Petőfi Népe, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-24 / 248. szám

1997. október 24., péntek Művészet ni. Örömmel fest, gyönyörködik abban, amit csinál (Borbély László szavai Bozsó János festőművész budapesti tárlatának megnyitóján) Kálmán bácsi tanyája (1995). Az át- és újraértékelések, a nagy változások kora köszön­tött ránk. Olyan időszak ez, amikor alapvető értékítéleteket vagyunk kénytelenek felülvizs­gálni, ideológiák váltak egyik pillanatról a másikra túlhala­dottá, szentnek tartott dogmák­ról bizonyosodott be tévhit-mi- voltuk. Értékek devalválódnak, s értéktelennek hitt dolgok fel­értékelődnek. A tisztázatlan elvi kérdések óhatatlan befo­lyásolják mindennapjainkat a gazdasági élettől a művészetiig egyaránt. Élni a szabadsággal A hirtelen ránkszakadt szabad­ság gyakran okoz tétovaságot, bizonytalanságot, olykor sza­badosságot. Sokan, a művésze­tünk élvonalában állók is igen­csak válságba kerültek, a kiví­vott pozíciók elvesztek, az új helyzet a művészeti talajvesztés mellett sokaknak egzisztenciá­lis - egyszerűen megélhetési - gondokat is okozott. Ledőltek a tőlünk nyugatabbra élők művé­szeti ötleteit kizárni hivatott fa­lak, szabad a vásár, stílusok jönnek és mennek, a művészeti szabadságot ki-ki vérmérsék­lete szerint éli meg. A számító­gépek bevonultak a képzőmű­vészetbe, elektromos szerkeze­tekkel százezres szériákban ké­szíthetők az izgalmas sík-, de akár térben is konstruált variá­ciók. A művészt információk özöne éri, közben érzi, hogy el­veszítette közönségét, vagy legalábbis távolodásuk egymás­tól megállíthatatlan folyamat­nak tűnik. Ember legyen a talpán, ki e nagy földindulásban lábon tud maradni, aki még erőt és kedvet érez az alkotáshoz. Miközben ifjú és dicsőségben megőszült pályatársak az immár vámmen­tesen behozható vadnyugati művészetpótló patentok után loholnak, úgy tűnik, az idő és a nagyközönség érdeklődése a Bozsó János-féle csendes kö­vetkezetességgel munkálkodó mestereket igazolja. Mert mi mással lenne magyarázható német, amerikai japán bemuta­tóinak sikere, itthoni kiállítása­inak emberekkel zsúfolt ter­mei? A most itt bemutatkozó mű­vész fél évszázados, következe­tes, elszánt munkálkodása jó példa rá: nem kell fővárosinak lenni, nem szükséges a nyugat felkapott helyein sem időznie annak, aki elég tisztességgel, elhivatottsággal, tehetséggel rendelkezik. Az elszánt festő Bozsó János makacs elszánás- sal dolgozik életművén, immár közel fél évszázada, s irányel­vei között olyanok szerepelnek, mint egyszerűség, igazság, sze­retet. Egyszerűen szól környe­zetéről, a Kecskemét környéki földről. Ordas, Szentkirály, Szarkás, vagy kissé arrébb, Ti- szakécske tanyavilágáról, nö­vényeiről, atmoszférájáról. Iga­zat szól, s szeretettel is, mert gyermekkora óta hozzánőtt ez a világ, ezt ismeri, szereti, be­csüli lakóit, bánatos elégiával búcsúzik az eltávozottaktól, együtt örül és vigad az élőkkel. Csakúgy a szívéhez nőtt egy kikezdett oldalú páréves kazal, mint hámló falú tanyaház, vagy egy-egy kedvelt, öreg, ártérben álldogáló fűzfa. Nem okoz számára fejfájást, hogy olykor kollégák „letájfes- tőzik”, ami persze nem is igen igaz, mert hiszen a csendélet, portré, emberi figura is kedvelt műfaja, arra azonban kényes, hogy képei mindenkor kvalitá­sosak, őszinték legyenek. Az más kérdés, hogy bár oeuvre- jében a tájkép dominál, azon­ban e tájak sem mentesek az embertől, képelemei az itt élők kezenyomát őrzik, az itteni em­bereknek szólnak, érzelemfű- tötte festményeit lírai lelkülete élteti. Művészetét esztétikai kate­góriák felől nehéz megközelí­teni: bár a művészettörténész hajlamos valamely festmények láttán azonnal megfelelő skatu­lya után nyúlni, Bozsó piktúrája azonban nemigen helyezhető egyik meglévő dobozunkba sem. Ha őt kérdezik, csak any- nyit mond: „Engem mindig az érzelmekkel töltött expresszív realizmus vonzott.” Tematikai­lag, jelképeivel, felfokozott ki­fejezés- és színvilágával feltét­lenül az ún. „alföldi festészet”- hez csatlakozik, melyet olyan általa nagyrabecsült nevek fém­jeleznek, mint Tornyai, Koszta József, Nagy István, vagy távo­labbról akár Mednyánszky László, Munkácsy Mihály, s nem idegen tőle Rudnay Gyula romantikus tájfelfogása sem. Bár a szálak adottak, Bozsó János piktúrájának irányultsága mégis kissé más. Nem egyszerű krónikása az alföldi lét színtere­inek, nála Szentkirály, Szarkás, Bugac tanyái, kicsiny dom­bocskái, fái, bokrosai, nem ki­rándulási célpontok. Ez élet­tere. A megvilágítás, a pillanat­nyi lelkiállapot, az évszak befo­lyása alatt Nagy Balogh János-i alázattal örökíti meg ezen élet­tér kisebb-nagyobb részleteit, történéseit. Nem elmond, nem lefest, értelmez. Egyéni formanyelv Sajátos formanyelvén a színek segítségével közöl véleményt táji izgalmakról, légköri cso­dákról. Örül vonuló felhőknek, a menő nap színességének, egy falra vetülő árnyéknak, fatör­zsön megjelenő rezgő fényfolt­nak, a frissen zöldülő fűnek, vad színességgel virágzó fának. Tudja a nagy titkot: jó szem, különös érzékenység, hit és el­hitető erő kell ahhoz, hogy egy művész a valóság artisztikus elemeiből öntörvényű művet fejlesszen. Természetes képes­ségeiből, készültségéből mind­azt ösztönösen hasznosítja, ami művészi szándékának megfelel, s egyben érvényesíteni képes legsajátosabb hajlamait is. Formailag e munkák mind­azon művészi próbálkozások szintézisét jelentik, melyek az utolsó száz évben a festészet fő vonulatára hatással voltak; nem fél festői festő, azaz színes lenni, expresszíven egymást támogató színfoltjait vad, len­dületes ecsetvonásokkal a kép­felületre vetni. S mindezt pre­cíz, szilárd képszerkezetbe szo­rítani. Miközben a képi szerke­zetek - gyakran merész kivágá­sok - már-már tőmondatos egyszerűséggel jelentkeznek, ezeken a gondosan - ösztönö­sen? - kiegyensúlyozott szer­kezeteken belül színek és foltok impresszionisztikus bujasággal tobzódnak. Szerencsés alkotó, mert spontaneitásában is következe­tes. Ez a következetesség bizto­sítja műveinek egységét, stiláris jellegzetességét, ugyanakkor az őszinteség, a tartalmi-irányult- ságbeli elkötelezettség akadá­lyozza, hogy valaha is modo­rossá váljék. Miközben legfőbb mestere a természet iránymuta­tását követi, kedvelt elődeinek művészi példáját sem mellőzve olyan egyéni Tormanyelvet si­került kimunkálnia, mely mára egyértelműen csak az övé, s mely nyelvet kimódolva évti­zedek óta dolgozik tudatosan életműve kiteljesítésén. Sorsának ismerői tudják, mennyi fáradozás, kínlódás, kényszeres kitérő akadályozta, késleltette korán kitűzött céljá­nak elérésében. Vállalta sző­kébb hazáját, a földműves-pa­raszti életforma és környezet krónikásának nem irigylendő szerepét, egyidejűleg vállalva, hogy ebben sem a hivatalosak, sem a szűkén vett szakma tá­mogatására nem számíthat iga­zán. Nem számíthatott azért sem, mert amikor megannyi hányattatás után a művészi hi­vatásra tette fel életét, nem állt mögötte szervezett művészeti oktatás, mankóként nem támo­gatták mesterei, nem beszél­hette ki problémáját évfolyam- társakkal. Mindenre magának kellett rájönnie, s mindent ma­gának egyedül kiszenvednie. Szerencsés alkata alkal­massá teszi arra, hogy a lát­vány számára ne legyen egy­szerű fénytani történés, játék, inkább a tapasztalás, az isme­retszerzés forrása. Miközben gátlásoktól mentesen tud örülni egyszerű látványoknak, élmé­nyeknek, kiváló képessége ré­vén meg tudja ragadni a pilla­nat időtálló esztétikai értékét, s a látvány gyönyörét képes megosztani mindenkori közön­ségével. Amit mások nem látnak meg Éppen mert nem kell magán erőszakot tennie, rendelkezik olyan elhitető erővel, mely az egyszeri látványból maradan­dót képes létrehozni, s tud gesztusaiban bizalomkeltő, hi­teles lenni. Óvakodik minden nagyot- mondástól, de apró észrevéte­leivel képes figyelmünket az élet olyan egyszerűségében is izgalmas szépségeire ráirányí­tani, melyeket napi rohanása­ink közben már egyébként észre sem veszünk. Aki csak egyszer rácsodál­kozik Bozsó János gomolygó felhőire, a szarkási esti fé­nyekre, a szentkirályi határ széltépte lombú fáira, ottfelej­tett, lógó kerekű, mégis gyö­nyörű szekerére, jóidéig más szemmel látja a saját környező világát is. S ha ideje engedi újra rácsodálkozni egy-egy képre, elkezdi tisztelni is, nemcsak szeretni festőnket. Az idők folyamán már jó néhány művével találkoztam és mind­untalan rájövök, nem elég egy­szerűen megnézni ezeket a ké­peket, érdemes hosszasan vé- gigolvasni valamennyit. Már máskor is, többször írtam és elmondtam: Bozsó Jánosnak különös képessége van: öröm­mel fest, gyönyörködik abban, amit csinál, s ami a legtöbb, képes ezt az örömet, gyönyö­rűséget nézőinek is továb­badni. Anélkül, hogy a művé­szetnek valami túlzott jelentő­séget tulajdonítanék, bizton ál­lítom, aki időt szakít a Bozsó- képekkel való találkozásra, más emberré lesz egy időre. Máshogy látja legközelebb ko­csijából az addig szinte észre sem vett tanyákat, fákat, s tán még a felhőkre is rá fog egy- szer-egyszer csodálkozni. Ezt az örömöt és élvezetet, meg annak felfedeztetését kö­szönjük a most 75 éves mű­vésznek, s szívből kívánjuk, hogy még hosszú ideig gyö­nyörködtessen bennünket újabb és újabb műveivel. Borbély László Szögény embör (1956). PETŐFI NÉPE hirdetésfelvevő helyei: KECSKEMÉT, Szabadság tér 1/A. Tel.: 76/481 -391 LAJOSMIZSE, Széchenyi u. 1/A. Tel./Iax: 356-247, mobil: 06-30/553-002 KISKUNFÉLEGYHÁZA, Kazinczy U. 1. Tel.: 463-274, 30/654-267, SÁNDOR ERZSÉBET Molnár B. u. 3. Tel.: 76/466-770, 20/444-594, KOPASZ ATTILA Szent István u. 78. Tel.: 78/461-849, VÉN ISTVÁN Árpád u. 12. Tel.: 77/423-852, FÁBERNÉ NAGY ERZSÉBET Béke út 142. Tel.: 441-578, KORONCZAINÉ TÓTH ILONA Szt. János u. 9. Tel.: 79/341-225, GÁLIK ANDRÁSNÉ ’ Kossuth L. u. 18. Tel.: 76/353-141, ASBÓTH GYÖRGY Fő út 35. VIKÁR BÉLA MŰVELŐDÉSI HÁZ Hősök tere 6. MŰVELŐDÉSI KÖZPONT József Attila u. 29. DANKÓ PISTA MŰVELŐDÉSI HÁZ Árpád u. 2. Tel.: 06-78/413-339, BENGŐ BT. Kossuth L. u. 9/2, T.: 78/481-801, H-P: 8-12 h-ig, PETRÁNYI JÓZSEF Jókai u. 11. Tel.: 77/401-366, BLÁZSIK SÁNDOR KALOCSA, KISKUNHALAS, TISZAKÉCSKE, BÁCSALMÁS, SZABADSZÁLLÁS DUNAVECSE, KISKUNMAJSA, CSENGŐD, KISKŐRÖS, SDLTVADKERT, JÁNOSHALMA, KECEL KUNSZENTMIKLÓS Vasút U' 59/3' Tel-Ífax: 78/422-498, GÁVELNÉ BREZNYÁN ILDIKÓ Bankos Károly u. 3. Tel.: 351-924,TITÁN BT. Petőfi-lakótelep B épület, Tel.: 351-945, TITÁN Vegyes, Rákóczi út 13-15. (ÁFÉSZ iroda) Tel./fax: 76/351-745 06-30/585-333, éjjel-nappal VÉCSEY KÖNYVTÁR, Pósta u. Tel.: 78/486-123 Árpád tér 6. Tel.: 79/323-974 ROBOTKÁNÉ F0NYÓDI ÉVA Budai tér 70. Tel.: 79/422-379 ROBOTKÁNÉ F0NYÓDI ÉVA MIHÁLOVICS GÉZÁNÉ Tel.: 79/323-397, 06-20/263-448 ÁFÉSZ IRODA, Szabadság tér 10., Tel.: 76/374-211 SOLT, BAJA, IZSÁK, PETŐFI NEPE Ha ma 14-ig feladja Syírlím;ttő:s:irktyJö: Schmidt Antal Operátorok: Ónodi Éva, Majorcsikné Buri Franciska Komktor: Mezei Klára AJÁNLJUK MAGUNKAT - AJÁNLJON ON IS! Tisztelt Előfizetőnk! Szeretnénk, ha nemcsak olva­sója, hanem ajánlója is lenne PETŐFI NÉPE-nek. Ön már tapasztalta az elő­fizetés kényelmét és előnyeit; kérjük, ajánlja barátainak, is­merőseinek is! Akik e szelvény kitöltésével és beküldésével új előfizetőt szerveznek, ajándékot vá­laszthatnak, és az új előfize­tők is ajándékot kapnak. Havonta egy 10 ezer forint értékű ajándékcsomagot sorsolunk ki azok között, akik a szelvényt beküldik, és az általuk ajánlott személy előfizető lesz. Előfizetőnek ajánlom: Neve: Címe: TÖBB AJÁNLAT = TÖBB AJÁNDÉK! □ "Az elsősegély kézikönyve" c. kiadványt választom I I Reklámöngyújtót és tollat kérek Nevem: Címem: A hét melyik napján jelenik meg a "Tisztelt Szerkesztőség!" rovat? Beküldendő: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents