Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
Főkapitány cowboykalapban Már külföldön is fogott tolvajt Gergényi tábornok A magyar igazi lovasnemzet! Egy párizsi „cowboy” levele a Petőfi Népe olvasóihoz nemigen tudtam aludni, sétáltam hát egyet a városban. Arra lettem figyelmes, hogy gyanúsan méregetnek az út menti zsaruk, még a parkoló biztonsági őre is furcsán nézett rám, ahol elhaladtam. Később megtudtam, miért. Egy kinti kolléga elmondta, hogy azért voltam gyanús, mert sétáltam. Orlandóban aki gyalog van, az legfeljebb kocog. Hangulatos, holdvilágos kocogópályák állnak rendelkezésükre. Mindenki más kocsival megy, ha valami dolga akad.- Orlandóban aztán talál- kozott-e kinti magyarral?- Ahol a vendég rendőrvezetők aludtak, őrség állt. Mit ad isten, az egyik floridai zsarut közülük nem Jámbornak hívták? A nagyapja vándorolt ki Magyarországról. Ungarische Police!- Befejezésül; úgy tudom, az ezt megelőző külföldi útján, Párizsban kisebb feltűnést keltett. Elfogott ugyanis egy tolvajt. Hogyan történt ez?- Négy-öt éve volt már. Párizsban, egy szállodában laktunk. Délelőtt valami hivatalos program lett volna, de kimentettem magam, mert szerettem volna aludni egyet. A küldöttség látványosan el is vonult a hotelből, én meg felmentem a szobámba. Néhány perc múlva kaparászást hallottam az ajtó felől. Ezek afféle kifelé nyíló, kódkártyás ajtók voltak. Ott álltam egy szál gatyában az ajtó mögött, s figyeltem, mi fog történni. Az illető nagy nehezen megküz- dött a zárral, s lassan lépett volna be. Ekkor úgy másfél méterről belenyomultam az ajtóba, minek következtében a hívatlan vendég szép kis ívet leírva nekirepült a folyosó szemközti falának. Aztán grabancon ragadtam. Valamit mondani akart, de sajnos nem beszélek franciául, ezért közöltem vele: „Ungarische Police!” Hadd örüljön! Aztán kicsit legyűrtem, hogy ne nagyon ficánkoljon. Moccanni sem tudott! Felkaptam a nadrágot, levittem a recepcióra, és udvariasan megkérdeztem az ottaniakat, itt dolgozik-e ez az ember, mert ha igen, akkor elnézést kérek. Persze, tolvaj volt. És peches. Ugyanis az én szobámból akart lopni... Bán János (Történetünk az első oldalon kezdődött.)- Sok filmben látható, milyen is egy amerikai rendőr. A valóság távol áll ettől a képtől ?- Nem olyan távol. Ami megragadta a figyelmemet: erős például az úgynevezett reagáló rendőrségük. A cél: minél hamarabb, minél több zsarut küldeni a helyszínre. Ez megerősítette az én nézetemet, hiszen Bács-Kiskun- ban én is ugyanezt az elvet vallom, mint ahogy azt már volt alkalma a kedves olvasóknak is megtapasztalni. Aztán, amit filmekben látni: valós, hogy remekül motorizáltak a kinti zsaruk. Összkomfortos motorerőd Rengeteg autójuk és motorjuk van. Közelről megszemléltem a hatalmas rendőrségi Harley Davidsonokat, melyek mindennel felszereltek, beépített sebességmérővel is, ami afféle mini traffipaxként üzemel. Sok biciklit is használnak a rendőrök arrafelé. Egy-egy óriási bevásárlóközpontot egyszerűbb a kétkerekű nyergében átszelni, nem?- Amikor a technikai lehetőségeiket látta, mit érzett?- Nekem az út után is meggyőződésem, hogy az amerikai rendőrök szakmailag semmivel nem jobbak, mint mi. A kollégáim is vannak olyan j ók, mint ők, a technikai ellátottságukban, a rendelkezésükre álló pénzben és a társadalmi megbecsülésben van előnyük. Tekintettel azonban arra, hogy ez utóbbi Bács- Kiskunban észrevehetően nő, nem panaszkodom!- Igaz is, milyen a rendőrök fizetése kint?- Egy velem hasonló beosztásban lévő rendőri vezető 4-6 ezer dollárt kap. Az ott elég a tisztességes, nem parádés megélhetéshez. Az én havi 500 dollárom ennek a töredéke, igaz, az árak odakünn elég szédítőek. Elkövettem például azt a hibát, hogy vettem négy vajaskiflit meg egy ásványvizet. Fizettem érte 12 dollárt, majd leesett az állam. Sok szó esik itthon a személyiségi jogokról. Éppen kint voltam, amikor az egyik csatornán mutatták, hogy egy seriff fejre állt a kocsijával, mert ittasan vezetett. Egyedül volt, nem sérült meg senki, mégis bilincsben vitték el. Elég volt egyetlen hiba, s nem számított az sem, hogy 27 éve volt a testületnél. Elbocsátották. Gyanús volt a főkapitányunk- Egyéb tapasztalatok? Szétnézett kicsit?- Az időeltolódás miatt tették. Sehol Európában nem tapasztaltam ilyen szoros kötődést a lovakhoz, mint nálatok. Egy ilyen népnek, mely még nem veszítette el kapcsolatát a természettel, és ősi ösztönei vezérlik, nagy jövője van. Attól lesztek az EU-ban is „lovon”, hogy a ménjeitek, lovardáitok iránti vonzalmat nem a pénz, nem a divat, a hóbort vezérli, hanem egy mélyebbről jövő, őszinte érzés... Patrick számos meghívást kapott lovasbemutatókra, sőt a bükki magyar „indián” táborba is. Jövőre ismét találkozhatunk vele! Király L. A francia szerint ma Is érződik a magyarok ragaszkodása a lovakhoz. Patrick Mauras, a magányos lovas karácsonyi üdvözletnek szánt levelet írt lapunk olvasói számára. A párizsi „cowboy” 1996 őszén Indult útnak a francia fővárosból Tenessy névre hallgató lova hátán. Átkelt a Pireneusokon, az Alpokon, végignyargalt Olaszországon és a Balkánon. Tataházán beszélgettünk vele rendhagyó vállalkozásáról. Azóta összesen 6000, napi 40-50 kilométer lovaglás után, novemberben hazaért. Párizsban már várta a Petőfi Népének az a száma, amely hazánkban híressé tette. Levelében a következőket írja:- Magyarország kivételével mindenütt, amerre jártam, önmutogatónak vagy a múltból ittfelejtett félcédulásnak tartottak, és bizalmatlanok voltak velem szemben. Tompától Győrig rá kellett jönnöm arra, hogy nem csak volt lovas nép a magyar, de ma is az. A magyar falvakban mindenütt vendégként fogadtak vándo- rutamon. Szállást adtak, a legfinomabb ételekkel és italokkal kínáltak, lovamat kényezSegítség az Afrikába indulóknak A Vasárnapi Petőfi Népe múlt heti számában megjelent Irány a Jó meleg Afrika! című cikkünk. Ebben arról számoltunk be, hogy a bócsai Csíkszentmi- hályi család Afrikába készül. A történet sokak érdeklődését felkeltette. Ennek bizonyságául most örvendetes hírrel szolgálhatunk. Cikkünk nyomán ugyanis soksok bócsai polgár, s a helyi általános iskola is támogatja a családot és az utazást. Volt, ki fényképezőgépet, mások térképet, sátort, gyógyszereket adott, s gyorsan elkészíthető leveseket. Egy soltvadkerti autószerelő a szovjet gyártmányú terepjáró felkészítését vállalta, a család barátai pedig 100 ezer forinttal járultak hozzá költségeikhez. ______________________Sikeres vállalkozók A modern tudományok iskolája A kiskunfélegyházi székhelyű Szintézis Oktatási Stúdió és a Szintézis Modern Tudományok Iskolája Szakközépiskola a déli országrész legelismertebb magániskolája. Padjaiban évente 700-800 hallgató végez, szerez új szakmát, s Jut egyben elhelyezkedési lehetőséghez. A vállalkozás 1991-ben indult, ma már több városban működik kihelyezett tagozata, így Kecskeméten, Kun- szentmiklóson, Solton, Kiskunhalason, majd 1998 februárjától Izsákon és Tisza- kécskén is. A magániskola kiemelt partnere a Bács-Kis- kun, illetve a Csongrád Megyei Munkaügyi Központnak, amely egyben azt jelenti, hogy nagy szerepet vállal a munkanélküliek képzésében. A siker egyik mércéje, hogy a vizsgát tett tanulók 70-80 százaléka szinte azonnal el tud helyezkedni. Ez köszönhető az itt megszerzett, magas színvonalú szakmai tudásnak és az intézmény kiváló kapcsolatainak. Az indított szakok a piac igényeihez igazodnak. Ezért kerül előtérbe a képzésben a kül- és belkereskedelem, a számítástechnika összes és az ipar speciális területei. Bogácsi Attila, a cég alapítója és tulajdonosa elmondta: a siker egyik titka, hogy az iskola kiváló szakembergárdával rendelkezik. A közel hatvanfős oktatói teamből majd mindenki doktori címmel és tudományos fokozattal büszkélkedhet. Ő maga 1994 óta a Munkaügyi Minisztérium Munkaerőpiaci Képzés Szakértője, valamint a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara vizsgabizottságának tagja, a fémipar területén. Idén novembertől a Munkaügyi Minisztérium pedagógiai szakértője és az országos vizsgabizottság elnöke a gazdasági és igazgatási képesítést nyújtó szakmákban, illetve az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium pedagógiai szakértője és országos vizsgabizottsági elnök a gépgyártás, gépszerelés szakterületén. A cég pedig tagja a Felnőttképzők Országos Szövetségének. A siker másik titka, hogy a vállalkozás a magyar oktatási rendszerben mutatkozó, a felnőttoktatásban tapasztalható hiányt pótolja.- A ’97-98-as tanévben közel ötven pedagógus számítás- technikai továbbképzését vállalta fel a stúdió - folytatta Bogácsi Attila a magániskola bemutatását. - Az 1998-99-es tanévben is nappali tagozaton a 22 év alatti, érettségizett fiatalok részére Kecskeméten és a megye más városaiban - megfelelő létszám esetén - egy- kettő tanéves, állami közép- és felsőfokú szakképesítést nyújtó, nappali tagozatos programot indít az iskola az alábbi szakmacsoportokban: külkereskedelem, vám, idegenforgalom, számítástechnika, pénzügy, számvitel. Megfelelő létszámú jelentkező esetén - ami a mai világban nem mindegy - a hallgatóknak helybe visszük az iskoBogácsl Attila: „Tanulni és tanítani egy életen át” lát. Mottónk változatlan: „Tanulni és tanítani egy életen át” -, mivel sikereket elérni csak úgy lehet, ha mindig naprakészek maradunk ebben a gyorsan változó világban.
