Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-13 / 291. szám
SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK H ■ • • ■ - WW ■ Virgács helyett baseballütő Túlzottnak tartja a büntetést a bácsalmási rendőr Többszörösen Is emlékezetes marad az a Mlklós-napl buli, melyet a bácsszőllősi Szőlőskocsmában tartottak. Valószínűleg sokáig nem felejtik el a vendégek, s a bácsalmási rendőrök sem. Utóbbiak közül Is különösen egy: H. Mihály rendőr zászlós, aki annak a félresikerült estének következtében volt kénytelen megválni egyenruhájától. A történtekről egy szemtanú számolt be. A Petőfi Népét kereste meg, mert mint mondta, nem bízik a rendőrségi eljárásban. A múltbéli tapasztalatai legalábbis nem túl jók ez ügyben... A legalább harminc vendég már kora este mulatozni kezdett.- Minden rendben ment, a társaság kezdte jól érezni magát - mondta egy szemtanú amikor nyolc-kilenc körül egy tizenkét-három főből álló társaság állított be hozzánk. Ismertük őket, legtöbben a bácsalmási őrs tagjai voltak. Őrsparancsnok, helyettes, meg a beosztottak. Az első pillanatban látszott rajtuk, hogy már elkezdték a Miklós-napozást. De ez nem is lett volna baj. Sajnos túl hangosan, botrányosan viselkedtek. Egyiküknél volt egy baseballütő, azzal vezényelt a zenére.- Ütővel1- Igen. Mi vendégek meg csak pislogtunk egymásra; így kell viselkednie egy rendőrnek? Csaknem egy óráig tartott ez az egész. Volt, aki megpróbált beszélni velük, hogy ne csinálják már a balhét, mi szükség van erre, de úgy látszik, nem hatotta meg őket. Amikor felszólították őket, hogy távozzanak, a ba- seballütős dühében az asztalra csapott, hogy csak törtek a poharak. Erre már többen elindultak hazafelé közülünk. Eltartott egy ideig, mire annak a rendőrnek a kollégái észbe kaptak, s elkezdték csi- títgatni. Elvették tőle az ütőt, aztán kivitték a kocsijába.- Ennyi történt?Nem sérült meg senki?- Szerencsére nem. A bál ezek után tovább tartott, még a rendőrök közül is maradt egy-kettő, akik szolidan, visszafogottan viselkedtek. A történet hihető is volt meg nem is. Hogy meggyőződhessünk róla, egyetlen módon ellenőrizhetjük. Megkérdeztük. A megyei fő- kapitányságon még nem tudtak az esetről. De mint kiderült, nem is csoda: feljelentés valóban nem érkezett sem hozzájuk, sem a bajai kapitányságra. De ígéretet kaptunk a szóvivőtől, utánanéznek a dolognak. Másnapra minden tisztázódott. A gyors vizsgálat Nem utálnak a faluban, de vannak haragosaim eredménye: a Miklós-napi bál Bácsszőlősön valóban botrányba fulladt. A szemtanúk elmondása valósnak bizonyult. H. Mihály zászlóst a bajai kapitányság jelentette fel garázdaság miatt a megyei ügyészségen. A főkapitány pedig méltatlanság címén azonnali hatállyal elbocsátotta. Aztán az őrsparancsnokot is. Mert mint mondták, ő is felelős mint vezető. Szerkesztőségünkbe a cikk megjelenését követően számos telefon érkezett. Tudomásunkra jutott, hogy egy szeszcsempészettel foglalkozó helyi kis társaság tagjai például pezsgőt bontottak a rendőr leszerelésének hallatán. Őket ugyanis H. Mihály buktatta meg. De kíváncsiak voltunk arra is: mit szólnak a hírhez a környékbeliek? M. S. helyi vállalkozó:- Véleményem szerint ez egy piszkos ügy. A rendőrség vezetőinek már korábban kellett volna ezt a lépést megtenni, hogy a kérdéses rendőrt eltávolítsák. Mindenkinek szemet szúrt az, hogy ez a fiatalember „nagy lábon élő”. Egy helybéli, aki még ■ a neve kezdőbetűjét sem engedte leírni:- Tartok a retorzióktól, nehogy én is megismerkedjek a baseballütőjével. Egy-két autót mindig árult, jöttek- mentek nála a kocsik. Köztudott, hogy régen, amikor még a palackos H gáz volt a divat, akkor rendőr létére ő szerelte be a gázkészülékeket a kocsikba... A dolog egyre furcsábbnak tűnt. Létezik az, hogy egy rendőr ennyire népszerűtlen legyen saját környezetében? S egyáltalán, hogyan élte meg azt a Miklós-napot, s következményeit H. Mihály? H. Mihály elismeri, hogy hibázott, hogy többet ivott a kelleténél. Mint mondta, nem szokott alkoholt fogyasztani, de aznap a fia születésnapját is ünnepelte. A történteket csak a kollégái elmondásából ismeri. Ha valakit akaratán kívül megbántott, attól elnézést kér.- A kocsmában csak jókedvünk volt és bohóckodtunk. Táncoltam, és eközben bizosan rácsaptam a konvektorra is. Az nem igaz, hogy baseballütőtő lett volna nálam. Nincs is ilyenem. Az csak az a bot lehetett, amit a kocsiban szoktam tartani. A vadászathoz kell. Mi a véleményem a büntetésről? Nagyon rosszul esik, hogy 13 év és 2 hónap szolgálat után pénteken, egyik pillanatról a másikra leszereltek. Most hibáztam. Meg is érdemiem a büntetést. Fenyítsenek meg, vagy vegyenek el egy csillagot. Az elbocsátás túl méltánytalan. Pedig nem vagyok egy csavargó, egy tróger, egy senkiházi alak. Ezt itt Bácsalmáson bárki megmondja.- A történtek elismerése nem volt enyhítő körülmény a fegyelmi eljárás során?- Nem volt fegyelmi eljárás. Azonnal leszereltek. A kapitány azt mondta: nincs jó híred, vagy elmész önként, vagy azonnal leszerellek. Persze tudom, hogy régóta szálka vagyok a bajai kapitány szemében. Talán azért, mert jobban élek, mint egy átlagos rendőr. Egyébként legalább harmincán megkerestek a történtek óta, és elmondták, hogy nem tartják jogosnak azt a büntetést, amit kaptam. Engem nem utálnak itt a faluban, persze vannak haragosaim, de ez együtt jár ezzel a munkával. galambos-bán Iskolabál után számla Diákzsúrok, Iskolabálak szervezői, vigyázat! Új veszedelem fenyegeti az amúgy sem túl vastag iskolapénztárakat. Történt ugyanis, hogy hivatalos, komor hangú levelet kapott a tataházi általános iskola a szerzői jogvédő hivataltól. Pénzt kértek. Hogy miért? Idézünk: „Tudomásunkra jutott, hogy műsoros előadás (tanfolyam, koncert, diszkó, bál, szalagavató, szabadtéri rendezvény, egyéb) megrendezésére került sor.” A hivatal felhívja az iskola figyelmét arra, hogy elmulasztották az iskolai bál után befizetni a szerzői jogokért járó pénzt! Jólnevelt hivatalként még űrlapot is küldtek, amin minden adatot bekértek. Ki szervezte a rendezvényt, mekkora helyiségben tartották, hányán vettek részt rajta, milyen jellegű műsor hangzott el... bán Egy kis vér az alkoholban Hideg időben több ittas vezető száguldozik az utakon. A motorosok, autósok hideg elleni védőitalnak tekintik a feleseket. Pedig a rendőrök nem csípik az ilyesmit. A Felső-Kiskunságban például azonnali jogsielvétel jár érte. Méltányos- sági alapon visszaadható, ám erre még nem volt példa. Du- navecse belterületén egy személyautó sofőrjének vérében 3,1 ezrelékes alkoholkoncentrációt mutatott ki a vizsgálat. Ilyenkor mondják, hogy az alkoholban találtak egy Ids vért. A rendőrök és a detoxikáló orvosai tudnának mesélni, mi mindenre képes egy piásan elkapott sofőr. Egy éjszakai razzián a hatvanon túl lévő bácsi nem tudta megfújni a szondát. Majdnem a rendőrségi autó elé esett a kismotorról. Mivel a tesztért nem sikerült megfú- jatni, jöhetett az orvos, meg a vérvétel. W. Király Ernő Égből pottyant ezredes Egy 20 éves kalocsai fiatalember ezredes lett. Néhány héttel később mégis sorkatonaként kellett bevonulnia. Az ok: Kollár Gábor jócskán túljutott ezredik ejtőernyős ugrásán. Innen a megtisztelő „ezredesi” cím. I 1 Kollár Gábor szárnyal, túl az ezrediken. Ezekben a hetekben az alapkiképzés nehézségeivel ismerkedik. A válogatott keret tagja ünnepi ugrásán - társai legnagyobb örömére - telibe találta a célkeresztbe helyezett pezsgőt.- Miért választ magának egy ilyen különleges hobbit egy 15 éves kamasz?- Jött magától. A szüleim is ugrottak. Édesapám a megyei ejtőernyősök főnöke volt, a testvéreimmel a reptéren nőttünk fel.- Nem érez félelmet?- Dehogynem. Főleg az első ugrásoknál kellett ösz- szeszednem magam.- Mit szeretne elérni?- Jól szeretnék szerepelni a magyar bajnokságon, aztán pedig világversenyen kellene eredményt elérni. Jelenleg 1124 ugrásnál tartok, de nem ezek száma a fontos. Bár a tízezer nagyon szép, kerek szám. Kubatovics Tamás Vasárnapi tárca A nagy ajándék-hadművelet Karácsonykor a szeretet egybeolvad a gyertyák fényével, a kalács illata lengi körül a házat, magyarul olyan jól van mindenki, mint sose. Vigyázzunk azonban arra, hogy a látszat a lényegről ne fordítsa el arcunkat. Az én feleségem az egy olyan asszony, hogy heroikus konyhaművészeti erőfeszítéseit szentestére szokta koncentrálni. Van ott minden. Gesztenyével töltött pulykamell, kacsasült, töltött káposzta, csokoládés és tejszínes sütemények sokasága, meg miegymás. Ez lenne tehát a fénypont. Akinek gyerekei vannak, az bezzeg tudja, hogy bár tehet az asztalra isteni étkeket, akkor is csak úgy jár, mint mozigépész a filmhíradóval. Mindenki tudja, hogy a lényeg hátravan. Az ajándékok. A gyerekek ímmel-ámmal majszolnak valamit, gondolják, ezt is le kell tudni, aztán lehet bontani mindazt, ami a fa alatt van. Olyan ez, mint a protokoll fogadások többsége: valaki előadja a mondandóját, de már mindenki azt kalkulálja, hogy merre szaladjon, ha kinyílik az ajtó, hol mérik a pezsgőt, meg mi van a reklám- szatyorban. Emberi dolgok ezek, hiszen, mint tudjuk, valameny- nyien gyarlók vagyunk. De még mennyire! Tehát visszatérve a karácsonyra, a gyerekek buksi feje a csomagokra figyel húslevesevés közben is. Ezt sajnos gasztronómiailag is tolerálni kell, minden íz csak második lehet ekkor a sorban. A süteménynél már félig fölemelkednek a székről, aztán, amikor leteszik a villát, mint a puskagolyó: irány a fa. Innentől kezdve az egész karácsony csupasz merkantilizmus, meg kompromisz- szum. Hogy miért? Én például még életemben nem kaptam olyan ajándékot karácsonykor, aminek tényleg örültem volna. Viszont itt bújik elő a családi szeretet ereje. Meg hogy ki mekkorát tud hazudni. Azt kell ugyanis mutatni, hogy odavagyok teljesen, ilyet még nem láttam, aki túlzásokba esik, az még azt is hozzáteheti: hogy találtátok ki a gondolatomat? Ez utóbbi már gyanús, javaslom, ne is éljenek e fordulattal. Egy igazi üzletember úgy viszonylik a karácsonyhoz, mint kiskacsa a csalánbokorhoz. Látja, hogy előtte a nagy lehetőség, de nem habzsolja föl egyszerre, hanem beosztja. Visszá-visszajár, bele-bele- kóstol, sőt néha szól a többieknek is, mivel viszontgesztusra számít. Olyan ez, mint az a régi igazság, hogy jobban megy az ékszerészeknek, a régiségkereskedőknek, a pékeknek - folytathatnám -, ha egy utcában tömörülnek. Ellentmond ugyan a józan logikának, hogy ha egy utcában negyvenen árulnak szőnyeget, akkor egyenként többet tudnak eladni, mintha csak egyvalaki kínálná ott a portékáját, pedig tényleg. A karácsonyi ajándékozás is ilyen. Fölvonulnak az árusok, lampionok, girlandok, fenyőágakkal díszített sátrak alatt és mindent eladnak, ami van, mert sokkolja a vevőt a hangulat. Meg az, hogy ajándékot venni muszáj. Háromféle ajándék van. A szimbolikus, a hasznos, meg az értékes. Vérmérséklet, interperszonális viszonylatok, meg pénztárca dolga az egész. Szimbolikus például a Mozart csokigolyó díszdobozban. (Bár ez se olcsó). Vagy egy vers a szeretett személyhez írva. Ez utóbbihoz nagyon jó idegzet kell, különösen a befogadó részéről. A hasznos, az a gatya, a zokni, meg a pizsama. Nőknél harisnyanadrág. Ezeknek örülni egész embert kíván. Kimeríti az ember színészi képességeit rendesen. Marad hátra az értékes. Ennek átadásáról sajnos nincsenek személyes tapasztalataim, bár, amikor a feleségem úgy december elején megkérdezi, hogy mit szeretnék karácsonyra, mindig azt mondom neki: mindegy, csak jó drága legyen.
