Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24 / 300. szám

1997. december 24., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal őrizzük meg a kincseket! Városunk fejlődését, szebbé té­telét sok ember munkája segí­tette, amit naponta látunk és érezzük a változást. Utcáink, útjaink korszerűsödtek, színe­sebbé lettek és biztonságosabbá váltak. Az épülő házak, egyéb épületek is mind jobban alkal­mazkodnak a mához és színesí­tik városunkat. E mögött sajnos nem csak az idő kegyetlensége végez romboló munkát, de az ember keze munkája is pusz­títja értékeinket. Az emberi durvaság, műveletlenség napja­inkban is mutatja magát. Ha sé­tálunk városunkban, már több mint 150 értékes alkotás - em­léktábla, dombormű, szobor - található, melyek igen szépen díszítik a házak falait, köztereit, épületeit. Sajnos, a sok értékes alko­tásból elég sűrűn csak darabo­kat vagy éppen az emléktábla lefestett helyét találjuk. Miért? De jó lenne ismernünk magun­kat, történelmünket, hogy szebbet, jobbat tervezhessünk a jövőnek és magunknak is. Ha nem ezt tesszük, nem marad más, mint az emlékparkban a sziklatömb emléktábla nélkül, lemeszelt fal, elfelejtett városi kincs, amelyekkel alkotóink oly nagy szeretettel ajándékoztak, hogy minél szebb legyen váro­sunk. Űzzük el az emberi bar­bárságot, ne engedjük meg, hogy a sok értékes kincs el­vesszen, talán még lehet men­teni az emberi kegyetlenség elől. Lehoczki György, Kiskunhalas Állampolgári jog a választás A magán nyugdíjpénztárak „szabad”!?) választásáról sze­retnék pár sort írni. Ha jól tu­dom, állampolgári joga min­denkinek a választás. Ezzel szemben hogyan működik: a főnök űrhoz bekopog az X tár­saság képviselője, aki mellesleg jó ismerőse is, és eldöntik, hogy ez a társaság a legmegfe­lelőbb a dolgozók számára. Mit tehet a dolgozó? Csak egyet, aláírja, pedig lehet, hogy az adott társasággal a hócipője is tele van. Azzal próbálják magyarázni, hojgy ne kelljen sokfelé utalni. Úgyis csoporto­sulnának, szobatársak, barátok, nem egyenként kellene utalni. Végül is pénzről és hosszú táv­ról van szó. Különben is, az egyöntetűség addig van csak, míg két dolgozó ki nem cseré­lődik. Bántja az önérzetünket, hogy helyettünk döntenek. Név és cím a szerkesztőségben Örülünk, hogy segíthetünk Mar több mint tizenkét éve vagyok rendszertelen véradó. Az első véradásom önkéntes volt ugyan, de sok katonatár­samhoz hasonlóan a két nap jutalomszabadság és az egy üveg sör megszerzése lebe­gett célként előttünk... A legemlékezetesebb vér­adásom 1989-ben volt, ami­kor a 25. születésnapom ad­tam vért. Romániában akkor zajlottak a forradalomnak hitt véres események, és a halasi véradóállomáson jónéhányan összejöttünk segíteni a hatá- rontúli magyaroknak. Amikor tehetem, évente eljárok egy véradásra azóta is. Természe­tesen már nem a sörért, szendvicsért, vagy csokolá­dén, hanem azért mint a többi véradó, hogy segíthessünk embertársainkon. December 23-án képesla­pot hozott a postás. Egy mo­solygós kislány, egy maci és egy virágcsokor látható a ké­peslapon. A feladó a megyei vértranszfúziós intézet. A la­pon csak ennyi állt: Születés­napján őszinte tisztelettel gra­tulálunk, jó egészséget, sok boldogságot kívánunk! Apró figyelmesség, ami nagyon jól esett. Ez a képes­lap biztosan ott lesz a kará­csonyfánk alatt. Köszönettel: Tapodi Kálmán, 0 Rh. pos. Boldog karácsonyt, ügyeletesek! Mindenki arra vágyik, hogy a karácsonyt, ha teheti, családjá­val együtt töltse. Nem biztos, hogy a gyertyafényben eszünk­be jut egy ügyeleti szoba a kór­házban, az utolsó esti busz vagy vonat vezetője, a rendőr, aki haj­nalban megy ne adj’ Isten hely­színelni. Nem gondolunk a men­tősökre, akik talán félszemmel a tévét lesik, de a másik pillanat­ban már száguldanak is, mert éppen most készül valaki erre a világra. Én nekik szeretnék boldog ka­rácsonyt kívánni: a szerk. Emlékezetes színházlátogatás A Solti nyugdíjasklub tagjai - lapunk vendégeként - megte­kintették a kecskeméti Katona József Színházban a Jézus Krisztus szupersztár című musicalt. Tőlük kaptuk a kö­vetkező' levelet. Nem akartunk hinni a sze­münknek, mélységesen meg­lepődtünk, amikor december 1-jén megkaptuk kedves leve­lüket. Köszönjük, hogy egy­szerű kisembereknek ilyen nagyszerű estét szereztek a kiadó és a szerkesztőség munkatársai. Az önök jó híre nekünk sok-sok év múlva is emlékezetes élmény lesz. A színházi előadást éltes korunk ellenére élvezettel néztük végig, hiszen Jézus élete a Bibliából ismeretes előttünk. Csodáltuk a különös technikai megoldásokat, s a színészek nagyszerű játékát. Nagy büszkeség töltött el bennünket, amikor a főszer­kesztő úr név szerint megem­lített bennünket köszöntőjé-. ben. Az állófogadás szinte meseszerű varázslat volt szá­munkra. Kis csoportunk több­ségének még ilyen alkalom nem adódott az életben. Te­tézte meglepetésünket az elő­adás utáni ajándékozás. Az ámulatból felocsúdva egész úton hazafelé, vagy későbbi találkozásaink alkalmával há­lával emlegettük ezt a napot. Szeretetteljes karácsonyt és sikerekben bővelkedő békés új esztendőt kívánunk mind- annyiuknak! Gál Jánosné, Solt,’ Bartók B. u. 37. Más világ volt, s az is jó világ volt Hogy hogyan is éltünk mi az én fiatalkoromban? Hát, nagy- nagy szegénységben. Éhezni ugyan nem éheztünk, váltás ruhánk is volt, de bizony a mostani élethez nem lehet az akkori, háború előttit hasonlí­tani. Itt laktunk a szüleimmel, testvéreimmel ebben a házban, ahol én most. Persze, nem így nézett ki! A kis vertfalú, sár- padlós házban csak egy szoba, konyha és kamra volt. Itt laktak velünk az én gyerekkoromban még a nagyszüleim is. Egy he­lyiségben aludtunk mindany- nyian. Még a kemence kuckó­jába is jutott gyerek mindig, ami a legjobb hely volt a vilá­gon télen, amikor édesanyám befűtött szárízikkel. Hát még amikor reggel friss kenyér illa­tára ébredtünk. Az volt ám a jó világ! Tavasztól bizony korán kel­tünk minden nap. Napkeltekor (kb. négy órakor), de akkor már indultunk is ki dolgozni. És bi­zony naplament utánig kint vol­tunk. Sokkal több fizikai mun­kát végeztünk, mint manapság az emberek. Az az igazság, hogy télen keveset tudtunk dolgozni. Bi­zony jórészt feléltük a nyári ke­resetet. Reggelire sült, hajas vagy tepsis krumplit ettünk sza­lonnával. Utána elmentünk ro- konozni, vagy a jó ismerősök­höz. Máskor meg ők jöttek hozzánk. Ilyenkor pihentük ki a sok nyári munkát. Csak estefelé főztünk. Nem idegeskedtünk. Kézimunkáztunk, varrtunk, fontunk. Télen került sor a disznó­ölésre is. Körülbelül mázsásat vágtunk mindig. Ha jól beosz­tottuk, megérte az újat. Tartot­tunk többféle állatot. Egy anyadisznót, birkát, kecskét (hogy legyen tej a gyerekek­nek), később tehenet is. Volt úgy körülbelül tíz tyúkunk. A tojást nem ehettük meg, elad­tuk, hogy tudjunk az árán sót, cukrot, egyebet venni. A faluból sokan cselédesked- tek, mint mi is a testvéreimmel. A gyerekeket is be kellett fogni, ha másra nem, hát disznó- vagy libaőrzésre. Egy pár cipő gyakran tíz gyereket is kiszolgált. Mert hát tavasztól többnyire mezítláb jártak, „mint a tanyasi kutya”. A gazda volt úgy, hogy egy szelet ke­nyérrel felküldte a cselédgye­reket az eperfára, hogy ott szed­jen magának kenyérhez valót. Most, ha a régiekre gondo­lok, eszembe jut: szegények voltunk, szegényebbek, mint most bárki a faluban, de nem zúgolódtunk, mint most az em­berek. Mi történt az emberek­kel, hogy mindenki ideges, tel­hetetlen? Miért? Vörösváczki Mihályné, Tázlár A legszebb szó: köszönöm A Mozgáskorlátozottak Bács- Kiskun Megyei Egyesülete tisztelettel mond köszönetét mindazoknak, akik 1996. évi SZJA-jukból az 1 %-ot egyesü­letünk javára felajánlották. Ezzel a szándékukkal erősí­tették sorstársaink hitét. Bízva abban, hogy a jövőben ezt a lehetőséget felhasználva e nemes cselekedettel ismét élni fognak. Sorstársaim nevében kívá­nok békés karácsonyt és bol­dog új esztendőt. Csernák Ferenc sk. elnök A Szívhang Alapítvány sze­retné megköszönni a lakosság­nak, hogy adományaikkal tá­mogatták a rászorult családo­kat. Céljaink megvalósításához kérjük a lakosság további jó­szándékú támogatását. Egyben a Szívhang Alapítvány munka­társai megköszönik azon pol­gártársak támogatását, akik adójuk 1 %-át adták a fent felso­rolt célok megvalósításához. Adószámunk: 18344783-1-03 Takarékbank, Kecskemét. Kellemes karácsonyi ünne­peket és békés új esztendőket kívánunk! Szívhang Alapítvány nevében Bácskai Andrásné A Hírős Manus Kézsebészeti Alapítvány békés boldog kará­csonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kíván mindazon ma­gánszemélyeknek és cégeknek, akik 1997 évben támogatták. Tisztelettel kérjük, hogy 1998- ban se feledkezzenek meg ró­lunk. Dr. Kertész Gábor, az alapítvány elnöke A Mozgássérült Fiatalokért Alapítvány szeretné megkö­szönni a lakosságnak, hogy adományaikkal támogatták a mozgássérült fiatalokat. Az alapítvány munkatársai és a mozgássérült fiatalok megkö­szönik mindazon jószándékú és segítő lakosság támogatását, akik adójuk 1 %-át a fent sorolt célok megvalósításához fel­ajánlották. Céljaink eléréséhez kérjük további támogatásukat. Bácskai Andrásné alapító Maguk készítette apró ajándékokat kínáltak a kecskeméti SOS-gyermekfalu lakói a művelődési házban megrendezett karácsonyi vásár előcsarnokában. Török Piroska és Bar- tucz Henriette segítségével sok ötletes kis tárgyat gyártottak a fiúk-lányok, akik a bevételből kirándulásra készülnek. Valamelyik skanzenbe szeretnének ellátogatni. fotó: pulai Sára Új otthon a romok helyén Mostani életünk sajnos nem mentes a nagy ellentmondások­tól. A megélhetés egyre nehe­zebb, az emberek jóba vetett hite már-már kiveszik. Szerencsére vannak ellenpéldák is, ami min­denki számára követendő lehet. Történt a tragédia, hogy egy ménteleki tanya december egyik napjára virradóra leégett. A fel­újított régi tanya fagerendái kap­tak szikrát, amelynek következ­tében a lángok már tovább ter­jedtek és pusztítottak. A tűzoltás megtörtént, amit a kecskeméti tűzoltók is segítettek eloltani. A hattagú családot a szomszéd fo­gadta be, hogy legalább a hideg­től ne szenvedjenek. Az egy pici gyermek mellett hárman a Mén­teleki Általános Iskolában ta­nulnak, így az iskola elsők kö­zött értesülhetett a tragédiáról. A tantestület mint mindig, most sem tétlenkedett: segített és szervezett. Énnek következtében intéz­kedett a település képviselője és így Kecskemét város önkor­mányzata soron kívül 20 000 Ft azonnali segélytbiztosítottacsa- lád részére. Ézzel egy. időben kezdődött el az a gyűjtésakció, amely segíthet enyhíteni a bajba­jutottak gondjain. így már közel 70 000 Ft adomány gyűlt össze, de a felajánlások folyamatosan érkeznek. Többen munkájukat adják, ami nagyon jól jön a köz­vetlen vészhelyzet elhárításában vagy a tanya felújításában. A család, felzaklatott állapo­tán túljutva, biztos jó szívvel fog gondolni az iskola tanári karára, diákj aira, nemkülönben azokra a szülőkre és helyi lakosokra, akik segítettek a tragédia enyhítésé­ben. Ménteleken nem halt ki a tisztesség, a jószándék, de a se­gítségnyújtás szándéka sem, ha az a jó célok megvalósítását szolgálja. Név és cím a szerkesztőségben Akihez naponta járunk Ficsór Istvánná a kalo­csai kórház előtti pavilon­ban 13 éve látja el olvasni­valóval az intézmény dol­gozóit, betegeit és a láto­gatókat. Marika a hét hat napján árul újságot, na­gyon szeret emberekkel foglakozni, kedvvel kínálja a jobbnál jobb olvasnivalót mindenkinek. Olvasószolgálat Vasárnap is megjelenik Több olvasónk telefonált, ér­deklődött, hogy az ünnepek tá­ján mikor jelenik meg a Petőfi Népe, és a következő hétvégén kapható-e a Vasárnapi Petőfi Népe. Karácsony után, szomba­ton jelenik meg legközelebb a Petőfi Népe napilap, hetilapunk pedig vasárnap, a már megszo­kott módon megvásárolható lesz! Fiat Unó a fődíj A már több településen „élő­ben” is bemutatott Fiat Unót sokan szeretnék megnyerni. A telefonhívások tanúsága szerint előfizetőink elkezdték gyűjteni a nyolc darabból álló kép rész­leteit, amelyeket majd levelező­lapra ragasztva, egyszerre kell beküldeni. A fotó darabkáit megszámoztuk, így könnyeb­ben figyelemmel kísérhető, hogy ne maradjon ki egy sem a sorból. A nyereményjátékon a Petőfi Népe előfizetői egyenlő eséllyel vehetnek részt, akik megtalálják decemberben és januárban a lapban, valamint a Vasárnapi Petőfi Népében és a Petőfi Népe Alapárban elhelye­zett mozaikrészeket, összesen nyolcat. Ajándék az év minden napjára Még nem késett el, aki hasznos és naponta megújuló ajándék­kal szeretné meglepni nyugdí­jas szüleit. Ha előfizeti szá­mukra a Petőfi Népét, arról minden reggel eszükbe fog jutni. Az előfizetés módja egy­szerű: elegendő a szándékot je­lezni Olvasószolgálatunk in­gyenes zöldszámán, a többi a mi dolgunk. Ajándékozzon az év minden napjára! Ünnepek után is kapható! A Petőfi Népe mai, ünnepi számát karácsony után is meg­vásárolhatják az érdeklődők az újságárusoknál. így hozzájut­hatnak olvasóink még egy ajándék falinaptárhoz. Telefonáljon ingyen! Olvasószolgálatunk zöldszáma ingyen hívható munkanapokon délelőtt 8 és 11 óra között. A 06-80/480-756-os telefonon munkatársunk várja a megren­deléseket, s kérdéseket, vala­mint a terjesztéssel kapcsolatos észrevételeket. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.

Next

/
Thumbnails
Contents