Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-01 / 280. szám

1997. december 1., hétfő Labdarúgás 13. oldal Labdarúgó JVb i/b. Győzelemmel zárta az őszi szezont a KTE KTE-PÉCS 1-0 (1-0) Kecskemét, 300 néző. Vezette: Kincses (Megyebíró, Bocsik). KTE: Sinescu - Szél, Már­kus, Gligorovics, Fekete, Lu­kácsi, Tóth I., Deme (Lakos a 69.), Vincze (Kurucsai a 89.), Tóth Gy., Babai. Megbízott edző: Kajtár István. Pécs: Tarlósi - Tomka, Szabados, Kislőricz (Kutas a 77.), Dienes, Nagy E„ Gera (Tóth a 77.), Sipos, Romanek, Balázs (Viszt a 17. percben), Azoitei. Edző: Róth Antal. Sárga lap: Tóth Gy. a 16., Azoitei a 75., Tomka a 87., Dienes a 90. percben. 10. perc: Gligorovics balról, a felezővonal közeléből előreí­velt labdáját Tóth Gy. 15 méter­ről küldte kapura, Tarlósi azon­ban hárított. 13. perc: Babai balról, a szögletzászló közeléből elvég­zett szabadrúgását a berob­banó Tóth I. közelről a hálóba fejelte, 1-0. 17. perc: Bócsik partjelző heves zászlólengetése után a já­tékvezető kifutott segítőjéhez, majd beszédért piros lapot adott Tarlósinak. 38. perc: Gligorogics 32 mé­teres óriási lövése zúgott el a felső sarok mellett. 46. perc: Tóth I. 28 méteres lövése alig kerülte el a pécsi ka­put. 59. perc: Nagy E. egy meg­szerzett labdával becselezte magát a 16-oson belülre, majd nagy helyzetben mellé gurított. 64. perc: Babai kapu elé ívelt labdáját az érkező Vincze 4 lé­pésről fölé vágta. 67. perc: Nagy E. átadását KTE-Pécs 1-0! Tóth I. (csíkos mezben) befejeli a győzelmet jelentő gólt. FOTÓ: w. K. E. Sipos a kimozduló Sinescu mel­lett az üres kapu fölé emelte. 78. perc: Kutas kapura csa­vart labdáját a bal felső sarokból ütötte szögletre Sinescu. 79. perc: Romanek beadását Sipos az ötösről fejelte kapura, Sinescu lábbal végett. 85. perc: Romanek beadását Nagy E. küldte laposan kapura, Márkus a gólvonalról vágta ki a labdát. Az esó'tól áztatott mély tala­jon élénk iramban kezdődött a játék. Bár a pécsiek többet bir­tokolták a labdát, egy szépség- díjas fejessel mégis a KTE szer­zett vezetést. Miközben a hazai csapat kissé visszaállt és kont­rákra épített, a Tarlósi fegyel­mezetlensége miatt hátrányba került vendégek mindent meg­tettek az egyenlítésért. A pé­csiek tudatosabb játéka azon­ban csak a helyzetek kidolgozá­sáig volt elég, mert a lelkesen és fegyelmezetten védekező' haza­iak minden próbálkozást hárí­tottak. A végig jó iramú, izgal­mas mérkó'zésen az ifjúsági já­tékosokkal felálló hazai gárda értékes pontokat szerzett. Kitűnt: Márkus, Gligoro­vics, T óth Gy., T óth I., Babai, il­letve Tomka, Szabados, Kislő- rincz, Nagy E. Kajtár István: -Az őszi . szezon nagyszerű zárása volt ez a győzelem. Örülök, hogy ez a fiatal csapat megmutatta a kö­vetendő utat. Róth Antal: - Egyenlő felté­telek mellett nem biztos, hogy kikaptunk volna. Játékosaim mindent megtettek a sikerért, sajnos hiába. NB I/B őszi végeredménye 1. Nyíregyháza 19 11 7 2. III. kér. TVE 19 11 6 3. Dunaferr 19 10 4 4. Matáv Sopron 19 9 6 5. Kiskundorozsma 19 8 7 6. Pécs 19 8 6 7. Nagykanizsa 19 9 3 8. Kaposvár 19 8 5 9. KTE 19 8 3 10. Salgótarján 19 7 5 11. Szolnoki MÁV 19 7 5 12. Soproni FAC 19 6 7 13. Érd 19 6 6 14. Kaba 19 7 3 15. Paksi ASE 19 5 8 16. Komló 19 5 2 17. Tiszaújváros 19 5 2 18. Tiszavasvári 19 2 9 19. Dorog 19 3 5 20. Csepel 19 3 5 További eredmények: Salgótarján-Matáv Sopron 2-1, Tiszavasvári-Nyíregyháza 0-3, Soproni FAC-Dorog 2-1, Érd-Tiszaújváros 6­1, Csepel-Kaposvár 0-1, Kaba-III. kér. TVE 0­2, Szolnok-Komló 2-1, Paks-Kiskundorozsma 2-2, Nagykanizsa-Dunaferr 1-2. A Pakstól 2 büntetőpont levonva. 1 31-10 40 2 43-15 39 5 29-17 34 4 32-17 33 4 38-27 31 5 22-16 30 7 28-24 30 6 23-24 29 -j 8 20-27 2r 1 22-26 26 7 27-32 26 6 17-23 25 7 32-27 24 9 18-22 24 6 15-19 21 12 18-33 17 12 21-41 17 8 11-22 15 11 18-29 14 11 13-27 14 Idegileg padlón voltak a játékosok _______Mérlegen Az Nb i,_______ C sak hazai pályán ment a foci a Kécskének Az NB I. őszi „legcsúnyább” bajnoki szakaszát az akasztó­iak érték el. A Stadler-legény- ség a 8. és a 17. forduló között egy döntetlent szerzett, a többi találkozón kikapott. A halvány szereplést előbb egy, majd a múlt heti kupamecs- cset követően újabb edzővál­tás követte. 18. Stadler 17 1 5 11 11-35 8 Sándor István edző', aki a 14. fordulót követően állt fel a kis- padról: - Nem könnyű a labda­rúgóedzők élete, különösen ak­kor, ha a jó szereplés után nem jönnek az eredmények. Hosszú ideig voltam vezető­edző Akasztón. Már tavaly, sőt azelőtt nyáron is úgy volt, hogy váltunk, de rábeszéltek, és ma­radtam. Talán meglepő, amit mondok, de nem bántam meg, hiszen sokat tanultam, amit ké­sőbb hasznosítani tudok. Mire gondolok? A csapat eddigi, különösen az őszi sze­replésére. Eleinte akárhogy ér­tékeltem a dolgokat, nem tud­tam rájönni, hol követtem el a hibát. Három évre visszamenő­leg átnéztem minden napi edzésmunkát, amit teljesítet­tünk, és megállapítottam, hogy nagy változás nem volt. A gyenge teljesítmény tehát nem fizikai, hanem pszichikai okokra vezethető vissza. Az előző bajnokság végén, igaz csak osztályozóval, de a csapat bent maradt az élvonal­ban. Ezt az akkori játékosállo­mány ismeretében bravúrnak tartom. A fiúk túlteljesítették azt, amire valóban képesek, ezért minden dicséretet megér­demelnek. Az osztályozó miatt az egyébként is rövid pihenő még rövidebb lett. Közben övön aluli ütést kapott az együttes a kizárás körüli hercehurcával. A labadarúgók éppen csak kihar­colták a bennmaradást, haza­mentek pár napra, amikor jött a hír, hogy kizárták a Stadler FC-t. Onnantól a pihenés helyett azon őrlődtek, hogy mi lesz velük? Ilyen helyzetben igazolni sem könnyű. Az idegeskedés, bizonytalan­ság nem múlt el nyomtalanul, sokat kivett a játékosokból. Utó­lag rájöttem, hogy a felgyülem­lett idegi feszültség miatt - még a felkészülés rovására is - egy hét­tel hosszabb szünetet kellett volna adni nekik. Hiába mond­tam én, hogy csak az edzésre koncentráljanak, mivel nem ro­botok, hanem családos emberek, nem tudták magukat függetlení­teni a külső körülményektől. A szezon elején még vitte a lendület a csapatot, de aztán kezdtek elmaradni az eredmé­nyek. Pedig ezek a játékosok en­nél sokkal többre képesek. Nagy Gábor, Kertész, Molnár, Resko, Jeremejev, Kovács tavaly is, az idén is „húzta a szekeret”, de ősszel mindegyikük gyengéb­ben szerepelt. Ha úgy edzett, mint szokott, bizonyára futbal­lozni sem felejtett el, akkor miért nem jött az eredmény? Mert a já­tékosok idegileg padlón voltak. Pontot reméltem Zalaegersze­gen, helyette kaptunk egy né­gyest. Győzni kellett volna oda­haza a Diósgyőr ellen, ám egy góllal kikaptunk. Sajnos szeren­csénk sem volt, pedig egy kis si­kerélmény sokat jelentett volna. Nem volt olyan emberünk - mint tavasszal Jaszinszki -, akiben mindig benne volt a gól. A 14. forduló után leültünk beszélgetni Stadler József klub­tulajdonossal, és úgy döntöt­tünk, próbálja meg más. Bizo­nyára hibáztam én is, de egy ilyen nehéz helyzetbe került csapatnál nem biztos, hogy csak az edző a hibás. Sok időt töltöt­tem Bács-Kiskun megyében, a nehézségek ellenére jól éreztem magam, sok barátot szereztem. Lemondásom óta több ajánlatot kaptam, még nem tudom, hogy hol folytatom. A Stadler FC-vel kapcsolatban azt mondom, nincs vészhelyzet. Még hátravan 17 forduló. Ha megerősítik a csapa­tot, benn tud maradni. Befejeződött a 96. NB I. őszi küzdelemsorozata. Némiképp meglepetés, hogy az első he­lyet az előző idényekben buk­dácsoló Győr szerezte meg. Nyomában szorosan ott van az Újpest, az MTK, a Vasas és az FTC. A két Bács-Kiskun megyebeli együttes közül az újonc Tiszakécske FC Euro- busz a 15., az Ecker Stadler FC az utolsó helyen áll. 15. Tkécske 17 4 4 9 23-43 16 Szurgent Lajos, a Tisza­kécske edzője: - Az NB Il-es bajnokság megnyerése után próbáltuk az együttest a már meglévőkhöz hasonló képes­ségű játékosokkal megerősí­teni. így került Tiszakécskére Szarvas, Nagy László, Thaly, Nagylaki, Unyatinszky, ezzel kialakult a bővebb keret. A baj­nokcsapatra építettük fel az őszi szereplést, tervünk az osz­tályozó nélküli bennmaradás. A hazai mérlegünk jónak mond­ható, csak az utolsó fordulóban, a listavezető Győr ellen vesztet­tük el a hazai veretlenségünket. Odahaza 15 pontot szereztünk, ez egyben azt is jelenti, hogy idegenbeli szereplésünk ka­tasztrofális. Ennek a rossz idegenbeli mérlegnek egyik fő oka, hogy a csapat gerincét alkotó emberek közül Bessermann, Török és Maczkó sérülés miatt hosz- szabb-rövidebb időre kiestek. Az újak viszont - sajnos - nem mind tudták igazolni, hogy a hiányzókkal azonos képességű labdarúgók. Cserélgettem, pró­bálgattam én több felállást is, de hiába. Az újonnan igazolt labdarúgók többsége nem ütötte meg az élvonal szintjét. A húzóembereken nagy volt a teher, és ők a végére belefárad­tak. Nem is csoda, nagy mene­telés volt ez a 17 mérkőzés. Két nagy különbségű vere­ségünk volt. Székesfehérváron az első félidőben mi játszot­tunk, aztán mi kaptunk két gólt. A többi hatot meg a második­ban. Zalaegerszegen aztán tel­jesen összerogyott a csapat, senki sem azt nyújtotta, amit elvártam volna. A többi ide­genbeli találkozókon a veresé­gek ellenére is helyt álltak a fiúk. Nagyon jó, látványos mérkőzéseket játszottunk - gondolok itt a Diósgyőr, a Deb­recen, a Haladás vagy a BVSC ellenire. Még az utolsó, Győr elleni meccsen is kitett magáért a csapat, a listavezetőnek meg kellett küzdeni a pontokért. Sajnos a mi védelmünk a „leggólképesebb” a mezőny­ben, amit a rutintalanság szám­lájára írok. Hiába volt több vé­dőjátékosom, mint támadó, ez­zel együtt elkerülhető és bosz- szantó gólokat kaptunk. Ha javítani akarunk, nem ki­egészítő, hanem meghatározó embereket kell igazolni több posztra is. Az eddigi húzóem­berek - Bállá László, Nagy Zsolt, Nagy László, Unya­tinszky Péter, Molnár István, Szántó Róbert, Bállá Mihály - többnyire jó teljesítményt nyúj­tottak, de néha elfáradtak, za­varba jöttek, s nem volt, aki pó­tolja őket. Nekik nincs NB I-es múltjuk, nehéz volt megszok­niuk a gyorsabb, más ritmusú játékot. Volt néhány meccs, melye­ket reálisan, kis szerencsével nyerni kellett volna, de összes­ségében nem beszélhetünk csa­lódásról. Akadtak szép dolga­ink, de amikor hibáztunk, azt az ellenfelek kegyetlenül kihasz­nálták. Erre kell jobban odafi­gyelni, felvenni az élvonal rit­musát. Fáradtabb fejjel már nem úgy gondolkodik a játékos, nem oda rúgja a labdát, ahová szeretné. Ezek olyan dolgok, amelyekre tavasszal jobban oda kell figyelnünk. A bajnokság végén leveze­tésképpen tíznapos tunéziai tú­rán veszünk részt, majd decem­ber közepén indulunk egy két­napos teremtornán Egerben. Utána pihenő következik, ren­dezzük a sorainkat, és január 5- étől megújulva, a tervezett erő­sítések után megkezdjük a fel­készülést. A harmadik fordulóban lejátszott, FTC elleni mérkőzés után még minden akasztói szurkoló bizakodott. Edzőcsere három bajnoki után Bozai Gyula edző, aki az utolsó három bajnokin vette át az Ecker Stadler FC irányí­tását: - Az egyébként is szűk játékosállomány, valamint a sérülések, betegségek, eltiltá­sok miatt volt olyan időszak, hogy hét közben csak 6-7 embernek tudtam edzést tar­tani. Kényszerből mindegyik mérkőzésre 3-4 sérülttel kel­lett kiállni. Bár mindegyik ta­lálkozót elvesztettük, de szé­gyent nem vallottunk, a fiúk erőn felül teljesítettek. A Vác ellen még a 88. percben vezet­tünk, aztán hihetetlen balsze­rencse miatt elment a meccs. A Haladás ellen volt a végén egyenlítési lehetőségünk, de ez kimaradt. (A pénteki, zalaegerszegi vesztes kupameccs után a Stadler elnökségének döntése értelmében már Linka József edző kezébe került a karmes­teri pálca.)- Amikor Akasztóra men­tem - mondta szombaton Bo­zai Gyula - úgy beszéltük meg, hogy a hátralévő 3 őszi bajno­kira és az egy kupamérkőzésre maradok, atöbbitmajdmeglát- juk. Mindenesetre tanulságos volt az ott eltöltött egy hónap. Utólag beláttam, nem lett volna szabad a munkát elvál­lalnom, hiszen folyamatosan csak 6-7 egészséges játékosom volt. így pedig nem lehet eredményt produkálni. Kolarits György, Bozai úr pályaedzője:- A jelenlegi akasztói játé­kosállománnyal nem lehet az élvonalban maradni. Emberi­leg semmi gondom a fiúkkal, de jónéhányuk futballtudása nem üti meg az NB I. szintjét. Sajnálatos, hogy elődeink a megye I-ből és az NB III-ból próbáltak erősíteni. Az edző­váltással kapcsolatban az a vé­leményem, hogy Linka József „megvette” a kispadot. Azt mondta Stadler úrnak, hogy olyan szponzort tud szerezni, aki 500 milliót hajlandó Akasztóra vinni. Ezzel pedig mi nem tudtunk versenyezni. December 1-jétöl az Árpád Sarok Üzletházban (az Árpád mozi mellett) Great Escape és Ropam sportruházati szaküzlet nyílik. Great Escape: a XXI. század különleges, lélegző anyagaiból készült sportruházat. Ropam: labdajátékok, csapatsportágak öltözete és kiegészítői, (4Í174)

Next

/
Thumbnails
Contents