Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-22 / 298. szám
ti fá mm Tök előttem, tök utánam! - büszkélkedhet a 75 éves kamaszlelkű Ralph Upton, angol töktermesztő, aki szemmel láthatólag elégedetten üldögél tökkunyhójában, ahol is tökszemlére tette kapitális... terményeit. A Tökkirály tökös tárlatának messze földről - egyebek közt Skóciából, Dániából és Németországból - csodájára járnak a korántsem tökkelütött turisták, hogy bábeli hangzavarban áradozzanak: „Ez tökjó!" Randiztam egy szuper szivarral... - mesélheti még unokáinak is az a tizennégy Ariane keresztnevű tinilány, akit meghívtak a párizsi Le Bourget Űrközpontba, druszájuk, a századik Ariane-rakéta megünneplésére. A kiválasztottak kiválasztottjai - Ariane Martin és Ariane Oligshalser - abban a szerencsében részesülhettek, hogy Francia Guayanán közvetlen közelről figyelhették, amikor a hófehér szivar elszállt a randiről... a világűrbe. Képünkön a két space /vigyázat, nem spice!/ girl, névrokonuk társaságában. Éberen őrzöm az álmodat, mackó pajtás! - morogja harciasán Tiggy, a tigrisgyerek a hertfordshire-i állatkert óvodájában. - Ne félj, semmiféle jó falattal nem tudnak elcsalogatni mellőled, és azt se hagyom, hogy a pizsamájukra felvágó zebrák kicikizzenek, amiért könnyelműen elvesztetted a csíkjaidat. Négy keréken behajtok a Guinness Rekordok Könyvébe - nyilatkozta elindulásakor a 12 éves Ryan Tripp. A bátor srác szeptemberben rajtolt az amerikai Utah államból, hogy kis sebességű járgányával, naponta százhúsz-százharminc kilométert megtéve, keresztülszelje az Egyesült Államokat, és eljusson végcéljához, a washingtoni Fehér Házhoz. A fiút nem a kalandvágy vagy a feltűnési viszketegség hajtotta. Útja során pénzadományokat gyűjtött egy, a szülővárosában májátültetésre váró kisgyerek gyógyítására. Bravó, Ryan! TUDOD. KI UAN A BŐRÖDBEN? mert kevés az olyan srác, aki a döbbent rábámuláson és az elfojtott kuncogáson túl komolyan és Valid be - de őszintén! hogy szereted-e? Együtt tudsz-e élni vele, békésen és barátságban, ki- magából^kifodult ^küS-belső állsz-e mellette, ha mások - nyíltan avagy burkoltan - cikizik, és ha néhanapján kacérkodsz is a gondolattal, hogy adandó esetben elcserélnéd másra - hűséges maradsz-e hozzá? P ardon! Ha félreértetted volna, ez nem valamiféle „love story” cikk lesz. Téged faggatunk - saját magadról! Megszámlálhatatlanul sok az olyan lány - a srácok se jobbak! aki nem tud önmagával összebarátkozni, ezért azt hiszi, hogy egész valója másokat is taszít. Pedig ez az egyre mélyülő, szorongató érzés komplett marhaság, amely a serdüléskori gátlások egyik pokoli bugyrából bújhatott csak elő. Az egyik lány azért óbégat, mert szerinte „ronda göndör” a haja, a másik pedig minden pénzét hullámosításra költi, és nyíltan elirigyli a bantu nők gyapjas bozontját. Általában senkinek se elég jó az eredeti hajszíne, viszont azt szeretné, ha a házilagos kencélés nyomán fürtjei olyan „eredetinek” tetszenének... Na, persze! Szemszín? Ha kell, ha nem kell, kontaktlencse a vágyak titkolt tárgya, s mivel gyakorta elvész az egyik, a „kétszínűség” dívik - szerencsére nem jellemhibaként. Keresztnév? Ki ne találkozott volna már olyan tini leányzóval, aki - bosszús-lesajnálóan - csak legyint a saját nevének hallatán. Egy frászt Marika! Marilyn vagy Marie-Loue... Szó se lehet Éviről, inkább Yvette-ről, bár az se kutya, amikor egy szimplán Jolinak bemutatkozó lány nagy rádumálásra kiböki: jó szüleitől a keresztségben a Gigliola-Jolantha nevet kapta. Szegényke! Nos, a lényeg csak az, hogy a név mindig más legyen, mint ami van, mert ami van, az nem jó, nem tetszik, és egyáltalán...! Hát a tengerszint feletti magasság? Az még csak hagy- ján, ha egy alacsonyabb fazonú lány méteres talpakon billeg, de ugyanilyent húz a lábára - becsszóra, láttam is egyet a múlt héten egy optikusüzletben - az a kosárlabdázó termetű hölgyemény, akit ettől kezdve nagy ívben elkerülnek a százhetven-száznyolcvanas fiúk. Kisebbségi érzésük támad mellette. Kész őrület, hogy ennyire nem tudjátok elfogadni magatokat. Nem az ellenségetek vagy a riválisotok ajánlotta a felsorolt, még hosszan sorolható recepteket - ti magatok akarjátok mindezt. Gyakran vesztetekre, „maskarással”. (Jó, ha a többiek csak feltűnési viszketegséggel, magamutogatással vádolnak meg benneteket, s nem azzal, hogy biztos van takargatnivalótok, ezért játsszátok meg az eszeteket.) Miként szeretnétek - mert titokban folyvást erre vágyódtok, hiába is tagadnátok -, hogy mások elfogadjanak, szeressenek és a világ kincséért se próbáljanak másvalakire elcserélni, ha ti magatok kényelmetlenül feszengtek a saját bőrötökben? Persze, nem arról van szó, hogy soha ne akarjatok előnyötökre megváltozni, felfrissülésként átalakulni, és a lehető legjobb oldalatokról mutatkozni. Néha beleszürkülünk szokott valónkba, és ilyenkor ajánlatos megújulni, frizurát változtatni, valami másfajta göncöt felvenni, színeinket átcserélni, esetleg „szövegben” is lazább stílusra váltani. Esetenként egy bizonyos fontos „valaki” vagy egy ígéretes új társaság kedvéért válthat az ember, de eközben sem kell kifordulnia önmagából. Abból az önmagából, akivel békésen együtt él, akit már régen alaposan „kivesézett”, akinek ismeri erényeit, képes elfogadni hiányosságait, és akit - talán éppen e tulajdonságok okán - környezete is a világ legtermészetesebb módján befogad és elfogad. Kétségtelenül nehéz, de senki másra ne akarjatok hasonlítani, csak arra a valakire, aki ti magatok vagytok. Álljatok a tükör elé, kezdjétek el a barátkozást önmagatokkal. Előbb a külsőtökkel, és végül jussatok el a viselkedésetekig, mert a kettő összefügg. De ne legyetek se túl szigorúak, se túl elnézőek önmagatokkal szemben, mert mindkettő tévútra visz. Kérjétek ki barátaitok véleményét önvizsgálatotok végeredményéről, és ne kapjátok fel dühösen a vizet, mert ha első hallásra netán fáj, amit elmondtak, mégis gondolkozni kell a szavaikon. Aztán ragadjatok tollat, írjátok meg nekünk, hogy mire jutottatok, miben igényelnétek a tanácsainkat, milyen egyéniségetek van, illetve milyenek szeretnétek lenni? Címünk: SZERVUSZ, 1368 Budapest, Pf. 165
