Petőfi Népe, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-15 / 241. szám

1997. október 15., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Bűnhődjünk, mert panelban lakunk? A Petőfi Népe több alkalommal hirdette a széchenyivárosi táv- hőellátás kapcsán október 6-án, 18 órára összehívott lakossági fórumot. Én készültem a fó­rumra mint érintett lakos és ki­munkáltam egy összehasonlító költségkimutatást, melyek valós költségeket tartalmaznak. Az 1997. első félévi átlagos költségek hasonlításával megál­lapítható, hogy mi, panellakok négyszer annyit fizetünk a táv­hőszolgáltatásért, mint más rendszerű energiafogyasztók. Alapdíj felszámítása nélkül is háromszor többet fizet a panel­lakásban élő, mint az egyedi energiarendszert használó. gas lakásrezsi miatt ugyanakkor felére csökkent a panellakások ára, mint az egyedi építésű tár­sasházakban levőké. Vásárlás­kor a panellakás volt kb. 30%- kal drágább és eleinte csak az kapott szoc. pol.-kedvezményt és bankhitelt. A fenti megállapításokon túl még további következtetések is adódnak, de tömören csak a lé­nyeget emeltem ki. Az okokkal sem foglalkoztam, viszont meg­jelöltem az egyetlen befektetés nélküli lehetséges megoldást. Szerintem minden baj forrása az alapdíj indokolatlan beveze­tése, mely nélkülöz minden rea­litást, a közölt számításokból az infláció követését is viselni lehetne. A lakók jogos észrevételei ér­demben megválaszolatlanul ma­radtak, miután a Termostar Kft. igazgatója érdemi javaslatot nem tett a lehetséges költség- csökkentésre. Minden elképze­lése a lakók további terhelésére irányult. Csepeli István, Kecskemét Nem láttuk a levélíró által fel­használt számlákat, de nincs • okunk kételkedni azok pontossá­gában. Ha csak az arányokat te­kintjük, igen elgondolkodtató és bosszantó következtetésekre jut­hatunk. Következzék tehát a ki­Logikusnak tűnik, hogy a ma- megállapíthatóan. Anélkül még mutatás legfontosabb része. Létező lakások tényleges, igazolható költségei alapján Konvektor 3 szoba, társas, fszt., 2 személy Távfűtés 2 szoba, panel, II. em„ 2 személy Etázs 4 szoba, sorh., 6 személy A lakásra jellemző adatok alapterület m2 térfogat lg m3 forgalmi érték (becsült) m2 85 238 70.000 Ft 55 145 40.000 Ft 80 212 80.000 Ft Összes költségek tény (fűtés+meleg víz) 1997. év 6 hó 15.878 Ft 42.546 Ft 26.518 Ft Mindenük odaveszett a felgyújtott házban Soltszentimreiek egy családért E hét elején megírtuk, hogy egy soltszentimrei családi ve­szekedés azzal ért véget, hogy a férfi felgyújtotta a saját há­zukat. Az épület teljesen kié­gett. A falubeliek jól tudják, hogy a tulajdonosok mind­össze néhány hónap óta lak­ták az új épületet, amit jelen­tős hitellel sikerült tető alá hozni. Ugyanis nehezen élő háromgyermekes családról van szó. A felelőtlen, meg­gondolatlan, s feltehetően it­tas apának a borzalmas tette­kor aligha jutott eszébe, mi­lyen szerencsétlen helyzetet teremt. A soltszentimrei önkor­mányzat a helyi vöröskereszt szervezettel karöltve igyek­szik a gyermekeken (elsős és negyedikes, illetve szakkö­zépiskolában elsős vékony- dongájú lánykák), édesanyju­kon segíteni. A faluban so­kaknak lehet kinőtt, de még használható ruha, cipő, ta­karó, tanszer és sorolhatnánk, mi minden kell még a hétköz­napokon. Ugyanis nekik csak az maradt, ami vasárnap raj­tuk volt. Ezért naponta dél­után 2-4 óra között a helyi idősek otthonában gyűjtést szerveznek. Bizonyára e sorok olvastán is akadnak segítőkész embe­rek. (A szerk. megjegyzése: mint írtuk, az ügyben a rendó'rség megkezdte a vizsgálatot. In­formációink szerint a férjet ó'rizetbe is vették, de már - érthetetlen módon - szabad­lábon van.) A Nézőpontot mindig elolvasom Tíz deka papír a húshoz Egy héttel ezelőtt, pénteken a piaccsamok egyik húsboltjában vásároltam. A haragom, ami azóta sem múlt el, adta a ke­zembe a tollat. A hentestől kér­tem egy darab szín- és egy da­rab csontos marhahúst tokány- nak és gulyáslevesnek. Az el­adó három-négy soros nagy ív papírt tett a mérlegre, gyorsan rádobta az egyik darab húst, én megkérdeztem, hogy ez a papír nem lesz egy kicsit sok? Mire ő: akkor elázik, akkor kértem én: tegye zacskóba. Ha már rá­tette, nem rakja át. A 1,5 kg marhahúshoz kereken 10 dkg papírt kaptam, otthon lemér­tem, ezért tudom pontosan a sú­lyát. Mérhetetlenül felháborít, én is nyugdíjas vagyok és a mai árak mellett ez nem megenged­hető akár nyugdíjas, akár nem az ember. Theil Ferdinándné, Úrihegy • • Üröm az örömben Október 5-én az utam Bajára vitt az 51-es úton, ahol közel húsz éven át a Budapesti Volán (akkor 20-as Mávaút) autóbusz- vezetőjeként nap mint nap ve­zettem. Az egyik kedves hely­ségem, megállóhelyem Solt volt. A solti autóbusz-állomás számomra azért feledhetetlen, mert a tízperces várakozás alatt itt mindig egy finom kávét ihat­tam. Tizennégy éve nyugdíjban vagyok, azóta nem vitt az utam erre. A település lakossága éppen várossá avatását ünnepelte, és számomra egy kicsit az volt el­keserítő, hogy az általános is­kola előtt még mindig ugyanúgy megvan az a kellemetlen, hirte­len kanyar, amelyről egy kb. 16­18 évvel ezelőtti Petőfi Népe napilapban azt olvastam: „ha elkészül az általános iskola új épülete, akkor lebontják a régi épületet és annak helyén, meg­szüntetve a kellemetlen kanyart, fog az út haladni”, ezzel lénye­gesen egyhítve a kanyar akkori ívét. Nagyon meglepett, hogy ennyi év óta ez még a mai napig is így van! Most, hogy ez a ked­ves kis Bács megyei település város lett, csak reménykedni tu­dok: ha a jövőben erre hoz utam, már nem fog elkeseríteni az em­lített hely, amely még ma is az autósok „réme”! Sok sikert kívánok a város fejlődéséhez. Kovács Barna, Budapest Ismertem a pusztaságot Bugac történetének könyvét olvasva, amit Czakó Ferenc kitartó munkája nyomán ke­zembe vehettem, felelevene­dik előttem a múlt, a Bugacon töltött gyermekkorom, az if­júságom. Bugacnak nemcsak története, de csodálatos ro­mantikája is van, amit csak az érez, akit oda kötnek a szép és nehéz emlékek, a háború, a menekülés borzalmai. Mi, onnan elszármazottak, most is magunkénak érezzük Buga- cot, és oda mindig hazame­gyünk, amikor minden évben megrendezik a Bugáéról el­származottak találkozóját. Czakó Ferenc könyvében szó van az én édesanyámról is, a bugaci szülésznőről, aki kemény harminckét éven át volt a tanyavilág egészség- ügyi lámpása. A harmincas­negyvenes években ő volt egy személyben orvos, bába, vé­dőnő és egy kicsit gyógysze­rész is. Édesanyám sokszor vitt minket, gyerekeit magával, amikor lovas kocsin járta a tanyavilágot, hogy ellássa az anyákat, az újszülötteket. El­indultunk reggel a félegyházi határ felé és alkonyaikor már Bocsa felől értünk haza a fa­luba, az akkori Monostorfal- vára. Én elmondhatom, ismer­tem az erdőket, a pusztaságot. Ismertem a pásztorok, a csi­kósok, gulyások nomád éle­tét, hiszen sokszor megálltunk a cserénynél pihenni. Ezek az emberek finom tarhóval és bográcsban főtt finomságok­kal kínáltak minket. Nagyokat ittunk a gémeskútból favödör­rel kihúzott jéghideg, tiszta vízből. Ezek a szép emlékek még most is bennem élnek és most is érzem a régi Bugac csodá­latos romantikáját. Dekker Pálné, Kecskemét Szlovák mise? Megrökönyödve olvastam a Petőfi Népe október 7-i szá­mában a vastag betűs címet, mely szerint október 5-én Kiskőrösön szlovák mise volt. Ha ez igaz lenne, sze­gény plébános úr! Hány nyelvórán kellett volna át­küzdenie magát, hogy szlo­vákul misézhessen! Aztán ott az - még ennél is fontosabb akadály - oltári szentség hiá­nya. Bizony, az evangélikus templom oltárán hiába ke­reste volna! Ostya és bor oda csak úrvacsorái istentisztele­ten kenil. A cikket író ment- ségérecsakazthoztamfel: ta­lán rajta kívülálló okból nem szerzett erre vonatkozó egy­háztörténeti ismereteket, így honnan is tudhatná, hogy a lutheránusok templomában istentiszteletet tartanak. Kováts Györgyné, Kiskőrös Levélírónknak teljesen igaza van, elnézést kérünk a hibáért - a szerk. Mint állandó és rendszeres ol­vasójuk írok, mert vitába szál­lók Sándor János hercegszántói olvasójukkal. Ha semmi mást nem, de a „Nézőpont” című rovatot mindig elolvasom, mert pártatlannak és igenis ob- jektívnek tartom. Egy-két kivé­teltől eltekintve arról írnak a rovatban, ami az olvasók több­ségét érdekli. Őszintén, nyíltan bírálnak, ostorozzák a hibákat a hibák elkövetőivel együtt. Bárcsak minden újság ilyen komolyan és őszintén írná meg a valós helyzetet! Javaslom, hogy továbbra is úgy tegyék a dolgukat, ahogyan ez ideig tet­ték és méltóak lesznek névadó­jukhoz. Lakatos Lajos, Dunaszentbenedek A legszebb szó: köszönöm Két levél került egymás mellé, mindkettő' ugyanarról szól. Szeretném megköszönni a többi kunszentmiklósi betegtár­sam nevében is azt a lelkiisme­retes gyógyító munkát, amit ti­zenkét éven át a városunkban végzett Bagó doktor úr. Köz­vetlen volt a családokkal, sokat törődött a betegekkel, mindig arra törekedett, hogy javuljon az egészségük. Igazi családor­vos köszönt el Kunszentmiklós- tól és tőlünk, a betegektől. To­vábbi munkájához sok erőt, egészséget kívánunk! Fehér Lajosné és betegtársai, Kunszentmiklós Szeretnék köszönetét mon­dani Szeremle háziorvosának, gyógyszerészének, valamint a házi betegápolóknak mindazért a sok munkáért, amit a csalá­domért tettek és tesznek. Fá­radtságot nem ismerő odaadás­sal dolgoznak annak érdekében, hogy betegeiket a lehető leg­jobban ellássák. Mindehhez tudniuk kell, hogy férjem rákos beteg, fiam pedig 27 évesen tü­dőembóliát kapott. Mindezért szívből kívánom nekik, hogy még sokáig legye­nek a segítségünkre és a falu érdekében továbbra is lelkiis­meretesen lássák el azt a felada­tot, amire felesküdtek. Min­denkinek ilyen háziorvost, gyógyszerészt és betegápolót kívánok. Hornyák Istvánná, Szeremle, Fő út 78. Lerombolták a várossá nyilvánítás évében! Már elöljáróban megjegyezzük, hogy tudjuk, semmiféle szabály vagy törvénysértés nem történt. A döntésre jogosultak .jogsze­rűen” döntöttek. No de miről is van szó? Ar­ról, hogy a közelmúltban vá­rossá alakult településeink egyikében - Solton - az ön- kormányzati testület úgy dön­tött, hogy az annak idején sok­sok társadalmi munkával és költséggel megépített sportlőte- ret lerombolják, szétszedik, s a helyére teniszpályát építenek. A döntést tett követte és ma már a teniszlabda pattog ott, ahol hajdan az amatőr sportlö­vők hol intenzívebben, hol ke­vésbé gyakorolhatták a sportlö­vészet alapjait. A megyei sportosztályvezető helyettese a helyszínen járva úgy értesült (s ennek alapján úgy informálta elnökségünket), hogy a „lőtérrombolásra” azért került sor, mert a településen nincs érdeklődés, nincs igény lövészetre. Szó esett arról is, hogy „majd” építenek később (?), más helyen, másik lőteret. Kétségtelen, hogy a rend­szerváltást követően nem min­den településen szorgalmazták a lövészklubok, egyesületek te­vékenységét. „Felsőbb” szer­vük meg nincs a helyi lövésze­gyesületeknek, kluboknak, mi­vel az új felállás szerint önál­lóak ezek a sportszervezetek (is). Az, hogy valamire van-e igény (pillanatnyilag), vélemé­nyünk szerint nem kellene, hogy eldöntse egy már meglévő objektumnak a felszámolását. Előfordul(hat), hogy egy-egy településen kevesebb a gyerek, mint az előző években volt, s így elég a meglévő két iskola- épülettel szemben egy is, de - remélhetőleg - sehol nem dön­tenek úgy, hogy mivel „nincs rá igény”, azért az egyik iskolát lerombolják. A szóban forgó lőtér szét- rombolását nemcsak ésszerűt­lennek tartjuk, hanem súlyos sportszerűtlenségnek is. Főleg azt, hogy egy másik sportág he­lyi képviselői (de a sportági szövetség is) elfogadnak olyan megoldást, hogy úgy szereznek maguknak objektumot (úgy kapnak), hogy a másik sportág esetleges érdeklődőinek még a lehetőséget sem hagyják meg arra, hogy újraindítsák az éppen (azon a településen) mélypon­ton lévő tevékenységét. Ez az egész téma még „érde­kesebb” attól, hogy a sportob­jektum lerombolására Solt nagyközség várossá nyilvánítá­sának évében került sor. Általá­ban ilyen esetekben - ha egy te­lepülés város lesz - új dolgokat szoktak felavatni, s az épület fa­lára emléktáblát is tesznek a fel­irattal: „Épült a várossá nyilvá­nítás évében!” A lőtér épületére (mivel azt meghagyták, talán öltözőnek?) itt is lehet emléktáblát tenni az alábbi felirattal: „Itt állt a solti sportlőtér. Lerombolták a vá­rossá nyilvánítás évében!” Reméljük, hogy megyénk­ben, hazánkban - főleg ilyen je­les évben -, de egyébként sem hoznak olyan .jogszerű dönté­seket” különböző testületek, hogy meglévő objektumokat le­romboltatnak. A Bács-Kiskun megyei Technikai és Tömegsportklubok Szövetsége megyei elnöksége Megkérdeztük a lőtér meg­szüntetésének ügyével kapcso­latban Németh Józsefet, Solt polgármesterét. Németh Józjsej elmondta, hogy a teniszpálya építésekor a teniszklub vezetői megígérték: amennyiben az ön- kormányzat a sportpálya mel­letti területet megvásárolja, a teniszpályától délre, mintegy 100 méterre megépül az új lőtér. Az érintett területről az önkor­mányzat és a terület tulajdono­sai között tárgyalások folynak. Akihez naponta járunk Páncsity Hajnalka Má­tételkén árulja a Petőfi Népét. Hajni mindig mo­solygós és jókedvű, csa­ládja szerint isteni sütit süt és ügyes a konyhában. Egy ovis kisfia van, Máté, s ha ideje engedi, lapunkat elejétől végéig kiolvassa. Olvasószolgálat Nagyatádi hétvége játékunk nyereménye Alig ért véget a sümegi Kapi­tány Hotellel közösen szerve­zett játékunk, újabb úti célt és újabb nyerési esélyt kínálunk a Petőfi Népe minden olvasójá­nak. A jövő héttől a nagyatádi Solar Hotel elrejtett emblémá­ira vadászhatnak a lapban mindazok, akik szívesen eltöl- tenének ott egy hétvégét part­nerükkel. Ez a nyereménye ugyanis a három szelvényt be­küldők közül annak, akihez Fortuna a legjobban kedvez majd. Minden olvasónknak sok szerencsét kívánunk! „Kihez forduljak az előfizetéssel?” Naponta több olyan levelet és telefonhívást kapunk, melyből az derül ki, hogy olvasóink közül sokan szeretnének előfi­zetni a Petőfi Népére, de nem ismerik ennek a módját. Aki telefonál, vagy levelet ír, meg­lepődik azon, milyen egyszerű, hiszen ezzel már meg is tette az első lépést. A többi termé­szetesen a mi dolgunk. Ugyan­ezt javasoljuk minden előfi­zetni szándékozónak: írjanak egy lapot címünkre, vagy tele­fonáljanak ingyen olvasószol­gálatunknak. Telefonálni - ingyen? Hétfőtől péntekig, délelőtt 8 és 11 óra között semmibe nem kerül a hívás azoknak, akik ol­vasószolgálatunk zöldszámát tárcsázzák. A 06-80/480-756- os telefonra érkező hívásokat a Petőfi Népe fizeti. így még egyszerűbbé vált a lap meg­rendelése, és munkatársunk várja a terjesztéssel kapcsola­tos észrevételeket, esetleges panaszokat, valamint a játé­kokkal kapcsolatos kérdéseket is. Próbálja ki, tárcsázzon most! Végtelen ajánlat Folytatódik az „Ajánljuk ma­gunkat - ajánljon ön is!” című akciósorozatunk. Előfizetőink ajándékot kapnak, sőt havonta sorsoláson 10 ezer forintos ajándékcsomagot is nyerhet­nek. Csak annyit kell tenni, hogy megírják vagy telefonon bediktálják ismerősük, szom­szédjuk nevét és címét, s az ajánlott személy előfizető lesz, miután munkatársunk felke­reste. Sok sikert kívánunk! Az oldalt szerkeszti: Sz. Miklós Magda \

Next

/
Thumbnails
Contents