Petőfi Népe, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-11 / 35. szám
1998. február 11., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Mindent vagy semmit? Két különböző helységből érkezett levél, amelyek ugyanazt tartalmazták: olvasóink véleményét a Mindent vagy semmit című vetélkedőn történtekről. Mindkét levélíró rendkívül szimpatikusnak látta azt a székesfehérvári tanárembert, aki 12 fordulón át küzdött, majd az utolsó menetben mindent elvesztett. Mindkét levélíró úgy találta, hogy igazságtalanság történt a tanár úrral, s „hogy mi, magyarok ilyen szívtelenek vagyunk embertársainkkal”. Egyetlen dologról feledkeztek meg a levélírók a hatalmas küzdelem és szurkolás során: ez csak egy játék. Akik jelentkeztek rá, tudták, hogy a vetélkedőknek mindig egyetlen nyertese van, a többi pedig - bevallottan vagy sem-lógó orral, mi több, bosszúsan távozik. Mindenfajta játék, vetélkedő magában hordja a vesztés lehetőségét. Sőt, a vesztesekből mindig sokkal több van, mint győztesből. Bármennyire is szimpatikus valaki, bármennyire is szorítunk érte, amikor az illető legyőzetik, azt is el kell fogadnunk. A nyertes pedig nem gonoszságból, szívtelenségből győzte le, ő is csak játszott. A szerencse - az a vak, szeszélyes kedvű valami - ezúttal neki kedvezett - a szerk. Válasz Olvasónknak A randalírozók mindent elrontanak Nemrégen a kezembe került egy újság, amelyben tudósítást kaptak az olvasók, hogy miként gondoskodtak a családsegítők és a Máltai Szeretetszolgálat dolgozói a karácsonyi ünnepek előtt az arra rászorulókról. Adományokkal és élelmiszercsomagokkal - még ha korlátozott lehetőségek mellett is - próbáltak enyhíteni a bajokon. Köszönettel tartozunk önzetlen munkájukért. És itt szeretnék rátérni levelem mondandójára, és az arra illetékesek figyelmét felhívni egy komoly problémára. Működik Kecskeméten a Máltai Szeretetszolgálatnak egy úgynevezett Gondviselés Háza nevű intézménye, amely az arra rászorultaknak nyújt melegedőt nappal és kulturált körülmények mellett elfogyasztható reggelit is. Mindez szép és jó lenne, de az utóbbi időben elmérgesedett a helyzet néhány, nem oda való személy miatt, akik viselkedésükkel terrorizálják az oda betérőket. Az emberek félve mennek be, és mielőbb távoznak, illetve viszik haza, amit kapnak, mert nincs, aki megfegyelmezze, rendreutasítsa azt a pár randalírozó erős fiút. Bár volt már rá példa, hogy a hatóság erélyes fellépését kellett igénybe venni, nem sok eredménnyel, mert két-három nap után folytatódott minden elölről. Arról nem is beszélve, hogy a Hosszú utcai iskola átellenben van, és a kisdiákok elképedve nézhetik végig, hogyan viselkednek ezek a személyek az utcán is. S milyen véleménnyel térnek haza azok az önkéntesek, akik Németországból jöttek, és most időszakosan itt végeznek jótékony munkát. Azt hiszem, nem ártana mindezen elgondolkodniuk az arra illetékeseknek. Név és cím a szerkesztőségben Meglepő és egyben megható, ahogy a fiatalok segítenek Van Lajosmizsén az utcánkban, a Rákóczi utca sarkán egy áfész önkiszolgáló bolt. Ebben a boltban van három fiatal kereskedőnő. Kedvesek, ügyesek és segítőkészek. A vásárlókat köszönéssel fogadják. Az idősektől hogylétük iránt érdeklődnek, segítik őket a vásárlásban. Ha a polcon valamilyen keresett áru hiányzik, szaladnak a raktárba és hozzák. Igazi kereskedők. Egy csütörtöki piaci napon bejött a boltba egy tanyán élő, idős parasztbácsi. Sok mindent vásárolt, három kosár lett tele, egyben csak kenyerek. Megható volt látni, ahogy ez a három kedves nő összehordta a bácsi papírra írt áruféleségét. A boltvezetőnő felkapta a két legnehezebb csomagot és kivitte a bácsi kocsijához. Ez nemcsak egyszeri eset, ők másoknak is segítenek. Számomra az a legmeghatóbb, hogy ők fiatalok. Sok kellene belőlük! Halász Sándorné, nyugdíjas tanító, Lajosmizse Kötelező-e magán-nyugdíjpénztárt választani az őstermelőknek? „Az utóbbi időben sokat cikkeznek az új nyugdíjreformról, de én még arra sohasem kaptam egyértelmű választ, hogy mezőgazdasági őstermelőként nekem kötelező-e magánnyugdíjpénzárt választani?” - írta egy olvasónk. Kár, hogy a kedves kérdező nem jött el a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság lakossági fórumára, mert akkor ott igen kimerítő választ kapott volna szakember kollégáimtól. Önön kívül még a megyében közel hetvenezer őstermelői igazolvány tulajdonosa is valószínűleg azon gondolkodik, vajon rá milyen szabályokat találtak ki most a törvényalkotók. Válaszom a konkrét kérdésre tehát: ön nem köteles magánnyugdíjpénztárat választani. Mivel nem kötelező, így adminisztrációs terhe sincs önnek. Ha ön nyugdíjasként vagy járadékosként váltott őstermelői igazolványt, értelemszerűen már nem tartozik az aktív dolgozók közé, így nem lehet az örökösök által is örökölhető magánynyugdíjpénztár tagja. Ha ön hobbitulajdonosként váltott őstermelői igazolványt, és nincs mellette kötelezőtb-jogviszony, szintén nem választhat magánnyugdíjpénztárat, csak üzleti biztosítást. Ha ön úgy váltott ki őstermelői igazolványt, hogy egyben vállalkozó is, vagy munkaviszonyban áll, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja, akkor van választási lehetősége, de ez sem kötelező. Alapvető rendező elv tehát, hogy a magánszemély tb-biztosított is legyen. Amennyiben a kötelező biztosítása fennáll, akkor vizsgálja meg, hogy mennyi a havi jövedelme. Ha túl alacsony, pl. minimálbér közeli, akkor nem éri meg magánnyugdíjpénztárat választani és akkor sem ajánlott, ha a várható nyugdíjkorhatárig nincs még legalább tizenöt év aktív éve a magánszemélynek. Feltett kérdéséből arra következtetek, hogy önnek nincs kötelező biztosítása, így ajánlom, hogy mielőbb szerezzen kötelező biztosítást. Tevékenységéből profitáljon lényegesen magas havi jövedelmet, gondolkodási idő a magánnyugdíjpénztár választásáig még ugyanis két év, ami rendelkezésére áll. Csak jó tanácsként említeném a választása befolyásolására, hogy a reklámokban elhangzó magas hozamokon túl jó lenne, ha egyéb tényezőkre - nem csak ön, hanem mások is - jobban odafigyelnének, sok kellemetlen reklamációtól szabadulhatnak meg. Az egyéni tanácsoktól, mivel a korosztályok között az öregségi nyugdíjkorhatárnál átmeneti rendelkezések is hatályban vannak, érhetik meglepetések, legyen körültekintő. Kissné Kollár Eszter, Kiskunsági Mg.-i Szövetség A jó, a rossz és az utazás Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e a levelemet. E hónap 4-én indultam Kecskemétről Zircre a 6.30-as füredi járattal. Tisztelet a kivételnek, de az utasok negyven százaléka nem érdemli meg a szép buszt és a buszvezető türelmét. Székesfehérvárnál már én kezdtem ideges lenni. Csodálkoztam a buszvezetőn, akinek - úgy tűnt - acélból vannak az idegei. Én ugyanis az utasoknak legalább ötven százalékát kizárnám az utazásból. Délután, 13.30-kor indultam vissza Kecskemétre. Székesfehérvárnál lemaradtam a buszról, saját hibám miatt, a csomagom természetesen ott maradt a buszon. Szerencsémre később indult egy másik, amivel haza tudtam jönni. Az első utam az információs irodához vezetett, ahol egy őszes hajú úriember két-három kérdés után a kezembe adta a csomagomat. Ezúton köszönöm a sofőr uraknak, amit értem tettek. Sok utas nem veszi észre a készséget és az intelligenciát, ami igenis sok buszvezetőre jellemző. Név és cím a szerkesztőségben A mai napon, 98. 02. 10-én, a 8.15-kor induló 38-as járatukon a következők történtek: A Rákóczi úti megállóban felszálló idős vidéki bácsitól a vezető durva hangon követelte a személyijét. Ő előbb le akart ülni (a busz közben elindult, nehezen tudta volna álló helyzetben előkotorni), de a vezető - még durvábban - már rákiáltott. A bácsi vissza merészelt szólni, hogy ne kiabáljon - mire a vezető mikrofonba mondta: „Akkor kiabálok, amikor akarok.” „Idegességében” durván, ráncigálva kezdte vezetni a buszt, aminek következtében egy másik idős bácsi, aki éppen hátrafelé tartott a buszban, nem tudott megkapaszkodni és elesett - elterült - a busz közepén. Az ellenőrök, akik más esetben olyan nagy „igazságosztók”, ott álltak éppen, és felsegítették a bácsit, de egyébként mélyen hallgattak, sunyítottak, meg se próbálták helyreigazítani a sofőrt. Uraim, nem gondolják, hogy teljes koncepcióváltás lenne időszerű önöknél? Rá kellene jönniük, hogy önök SZOLGÁLTATÓK, akiket azért fizetnek, hogy rendben, épségben, nyugodt körülmények között szállítsák az utasaikat. Nagyon remélem, hogy ez hamarosan be fog következni. Egy rendszeres és „tapasztalt” utasuk: Kozák Magdolna Minden héten ugyanazzal a kíváncsisággal és érdeklődéssel várom az olvasók leveleit, amelyekben megosztják gondjaikat, bajaikat másokkal - a szerkesztő: Sz. Miklós Magda Az égi csatornák és a szolgáltató fiira urai A kereskedelmi tévéadók botrányos „láthatósága” után ismét levelezni kényszerülök, bár ez eléggé Mikes Kelemen- i tevékenység, mivel sem a nézők, sem az illetékesek részéről érdemi válasz nem érkezik. A csatornák között barangolva a Telemozi csatornán „értesültem” a jó hírről, miszerint az üzemeltető az 560 Ft-os használati díjat 700 Ft-ra emeli havonként, ami 25%-kal több az előzőnél. Ehhez semmi kommentár, hogy mi miatt, vagy mit kapunk többletként. Az infláció nem okozhat ekkora emelést, mert a legellenzékibb honatyák sem mernek ekkorát „ígérni”, a szolgáltatások többletére pedig igen kíváncsi lennék. A legutóbbi áremelés oka a médiatörvény miatti fizetési kötelezettség volt, amikor a „fránya külföldiek”, akik addig azt sem tudták, hogy Magyarországon ekkora közösségek nézik adásaikat, jelentkezésünkön felbátorodva, felsrófolták áraikat. Mostanában ez az indok nem annyira helytálló, hisz a képernyő és a csatornák többségét a belföldi kereskedelmi tévék foglalták el, amelyeknek nem a nézők csatorna-használati díjából, hanem a ránk tukmált reklámok sugárzási díjaiból kell eltartani magukat. A kereskedelmi adók megjelenésével én nem minősíthetetlen mértékű előfizetés-emelést, hanem díjcsökkenést vártam. Ez az emelés a kft. vezetésének mérhetetlen nyereségvágyát mutatja, aminek jogosságát az égvilágon semmi nem támasztja alá. Az emelési hír után támadt alvászavaromban hozzákezdtem számolni: egy parabolaantenna, forgatóval, beltéri egységgel és kiegészítve egy széles sávú normál tévéantennával nem kerül többe 32-35 000 Ft-nál. Ha a szolgáltató jelenlegi árával számolok, az évente 8400 Ft, négy év alatt 33 6000 Ft. Tehát, ha függetlenítem magam, kb. négy év alatt a pénzemnél vagyok, 100-200 égi csatornát nézhetek a földiek mellett, s nem a szolgáltató fura urai jelölik ki, miből válogathatok. Bár, ahogy az utóbbi évek áremelési tendenciáját figyelem, ez jóval hamarább bekövetkezik. Mészáros László, Kecskemét A méntelekiek összefogása Múlt év decemberében megjelent egy cikk az olvasói oldalon, „Új otthon a romok helyén” címmel. A cikk kapcsán szeretném elmondani, hogy valóban nem halt ki a segítőkészség Ménteleken. Én mint az eset kárvallottja, nagyon gyerekek iskolájának és tanárainak, akik megszervezték és összefogták az egészet. A falu segítsége és támogatása nemcsak anyagiakban, hanem lelkileg is nagyon sokat jelent számunkra. Még egyszer köszönöm, az egész család neszépen köszönöm az egész te- vében. Jaczina József, lepülés segítségét, főleg a Méntelek Szeméthalom a moziban Minden tiszteletem azoké, akik egy-egy mozielőadás után kiganéznak a tisztelt közönség után. Aki gázolt már át jókora tökmagkupacokon, chipses- és cukroszacskók halmain, s lépett már rá az ide-oda guruló kólásdobozokra, az tudja, miről beszélek. Már a mozi előcsarnokában kezdődik a dolog. Egyesek úgy megpakolják magukat három napi hideg élelemmel, mintha legalábbis távoli expedícióra indulnának. Úgy tűnik, a nézők enni járnak a moziba. Némelyik olyan, mint Pavlov kutyája: amint elsötétül a nézőtér, azonnal bontogatni kezdi a zacskókat. Szépen körberakja magát a nasival, és váltogatva nyúlkál a természetesen őrjítően zörgő zacskókba. Egy feliratos filmnél még egye fene, ott az ember ügyi s el van foglal va azzal, hogy a gyorsolvasást gyakorolja. De ha szinkronizált a film, isten irgalmazzon egy-egy finoman kimunkált, lírai jelenetnek, elnyeli a csörgés a sóhajokat. Persze ez csak amolyan gyerekes nyavalygás, mert az igazi show a végén látható. Amikor átgázolunk a szeméthalmokon. Néha csodálkozom, hogyan képes egy ember annyit befalni, amennyi után ekkora kupac marad. A mozis nénik meg rendületlenül takarítanak. Nem szeretném tudni, mit gondolnak rólunk. Név és cím a szerkesztőségben Akit naponta várunk Eperjesi Ferencné Kiskunfélegyházán a Semmelweis utca és Bankfalu közti területen kézbesíti naponta a Petőfi Népét - előfizetőink nagy megelégedésére. Erről tanúskodik az a levél is, amelyet a napokban kaptunk egyik félegyházi olvasónktól. Levélírónk szerint Eperjesiné példamutatóan végzi munkáját. Panaszra, elégedetlenségre - vele kapcsolatosan - senkinek sem lehet oka. Olvasószolgálat Holnap sorsolunk! A pénteki lapszámban indítottunk egy nyereményjátékot, melynek második részét olvasóink a Vasárnapi Petőfi Népében találhatták meg. A megfejtést még nem árulhatjuk el, hiszen ma még elfogadjuk a pályázatokat: azt a két szót, amely egyben a nyereményt jelenti. Pénteken új játék indul A Petőfi Népében újabb kétfordulós játék első részét közöljük, amelynek a folytatása a február 15-i Vasárnapi Petőfi Népében található. Aki pályázni és nyerni szeretne, mindkét újságra szüksége lesz, meg egy ollóra és egy levelezőlapra. Hol kapható? Egy félegyházi olvasónk telefonált, hogy meglepődve látta a Tejbisztróban az eladásra kínált Vasárnapi Petőfi Népét. Vették sokan, ő is vásárolt egyet - számolt be róla. Egyre több, vasárnap is nyitva tartó üzletben kapható a hetilapunk, így olvasóink egyszerűen hozzájutnak. Megvásárolható a hétköznapokon megszokott pavi Ionoknál és más újságárus helyeken is, amelyek nyitva vannak. Bővülő hálózatunkbaörömmel vesszük új üzletek jelentkezését zöldszámunkon: 06-80/480-756. Találkozzunk a piacon! Egy nagykőrösi olvasónk a piacon szokta megvenni a Vasárnapi Petőfi Népét. Levélben érdeklődött: miért nem lehet minden vasárnap kapni? A piaci árusítást mi is- szeretnénk rendszeressé tenni (örömmel fogadjuk vállalkozó jelentkezését), de a Buvihír pavilonjaiban minden hétvégén megvásárolhatja a lapot minden olvasónk. Madarasról kérdezték Gyakran érdeklődnek olvasóink, hogy hová is forduljanak, ha elő szeretnék fizetni a Petőfi Népét. A megye délkeleti régiója a kiskunhalasi ügynökséghez tartozik (Kämmerer Károly ügynökségvezető telefonszáma: 77/423-434). Olvasószolgálatunk 06-80/480-756-os telefonszáma délelőttönként 8 és 11 óra között ingyen hívható.
