Petőfi Népe, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-11 / 35. szám

1998. február 11., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Mindent vagy semmit? Két különböző helységből ér­kezett levél, amelyek ugyanazt tartalmazták: olvasóink véle­ményét a Mindent vagy sem­mit című vetélkedőn történtek­ről. Mindkét levélíró rendkívül szimpatikusnak látta azt a szé­kesfehérvári tanárembert, aki 12 fordulón át küzdött, majd az utolsó menetben mindent el­vesztett. Mindkét levélíró úgy találta, hogy igazságtalanság történt a tanár úrral, s „hogy mi, magyarok ilyen szívtelenek vagyunk embertársainkkal”. Egyetlen dologról feledkez­tek meg a levélírók a hatalmas küzdelem és szurkolás során: ez csak egy játék. Akik jelent­keztek rá, tudták, hogy a vetél­kedőknek mindig egyetlen nyertese van, a többi pedig - bevallottan vagy sem-lógó or­ral, mi több, bosszúsan távo­zik. Mindenfajta játék, vetél­kedő magában hordja a vesztés lehetőségét. Sőt, a vesztesek­ből mindig sokkal több van, mint győztesből. Bármennyire is szimpatikus valaki, bár­mennyire is szorítunk érte, amikor az illető legyőzetik, azt is el kell fogadnunk. A nyertes pedig nem gonoszságból, szív­telenségből győzte le, ő is csak játszott. A szerencse - az a vak, szeszélyes kedvű valami - ez­úttal neki kedvezett - a szerk. Válasz Olvasónknak A randalírozók mindent elrontanak Nemrégen a kezembe került egy újság, amelyben tudósítást kaptak az olvasók, hogy miként gondoskodtak a családsegítők és a Máltai Szeretetszolgálat dolgozói a karácsonyi ünnepek előtt az arra rászorulókról. Adományokkal és élelmiszer­csomagokkal - még ha korláto­zott lehetőségek mellett is - próbáltak enyhíteni a bajokon. Köszönettel tartozunk önzetlen munkájukért. És itt szeretnék rátérni levelem mondandójára, és az arra illetékesek figyelmét felhívni egy komoly problé­mára. Működik Kecskeméten a Máltai Szeretetszolgálatnak egy úgynevezett Gondviselés Háza nevű intézménye, amely az arra rászorultaknak nyújt melegedőt nappal és kulturált körülmények mellett elfo­gyasztható reggelit is. Mindez szép és jó lenne, de az utóbbi időben elmérgesedett a helyzet néhány, nem oda való személy miatt, akik viselkedésükkel ter­rorizálják az oda betérőket. Az emberek félve mennek be, és mielőbb távoznak, illetve viszik haza, amit kapnak, mert nincs, aki megfegyelmezze, rendre­­utasítsa azt a pár randalírozó erős fiút. Bár volt már rá példa, hogy a hatóság erélyes fellépé­sét kellett igénybe venni, nem sok eredménnyel, mert két-há­­rom nap után folytatódott min­den elölről. Arról nem is beszélve, hogy a Hosszú utcai iskola átellen­­ben van, és a kisdiákok elké­pedve nézhetik végig, hogyan viselkednek ezek a személyek az utcán is. S milyen véle­ménnyel térnek haza azok az önkéntesek, akik Németor­szágból jöttek, és most idősza­kosan itt végeznek jótékony munkát. Azt hiszem, nem ár­tana mindezen elgondolkod­niuk az arra illetékeseknek. Név és cím a szerkesztőségben Meglepő és egyben megható, ahogy a fiatalok segítenek Van Lajosmizsén az utcánk­ban, a Rákóczi utca sarkán egy áfész önkiszolgáló bolt. Ebben a boltban van három fiatal kereskedőnő. Kedvesek, ügyesek és segítőkészek. A vásárlókat köszönéssel fogad­ják. Az idősektől hogylétük iránt érdeklődnek, segítik őket a vásárlásban. Ha a pol­con valamilyen keresett áru hiányzik, szaladnak a raktárba és hozzák. Igazi kereskedők. Egy csütörtöki piaci napon bejött a boltba egy tanyán élő, idős parasztbácsi. Sok min­dent vásárolt, három kosár lett tele, egyben csak kenyerek. Megható volt látni, ahogy ez a három kedves nő összehordta a bácsi papírra írt árufélesé­gét. A boltvezetőnő felkapta a két legnehezebb csomagot és kivitte a bácsi kocsijához. Ez nemcsak egyszeri eset, ők másoknak is segítenek. Szá­momra az a legmeghatóbb, hogy ők fiatalok. Sok kellene belőlük! Halász Sándorné, nyugdíjas tanító, Lajosmizse Kötelező-e magán-nyugdíjpénztárt választani az őstermelőknek? „Az utóbbi időben sokat cik­keznek az új nyugdíjreformról, de én még arra sohasem kaptam egyértelmű választ, hogy me­zőgazdasági őstermelőként ne­kem kötelező-e magánnyugdíj­­pénzárt választani?” - írta egy olvasónk. Kár, hogy a kedves kérdező nem jött el a megyei nyugdíjbiztosí­tási igazgatóság lakossági fó­rumára, mert akkor ott igen ki­merítő választ kapott volna szakember kollégáimtól. Önön kívül még a megyében közel het­venezer őstermelői igazolvány tulajdonosa is valószínűleg azon gondolkodik, vajon rá milyen szabályokat találtak ki most a törvényalkotók. Válaszom a konkrét kérdésre tehát: ön nem köteles magán­nyugdíjpénztárat választani. Mivel nem kötelező, így admi­nisztrációs terhe sincs önnek. Ha ön nyugdíjasként vagy já­radékosként váltott őstermelői igazolványt, értelemszerűen már nem tartozik az aktív dolgo­zók közé, így nem lehet az örökö­sök által is örökölhető magány­nyugdíjpénztár tagja. Ha ön hobbitulajdonosként váltott őstermelői igazolványt, és nincs mellette kötelezőtb-jog­­viszony, szintén nem választhat magánnyugdíjpénztárat, csak üzleti biztosítást. Ha ön úgy vál­tott ki őstermelői igazolványt, hogy egyben vállalkozó is, vagy munkaviszonyban áll, vagy tár­sas vállalkozás személyesen közreműködő tagja, akkor van választási lehetősége, de ez sem kötelező. Alapvető rendező elv tehát, hogy a magánszemély tb-biztosí­­tott is legyen. Amennyiben a kö­telező biztosítása fennáll, akkor vizsgálja meg, hogy mennyi a havi jövedelme. Ha túl alacsony, pl. minimálbér közeli, akkor nem éri meg magánnyugdíjpénztárat választani és akkor sem ajánlott, ha a várható nyugdíjkorhatárig nincs még legalább tizenöt év ak­tív éve a magánszemélynek. Feltett kérdéséből arra kö­vetkeztetek, hogy önnek nincs kötelező biztosítása, így aján­lom, hogy mielőbb szerezzen kötelező biztosítást. Tevékeny­ségéből profitáljon lényegesen magas havi jövedelmet, gon­dolkodási idő a magánnyugdíj­pénztár választásáig még ugyanis két év, ami rendelkezé­sére áll. Csak jó tanácsként említe­ném a választása befolyásolá­sára, hogy a reklámokban el­hangzó magas hozamokon túl jó lenne, ha egyéb tényezőkre - nem csak ön, hanem mások is - jobban odafigyelnének, sok kel­lemetlen reklamációtól szaba­dulhatnak meg. Az egyéni taná­csoktól, mivel a korosztályok között az öregségi nyugdíjkor­határnál átmeneti rendelkezé­sek is hatályban vannak, érhe­tik meglepetések, legyen körül­tekintő. Kissné Kollár Eszter, Kiskunsági Mg.-i Szövetség A jó, a rossz és az utazás Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e a levelemet. E hó­nap 4-én indultam Kecskemét­ről Zircre a 6.30-as füredi já­rattal. Tisztelet a kivételnek, de az utasok negyven százaléka nem érdemli meg a szép buszt és a buszvezető türelmét. Székes­­fehérvárnál már én kezdtem ideges lenni. Csodálkoztam a buszvezetőn, akinek - úgy tűnt - acélból vannak az ide­gei. Én ugyanis az utasoknak legalább ötven százalékát ki­zárnám az utazásból. Délután, 13.30-kor indul­tam vissza Kecskemétre. Szé­kesfehérvárnál lemaradtam a buszról, saját hibám miatt, a csomagom természetesen ott maradt a buszon. Szeren­csémre később indult egy má­sik, amivel haza tudtam jönni. Az első utam az információs irodához vezetett, ahol egy őszes hajú úriember két-há­rom kérdés után a kezembe adta a csomagomat. Ezúton köszönöm a sofőr uraknak, amit értem tettek. Sok utas nem veszi észre a készséget és az intelligenciát, ami igenis sok buszvezetőre jellemző. Név és cím a szerkesztőségben A mai napon, 98. 02. 10-én, a 8.15-kor induló 38-as járatu­kon a következők történtek: A Rákóczi úti megállóban felszálló idős vidéki bácsitól a vezető durva hangon követelte a személyijét. Ő előbb le akart ülni (a busz közben elindult, nehezen tudta volna álló hely­zetben előkotorni), de a vezető - még durvábban - már rákiál­tott. A bácsi vissza merészelt szólni, hogy ne kiabáljon - mire a vezető mikrofonba mondta: „Akkor kiabálok, amikor akarok.” „Idegességé­ben” durván, ráncigálva kezdte vezetni a buszt, aminek következtében egy másik idős bácsi, aki éppen hátrafelé tar­tott a buszban, nem tudott megkapaszkodni és elesett - elterült - a busz közepén. Az ellenőrök, akik más esetben olyan nagy „igazságosztók”, ott álltak éppen, és felsegítet­ték a bácsit, de egyébként mé­lyen hallgattak, sunyítottak, meg se próbálták helyreigazí­tani a sofőrt. Uraim, nem gondolják, hogy teljes koncepcióváltás lenne időszerű önöknél? Rá kellene jönniük, hogy önök SZOLGÁLTATÓK, akiket azért fizetnek, hogy rendben, épségben, nyugodt körülmé­nyek között szállítsák az uta­saikat. Nagyon remélem, hogy ez hamarosan be fog következni. Egy rendszeres és „tapasztalt” utasuk: Kozák Magdolna Minden héten ugyanazzal a kíváncsisággal és érdeklő­déssel várom az olvasók le­veleit, amelyekben meg­osztják gondjaikat, bajaikat másokkal - a szerkesztő: Sz. Miklós Magda Az égi csatornák és a szolgáltató fiira urai A kereskedelmi tévéadók bot­rányos „láthatósága” után is­mét levelezni kényszerülök, bár ez eléggé Mikes Kelemen- i tevékenység, mivel sem a nézők, sem az illetékesek ré­széről érdemi válasz nem ér­kezik. A csatornák között baran­golva a Telemozi csatornán „értesültem” a jó hírről, mi­szerint az üzemeltető az 560 Ft-os használati díjat 700 Ft-ra emeli havonként, ami 25%-kal több az előzőnél. Ehhez semmi kommentár, hogy mi miatt, vagy mit kapunk több­letként. Az infláció nem okoz­hat ekkora emelést, mert a le­­gellenzékibb honatyák sem mernek ekkorát „ígérni”, a szolgáltatások többletére pe­dig igen kíváncsi lennék. A legutóbbi áremelés oka a mé­diatörvény miatti fizetési köte­lezettség volt, amikor a „frá­nya külföldiek”, akik addig azt sem tudták, hogy Magyaror­szágon ekkora közösségek né­zik adásaikat, jelentkezésün­kön felbátorodva, felsrófolták áraikat. Mostanában ez az indok nem annyira helytálló, hisz a képernyő és a csatornák több­ségét a belföldi kereskedelmi tévék foglalták el, amelyeknek nem a nézők csatorna-haszná­lati díjából, hanem a ránk tukmált reklámok sugárzási díjaiból kell eltartani magukat. A kereskedelmi adók megje­lenésével én nem minősíthe­tetlen mértékű előfizetés-eme­lést, hanem díjcsökkenést vár­tam. Ez az emelés a kft. veze­tésének mérhetetlen nyereség­­vágyát mutatja, aminek jogos­ságát az égvilágon semmi nem támasztja alá. Az emelési hír után támadt alvászavaromban hozzákezd­­tem számolni: egy parabolaan­tenna, forgatóval, beltéri egy­séggel és kiegészítve egy szé­les sávú normál tévéantenná­val nem kerül többe 32-35 000 Ft-nál. Ha a szolgáltató je­lenlegi árával számolok, az évente 8400 Ft, négy év alatt 33 6000 Ft. Tehát, ha függet­lenítem magam, kb. négy év alatt a pénzemnél vagyok, 100-200 égi csatornát nézhe­tek a földiek mellett, s nem a szolgáltató fura urai jelölik ki, miből válogathatok. Bár, ahogy az utóbbi évek áreme­lési tendenciáját figyelem, ez jóval hamarább bekövetkezik. Mészáros László, Kecskemét A méntelekiek összefogása Múlt év decemberében meg­jelent egy cikk az olvasói ol­dalon, „Új otthon a romok he­lyén” címmel. A cikk kapcsán szeretném elmondani, hogy valóban nem halt ki a segítő­készség Ménteleken. Én mint az eset kárvallottja, nagyon gyerekek iskolájának és taná­rainak, akik megszervezték és összefogták az egészet. A falu segítsége és támogatása nem­csak anyagiakban, hanem lel­kileg is nagyon sokat jelent számunkra. Még egyszer kö­szönöm, az egész család ne­szépen köszönöm az egész te- vében. Jaczina József, lepülés segítségét, főleg a Méntelek Szeméthalom a moziban Minden tiszteletem azoké, akik egy-egy mozielőadás után kiga­néznak a tisztelt közönség után. Aki gázolt már át jókora tök­­magkupacokon, chipses- és cuk­roszacskók halmain, s lépett már rá az ide-oda guruló kólásdobo­­zokra, az tudja, miről beszélek. Már a mozi előcsarnokában kezdődik a dolog. Egyesek úgy megpakolják magukat három napi hideg élelemmel, mintha legalábbis távoli expedícióra in­dulnának. Úgy tűnik, a nézők enni járnak a moziba. Némelyik olyan, mint Pavlov kutyája: amint elsötétül a nézőtér, azon­nal bontogatni kezdi a zacskó­kat. Szépen körberakja magát a nasival, és váltogatva nyúlkál a természetesen őrjítően zörgő zacskókba. Egy feliratos filmnél még egye fene, ott az ember ügyi s el van foglal va azzal, hogy a gyorsolvasást gyakorolja. De ha szinkronizált a film, isten ir­­galmazzon egy-egy finoman kimunkált, lírai jelenetnek, el­nyeli a csörgés a sóhajokat. Persze ez csak amolyan gye­rekes nyavalygás, mert az igazi show a végén látható. Amikor átgázolunk a szeméthalmokon. Néha csodálkozom, hogyan ké­pes egy ember annyit befalni, amennyi után ekkora kupac ma­rad. A mozis nénik meg rendület­lenül takarítanak. Nem szeret­ném tudni, mit gondolnak ró­lunk. Név és cím a szerkesztőségben Akit naponta várunk Eperjesi Ferencné Kis­kunfélegyházán a Sem­melweis utca és Bankfalu közti területen kézbesíti naponta a Petőfi Népét - előfizetőink nagy megelé­gedésére. Erről tanúsko­dik az a levél is, amelyet a napokban kaptunk egyik félegyházi olvasónktól. Le­vélírónk szerint Eperjesiné példamutatóan végzi mun­káját. Panaszra, elégedet­lenségre - vele kapcsolato­san - senkinek sem lehet oka. Olvasószolgálat Holnap sorsolunk! A pénteki lapszámban indítot­tunk egy nyereményjátékot, melynek második részét olvasó­ink a Vasárnapi Petőfi Népében találhatták meg. A megfejtést még nem árulhatjuk el, hiszen ma még elfogadjuk a pályázato­kat: azt a két szót, amely egyben a nyereményt jelenti. Pénteken új játék indul A Petőfi Népében újabb kétfor­dulós játék első részét közöljük, amelynek a folytatása a február 15-i Vasárnapi Petőfi Népében található. Aki pályázni és nyerni szeretne, mindkét újságra szük­sége lesz, meg egy ollóra és egy levelezőlapra. Hol kapható? Egy félegyházi olvasónk telefo­nált, hogy meglepődve látta a Tejbisztróban az eladásra kínált Vasárnapi Petőfi Népét. Vették sokan, ő is vásárolt egyet - szá­molt be róla. Egyre több, vasár­nap is nyitva tartó üzletben kap­ható a hetilapunk, így olvasóink egyszerűen hozzájutnak. Meg­vásárolható a hétköznapokon megszokott pavi Ionoknál és más újságárus helyeken is, amelyek nyitva vannak. Bővülő hálóza­­tunkbaörömmel vesszük új üzle­tek jelentkezését zöldszámun­kon: 06-80/480-756. Találkozzunk a piacon! Egy nagykőrösi olvasónk a pia­con szokta megvenni a Vasár­napi Petőfi Népét. Levélben ér­deklődött: miért nem lehet min­den vasárnap kapni? A piaci áru­sítást mi is- szeretnénk rendsze­ressé tenni (örömmel fogadjuk vállalkozó jelentkezését), de a Buvihír pavilonjaiban minden hétvégén megvásárolhatja a la­pot minden olvasónk. Madarasról kérdezték Gyakran érdeklődnek olvasó­ink, hogy hová is forduljanak, ha elő szeretnék fizetni a Petőfi Né­pét. A megye délkeleti régiója a kiskunhalasi ügynökséghez tar­tozik (Kämmerer Károly ügy­nökségvezető telefonszáma: 77/423-434). Olvasószolgála­tunk 06-80/480-756-os telefon­száma délelőttönként 8 és 11 óra között ingyen hívható.

Next

/
Thumbnails
Contents