megyei átlagot. Iszapkotrásra már eddig is tízmilliókat költöttünk. Az az út, hogy vezessük le a vizet és úgy takarítsuk ki az iszapot, járhatatlan, mert a vízi élővilág teljes megsemmisülésével járna együtt. A hínár valóban nagy gond. Gyomirtóval - ami rendkívül drága - próbálkozunk és hínárvágó hajóval irtjuk. Itt megjegyzem, hogy néhány tucat olyan torz ötletet is kaptam már a hínár eltávolítására, amelyeket ha szomorú perceimben elolvasok, mindig felvidulok. Ha a tanár úr figyelmesen olvasta volna a Petőfi Népét, néhány napja fotó jelent meg, hogy a rövid jégszezonban milyen lázas ütemben vágták a pirtói specialisták a nádat. Az elmúlt évben a korai ónos eső és a vastag hó letörte a nádat és ezáltal a nád használhatatlan lett. Nagyon el kell keseredni ahhoz, hogy olyan állapotban rászánja magát valaki a nádvágásra. Két évvel korábban a tó 70%-áról egy pirtói vállalkozó levágta a vízi növényeket. Volt olyan év is, amikor derék nemzeti hadfiaink a lángszóróikkal indítottak egy átfogó hadműveletet a nádas ellen. A szárazföldről és vízről indított heves támadás után, midőn megszemléltük a hadszínteret, megállapítottuk, hogy az elszántságunk és a nád töretlen maradt. Növényünk sértetlenül került ki az ütközetből. A 80-as évek végén viszont egy szép száraz szeptemberi napon a zöld nád égett le a tó teljes felületéről. Az okát máig nem tudjuk. Tehát nem állja helyét, hogy 30 éve senkinek sem jutott eszébe a nádvágás. A horgászokat viszont meg kell védenem. Ugyanis ők a saját drága pénzen vett halaikkal „edzenek” a tavon. Az amúrok a kényszer szülöttei és éppen a hínár okozta állapot miatt telepítették őket. Egyébként amikor a tó mesterséges halasítása történt, akkor a tanár úr még tagja volt a vadkerti horgászválogatottnak és ebbéli minőségében felelt a haltelepítésekért is. A halakkal és a horgászokkal soha nem volt gondja az önkormányzatnak. A Palicsi-tó példáját pedig elmélyülten fogom tanulmányozni. E sorok írásakor éppen a tűzoltóinkat és a horgászokat bujtogatom, hogy vessenek lobot a nádasba, hátha tisztességesen füstté tudnánk változtatni a nemkívánatossá vált nádunkat. Berkecz László polgármester A hőstermelő könyvelő Az elmúlt napokban felkerestem lakóhelyemen a gazdajegyzőt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az őstermelői igazolványomat megújítsam. Talán nem meglepő, ez első alkalommal nem sikerült. A kezembe adott két papír - melyen a nyilatkozatok tömege található - olyan adatokra volt kíváncsi, melyeket nagyon kevés őstermelő tud fejből-. S ha nem viszi magával a földdel kapcsolatos összes papírt, bizony pórul jár. Legalábbis kétszer. Pedig csak egy értékesítési betétlapra lenne szüksége. Mit tehettem? Dörmögő társaimmal együtt hazafelé fordítottam szekerem rúdját. Morogtunk, mert emlékezetünk szerint a kért adatokat az „Őstermelői adatlap” már tartalmazza. Ezek után otthon nekirugaszkodtam, s kitöltöttem. Nyilatkozat nyilatkozat után. A két papírra összesen hat helyen kellett a nevem leírni, az őstermelői igazolvány számát pedig háromszor. Három a magyar igazság. Dolgom végeztével újfent felkerestem a gazdajegyzőt. Ne tudják meg, mi várt rám. Mély lélegzetvétel után elővett még két papírt. Már kezdtem sajnálni. Az egyik összesítő, a másik a hőn áhított értékesítési betétlap. Nem találják ki, mit kellett még felírni. Kétszer a nevem, és mi sem természetesebb, még kétszer az őstermelői igazolvány számát. Ha belefáradtak a sok adat olvasásába, akkor most összegezek. Egyetlen lap cseréje miatt nyolc helyen szerepel a nevem, négyszer nyomtatottan, négyszer aláírásként, az igazolvány száma pedig csak ötször. Ha már lúd, legyen kövér! Gondoltam, s egyúttal megigényeltem a gázolaj-támogatást is. Hát kérem, minden elképzelést felülmúlt az APEH- nyomtatványnak már a látványa is. A nyomtatvány ötször két lapos, melyre külön-külön rá kell írni az igénylő nevét és adóazonosító jelét. Összeszámolva most még újabb hat alkalommal kellett a nevem leírni és még ötször az adóazonosító jelem. Úgy érzem, ha így folytatódik, az őstermelőből „hőstermelő könyvelő” lesz. S még mindennek a tetejében itt van az adóbevallás ideje is. Ha ennyi adat kell a nyugathoz való közeledéshez, mi lesz, ha uniós tagok leszünk? Vagy talán csak egy hivatal szeretné pótolhatatlanságát hangsúlyozni? Bártfai Róbert, Lajosmizse Egészen kislány voltam, amikor nagymamám kézen fogott, kimentünk a temetőbe s megálltunk egy sírnál. Itt nyugszik édesanyád, kislányom, mondta. 5-6 éves kislány voltam, másik városban éltem, nevelkedtem. Az édesanyám annyira hiányzott, hogy emberi szóval nem lehet kifejezni. Álltam, álltam, simogattam a keresztet. Egyszercsak felszakadt valami bennem, s a keserűség minden fájdalmát kiadtam, ordítva sírtam, a mamámat ököllel ütöttem, nem, nem, ez nem igaz! A látvány örökké a lelkemben maradt. Oda el lehetett menni, beszélgetni édesanyámmal. A sírhoz mehetek, azt örökké látom, ha becsukom is a szemem, simogatom a keresztjét. A lelki békém csak akkor nyerem el, ha elmegyek szeretteim sírjához, s beszélgetek hozzájuk, imádkozom. Hallgattam a tévében a temetővel, temetéssel kapcsolatos elképzeléseket. Nincs pénz és nincs hely a temetőket bővíteni, a kavicsok közé kell szórni a hamvakat, s lemosni vízzel, stb. Hova megy az árva, az élő, ha keresi a családját? Felvesz egy kavicsot, s azt nézegeti? Mindazok, akik ezt tervezik, még nem álltak hozzátartozóik sírjánál. Mindenre van alapítvány, gyűjtsünk a temetőre is! Nagyjaink most is, és mindig szép sírhelyen, sírokban nyugszanak. Sok neves, híres ember kívánt halála után a haza földjében pihenni. Sokakat visszahoztak. Szeretünk? Tisztelünk? De ha meghalunk, személytelenné, semmivé válunk. Szabó Mártonná, Kecskemét A legbalesetveszélyesebb szakasz Évek óta ugrásszerűen megnövekedett a gépjárműforgalom országszerte, ez alól Kiskunfélegyháza térsége sem kivétel. Február 16-án reggel gépkocsival munkába indultunk Félegyházáról Kecskemét irányába. Megint szemtanúi lehettünk a mezőgazdasági bolt előtt egy balesetnek. Igaz - rendőrségi vélemény szerint -, a balesetet okozó kerékpárost nem menti semmi, mivel irányjelzés nélkül akart bekanyarodni a bolt előtti területre. Az utóbbi hét-nyolc évben ezen a területen több halálos baleset történt, a kisebb sérüléses koccanásos balesetekről nem is beszélve. Több ezer gépjármű, gyalogos, kerékpáros keresi fel az üzletet havonta, ahol pár éve egyik barátunk, vétlenül, baleset áldozata lett. Műszaki emberek társaságában sűrűn megfordulva hallottam, hogy több éve tervezték - tanulmányi terv szinten - az E75-ÖS közút kétoldali szélesítését, de pénzhiányra hivatkozva ez idáig mindig elvetették. Régebben a rádiós Petress István közkedvelt Csúcsforgalom című műsorában - melynek helyszíne akkor Városföld bekötőútja volt - saját fülemmel hallottam, hogy a Kecskemét-Kiskunfélegyháza közötti szakasz az ország második legbalesetveszélyesebb szakasza. Kérdezzük: mennyi halálesetnek, balesetnek kell még történnie, hogy a város felől egy gyalogosát, kerékpárút vagy útszélesítés tervezetét meg is valósítsák? Kovács Imre, Kiskunfélegyháza Hamvazószerdán, azaz a mai napon ér véget a farsang időszaka, amely vízkeresztkor, január 6-án vette kezdetét. A báli forgatag a felnőttek számára az év egyik legnagyobb eseménye. A felhőtlen mulatozásból azonban az apróságok sem maradhatnak ki, mint ahogyan azt felvételünk is bizonyítja. Képünk a kecskeméti Lánchíd Utcai Óvodából érkezett a farsangi ünnepségről. Akihez naponta járunk Baján, a Tóth Kálmán téren Schádt Ferenc tulajdonában van a város egyik legforgalmasabb újságospavilonja. Takács Zoltánná alkalmazott úgy véli, hogy itt, a sétálóutca elején a város aprajanagyja megfordul. A napilapok közül a Petőfi Népe fogy a legjobban, kétszer annnyi, mint az országos lapokból összesen. Az eltávozok hová kerülnek? Olvasószolgálat Aranyszőrű bárány a fődíj Még húsvét előtt bekopogtat a szerencse a Petőfi Népe-lapcsalád több olvasójához. Közülük valaki a főnyereményt, az aranyszőrű bárányt nyeri meg az április 7-ei sorsoláson, de mindenki szerencsésnek mondhatja magát, akinek kihúzzuk a szelvényét. Összesen félmillió forint értékű nyeremény vár olvasóinkra. Nem csak előfizetőknek! Az aranyszőrű bárányért folyó játékban minden Petőfi Népeolvasó részt vehet, sőt a PN- lapcsalád másik két tagjából is kivágható a nyereményszelvény. Minden beküldött szelvény újabb esélyt jelent a játékban, így aki nemcsak a Petőfi Népéből, hanem a Vasárnapi Petőfi Népéből és a Petőfi Népe Alapárból is kivágja a cédulákat, jó reménnyel pályázhat. A szelvények beküldhetők egyenként vagy egyszerre is a szerkesztőség címére, átadhatók a Petőfi Népe kézbesítőinek, a terjesztési ügynökségeken, a helyi szerkesztőségben, illetve olvasószolgálatunknál. Beküldési határidő: 1998. április 3. Ágynemű-garnitúrát nyerhet Aki ma 16 óráig eljuttatja a szerkesztőségbe a múlt pénteki lapszámból és a Vasárnapi Petőfi Népéből kivágott fényképet, a két részt levelezőlapra ragasztva, ágynemű-garnitúrát nyerhet. Ezt sorsoljuk ki a Petőfi Népe és a Vasárnapi PN közös játékának pályázói között. Sok szerencsét kívánunk! Pénteken új játék indul! A pénteken megjelenő lapban és folytatásaként a Vasárnapi Petőfi Népében újabb kétfordulós játékot kínálunk olvasóinknak. Aki'nyerni szeretne, szüksége lesz a pénteki napilapra és a vasárnapi hetilapra. A pályázatokat március 4-éig várjuk címünkre (6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A) levelezőlapon. A szükséges legjobb. VIVAX Irodabútorok Kecskemét, Nyíl utca 9/B Tel./fax: 76/485-115
