Petőfi Népe, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-25 / 47. szám

8. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1998. február 25., szerda Cikkünk Nyomán A hivatalnak packázásai? A február 11-én megjelent Pe­tőfi Népében olvastam, hogy a vemhesüsző-beállításhoz 40 ezer forintot lehet kapni. De hogyan lehet ehhez hozzájutni? Mennyi utánajárás szükséges? Erről nem szólt a cikk. Az egyszerű ember utánajár, hogy megkapná a támogatást, végül inkább megunja, és nem veszi fel. Először a gazdajegyzőtől kér egy kérelemnyomtatványt, ami hét oldalból áll, ez négy pél­dányban huszonnyolc oldal. A kecskeméti illetékhivataltól hoz igazolást, hogy adóssága nincs. Ez százötven kilométer. A vámhivataltól hoz igazolást, hogy adóssága nincs. APEH- tól hoz igazolást, hogy adós­sága nincs. Tb-igazolás, hogy adóssága nincs. Állattenyész­tési felügyelőségtől igazolás, hogy a vemhes üsző megvan. Állatorvosi igazolás is szüksé­ges (ezzel egyetértek). Igazolás az állat származásáról. A gazdának az a legolcsóbb, ha a saját állományából szapo­rít, de akkor nem kap támoga­tást. Csak akkor kap, ha olyan helyről vásárol, amely e célra ki van jelölve. Természetesen e helyek olyan magasra emelik az állatok árát, hogy a vásá­rokban feléért is meg lehet kapni a jobb minőségűeket. Járlattal igazolni kell az üszők meglétét. Állatorvosi igazolás az üsző vemhességéről. Igazo­lás a megtermékenyítésről. 2001-ig tartani kell. Igazolás, hogy belépett a Magyar Tarka Tenyésztők Klubjába. Igazo­lás, hogy belépett az Agrár­kamarába. Tagdíj 3000 Ft. A tejtermelő tehenek Ma­gyarországon kb. 50-60%-a fekete, e fajnak van vörös vál­tozata is. A vöröstarka vemhes üsző kap támogatást, a fekete nem. Pedig a fekete tehenek több tejet adnak és az állam­nak erre van szüksége. Meg­kérdezném: a fekete tehén nem fehér tejet ad? 1997-ben is volt támogatás, azt különböző állományok kapták. Mire a te­henekre került a sor Kiskunha­lason, a pénz elfogyott. Nem gondolják, hogy e támogatási rendszert egyszerűsíteni kel­lene? Nagy hibát követett el a minisztérium, amikor meg­szüntette az apaállat-istállókat, ezeket kellene visszaállítani és támogatni. A fedeztetés ingye­nesen vagy nagyon kis költ­séggel történjen, mert ma már csillagászati árakat kérnek érte. Ez volna az igazi támoga­tás. Én 67 éves vagyok, az ál­lományom növelem, de a tá­mogatásból nem kérek, mert mire e tortúrát megjárom, vagy a pénz fogy el, vagy az üszőből tehén lesz, és akkor nem kapok támogatást, vagy már én nem leszek az élők so­rában. Takács Viktor, Kiskunhalas Válasz Egy Olvasói Levélre Még egyszer a nádaratásról A Petőfi Népe február 18-án közölte Magyar László „Itt lenne a nádaratás ideje” című dolgozatát. Egykori kitűnő ta­nárom Büdöstóból sajnos nem készült, pedig korrepetálásra szívesen fogadtam volna. A tanár úr véleményével ellen­tétben a sajtóban éppen a jó vízmőséget szokták kiemelni, amely évtizedek óta megha­ladja a megyei átlagot. Iszap­kotrásra már eddig is tízmilli­ókat költöttünk. Az az út, hogy vezessük le a vizet és úgy takarítsuk ki az iszapot, járhatatlan, mert a vízi élővi­lág teljes megsemmisülésével járna együtt. A hínár valóban nagy gond. Gyomirtóval - ami rendkívül drága - próbálko­zunk és hínárvágó hajóval irt­juk. Itt megjegyzem, hogy né­hány tucat olyan torz ötletet is kaptam már a hínár eltávolítá­sára, amelyeket ha szomorú perceimben elolvasok, mindig felvidulok. Ha a tanár úr figyelmesen olvasta volna a Petőfi Népét, néhány napja fotó jelent meg, hogy a rövid jégszezonban mi­lyen lázas ütemben vágták a pirtói specialisták a nádat. Az elmúlt évben a korai ónos eső és a vastag hó letörte a nádat és ezáltal a nád használhatat­lan lett. Nagyon el kell kese­redni ahhoz, hogy olyan álla­potban rászánja magát valaki a nádvágásra. Két évvel koráb­ban a tó 70%-áról egy pirtói vállalkozó levágta a vízi nö­vényeket. Volt olyan év is, amikor de­rék nemzeti hadfiaink a láng­szóróikkal indítottak egy át­fogó hadműveletet a nádas el­len. A szárazföldről és vízről indított heves támadás után, midőn megszemléltük a had­színteret, megállapítottuk, hogy az elszántságunk és a nád töretlen maradt. Növé­nyünk sértetlenül került ki az ütközetből. A 80-as évek végén viszont egy szép száraz szeptemberi napon a zöld nád égett le a tó teljes felületéről. Az okát máig nem tudjuk. Tehát nem állja helyét, hogy 30 éve senkinek sem jutott eszébe a nádvágás. A horgászokat viszont meg kell védenem. Ugyanis ők a saját drága pénzen vett halaik­kal „edzenek” a tavon. Az amúrok a kényszer szülöttei és éppen a hínár okozta állapot miatt telepítették őket. Egyébként amikor a tó mes­terséges halasítása történt, ak­kor a tanár úr még tagja volt a vadkerti horgászválogatottnak és ebbéli minőségében felelt a haltelepítésekért is. A halakkal és a horgászokkal soha nem volt gondja az önkormányzat­nak. A Palicsi-tó példáját pe­dig elmélyülten fogom tanul­mányozni. E sorok írásakor éppen a tűzoltóinkat és a horgászokat bujtogatom, hogy vessenek lobot a nádasba, hátha tisztes­ségesen füstté tudnánk változ­tatni a nemkívánatossá vált nádunkat. Berkecz László polgármester A hőstermelő könyvelő Az elmúlt napokban felkeres­tem lakóhelyemen a gazda­jegyzőt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az ősterme­lői igazolványomat megújít­sam. Talán nem meglepő, ez első alkalommal nem sikerült. A kezembe adott két papír - melyen a nyilatkozatok tö­mege található - olyan ada­tokra volt kíváncsi, melyeket nagyon kevés őstermelő tud fejből-. S ha nem viszi magával a földdel kapcsolatos összes papírt, bizony pórul jár. Leg­alábbis kétszer. Pedig csak egy értékesítési betétlapra lenne szüksége. Mit tehettem? Dörmögő társaimmal együtt hazafelé fordítottam szekerem rúdját. Morogtunk, mert em­lékezetünk szerint a kért ada­tokat az „Őstermelői adatlap” már tartalmazza. Ezek után otthon nekirugaszkodtam, s kitöltöttem. Nyilatkozat nyi­latkozat után. A két papírra összesen hat helyen kellett a nevem leírni, az őstermelői igazolvány számát pedig há­romszor. Három a magyar igazság. Dolgom végeztével újfent felkerestem a gazda­jegyzőt. Ne tudják meg, mi várt rám. Mély lélegzetvétel után elővett még két papírt. Már kezdtem sajnálni. Az egyik összesítő, a másik a hőn áhított értékesítési betétlap. Nem találják ki, mit kellett még felírni. Kétszer a nevem, és mi sem természetesebb, még kétszer az őstermelői iga­zolvány számát. Ha belefárad­tak a sok adat olvasásába, ak­kor most összegezek. Egyet­len lap cseréje miatt nyolc he­lyen szerepel a nevem, négy­szer nyomtatottan, négyszer aláírásként, az igazolvány száma pedig csak ötször. Ha már lúd, legyen kövér! Gondoltam, s egyúttal meg­igényeltem a gázolaj-támoga­tást is. Hát kérem, minden el­képzelést felülmúlt az APEH- nyomtatványnak már a látvá­nya is. A nyomtatvány ötször két lapos, melyre külön-külön rá kell írni az igénylő nevét és adóazonosító jelét. Össze­számolva most még újabb hat alkalommal kellett a nevem le­írni és még ötször az adóazo­nosító jelem. Úgy érzem, ha így folytató­dik, az őstermelőből „hőster­melő könyvelő” lesz. S még mindennek a tetejében itt van az adóbevallás ideje is. Ha ennyi adat kell a nyugathoz való közeledéshez, mi lesz, ha uniós tagok leszünk? Vagy ta­lán csak egy hivatal szeretné pótolhatatlanságát hangsú­lyozni? Bártfai Róbert, Lajosmizse Egészen kislány voltam, ami­kor nagymamám kézen fogott, kimentünk a temetőbe s megáll­tunk egy sírnál. Itt nyugszik édesanyád, kislányom, mondta. 5-6 éves kislány voltam, másik városban éltem, nevelkedtem. Az édesanyám annyira hiány­zott, hogy emberi szóval nem lehet kifejezni. Álltam, álltam, simogattam a keresztet. Egy­­szercsak felszakadt valami bennem, s a keserűség minden fájdalmát kiadtam, ordítva sír­tam, a mamámat ököllel ütöt­tem, nem, nem, ez nem igaz! A látvány örökké a lelkemben maradt. Oda el lehetett menni, be­szélgetni édesanyámmal. A sír­hoz mehetek, azt örökké látom, ha becsukom is a szemem, si­mogatom a keresztjét. A lelki békém csak akkor nyerem el, ha elmegyek szeretteim sírjá­hoz, s beszélgetek hozzájuk, imádkozom. Hallgattam a tévében a teme­tővel, temetéssel kapcsolatos elképzeléseket. Nincs pénz és nincs hely a temetőket bővíteni, a kavicsok közé kell szórni a hamvakat, s lemosni vízzel, stb. Hova megy az árva, az élő, ha keresi a családját? Felvesz egy kavicsot, s azt nézegeti? Mindazok, akik ezt tervezik, még nem álltak hozzátartozóik sírjánál. Mindenre van alapít­vány, gyűjtsünk a temetőre is! Nagyjaink most is, és mindig szép sírhelyen, sírokban nyug­szanak. Sok neves, híres ember kívánt halála után a haza föld­jében pihenni. Sokakat vissza­hoztak. Szeretünk? Tisztelünk? De ha meghalunk, személyte­lenné, semmivé válunk. Szabó Mártonná, Kecskemét A legbalesetveszélyesebb szakasz Évek óta ugrásszerűen megnö­vekedett a gépjárműforgalom országszerte, ez alól Kiskunfél­egyháza térsége sem kivétel. Február 16-án reggel gépkocsi­val munkába indultunk Félegy­házáról Kecskemét irányába. Megint szemtanúi lehettünk a mezőgazdasági bolt előtt egy balesetnek. Igaz - rendőrségi vélemény szerint -, a balesetet okozó kerékpárost nem menti semmi, mivel irányjelzés nélkül akart bekanyarodni a bolt előtti területre. Az utóbbi hét-nyolc évben ezen a területen több halálos baleset történt, a kisebb sérülé­­ses koccanásos balesetekről nem is beszélve. Több ezer gép­jármű, gyalogos, kerékpáros keresi fel az üzletet havonta, ahol pár éve egyik barátunk, vétlenül, baleset áldozata lett. Műszaki emberek társaságá­ban sűrűn megfordulva hallot­tam, hogy több éve tervezték - tanulmányi terv szinten - az E75-ÖS közút kétoldali szélesí­tését, de pénzhiányra hivat­kozva ez idáig mindig elvetet­ték. Régebben a rádiós Petress István közkedvelt Csúcsforga­lom című műsorában - mely­nek helyszíne akkor Városföld bekötőútja volt - saját fülem­mel hallottam, hogy a Kecske­mét-Kiskunfélegyháza közötti szakasz az ország második leg­balesetveszélyesebb szakasza. Kérdezzük: mennyi halál­esetnek, balesetnek kell még történnie, hogy a város felől egy gyalogosát, kerékpárút vagy útszélesítés tervezetét meg is valósítsák? Kovács Imre, Kiskunfélegyháza Hamvazószerdán, azaz a mai napon ér véget a farsang időszaka, amely vízkeresztkor, ja­nuár 6-án vette kezdetét. A báli forgatag a felnőttek számára az év egyik legnagyobb esemé­nye. A felhőtlen mulatozásból azonban az apróságok sem maradhatnak ki, mint ahogyan azt felvételünk is bizonyítja. Képünk a kecskeméti Lánchíd Utcai Óvodából érkezett a farsangi ünnepségről. Akihez naponta járunk Baján, a Tóth Kálmán téren Schádt Ferenc tu­lajdonában van a város egyik legforgalmasabb új­ságospavilonja. Takács Zoltánná alkalmazott úgy véli, hogy itt, a sétálóutca elején a város apraja­­nagyja megfordul. A napi­lapok közül a Petőfi Népe fogy a legjobban, kétszer annnyi, mint az országos lapokból összesen. Az eltávozok hová kerülnek? Olvasószolgálat Aranyszőrű bárány a fődíj Még húsvét előtt bekopogtat a szerencse a Petőfi Népe-lapcsa­­lád több olvasójához. Közülük valaki a főnyereményt, az aranyszőrű bárányt nyeri meg az április 7-ei sorsoláson, de mindenki szerencsésnek mond­hatja magát, akinek kihúzzuk a szelvényét. Összesen félmillió forint értékű nyeremény vár ol­vasóinkra. Nem csak előfizetőknek! Az aranyszőrű bárányért folyó játékban minden Petőfi Népe­­olvasó részt vehet, sőt a PN- lapcsalád másik két tagjából is kivágható a nyereményszel­vény. Minden beküldött szel­vény újabb esélyt jelent a játék­ban, így aki nemcsak a Petőfi Népéből, hanem a Vasárnapi Petőfi Népéből és a Petőfi Népe Alapárból is kivágja a cédulá­kat, jó reménnyel pályázhat. A szelvények beküldhetők egyen­ként vagy egyszerre is a szer­kesztőség címére, átadhatók a Petőfi Népe kézbesítőinek, a terjesztési ügynökségeken, a helyi szerkesztőségben, illetve olvasószolgálatunknál. Bekül­dési határidő: 1998. április 3. Ágynemű-garnitúrát nyerhet Aki ma 16 óráig eljuttatja a szerkesztőségbe a múlt pénteki lapszámból és a Vasárnapi Pe­tőfi Népéből kivágott fényké­pet, a két részt levelezőlapra ra­gasztva, ágynemű-garnitúrát nyerhet. Ezt sorsoljuk ki a Pe­tőfi Népe és a Vasárnapi PN közös játékának pályázói kö­zött. Sok szerencsét kívánunk! Pénteken új játék indul! A pénteken megjelenő lapban és folytatásaként a Vasárnapi Petőfi Népében újabb kétfordu­lós játékot kínálunk olvasóink­nak. Aki'nyerni szeretne, szük­sége lesz a pénteki napilapra és a vasárnapi hetilapra. A pályá­zatokat március 4-éig várjuk címünkre (6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A) levelezőla­pon. A szükséges legjobb. VIVAX Irodabútorok Kecskemét, Nyíl utca 9/B Tel./fax: 76/485-115

Next

/
Thumbnails
Contents