Petőfi Népe, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-25 / 224. szám
Magyarországi látószög Az unió éléstára Modern társadalomtudósok nagy része állítja, hogy bár a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni, ám a történelem mégis megismétli önmagát. Egyetlen különbséggel csupán: a korábbinál magasabb szinten. Úgy is nevezik ezt, hogy spiráleffektus. Egykoron Magyarországot Európa éléstárának nevezték. Abban az időben kapta ezt az elnevezést, amikor az Osztrák- Magyar Monarchia mezó'gazdasági termelésének számottevő részét a magyarföld adta. Többé-kevésbé ezt a hagyományt kívánja ápolni napjainkban a Közép-Európai Kezdeményezés és a CEFTA, azaz a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Társulás is. Mindkét politikai alakzat annak a felismerésnek a nyomán jött létre, hogy térségünkben a geopolitikai adottságok következtében az itt élő országok nemzetgazdasága egymásra van utalva. S ebben az egymásrautaltságban a magyar agrárium- nak meghatározó szerep jut. Ez a megállapítás alapvető a térségben lévő országok európai uniós csatlakozásának szempontjából is. Az egykori Közös Piac, amelyből a mai integráció kinőtt, épp azt volt hivatva szolgálni, hogy a nemzetközi munkamegosztásban ki-ki találja meg a neki megfelelő helyet, szerepet. Most, amikor hazánkkal is megkezdődtek a tárgyalások, érthető, hogy a fő hangsúly épp a mezőgazdaság szubvencióján, az agrárágazat szerepének meghatározásán nyugszik. Ha a csatlakozási szándékra a közösség igent mond, még mindig több esztendőnek kell eltelnie, mígnem a magyar agrárium teljes jogú és teljes értékű tagja lehet az Európai Uniónak. Az átmeneti időszakot át kell vészelni. S bár ez rövid időre okozhat kellemetlenségeket, a végső cél mindenképpen megéri. Ha rajtunk múlik, eljöhet az idő, amikor Magyarország ismét Európa éléstára lehet. (gyulay) Európa számokban Nem kizárt annak a lehetősége, hogy hat éven belül hazánk tagja lesz az Európai Uniónak. A csatlakozás közeledtével egyre több ember teszi fel a kérdést: vajon mi is az az Unió? Mihez is, illetve kikhez is akarunk csatlakozni? Egyre több információra lesz szükségük nemcsak a szakembereknek, de azoknak a polgároknak is, akik csak a fejlett nyugati államok szövetségét akarják megismerni. Az Unió életét mutatja be Az Európa számokban című kiadvány, mely nem oly régen magyar nyelven is megjelent. A könyv az EUROSTAT - az Unió statisztikai hivatala - által begyűjtött adatokat dolgozza fel. A szerzők 18 témakört tárgyalnak. A kiadvány tanulmányokban dolgozza fel a témákat, melyeket táblázatokkal, grafikonokkal tesz könnyebben érthetővé. Az első három fejezet az EU intézményeit, történetét, illetve közösségi politikáját írja le. A 4. rész a környezetvédelemmel foglalkozik. Az 5-6., illetve a 7-8. fejezet a népességre vonatkozó információkat ismerteti. A következő egység az életszínvonal államonkénti eltéréseit mutatja be. A 10-11. fejezet a mezőgazdasággal és a halászattal foglalkozik. A 12-18. fejezetekben az érdeklődők pontos képet kapnak az Unió kül- kapcsolatairól, pénzügyeiről, nemzetközi kereskedelméről, szolgáltatási szektoráról, energiaellátásáról is. A 425 oldalas kiadvány a Margitszigeti Európa Házban működő Euro Info Service-tői szerezhető be. A kézikönyv jellegű összeállításról bővebben az 1/111- 6061 -es vagy azl/lll-6216-os telefonszámon lehet érdeklődni. B. Zs Az Európai Unió küszöbén . A Petőfi Népe kétoldalas melléklete * Belső és külső kihívások az agrárszektor előtt Milyen stafírungot visz a magyar gazda? AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A TAGJELÖLTEK Az Európai Unió (EU) tagjai: A hat alapító (1958): Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország Az első, bővítés (1973): Dánia, Írország, Nagy-Britannia A második bővítés (1981): Görögország A harmadik bővítés (1986): Portugália, Spanyolország A negyedik bővítés (1995): Ausztria, Finnország, Svédország ORSZÁG ORSZÁG \ Felvételi kérelmét beadta: NAGY BRITANNIA ORSZÁG BEMEM IR1994: Lengyelország, Magyarország 1995: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia 1996: ramMu* Csehország, Szlovénia Régóta vár a felvételre: 1987: Törökország / 1990: Ciprus FRANCIAORSZÁG SPANYOLORSZÁG ■VIBUSGBAFIKA Az llnió nemzeti jövedelmének csak 2,1 százaléka származott a mezőgazdasági szektorból. A felvételre váró Magyarországon a GDP 11 százalékát adja az agrárszektor. Az uniós csatlakozás egyik neuralgikus pontja a magyar mezőgazdaság helyének és szerepének megkeresése a nyugateurópai piacon. Ott, ahol 370 millió fogyasztó igényli a minőségi élelmiszereket. Ma az agrárszektor komoly belső gondokkal küzd, melyeket úgy kell idehaza megoldani, hogy ezzel csaknem egyidőben az uniós kihívásoknak is meg kellene felelnünk. A sikeres válaszadást egyebek mellett az nehezíti, hogy például a rendszerváltozás során elkezdett tulajdonrendezés még mindig nincs lezárva, vagy az egészséges birtokstruktúra valójában még csak most alakul ki. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az ágazat jövedelmező-képessége az elmúlt másfél évtizedben jelentősen csökkent. Banki hitelekről a kistermelők nem is álmodhatnak. A problémákat lehetne még sorolni. Ennek ellenére a magyar mezőgazdaság talpon tudott maradni. Ezt bizonyítja az is, hogy a külkereskedelemben csaknem 3 milliárd dollárnyi kivitelt produkál, míg az importja mindössze 1 milliárd dollárnyi. A belpiac igényeinek 90 százalékát a mi termelőink elégítik ki. A termés 70 százalékát is a hazai cégek vásárolják fel. Az Európai Unió az export agrártermékeinknek mintegy a felét vásárolja meg. A nyugateurópai exportra 1991 óta nyílt viszonylag jó lehetőség. Ebben az évben kötött a kormány Társulási Szerződést az Unióval, mely a piacra jutás szempontjából máig nagy jelentőségű szerződés volt. Bács-Kiskun számára azért is fontos a csatlakozás mikéntje, mivel a csaknem 190 ezer aktív kereső polgár 15 százaléka fő hivatású- ként él a mezőgazdaságból. Emellett több tízezren az állásuk vagy a nyugdíjuk mellett szintén foglalkoznak agrártevékenységgel mint őstermelők. A Duna-Tisza térsége is főleg azokat a termékeket állítja elő, amelyek legnagyobb mértékben szerepelnek az áruk között. Ezek pedig a hús, a gabonafélék, a friss és feldolgozott zöldség és gyümölcs, valamint szeszes italok. A nemzetközi piacokon már évek óta felvettük több-kevesebb sikerrel a versenyt az uniós agrártermékekkel. Azokkal az árukkal, melyek értékesítését az Unió kiemelkedően támogatja, illetve amelyek előállítóit az uniós költségvetés jelentős összegekkel segíti. De melyek azok az országok, amelyek kemény konkurenciát jelenthetnek a magyar gazdáknak? Ezek között szerepel például Dánia, Hollandia vagy Írország, mely államok kivitelében 24-29 százalékot jelent az agráráru. (Nálunk ez az érték 1995-ben 21,6 százalék volt). Kérdés persze, hogy sikerül- e a jól fizető, igényes európai piacon a már megszerzett pozícióinkat megtartanunk, illetve bővítenünk az ezredfordulóig? A sikeres szereplés ugyanis nemzeti érdek. Mindenekelőtt azért, mert a magyar lakosság fele valamilyen formában - vállalkozóként, szövetkezeti tagként, őstermelőként - jövedelmet termel az agrárszektorban. Ráadásul 1600 településen csak a mező- gazdaság adja a megélhetési lehetőséget, gondoljunk csak Fülöpházára vagy akár Ágas- egyházára, Páhira. Talán biztató jelzésnek tűnik az, hogy tavaly a mezőgazdaság termelése 6,4 százalékkal haladta meg az 1995-ös szintet. Úgy látszik, hogy a gazdák kedvét a kétszer hét évnyi szűk esztendős időszak sem vette el a termeléstől. Várhatóan az idén több gabona kerül, került a tárolókba, mint tavaly. Az agrárstafírung, amelyet az Unióba viszünk, igen értékes. Kérdés persze, mire értékeli az Unió a magyar gazdát, a földjével és termékével együtt. B. Zs. Mit gondol a kiskunsági termelő az uniós csatlakozásról? Az Európai Unióhoz történő csatlakozás menetében fontos szerepe lesz annak a népszavazásnak, melyben a kormány a polgárok véleményét kéri ki a belépéssel kapcsolatban. Ez a megkérdezés ügydöntő jellegű lesz. Azaz hiába vesz fel bennünket a tagállamai közé az unió, ha a voksoláson az elutasító válaszok kerülnek többségbe. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség EU. Integrációs Gyakorlati Műhelye Kissné Kollár Eszter vezetésével még a tavasz- szal egy alapos felmérést készített a gazdák körében, az említett témakörrel kapcsolatban. Mintegy 1000 embernek tették fel ugyanazt a 6 kérdést. A gazdák harmada szervezett munkavállaló, kétharmada pedig őstermelő, kistermelői státuszú polgár volt. Az első kérdés így hangzott: Ha ma tartanák Magyarországon a szavazást az ország Európai Unióhoz történő csatlakozásáról, Ön hogyan szavazna? A válaszadók 12 százaléka mondottigent. 24 százalékuk bizonytalan volt, míg 64 százalék a nem mellett tette le a voksát. A második kérdésben a felmérők arra voltak kíváncsiak: Mit remél az ország Európai Unióhoz történő csatlakozásával a gazdaságtól? Az érintettek 20 százaléka szerint minden marad változatlan. A kérdezettek 12 százaléka azt mondta, hogy a gazdaság élénkülésére számít. A termelők 68 százaléka a hanyatlást prognosztizálta. Ez a válasz annak tükrében édekes, hogy tavaly tavasszal egy hasonló felmérés során a gazdák még másként vélekedtek. Akkor ugyanis a megkérdezettek 57 százaléka mondotta azt, hogy a gazdaság erősödésére számítanak a csatlakozás után. Mi lehet az elutasítás mögött? Talán a kormány agrárpolitikájával történő egyet nem értés, mely mint ismeretes, tízezrével vitte ki az országutakra a tél végén az embereket. A harmadik kérdés úgy hangzott: Ön szerint van-e a kormánynak EU-vidék stratégiája ? Az emberek 70 százaléka azt mondta: nincs. Azokra a kérdésekre, hogy ismerik-e a kormány uniós kommunikációs tervét, illetve az EU-ról elegendő hír jut- e el a vidéki emberekhez, a válasz lesújtó volt. A termelők csaknem egésze jóformán semmit sem tud a kormányzat tájékoztatási terveiről, illetve kevés hírről értesül. A 6. kérdés eredménye komoly jelzés a kormányzat felé. Ebben az iránt érdeklődtek: Szükségesnek tartja-e , hogy a csatlakozási folyamat kiemelten kezelje a magyar vidék mező- gazdaságát? A polgárok 70 százaléka válaszolt igennel. Röviden összefoglalva megállapítható: a kiskunsági gazdák nem tartják jónak a kormány agrárpolitikáját. Félnek attól, hogy az uniós csatlakozás után hátrányba kerül a hazai agrárszektor a nyugatival szemben. Ezen félelmüknek adnak hangot akkor, amikor igényelnék a kormányzattól azt, hogy a mezőgazdaságot kiemelten támogassa. - barta Az Európai Unió története dióhéjban A z Európai Uniót jelenleg 15 tagállam alkotja. Lakosainak száma 370 millió. A legnagyobb kereskedelmi hatalom, mely a világ exportjának 34 százalékát bonyolítja le. Az Unióhoz jelenleg Ausztria, Belgium, Dánia, Nagy-Britan- nia, Finnország, Franciaország, Görögország Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország tartozik. A története közel fél évszázadra nyúlik vissza. Abba a korszakba, amikor a világháborús romokból kellett a győzteseknek és a veszteseknek a térséget felépíteniük. Fontos dátum 1948, amikoris a nyugati országok létrehozzák az Európai Gazdasági Együttműködés szervezetét. Ennek az volt a célja, hogy a szervezet lebonyolítsa az amerikai Marshall-terv alapján nyújtott segélyakciót. Mint ismeretes, részben e támogatással sikerült lelket verni a nyugateurópai gazdaságba a világégés után. 1960-ban, miután az országok megerősítették egymás között gazdasági kapcsolataikat, megalakították a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetét (OECD), melyhez később az iparosodottabb nemzetek is csatlakoztak, s melynek ma már hazánk is tagja. Az OECD azonban nem volt nemzetek feletti szervezet, mint ma az Unió. Mindegyik tagállam megtartotta nemzeti szuverenitását. Valójában az Unió alaptéglája lerakásának az ötlete 1950 tavaszára datálható. Május 9-én Robert Shumann francia külügyminiszter azt javasolta, hogy Európa országai hozzanak létre egy szén- és acélközösséget, melyet majd egy nemzetek feletti főhatóság irányítana. A javaslat pozitív fogadtatásra talált. A következő évben a franciák, az olaszok, a németek és a három benelux ország képviselői Párizsban aláírták azt a megállapodást, mely után megalakulhatott a közös piac a szén és az acél területén. A piac valódi közösségét azonban tovább kellett fejleszteni. Ez pedig azt jelentette, hogy engedélyezni kellett a tőke, az áruk, a szolgáltatások szabad áramlását, illetve a polgárok szabad közlekedését az országokban. A fejlődést biztosító egyezményeket a 60-as évek második felében írják alá. Ekkor lép érvénybe a vámunió, a közös mezőgazdasági politika, majd a tagállamokban bevezetik az árukat és szolgáltatásokat terhelő értéktöbbletadót. Az Európai Közösség fejlődési története ígéretesnek tűnt más nemzetek előtt is. A 70-es és a 80-as években megduplázódik majd a tagállamok száma. 1973-ban Dánia, Nagy-Britannia és Írország csatlakozik a közösséghez. A második, illetve a harmadik bővülés a mediterrán térség államait kapcsolta a Közös Piachoz. 1981-ben Görögország, 1986-ban Spanyolország és Portugália nyert felvételt a közösségbe. Történt ez pedig azután, hogy a fenti államok egy diktatórikus korszakot maguk mögött tudva, a demokratikus politikai élet építését kezdték meg. A 12-ek csoportja 1990 után egy újabb - a korábbi politikai térképről örökre eltűnt - állammal gyarapodott: az NSZK-ba beolvadt NDK-val. így a mai Németország öt tartománnyal gyarapodva, nagyobb súllyal van jelen az Unióban. A volt NDK tartományai jelentős segélyeket kapnak a nagy közös költségvetésből, s emelett csaknem 700! milliárd dollárnyi tőkét, támogatást, segélyt pumpált a bonni kormány a keleti területek gazdaságába. Az Európai Közösség 1993- ban válik Európai Unióvá. A Közösség bővülése nem állt le, mivel 1995-ben Svédországot, Finnországot és Ausztriát is felvették a Közösségbe. Az egykori vasfüggöny mögötti országok, köztük Magyarország is jelezte csatlakozási szándékát a Közösséghez. Ám Lengyelország, Bulgária Románia, Szlovénia, Észtország, Csehország, Szlovákia és Magyarország felvétele nem lesz könnyű feladat. Egyrészt az évtizedes elmaradottságból következő gazdasági, intézményrendszeri hiányokat kell ugyanis pótolniuk. Másrészt fejlődésre, versenyre képes piacgazdaságot kell kiépíteniük. Emellett az emberi jogokat tisztelő polgári demokratikus rendszert kell parlamentáris demokrácia keretében kialakítaniuk. A feladat óriási. A belépés utáni fejlődési lehetőségek még ennél is nagyobbak. Barta Zsolt
