Petőfi Népe, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-26 / 276. szám

1997. november 26., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 11. oldal Mi lesz a Szentháromság temető sorsa? Minden évben halottak nap­ján ellátogatok a kecskeméti Szentháromság temetőbe. Ott nyugszanak 1945 óta a szü­leim. Nagyon elszomorító látvány az évről évre gondo­zatlanabb temető. Az elbur- jánzó vadon alig emlékeztet már a hajdan gondozott sír­kertre. Tudom, régóta temet­kezéstől lezárt terület. Sok ha­lottnak már talán a hozzátar­tozója sem él. Egy másik, szépen gondozott temetőben pihen. Kérdezem, az egyház vagy az önkormányzat tulajdona-e a régi temető? Valaki csak fe­lelős azért, hogy ilyen elha­nyagolt állapotban van? Ha teljesen felszámolnák, értékes területet nyernének, az ott nyugvókat esetleg egy közös sírba helyeznék. Szeretném tudni, mit terveznek ezzel a régi temetővel. Annál is in­kább, mert itt van a hősök em­lékműve. Dávid Lajosné, Várpalota Mindig örvendetes, ha a me­gyén kívülről is érkezik hoz­zánk levél, nemcsak szőkébb környezetünkből. Olvasónk kérdéseivel felkerestük a vá­rosi önkormányzat mérnöki irodáját, s a következő választ kaptuk: A Szentháromság te­mető 2/3 részben az önkor­mányzat, 1/3 részben a katoli­kus egyház tulajdona. Súlyos örökséget kapott mindkét tu­lajdonos, hiszen előzőleg hosszú ideig nem törődött senki a temetővel. Az önkor­mányzat 4-5 éve foglalkozik már a rendbetétel tervezésé­vel, A környezetrendezési ter­vek közül a Kálvária felmé­rési tervei már elkészültek. Az önkormányzat egy hároméves program keretében sírkertté, illetve történeti kertté sze­retné nyilvánítani a területet, s három év alatt rendbe tenni. A költségek kb. 200—220 mil­lió forintra rúgnak, a munká­latokat 2000. augusztus 20- áig szeretnék elvégezni. A program decemberben kerül a közgyűlés elé. A taxisok sem egyformák Olvasói levél nyomán A kedvesség nem kerül pénzbe Nem tudom megállni, hogy ne írjak önöknek. A november 19-i számban Ha az ember lelke fáj című cikk Klári név­vel aláírva nagyon tetszett. Szintén Klári a nevem, a cikk írója a lelkemből beszélt. Segítsünk egymáson a köz­vetlen környezetünkben, a csa­ládban, a munkahelyen, az uta­zási alkalmakkor, a vásárlásnál stb., ahol éppen vagyunk. Na­gyobb empátiával rendelkez­zünk, legyünk egymás iránt. A szeretet és a bensőnk vezérel­jen úgy, mint József Attilát, Petőfi Sándort vagy éppen Szent Erzsébetet. A gesztusok, a kedvesség nem kerül pénzbe. Ebben a pénzközpontú, nem­csak istentelen, de embertelen világban törődjünk többet egymással. Ha minden ember naponta csak egyetlen kedves gesztus­sal, köszönöm, kérem, udva­rias modorral egy mosoly kísé­retében tenni tud és akar is a másikért és nem az énközpon­túság, az egoizmus uralkodik el rajtunk, máris sokat tettünk, tehetünk. Szebbé, jobbá tehet­jük a mindennapjainkat. A má­sik ember öröme nekem ma­gamnak is örömöt okoz. Sajnálom a Szívhang újság megszűnését. Vagy nem tu­dom, mi az oka a hiányának. Jó volt. A Petőfi Népe Nézőpont című rovatukat pár héttel ez­előtt egy olvasó elmarasztalta. Válaszom neki: a lap nem a felső tízezer lapja, hanem a népé. Annak a problémáit kell közölni, felvállalni és vélemé­nyét sugallani. Mindig egyet­értek a cikk írójával. Vélemé­nyem megegyező vele, ha közügyről van szó és ismerem is a témával kapcsolatos dol­got. Újságírói feladatra nem vállalkozom, csak vélemény- és tapasztalatcserére. Tamási Józsefné, Kiskunhalas Kedves Klári! Köszönjük mél­tató sorait, s hogy a „látható vi­lágban” megörökítette mun­kánkat. írnom kell azt is, hogy nekünk a hálánál több, ha hívó­inkban változás történt, ha megnyugodtak, amit telefonos fülünkkel kiérzünk-hallunk a beszélgetés végén. De jólesik. Ritkán kapunk ilyetén nyilvánosságot, a köl­csönös anonimitás ezt is ma­gával hozza és ez így van jól. A LET: 76/481-351 stábja nevében Farkas Éva pszichológus Járjanak az előfizetők kedvében! Jó két héttel ezelőtt az Epres­kert utcán mentem gyalog. Egy vízlefolyóba belelépve elestem. Fel akartam tápászkodni, de nem tudtam, csak felülni és na­gyon fájt a bokám. Az utcán közlekedő taxi - tele utassal - megállt, a veze­tője kiszállt és megkérdezte: tud-e segíteni? Nagyon örültem az udvarias taxisnak és kértem, hívjon mentőt, mert nem tudok a lábamra állni. A taxis rádióján keresztül kérte az irányító hölgyet, hogy hívjon mentőt. Ekkor legna­gyobb megdöbbenésemre egy férfihang közölte: a taxi tele­fonja nem segélyhívó készülék, A múlt héten átutazóban jártam Kecelen és az ott üzemelő MOL-benzinkútnál tankoltam. A tankolás és a fizetés után fe- ledékenységből a kútnál felej­tettem a pénztárcámat, benne az összes igazolvánnyal. Ezúton is köszönetét szeretnék mondani Szabadi Istvánnak és munka­oldja meg a problémát, ahogy akaija. Végül is a taxis hívott mentőt, amely engem a kór­házba szállított. Később kide­rült, hogy eltört a bokám. Ami miatt tollat ragadtam: én úgy ismertem meg a taxiso­kat, hogy azok segítőkészek és a bajban segítenek másokon is. Én azt gondolom, az az „úri­ember”, aki a rádiónál volt, emberségből, segítőkészségből elégtelenre vizsgázott, ellentét­ben a kollégájával. Sajnos az emberi közönynek nincs határa, vagy talán van? Szeretném hinni, hogy van. Pallagi Lajos, Kecskemét társainak a tisztességes munká­jukért. Szabadi úr a saját kocsi­jával a lakásomra hozta a pénz­tárcát a benne lévő pénzzel és okmányokkal. Sok ilyen rendes emberre lenne szükség, azt hi­szem, megkönnyítenék az éle­tünket. Hadvina József, Kiskőrös Gyakran azért kell bosszan­kodni, mert egymást érik a mű­sorközvetítés műszaki hibái, máskor meg szeretnénk nézni a Szív TV sokszor érdekes adását, de helyette véget nem érő mű­sorismertetés vagy hirdetés lát­ható. Újabban ez a „betegség” egyéb csatornákon is terjed. Most, hogy örvendetesen megnőtt a magyar nyelvű adá­sok száma, természetesen szük­ség volt a csatomakiosztás (de csúnya szó!) újragondolására. Az ember arra számított, hogy a válogatás a (nem is keveset) fi­Szomorú emlékezés huszonnégy év után Néhány hónap múlva negyed- százados évfordulója lesz az ország legnagyobb autóbusz­balesetének, amely negyven fő feletti ártatlan ember életébe került. 1973. január 30. a szo­morúság és fájdalom évfordu­lója az élő hozzátartozók szá­mára. A 424-es mozdony nem válogatott, amikor belerohant az Ikarus-55 törzsébe. Kinek szülőjét, kinek kisgyermekét, kinek házastársát zúzta össze. Eltiport serdülőket, munkából, iskolából hazatérő fiatalokat, egész és fél családokat. Erre a szomorú eseményre emlékezett 1997. október 26- án Helvécia község, amely 37 áldozattal járult hozzá ehhez a vasúti balesethez. Akik részt vettek az emlékmű felavatásán, újra átélték azokat a fájdalmas és szívettépő napokat, amelyek a szeretett hozzátartozók el­vesztése után következtek. Hálásan köszönjük a pol­gármester úrnak, hogy meg­szervezte ezt a szomorú évfor­dulót, továbbá köszönjük a római katolikus és református egyház lelkészeinek a szép és vigasztaló szavakat, amelyek­kel igyekeztek a még mindig nyitott sebeket betakarni. Külön is köszönetét mon­dunk Kerekes Ferenc művész úrnak, aki a szép kopjafát el­készítette. Az élő hozzátartozók zető nézők többségének meg­elégedésére történt. Sajnos nem ez a helyzet. . A tizenkilenc csatornát nézők közé tartozom. Ki tudja, milyen megfontolásból száműzték a kí­nálatból az egyetlen francia és olasz nyelven beszélő adót, a német nyelvűek közül meg a 3SAT nevű osztrák műsorszó­rót, pedig történeti, művelődési és gazdasági hagyományai ré­vén ez állt hozzánk legköze­lebb. Újabban egy értékes - és a lakosság által elfogadott és to­vábbra is kívánt - adó helyett Férjem közel két évvel ezelőtt bekövetkezett váratlan halála óta időszakonként - nem fiziká­lisán - megbetegszem. A leg­utóbbi alkalommal a néhány in­jekció, sok-sok vitamin és ba­ráti bátorítás ellenére sem mu­tattam különösebb javulást, ezért javasolták, járjak szolári­umba, az talán segít. A jóté­kony „napfény” nemcsak bő­römön éreztette hatását, de visszahozta régi jókedvemet, hitemet, a legnagyobb bajban is erőt adó bohóckodást, nevetést. egy főleg hirdetést sugárzó je­lent meg. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom nézőtársaim nevé­ben is: vegyék figyelembe a né­zők kívánságait is, gondoljanak a nyelveket tanulókra és gyakor­lókra, járjanak az előfizetők kedvében, ne hivatkozzanak ál­üzleti szempontokra. A műsor­közvetítő társaság egyetlen fon­tos üzleti érdeke a fizető nézők kiszolgálása, s ez elsőrendű kö­telességük is. Frigyesy Ferenc, Kecskemét Gyermekeim sandán nézték bámulásomat. Egyik alkalom­mal megkérdeztem: - Szép barna vagyok? A két gyerek összenézett s mondandójukat csak egymásnak szánták, de vé­letlenül meghallottam: - Mond­juk azt, hogy szép barna, kü­lönben nem kapunk vacsorát. A nevetés mindhármunkból szinte egyszerre tört elő, s tud­tam, most gyógyultam meg igazán. Hajdú Zoltánná, Kiskun majsa Akihez naponta járunk Patkós Józsefné tíz éve várja nap mint nap Kun- szentmiklós főterén, az új­ságospavilonban a vásár­lókat. Naponta körülbelül háromszázan vesznek nála újságot. Sokan már isme­rősként köszöntik, hiszen a fél város hozzá jár újsá­gért. Vasárnaptól még több dolga lesz, hiszen ezentúl ezen a napon is nyitva lesz, hogy minél több olvasóhoz jusson el a Vasárnapi Petőfi Népe. Olvasószolgálat Kerekegyházán vasárnap is Egy héttel ezelőtt mutattuk be a Délhír Rt. kerekegyházi eladó­ját. Azóta többen érdeklődtek Olvasószolgálatunknál: hol le­het majd - december 7-étől - a Vasárnapi Petőfi Népét megvá­sárolni, hiszen a buszállomás­nál található pavilon olyankor zárva van. Örömmel tájékoztat­juk kerekegyházi olvasóinkat, hogy vasárnap is nyitva lesz 8- tól fél 10-ig, így a Vasárnapi Petőfi Népéért is felkereshetik. Kunszentmiklós főterén szintén nyitva tart vasárnap is a pavilon fél 9 és 11 óra között. Pécsi hétvége Újabb szállodás játékot indí­tunk ezen a héten. Pécs belvá­rosában, a sétálóutcában talál­ható Palatínus Hotelre hívjuk fel olvasóink figyelmét. Aki szeretne egy hétvégi, két sze­mélyre szóló pihenést nyerni teljes ellátással a Palatínus Ho­telben, eséllyel pályázhat a já­tékunkon. A szálloda három emblémáját kell megtalálni a Petőfi Népében és a Vasárnapi Petőfi Népében, kivágni és egyszerre beküldeni a szerkesz­tőség címére. Hol kapható? Nemcsak a kerekegyháziak, de a megjelenés közeledtével a Duna-Tisza köze minden tele­püléséről egyre többen kérde­zik: Hol kapható a Vasárnapi Petőfi Népe? Akik eddig is vá­sároltak valamilyen vasárnapi lapot, ugyanott megtalálják de­cember 7-étől a Vasárnapi Pe­tőfi Népét is. Szeretnénk azon­ban, ha a lakásához minél köze­lebb meg vehetné bárki az újsá­got, ezért új, eddig nem árusító üzletekbe is eljuttatjuk. Ezek­nek az új üzleteknek a névsorát a következő napokban közöljük körzetenként. A szerkesztő fogadóórája Lefröcskölt a rendőrautó Szeretném elmondani, milyen felháborító dolog történt ve­lem a minap. Egészen ponto­san november 23-án, vasár­nap este 19 óra 15 és 20 kö­zött, hazafelé toltam a biciklit Kecskeméten, a Vaspálya ut­cában. Váratlanul vagy nyolc­vannal száguldva behajtott egy rendőrkocsi. Nem láttam, hányán ülnek benne, de nem használt villogót vagy sziré­nát, az biztos. Önkéntelenül is intettem, hogy lassítson, mert első ránézésre is veszélyesnek tűnt, ahogy száguldott. Na erre lefékezett, és nagy sebes­séggel visszatolatott, úgy, hogy közben teljesen beterí­tett sárral. Ez is volt a célja neki, aztán, mint aki jól vé­gezte dolgát, továbbszágul- dott. Csak azért kerestem meg a szerkesztőséget, hogy han­got adjak a felháborodásom­nak. Mit várhatunk, mi, öreg­emberek egy 16 éves suhanc- tól, ha ezt kapjuk egy rendőr­autó vezetőjétől? E. J., Kecskemét Sok ilyen emberre lenne szükség Örömhír az Örömhírtől Az orgoványi székhellyel mű­ködő Örömhír Alapítvány nagy hangsúlyt fektet országos és külföldi hálózata mellett az Orgoványon élő, hátrányos helyzetű, nagycsaládos, nehéz megélhetéssel küszködő em­berek megsegítésére. A non­profit alapítvány az elmúlt na­pokban a mozgáskorlátozot­taknak ajánlotta fel ezt a lehe­tőséget. Ajándékutalványokat küldött számunkra, amivel a „segélyboltban” válogathattak a számukra összegyűjtött és el­rendezett ruhanemű, lábbeli, élelmiszer és egyéb cikkek kö­zül, amire szükségük van. Az emberek örömmel fo­gadták el a felajánlást és a se­gélyhely forgalmán is látszott, mennyire szükséges az ilyen jellegű segítségnyújtás. Él­mény volt látni a csomagokkal távozók arcán a mosolyt, s hal­lani ahálás köszönetét. Jólesik, ha valaki szeretetet és megér­tést tapasztal ebben a rideg, önző világban. Sokunknak szereztek örö­met, amit most szeretnék min­den megajándékozott társam nevében is hálásan megkö­szönni. Az alapítvány munka­társainak további sok erőt kí­vánok, hogy kitartó munká­jukkal az aggódó és szomorú szívű embereknek bátorítást adjanak a holnaphoz. Kuti Gábor, a mozgáskorlátozottak helyi képviselője Legjobb gyógyszer a nevetés ha 1997. december 31-ig köt lakás-előtakarékossági szerződést. lakástakarék-INFO: tT (06-1) 2-66-22-12 Válassza az OTP Lakástakarékpénztárt!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents