Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-22 / 298. szám

tíJS sísimsi Rajt előtt a feszültség szinte tapintható Bal három. Ötven egyenes. Jobb kettő dob... és az autó fizikát meghazudtoló módon szá­guld, porfelhőt terítve a máskor oly békés táj­ra. Már kilométerekről hallani, ahogy a motor sivítva felpörög. Versenyenként százezrek kiabálnak, szur­kolnak az út mellett, elzarándokolnak a leg­látványosabbnak vélt kanyarig, hogy néhány másodpercig gyönyörködjenek a keresztbe- kasul csúszkáló autócsodákban. A versenyzőkből szinte semmit sem lehet látni a koszos üveg, a bukósisak miatt, még­is mindenki tudja, hogy Tóth Janika jön.- Gyerekkoromtól maradt meg a „Janiká- zás” - meséli az abszolút kedvenc magyar bajnok. - Szerintem megszületésem pillana­tától eldőlt a sorsom. A papám nagyon jó ver­senyző volt, otthon versenyekről, szerelőkről, gumikról, benzinről hallgattam „előadáso­kat”. Tizenkét éves lehettem, amikor szabá­lyosan elcsórtam édesanyám 850 köbcentis Fiatját. A kormánykerék tekergetésének gyö­nyörét a benzinkút melletti üres parkolóban éreztem először. Nem mondom, hogy dicsé­retet kaptam, de a vezetés utáni vágy, min­den büntetés ellenére, viszszafordíthatatlan- ná vált bennem. A „csendesen” pöfögő Toyota szélvédőjén a kockás zászló úgy pihen, mintha odara­gasztották volna. Kínosan lomhán kapaszko­dik előre a másodpercmutató, a feszültség minden megtett centije után szinte kitapint­ható. A motor fel-felpörög. Még húsz másod­perc. A kéz egyre erősebben markolássza a váltót. Egy utolsó, mély lélegzetvétel, és el­szabadulnak a lóerők, égett gumiszagot hagyva a levegőben. Janika már keresztbe csúszva érkezik az első kanyarba.- Azt mondják, látványosan vezetek. Nem hallom, csak látom, ahogy tapsolnak, inte­getnek, amikor a Toyota fara hol jobbra, hol balra „köszön be”, lavinazuhatagot terítve az árokpartra. Bent a gyorson még cikis helyzet­ben sem fordult elő, hogy féltem volna, ütána kint a társammal összenézünk, és tudjuk, hol volt nagyon meldg a helyzet. Az útvonallapba START JANIKA oda bizony felkiáltójel kerül. Sokan vagyunk nagyon jók a hazai mezőnyben, csaknem egyforma autókkal. Egyetlen pillanat elége­dett lazítás, és már nem te vagy a bajnok. Észre se vettem az évek során, mi mindenből maradtam ki, ami egy srácnak természetes. Mozi, diszkó, sokszor még a lányok helyett is az autó volt az egyetlen szórakozás. Ennyi idő után utálni is lehetne, de bármi jöjjön ez­után, amit ’97-ig elértem, az a legszebb „cso­mag” a karácsonyfa alatt... A szervizpont feszülten várakozik. Aggasz­tó hír érkezett a recsegő rádión keresztül. A bal futómű hatalmas ütést kapott. Egy utcai autónál kiszakadt volna az egész. Tíz perc alatt rendbe kell rakni, ami egy normál szervizben legalább félnapi munka. A ver­senyzőnek addig egy csokira, néhány pilla­nat lazításra marad ideje. Néhány bámész né­ző talán ma sem érti, miként lehetett tíz perc utána hallani, hogy kész! Folytatódhat a szá­guldás.- Nehezen tudom megérteni, hogy amikor vége van a versenynek, elindul haza a sok au­tó, egy-egy fiatal megőrül. Meg akarja mutat­ni, hogy amit tőlünk látott, az semmi? De a rali nem közútra való! Ezt a sportot úgy lehet elkezdeni, ha a szülőkkel, de csakis velük, versenyekre kezd járni a gyerek. Akit aztán itt megcsap a benzingőz, az úgysem tud meg­lenni nélküle. A gokarttól a versenyautónyi lóerőkig nem könnyű eljutni. S ha lépésről lé­pésre mindez megtörtént, akkor egy gazdag nagybácsira vagy jó szponzorra van már csak szükség, és akár bajnok is lehetsz. Kép és szöveg: Koncz Dezső Autó, navigátor, vezető: a NAGY csapat Janika lendületben az élen HOCY ÁLLTOK BIZALOM DOLGÁBAN? /ön vizsga lati teszt/ Jó nálam! Szívesen járok vele... - mondjátok arról a lányról-fiúról, akivel fülig, nyakig, egyszóval abszolút szerelembe zuhantatok. Arra viszont legfeljebb vállrándítás a válasz, hogy mekkora köztetek a párkapcsolatban igencsak fontos bizalom. Ha végignézitek, majd őszintén megválaszoljátok a teszt­kérdések sorát, és A RÁTOK ILLŐ IGENLŐ VÁLASZOKRA EGY-EGY PON­TOT adtok, sok érdekes dolog kiderülhet. Figyelem! Amiről nem vagytok igazán meggyőződve, vagy amire a fejeteket rázzátok, arra ne adjatok pontot! És ha külön- külön megcsináltátok a tesztet, hasonlítsátok össze, gondolkoz­zatok el rajta, de azért ne kapja­tok hajba! SZERELMETES PÁROD... 1. ... nem veszi komolyan kitörő érzelmeidet, és gyakran kinevet azokért; 2. ... általában minden­ben lenézi a véleményedet; 3. ... te lelkesen mesélsz neki valamiről, de ő oda se figyel a szavadra, és nincs semmi hoz­záfűznivalója; 4. ... folyton ellenőrzi a viselkedésedet; 5. ... ok nélkül cikiz, eléggé bántóan kritizál, gyakran a többiek előtt is; 6. ... amikor másoknak rólad beszél, néha káromkodásokkal is cifrázza; 7.... ha sikered van és viháncolva örülsz ennek, nem tud együtt örülni veled; 8. ...néha, isten tudja miért, fenyegetni is szokott; 9. ... ha valamit rosszul csinálsz, egy árva szót se szól, és hiába látod be a hibádat, képes napokig hall­gatni; 10. ... minden ok nélkül üvöltözni kezd. TE VISZONT... 1. ... tízszer is meggondolod, hogy mit mondj el neki; 2. ... mielőtt megszólalsz előtte, fontosnak tartod, hogy kifundáld mondanivalód „tálalását”; 3.... a kedvéért elmartál magad mellől mindenkit, barátaiddal megsza­kítottad a kapcsolatot; 4. ... feladtad régi hobbijaidat, csak azért, hogy idomulhass hozzá; 5. ... úgy érzed, eddig nem sok jó szót kaptál tőle; 6.... csak maga­dat hibáztatod, ha valami miatt összevesztek. PÁROD JELENLÉTÉBEN... 1. ... gyakran elbizonytalanodsz, mert napról napra kevésbé mered vállalni önmagadat és a tetteidet; 2.... úgy érzed: minden igyekezeted ellenére sem tudsz a párod kedvére tenni. ÉRTÉKELÉS 5 pont alatt: kapcsolatotok elég jó, és ha időnként vannak is köztetek súrlódások, ezeket közösen meg tudjátok oldani. 6-12 pont között: a párod próbál uralkodni rajtad, neked pedig állandóan „sündisznó­állásba” tanácsos vonulnod, nehogy teljesen háttérbe szorít­son. Jó lesz megbeszélni! 13 pont És fölötte: annak a másiknak ideje lenne észreven- nie, hogy a rabszolgatartás már nem divat. Mondd meg neki, hogy ez így nem mehet tovább, máskülönben előbb-utóbb „kalap-kabát”, és mindennek vége lesz. Csak bátran... Levelek Fiamhoz A MÁSODIK ELSŐ „ Kisfiam! Bizonyos csalhatatlan jelekből ítélve arra következte­tek, hogy új nő bukkant föl az életedben. Ismét sokat bámulsz ma­gad elé, s ezt a bambulást jól ismerem, részint a saját boldogult fi­atalkoromból, részint, noha csak kisgimnazista vagy, egyszer, né­hány hónapja a Te életedben is kopogtatott már a szerelem. Akkor ez engem meglehetősen váratlanul ért, nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy elkezdődött. Nálad is elkezdődött... (Vagy én hittem balgán, hogy ez volt az első? Mindegy!) Aggódtam is - alap­pal -, mert a tanulásban valóságos mélyrepülést mutattál be, a nagy érzés ahelyett, hogy ösztönzött volna, éppenhogy visszafog­ta a munkakedvedet. Ez egyébként valóságos csoda; abból a ke­vésből még el is venni - nem kis teljesítmény. Most tehát itt állunk megfürödve, a második első szerelem is elér­kezett, s még azt sem tudom, az a bizonyos első első milyen nyomo­kat hagyott benned. Nem tudom, nem tudhatom, mert roppant zár­kózott voltál annak idején, jószerével semmit sem árultál el titkaid­ból, a nagy érzésre legföljebb csak következtetni tudtunk, egyrészt ugye iskolai leszereplésedből, másrészt abból, hogy, teljesen megle­pő módon, percenként a körmöd tisztogattad. Nem állítom, hogy szakításotokra egyedül körmeid visszarendeződött állapotából kö­vetkeztettem, de kétséget kizárólag ez is jelentett némi támpontot. Szóval egyszercsak azt vettem észre, hogy véget ért, máig nem tudom, Te hagytad-e el Őt, avagy Ő mondott búcsút Neked. Szé­pen váltatok el, netán örök harag lett a vége. És ha ez utóbbi tör­tént, vajon hány napig tartott. Egyáltalán, még az sem kizárt, hogy ez a mostani leányzó nem más, mint az első, mindenesetre gyanús a dolog, ugyanis újfent előkerült és szolgálatba állt az idő óta mel­lőzött körömreszelő. Kicsit zavar, hogy az illető hölgy nevét, korát, családi állapotát sem tudom, de, úgy látszik, lassacskán hozzá kell szoknom: azt és annyit kötsz az orromra, amit és amennyit úri kedvedben jónak látsz. Nem valami fölemelő perspektíva, de ez van, mondták ilyen­kor az én gyerekkoromban. Nem is bánnám már, ha legalább azt tapasztalnám, hogy hős­szerelmes állapotod nem gátol a tanulásban. Vészesen közeleg a félév vége, egyre-másra írjátok a felmérő dolgozatokat, s e felmé­rőkben legkevésbé a szerelmetes szíved állapotát tudakolják. Tar­tok tőle, hogy hamarosan ott állsz majd előttem, zavart mosollyal, ám tökéletesen tiszta körmeidhez méltatlan osztályzatokkal. Kisfiam! A világért sem szeretnék vészmadár lenni, remélem, ez a mostani szerelem nem veszi azért el a maradék eszed, s még idő­ben megembereled magad. Csak figyelmeztetni akarlak, hogy a nők jönnek-mennek, a bizonyítvány viszont - fájdalom - marad. Kérlek, amennyiben magasztos lelkiállapotod engedi, gondolkozz el ezen. Örülnék, ha kivételesen válaszolnál soraimra. Leveled vagy másfajta jelzésedet, no meg a körömreszelőt türelmesen, ám felfokozott érdeklődéssel várom. Addig is ölel szerelmileg ma már jobbára józan, lehiggadt apád: Münz András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents