Petőfi Népe, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-27 / 250. szám

1997. október 27., hétfő I. Magas falak és őrök védik a luxuspihenőnek kialakított épületet és területet Kacsalábon A közelmúltban számos jelzés érkezett a környéken lakóktól arról, hogy a Solt-Járáspusztán található Bauer-kastély körül felbolydult az élet. Helikopterek jönnek-mennek, zavarva a környéken élők nyugalmát. Sőt arról is beszélnek, hogy az ala­csonyan röpködő gépekről gyakran vadásznak és a Bauer-kas- télyba járó urak mindezt engedély nélkül teszik, hiszen a le- és felszálláshoz engedély kell a megfelelő hivataltól. Sok pletyka kering a kastély új tulajdonosáról is. Mondják, hogy komoly érdekeltségei vannak a budapesti éjszakai életben. Egyesek azt is tudni vélik, hogy az övé az a bár, amelyiknek ablakán vállról indítható gránátvetővel lőttek be múlt szilveszterkor. Felkere­kedtem hát, hogy utánajárjak, valóban állam-e az államban a járáspusztai birodalom. A környéken lakók közül szinte senki nem beszél szívesen a kastélyról. Azt mondják, fél­nek, mert akinek ekkora va­gyona van, az mindent megtehet. Nem beszélve a kapcsolatairól, hiszen magas rangú állami veze­tők, meg üzletemberek is gyak­ran megfordulnak itt. Mások be­szélik, hogy diplomáciai jelzésű kocsik is gyakran jönnek-men­nek a kastély körül. Szóbeszéd kering arról, hogy a vállalkozást valójában a kongói nagykövet­ség kereskedelmi attaséjának fia pénzeli, aki diplomáciai mentes­séget élvez. Hogy miért pén­zelné, természetesen arról is vannak elméletek. Hallottam, hogy a kastélyba és a hozzá tartozó területre nem egyszerű bejutni, aki megköze­Rendkívül igényesen gondozott parkon át vezet az út a kastélyig. Terepruhás őr köszönt bennün­ket, a nagytestű kutyák is előke­rülnek. Bent fényűző pompával berendezett szobákon keresztül eljutunk egy terembe. A beren­dezést mindenütt jó ízléssel vá­logatták össze. Tucatbútorok- nak híre-hamva sincs. Tükrök, komódok, ovális asztalok, füg­gönyök, patyolattisztaság. Nagy űr elmondja a tulajdonlás rövid történetét, beszél a tervekről. A kastély régebben egy zsidó höl­gyé volt. A negyvenes évek vé­gén államosították az épületet, majd a termelőszövetkezet keze­lésébe került. Mint mondja, a rendszerváltás idején minden használhatót széthordták belőle. Az épület állaga leromlott, rend­A terasz fölött a magyar, a kongói és az amerikai zászló. líti az objektumot, fegyveres, ku­tyás őrökkel találja szembe ma­gát. Ezért mással próbálkoztam. Kaptam egy nevet és egy tele­fonszámot. Aki megadta, azt mondta, hogy a tulajdonosé. (Meg azt is mondta, ha kitudó­dik, hogy tőle kaptam, őt elinté­zik.) A vonal túloldalán kissé in­gerülten kérdezte a hívott fél, hogy ugyan honnan tudom a számot, majd megígérte, hogy visszahívnak. Negyedóra múlva csörgött a telefon, egy Nagy Fe­renc nevű úr közölte, semmi akadálya a látogatásnak. A kastélyhoz a betonúttól egy keményre és egyenesre döngölt, közel két kilométeres földút ve­zet. A környék poros, homokos tanyai útjaihoz képest ez valósá­gos sztráda. Az egész területet - több tízezer négyzetmétert - egy két és fél méter magas kőfal védi az alkalmatlankodóktól. A főbe­járatnál egy három-négy méter magas kovácsoltvas kapu, rajta egy sárkányfigura. Gyönyörű munka. Kamerával figyelik az őrállás fölül a látogatót. Vendéglátóm egy amerikai rendszámú és típusú kocsival ér­kezik. Ő maga amerikai-magyar kettős állampolgár. Szívélyesen fogad, készségesen ajánlja fel, hogy mindent megmutat, kérdé­seimre választ ad. Egy elektro­mos kapuval ellátott oldalbejá­rón megyünk be a nagy fal mögé. Lépcsőforduló. kívül rossz állapotban vette át az új tulajdonos, aki banki kölcsöt felvéve szerezte meg. Az új tu­lajdonos megcsináltatta a tetőt - ez százhatvanmillió forintba ke­rült -, majd ezután tönkrement. A mostani tulajdonos a banktól vette meg az ingatlant. Hogy mennyiért, az titok. Egy magya­rokból és külföldiekből álló tár­saság alakult a működtetésre, amelynek Nagy Ferenc a pénz­ügyeit intézi. Az ingatlan papír szerinti tulajdonosa egyébként egy huszonhét éves keceli vál­lalkozó, Szűcs Józsefnek hívják. Nagy úr hangsúlyozza, hogy a forgó kastély a pusztában tulajdonosnak semmi köze sincs ahhoz a vállalkozáshoz, amelyi­ket támadás ért szilveszterkor Budapesten. A kastély, ha min­den munkát befejeznek a terüle­ten, zártkörű klubként, szálloda­ként fog működni. Már fogad­nak vendégeket, barátokat, de a hivatalos nagyüzem jövő év ele­jén indul majd. Még építik a lo­vardát, a teniszpályát és golfpá­lya is lesz a tó körül. A tagdíj havi százezer forint körül alakul majd. Mint Nagy Ferenc mondja, a helikopteres vadászatokból semmi sem igaz. Ideiglenes működési engedéllyel rendel­kező helikopterleszálló műkö­dik a területen. Itt valóban nagy a forgalom. Üzletemberek jön­nek-mennek. Sok közöttük a külföldi illetőségű. A legköze­lebbi ház kilométerekre van, Nagy úr szerint nem zavarhatja a zaj a környéken élőket. Az már előfordult, hogy a kastély­hoz tartozó területen orvvadá­szokat fogtak a solti rendőrök, akikkel egyébként igen jó a kapcsolat. Vendéglátóm nem szívesen beszél a pénzügyekről: sok az irigy és rosszindulatú ember. Nem két forintba kerül a luxuskörülmények megterem­tése, ám közel sem annyiba, mint amennyiről a pletykák szólnak - mondja. Arra a kér­désre, hogy miért van kitűzve Kongó zászlaja, Nagy úr valami olyasmit felel: üzleti kapcsolat. Ezután körbejárjuk a házat. A földszinten vadászterem, leg­alább húsz személyre. Aki meg­szomjazik,. annak csak néhány lépcsőt kell lefelé menni a bo­rospincébe, ahol kitűnő italok sorakoznak. A pincéből felme­gyünk az emeletre. A lépcsőkor­láton antik hangulatú szobrok. Puha szőnyegek, diszkrét füg­gönyök. A kastély tornyából ki­váló kilátás nyílik a környékre. A park közepén kis tó szökőkút- tal. Hátul az épülő lovarda és a teniszpálya. Kiderül, hogy a tervek szerint már be kellett volna fejezni, de a munkák csúsznak. Nem a pénz hiánya miatt. Nagy úr elmondja még, hogy látogatókat nem fogadnak. Egy zártkörű klub esetében ez nem lenne szerencsés. A pletykák egy részét egyébként hallotta már, de hát mit lehet tenni, mondja, a sok pénz mindig is sok pletykát vonzott. Fotók és szöveg: W. Király Ernő A vadászteremben nagyobb társaságnak is van hely. Az egyik társalgó, elegáns és drága bútorokkal berendezve. A díszes, kovácsoltvas kapu két és fél méteres kerítéssel. Bejutni nehéz.

Next

/
Thumbnails
Contents