Petőfi Népe, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08 / 261. szám
13. oldal ^milüüüií • GYÖNGYSOR • GYÖNGYSOR • GYÖNGYSOR • GYÖNGYSOR • GYÖNGYSOR • GYÖNGYSOR ♦ A HÓNAP BEMUTATÓJA: A FALU ROSSZA Minden idők legsikeresebb népszínműve tegnap este debütált Kecskeméten A szerelmesek Gonosz Pistával diskurálnak Mesélő: Sirkó László színművész, aki ebben az évadban pályafutásának 25. évfordulóját ünnepli. Mesélő: Réti Erika művésznő, aki 35 éve van a színészi pálván, melvnek utóbbi 19 évét Kecskeméten töltötte. KARAKTERSZEREP CSUKLÓSZORÍTÓBAN Pályakezdőként főleg operettszerepeket kaptam, ami jólesett ugyan, de mégis aggasztott: Mi lesz velem, ha megöregszem? Már akkor úgy tartottam ugyanis, hogy nincs annál fájdalmasabb dolog, mint egy idősödő szíA cigányprímás kosárral - Sirkó László megtette hatását, a két méterre ülő nézőben ugyanis fel sem merült, hogy egy velem szemben, a takarásban lévő másik pianínó hangját hallja. „A falu rosszáéban, ahol „Czené”-t, a cigányprímást játszom, a csalásra már a távolság miatt is több a lehetőség. Itt a hegedűt befelé tartva bazseválok úgy, hogy közben figyelek az igazi zenészre, a takarásban lévő id. Farkas Bélára. Büszkén mondhatom egyébként, hogy a darabbéli cigányokhoz hasonlóan az igaziak is „bevettek a bandába”. Szerintük a hagyományos magyar nótákat a színházi „mintha" muzsikálás mellett a valóságban is jól énekelem. (Erre bizonyság, hogy a már említett id. Farkas Béla nemrégiben felkért, hogy mint régi barátja, szerkesszem meg jubileumi műsorát.) Remélem, hogy az eltelt 25 év alatt a közönség is úgy érezte, hogy a „vak” játék és a „mintha” muzsikálás mellett más jellegű alakításra is képes vagyok. Asszonyok a „A falu rosszáéból nésznőt szubrettként látni. S mivel tudtam, hogy ezt a sorsot csak úgy kerülhetem el, ha a főszerepek mellett karaktereket is játszom, már huszonéves lányként, két kézzel könyörögtem az ilyen típusú alakításokért. Tehát azóta imádom a karakterszerepeket, még akkor is, ha azok esetleg előnytelen külsővel járnak. Egyébként sem zavart soha, hogy csúnya vagyok-e a színpadon. Hogy ez mennyire igaz, arról az egyik, jó pár évvel ezelőtti „Mágnás Miská’ -ban a nézők is meggyőződhettek. Ott ugyanis (Gobbi Hilda elhíre- sült filmbéli szerepét) a százéves nagymamát alakítottam. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy néztem ki. Ami azonban számomra a külsőmnél is furcsább volt, hogy tolókocsiban játszottam. Ráadásul a közel negyven előadás mindhárom felvonásán keresztül végig tekernem kellett. Csoda-e, ha 2 hét után ínhüvelygyulladást kaptam? A darab azonban egy vacak csukló miatt nem állhatott le, a kleptomániás öregasszony szerepében azontúl csuklópánttal kerekeztem. „A falu rosszá”-ban is karakterszerepet játszom: Gonosznét, egy 20 kilós szoknyában. Mese, mese, mátka Egy urbánus lány Finum Rózsi bőrében VAKON ZONGORÁZIK, BAZSEVÁL Néhány éve a Szomorú vasárnap című darabot játszottuk a Kamarában. Aki látta, biztosan emlékszik rá, mert nagy sikere volt. Az előadás különlegessége, hogy mindössze 3 hét alatt vittük színpadra, ami színházi berkekben gyorsasági rekordnak számít. Seress Rezső szerepébe bújni, esténként 22 dalt elénekelni, s mellé még élethűen is zongorázni, komoly színészi feladat. Az alakítás azonban jól sikerült, amire az egyik legjobb példa, hogy sokan még a mai napig sem hiszik el, hogy a darabban vakon zongoráztam. Vakon, azaz kipöckölt pianí- nón, csak a mozdulatokat imitáltam. A csodálatos muzsika úgy tűnik Mesélő: Varga Szilvia, a kecskeméti Katona József Színház tagja, "A falu rosszá"-nak Boriskája: SZÍNÉSZSZERENÁD Zenés darabot játszani tiszta idegbaj! Az ember már reggel azon izgul, hogy estére lesz-e hangja. Aztán ha hang van, jöhet a gyakorlás. Persze nálunk ez sem egy leányálom. A férjemmel (Rancsó Dezső színművésszel) ugyanis a színészházban, egy pöttömnyi lakásban lakunk. Mivel csak egy szobánk van, a szövegtanulás külön attrak- Varga Szilvia „Boriskája” ció. Az még csak hagyján, ha prózai szerepről van szó, hiszen ilyenkor egyikünk a szobában, a másik a konyhában mormolja a maga szövegét. A „Jézus Krisztus Szupersztáréra tanulni azonban kész megpróbáltatás volt. Dezső „Júdás” szerepére készült, így hát a nap bármelyik szakában előfordult, hogy magas hangokat préselt ki magából. Volt olyan, hogy nem bírtam tovább, el kellett mennem otthonról. De a férjem figyelmes ember, az ezt követő alkalommal becsukta a szobaajtót, gondolta, úgy nem hallom. A csudát nem! Az egész ház zengett a hangjától. Most viszonylag nyugalom van a családban: „A falu rosszá”- ban Dezső prózai szöveget mond, és én is csak egy dalt énekelek, a harmadik felvonásban. A falu rossza: Rátóti Zoltán Ruskin szerint a művészetről nem kell beszélni. Igaza van. De a művészekről ugye lehet ? Ha a kiválasztott megengedi, miért ne - gondoltam. Felkerekedtem hát, és a próbákon megkerestem Rátóti Zoltánt, a falu rosszát. —Egy bonvivánnak hogy fűlik a foga a szolgálósághoz ? —Bár a színlap szerint Göndör Sándor szolgalegénynek titulálnak, ebben a szerepben én nem ezt látom. Az eddigi szépfiús, öltönyös alakításaimhoz hasonlóan, ez a figura is egy hős, csak parasztgúnyában. A mű pedig (amibe kitalálták) olyan alapvető érzelmekről szól, mint a szerelem, a hűség stb., és nem arról, hogy hőse hogyan viselkedik. Persze, az is benne van, hogy dühösen. —Ehhez a dühhöz miből építi fel az eszköztárát? —Tudom, hogy külsőleg konszolidáltabb típusnak látszom, de hál' istennek vannak indulataim. Mérhetetlenek is. Persze, az más kérdés, hogy nem látszik. Szerintem a langyos vízben nincsenek érzelmek. —Ebben a darabban viszont nagyon is vannak. Tisztára, mint a mesében. — Mert ez az is. Egy szép mese, lányokkal, csalódással. Szükségünk van mesére, ugyanis, ma már nincsenek szép történetek. Az emberek nem sztoriznak. csak a napi gondokról beszélnek. A gyerekeket is ezért hozzá kellene szoktatni, hogy legyen fülük a meséhez. —Rátóti Zoltán melyik műfajhoz vonzódik a legjobban? —Ezt a vonzódást a hiányérzetem adja. A főiskolán elég sok abszurdot játszottunk, azóta viszont nem volt erre alkalmam. Pedig úgy kipróbálnám! —Ha már a vonzódásról esett szó, a darabban két leány is epe- kedik Ön után. Jóvágású fiatal ember lévén, gondolom, van ez így az életben is. Ki lehet védeni? —Az egyik oldalról kivédhetetlen, mert az ember könnyen elcsábítható. Viszont, a másik aspektusból nézve, én menekülök. Volt egy-két rajongóm, akitől szabályosan féltem. —A darabban Göndör Sándortól is lehet félni. De ha már itt tartunk, milyen a falu rosszának lenni? —A szó szoros értelmében ez a fogalom már nem létezik. Ma már vagányok vannak. Göndör Sándor azonban egyszerűen csak ösztönember, akinek vannak érzelmei. A vagányoknak azonban nincsenek, ők nem hatódnak meg a tiszta érzelmektől. Amikor a hölgyet arról kérdeztem, hogyan szólítsam, az alábbiakat mondta: „Juci, Judit, vagy hívhat Bélának is , ha akar. A lényeg az, hogy tudjam, hogy hozzám beszél.” A fenti válaszból már találkozásunk első percében megéreztem, hogy HERNÁDI JUDIT mondataiban az irónia, a humor, és a kedvesség mögött ott lapul az őszinteség is. A művésznővel kecskeméti szerepe kapcsán beszélgettünk. — Amikor bekukucskáltam a próbára, jókedyűnek láttam. Hogy van mostanában? — Jól, hála Istennek nagyon sok mindent csinálok. Szolnokon nemrég mutattuk be a „Velencei kalmárf’-t (amire nagyon büszke vagyok), itt Kecskeméten vendégművészként játszom a „Falu rosszáéban, és LEVETETT BLÚZ címmel, november 27-én jelenik meg az új CD-m. Szóval eléggé elfoglalt vagyok. —A falu rossza egy (régebben giccsnek titulált) népszínmű, melyben Blaha Lujza egykori szerepét, FINUM RÓZSIT alakítja. Milyen viszonyban van ezzel a művel? — Olyan helyes kis darab. Szeretem, mert jól meg van írva. —A figurákról mi a véleménye? — Kevert emberek. Olyanok, mintha élnének: nem csak feketék és fehérek, szürkék,is. — Valahol olvastam, hogy az 1920-as évek végén az egyik Szolnok környéki faluban azért hiú— Szeretek hibás embereket alakítani. Az abszolút jókat nem szeretem. Finum Rózsit (velem együtt) a közönség is kedveli, mert egy drámai sorsot viselő, őszinte lény. — Számtalan alakítása közűt volt-e olyan, amelyben úgy érezte vallomást tett önmagáról? —Tudja, a szerepeket nem én választom, nekem csak a „nemet mondás” lehetősége van megadva. Olyat fogadok el, amit úgy érzek, rám szabtak. Azután pedig mindig önmagamat adom. Nem is tudnám másképp csinálni. — Azért az Osztrigás Miéi és A falu rossza között nagy a térbeli távolság.'Abban a korban és azon a helyen, ahol Finum Rózsi élt, Hernádi Judit tudott-e volna létezni? — Miért, maga tudott volna? Én nem. Belehaltam volna, mint az a szegény Rózsi. Ő sem bírta. Én egyébként is egy urbánus lány vagyok, a városi létet szeretem. —Tegnap volt a premier. Volt-e valamilyen sajátos rituáléja a színpadra lépés előtt? — Ha arra gondol: nem vetek keresztet, viszont az öltözködés ritmusát szeretem betartani. Nem vagyok az az'előadások előtti iz- gulós, hisztérikus alkat. A bakiba meg nem hal bele senki. „Szeretek hibás embereket alakítani.' sült meg A falu rossza előadása, mert a műkedvelők köréből senki sem vállalta Finum Rózsi szerepét. Azt mondták, hogy az isten se mossa le róluk, hogy afféle firmák, mint a darabbéli menyecske. Ön hogy érzi magát Finum Rózsi bőrében? Ha én ezt a klubban elmesélem... • KARPEREC • KARPEREC • • KARPEREC • KARPEREC • írta és szerkesztette: Vaskó Tünde Fotó: Valter Péter
