Petőfi Népe, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-24 / 248. szám

KULTÚRA INTERJÚ PETŐFI NÉPE Interjú Kovács László kalocsai fazekasmesterrel Tudni és szeretni kell a mesterséget Kovács László Schwarzenbruckban is sikert aratott fazekasbemutatójával. fotó: ábrahám e. Éppen tíz esztendeje annak, hogy először szervezett kalocsai műhe­lyében országos fazekastalálkozót Kovács László fazekasmester. A karcagi születésű alkotó 1983 óta él és dolgozik Kalocsán. Előtte 12 éven át tanulta a mesterségét: Sz. Nagy Istvántól, F. Szabó Mihály- tól és az egyetlen Kossuth-díjas magyar fazekasmestertől, Kántor Sándortól. Kovács László, a Népművészet Mestere több orszá­gos fazekaspályázaton nyert díjat, ma már országos hírnévre tett szert, sőt, külföldön is ismerik és keresik a munkáit. Legutóbb Ke­cel partnertelepülésén, a németor­szági Schwarzenbruckban tartott nagy sikerű fazekasbemutatót.- 1987 óta minden évben heteket tölt azzal, hogy megszervezzen egy országos fazekastalálkozót. Miért fontos ez?- Egyrészt azért, mert szeretek vendégül látni embereket, másrészt azért, mert fontosnak tartom, hogy egy évben legalább egyszer talál­kozzanak egymással a szakma kép­viselői. Persze, sokkal inkább baráti összejövetelről van szó, mint szak­mai napról. Arra azonban minden­képpen alkalmas a találkozó, hogy elmondhassuk és megmutathassuk egymásnak: mit, hogyan és miért csinálunk. Sok jó és felkészült faze­kas van az országban, de többségük 40-50 év közötti. Kevés a fiatal al­kotó, alig van utánpótlás. A találko­zókon viszont alkalom adódik a fia­talok bekapcsolására is.- Meglep, amit mond, a kirako­dóvásárokat járva azt hinné az em­ber, nem vagyunk fazekasok híján.- Valóban, változatos és gazdag a kínálat, s ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy változott az em­berek tárgykultúrája. Másféle tár­gyakkal veszik körül magukat, mint régebben, megnőtt az érdeklődés a szép formájú, színes kerámiák iránt, miközben még mindig sokan kere­sik és szeretik az egy-egy tájegy­ségre jellemző tradicionális fazekas termékeket. A bőség és a változa­tosság azonban nem jelent egyben minőséget is. Azt látom, hogy a nyilvánosság elé lépnek olyan, ma­gukat fazekasnak nevező emberek is, akik a mesterség alapvető fogá­sait sem ismerik. Lemásolnak egy külföldi katalógusból egy tetszetős virágcserepet, aztán a vevő otthon veszi észre, hogy szétázik a cserép, mert nincs rendesen kiégetve.- A bóvli uralja a piacot?- Azt azért nem mondanám, de jelen van. S mivel jelen van, nagyon fontos, hogy a mesterséget tudó fa­zekasok kivessék maguk közül azo­kat, akik nem felelnek meg. Ki más tudhatná, mint a fazekas, hogy mi az érték, s mi nem? A vásárlótól nem várhatjuk el, hogy biztos értékítélet­tel a minőséget, s csak a minőséget válassza. A magyar fazekasmester­ség olyan hagyományokkal rendel­kezik, egy-egy mester annyi tapasz­talat és tudás birtokában van, hogy egyenesen vétek ezt nem használni, értékeinkről megfeledkezni. Én azt szeretném, ha a magyar fazekasok egy szakmai alapokon álló szövet­séget hoznának létre, amely az egy­kori céhek mintájára működne.- S csak az lehet mester, aki vé­gigtanulja az inaséveket, teljesíti a próbákat és elkészíti a mestermun­káját?- Igen, így gondolom, mert csakis így lehet valaki versenyké­pes. Itthon és külföldön egyaránt. S nem arról van szó, hogy csak az válhat e szövetség tagjává, aki egyedül és kizárólag tiszántúli mo­tívumokkal díszített Miska-kancsót vagy rátétes díszítésű virágcserepet csinál. Nem. De a fazekas legyen tisztában a mesterséggel, ismerje a fogásokat, a technikákat, s ennek birtokában aztán készítsen azt, amit akar, vagy azt, amit el tud adni.- Önmagával szemben is ilyen megengedő?- Nem, mert számomra - bármi­lyen furcsán hangzik, hiszen a mes­terségem a kenyerem is - , nem az eladás a legfontosabb. Vannak olyan tárgyaim, például a raku- technikával készült kerámiák, ame­lyektől nincs is szívem megválni. Nekem az jelent örömet, ha a hoz­zám betérő emberek mondjuk száz tárgy közül legalább egy olyat talál­nak, amely megfelel, tetszik nekik, találkozik az ízlésükkel, s szívesen használják vagy díszítik vele a laká­sukat.- Ha nem az eladás a fontos, ak­kor mi? Melyek azok az elvárások, amelyeknek meg akar felelni?- Annak a hagyománynak és mi­nőségnek, annak az egységes és tiszta kultúrának szeretnék megfe­lelni, amely az elmúlt kétszázötven évben a magyar fazekasmesterséget jellemezte. S ez fegyelmet, alázatot követel. Nem szégyellem, ha ipa­rosnak tartanak, nem várom el, hogy művésznek tituláljanak. Magamat a technikát illetően hagyományőrző­nek, a népi tradíció folytatójának tartom: ezért is dolgozom lábbal hajthatós koronggal és kézzel, ezért égetem ki a tárgyaimat fatüzelésű kemencében. Ugyanakkor szeret­ném a régi hagyományokat és for­mavilágot úgy átörökíteni, hogy az a mi korunknak is megfeleljen. Érde­kel minden új eljárás, szeretem ma­gam kipróbálni. A tűznek rengeteg lehetősége van, most például a raku- technika foglalkoztat. Szabadon ér­telmezem a formakincset is, csiná­lok egy-egy tájegységre jellemző tradicionális tálat, de csinálok olyan kaspót is, amely ősrégi gepida for­mát idéz. A legfontosabb tehát az a szá­momra, hogy az általam, önma­gámmal szemben támasztott szak­mai és erkölcsi követelménynek megfeleljek. S ezt várom el a tanít­ványaimtól is, mert belső tartás és a mesterség tudása nélkül nincs a munkánknak értelme.- Ön tagja a Népi Iparművészeti Tanácsnak. Ebben a testületben is ilyen harcosan képviseli a szakmai­ságot?- Igen. Szeretném, ha a zsűrizés is megállná szakmailag a helyét, s a tanács zsűrijében minél több faze­kas lenne jelen, ezzel is biztosítva ennek a szép mesterségnek a fenn­maradását. Ábrahám Eszter Ön az ország 4. legolvasottabb napilapját választotta! 12 Televízió' és rádióműsor-ajánlat ITT AZ ÜGYES 5. SZAMA! Az ÜGYES új száma már minden újságárusnál kapható! Harminc skandináv rejtvénnyel és száz viccel. Az ország egyetlen női rejtvény- és viccmagazinjának címlapján a Megperzselt szívek vonzó hőse, Pierre Cosso látható. A rejtvény­oldalakon számos újdonságot is meg­tudhat róla. Ezenkívül olyan hazai és világsztá­rokról olvasható és fejthető rejtvény, mint a születésnapját ünneplő Halász Jutka, valamint Esztergályos Cecília és Kárász Zénó (a Família Kft.- ből), vagy Arnold Schwarzenegger. Gazdag nyereménykínálat az ÜGYES-ben. RÁADÁS a megyei lapokban megjelenő keresztrejt­vény-megfejtőknek: két porszívót is kisorsolnak azok között, akik a 40., 41., 42., és a 43. héten itt megjelenő keresztrejtvény megfejtését összegyűjtve beküldik az ÜGYES címére: Budapest 1543. Beküldési határidő: 1997. október 31. (Kérjük, hogy a borítékra írja rá lakóhelye megyéjét is!) P ■ "" -, V\ ' . ! 'í , 'Z

Next

/
Thumbnails
Contents