Petőfi Népe, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-17 / 217. szám

6. oldal VÉLEMÉNYEK A FÖLDRŐL 1997. szeptember 17., szerda Parlamenti vita a népszavazásról Tegnap az Országgyűlésben a frakcióvezetők hozzászólá­sával folytatódott a népsza­vazás elrendeléséről szóló határozati javaslat vitája. Szent-Iványi István, a sza­baddemokrata képviselőcso­port vezetője rendszerváltónak minősítette a tervezett népsza­vazást olyan értelemben, hogy annak meg kell pecsételnie Magyarország egyértelmű Nyugathoz tartozását. Ami a földtulajdonlást illeti: vélemé­nye szerint nyíltan belpolitikai indíttatásból az ellenzéki pár­tok vezetésével hecckampány alakult ki ez ügyben, amelynek célja a kormánnyal szembeni bizalmatlanságkeltés. Alávaló rágalomnak nevezte, hogy a koalíció lehetővé akarja tenni külföldiek tulajdonszerzését. Ehelyett azt akarják elérni, hogy azok birtolkolhassák a földet, akik megművelik. A kormány lehetővé kívánja tenni Magyarország európai uniós csatlakozását. Bár az or­szágnak az élet minden terüle­tén szüksége van külföldi be­ruházásokra, ezt a földszerzés terén 5-10 évre korlátozni akarják, de csak azért, mert az előző kormány tönkretette az ágazatot. Torgyán József az FKGP nevében felszólította a kor­mányt, hogy vonja vissza a földügyben előterjesztett két kérdését és léptesse azok he­lyébe az ellenzék által módo­sító indítványként benyújtott kérdéseket. Ezeket a kormány jogi szempontból sem hagy­hatja figyelmen kívül, hiszen az ellenzék kezdeményezését mintegy 280 ezer polgár támo­gatta aláírásával. A földtulaj­donlással kapcsolatban a kis­gazda politikus visszautasí­totta Szent-Iványi István beál­lítását, miszerint az európai uniós csatlakozást veszélyezte­tik álláspontjukkal. Szerinte éppen a kabinet kérdése áll szemben az uniós törekvések­kel, hiszen a nemzetközi kö­zösség nem a szövetkezeti, ha­nem a családi gazdálkodást ösztönzi. Másfelől az uniós gyakorlat is szinte lehetetlenné teszi az idegenek földszerzé­sét. Vancsik Zoltán (MSZP): a földügyben a képviselő szük­ségesnek nevezte a termőföld tulajdoni szerkezetének újra­gondolását, a szövetkezetekkel szembeni diszkrimináció fel­oldását. Kifejtette, hogy az el­lenzéki pártok igazságtalan és hazug állítással gyűjtik aláírá­saikat, pedig a kormány több­ször kinyilvánította, hogy nem akarja földhöz juttatni a kül­földieket. Vancsik szerint az ellenzék valójában egy szűk magángazdálkodó kör érdekeit védi azzal, hogy megakadá­lyozza a szükséges tőke beá­ramlását a mezőgazdaságba. Orbán Viktor (Fidesz): a kormány népszavazási kezde­ményezésének földtulajdon­szerzéssel kapcsolatos pontjai véleménye szerint okafogyottá váltak, miután az ellenzék több mint 270 ezer aláírást gyűjtött össze e témában a referendum kiírására. Orbán Viktor utalt az Alkotmánybíróság korábbi ha­tározatára, amely szerint a kezdeményezők akaratától el­térő kérdésben nem lehet nép­szavazást tartani, a referendum elrendelését pedig csak akkor lehet megtagadni, ha az érintett ügyben nincs helye népszava­zásnak. Rámutatott, hogy a külföldiek földszerzésével szembeni fellépés polgári mozgalommá terebélyesedett, ezért a Fidesz folytatja az alá­írásgyűjtést az ügyben. Orbán aláhúzta: pártja támogatja Ma­gyarország uniós tagságát, de annak nemzeti érdekek alapján és nem önfeladással kell bekö­vetkeznie. Balsai István (MDF) meg­fogalmazása szerint a kormány a földkérdéssel kapcsolatban megtévesztő, csalárd, hazug magatartást tanúsít, és a társa­dalmi akarattal szemben álló, nagyon veszélyes ügy mellett „kampányol”. Kifejtette: csak néhány doktriner jogász pró­bálja elhitetni, hogy a nem ma­gyar tulajdonban lévő cég földje nem számít külföldi tu­lajdonnak. Az MDF szónoka ugyancsak jelezte, hogy pártja is folytatja az aláírásgyűjtést a külföldiek földtulajdon-szer­zése ellen. Bejelentette, hogy az MDF az Alkotmánybíró­sághoz fog fordulni, ha a koa­líció megpróbálja megakadá­lyozni a társadalmi akarat ér­vényesítését. Szabó Iván (MDNP) kifej­tette: a kérdés az, hogy a föld az azt megművelő egyéni és szö­vetkezeti tag gazdálkodóké le­gyen-e, vagy egy ettől elkülö­nülő tulajdonosi réteg települ­jön rá, és a foglalkoztatottak csak bérmunkásokként vegye­nek részt á termelésben. Szabó Iván egyetértett azzal a kezde­ményezéssel, hogy a földtör­vény ügyét vegye le a napirend­ről a parlament, ugyanis nézete szerint nem szövetkezetekről és gazdasági társaságokról van szó, hanem a koalíciós pártok klientúrájának megfizetéséről. SPAR SERTESMAJKREM 65 g ytfefefai üsSun SPAR SZARAZTESZTAK 500 g AtíyKOCKA NTER5PAR <£> S PA R <£> Körkérdésünk a külföldiek földvásárlásáról Megkérdeztünk néhány Bács- Kiskun megyei gazdát, ho­gyan vélekednek a földtör­vényről? Öt településről gyűj­töttünk öt választ: A kunszentmiklósi Nagy család hetven holdon gazdál­kodik. Nagy Mihályné el­mondta, hogy náluk is jártak már aláírásgyűjtő ívekkel, me­lyeken a külföldiek földvásár­lása elleni tiltakozáshoz lehe­tett csatlakozni. Ők is aláírták, mivel sokakkal együtt úgy gondolják, nem helyes, ha a magyar föld idegen kézbe ke­rül. Sokan ellenben úgy gon­dolják, nincs értelme a szer­vezkedésnek, mivel úgy tud­ják, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik felté­tele a szabad földvásárlás. így a kormánynak érdeke, hogy fenntartsa a jelenlegi viszo­nyokat, és külföldiek is földet vásárolhassanak Magyarorszá­gon. Nagy Mihályné szerint a jelenlegi kormány nem törődik a mezőgazdaságból élőkkel. Az ő családjuknak hetven hol­don való gazdálkodásból eb­ben az évben mindössze hat­százezer forint hasznuk van. Ebből nem lehet gépesíteni, korszerűsíteni, befektetni. A külföldi földvásárlók nagy pénzekkel jönnek, komoly tő­kével rendelkeznek. Ha korlátlanul vehetnek termőföldet - mivel előbb- utóbb úgyis az erősebb győz -, a kisebb pénzű magyarok arra kényszerülnek majd, hogy nekik dolgozzanak. Saját far­mergazdaságról nem is ál­modhatnak. Bicskei Imre, Kiskunha­las:- Nekem közvetlen kapcso­latom nincs a termőfölddel hét­végi telkemen kívül, de édes­apám gazdálkodó volt. A ké­szülő törvénnyel kapcsolatban nehezen tudnám eldönteni, hogy jó vagy rossz az, ha kül­földiek is földhöz juthatnának. A földet elvinni nem tudnák, az magyar föld maradna. A kérdés az, hogy művelnék-e vagy sem. Ha csak üzletelnének a földdel, márpedig ez könnyen lehet, ak­kor ne vehessenek a külföldiek magyar földet. Ha gazdálkod­nak, akkor viszont a haszon is az országban maradna. Annak örü­lök, hogy népszavazással dönt­hetünk majd ebben a kérdésben, csak azt nem tudom, hogy miért nem mindegy, hogy ki kérdez: a kormány vagy az ellenzék. Sze­rintem a nép úgyis ellenezni fogja a külföldiek földvásárlá­sát. Ebből a szempontból mind­egy, hogy magánemberről vagy cégről van szó. A külföldi cégek mögött is csak emberek állnak. keil5A keceli Szabó Mihály egyik jó ismerősének éppen préselni segít.- Nem igazán értek én a poli­tikához, meg nem is akarok. De józan paraszti eszemmel úgy ítélem meg, ha külföldi kézbe kerülne a földünk, akkor előbb- utóbb csak ők uralnák Magyar- országot. Szoktam én néha tévét nézni, legtöbbször rádiót hall­gatni, mert akkor mást is csinál­hatok, de úgy látom, nem lesz ennek jó vége, ha ott fönt igent mondanak a külföldieknek. Ne­kem csak 1600 négyszögöl sző­lőm van, abból próbálok a csa­ládomnak egy kis megélhetés- revalót összeszedni. Még sze­rencsére van munkahelyem, ahol azt csinálok, amire éppen szükség van. Ha a külföldieké lenne a föld, akkor a mi faj­tánk alaposan kiszolgáltatott volna. Ez a véleményem. Varga László, Kiskunfélegy­háza:- Nekem az a véleményem, hogy nem szabadna eladni a földet. A magyar nép ért a földhöz, ha eladjuk, nekünk nem marad semmi. Azt nem értem, a magyarnak nem éri meg semmi, a külföldinek pe­dig megéri? Akárki jön ide, azoknak minden nyereséges, a magyarnak meg nem? En azt sem engedném meg, hogy minden külföldi cég ide jöj­jön. Ha már egyszer kimentek az oroszok, most miért enged­jük be a németeket, az ameri­kaiakat meg mindenkit? Fekete Géza, Baja: Vélemé­nyem szerint a népszavazás­sal fölöslegesen terhelik az or­szágot, a több milliárd forintot másra kellene költeni. Egyéb­ként addig, amíg nem lépünk be az EU-ba, nem szabad más állampolgárságú személyek­nek magyar földet eladni. A csatlakozást követően viszont valamennyi tagország polgára földet vehetne Magyarorszá­gon, hiszen a magyarok is bárhol vásárolhatnak majd. Akkor egyformán értékes lesz az EU országaiban a föld, megszűnik a spekulációs vá­sárlás. Kié lesz a termőföld? Érvek és ellenérvek csapnak össze a népszavazás előtt. Uniós csatlakozás uniós földárakkal Ne lehessen a külföldieknek földet venniük Magyarorszá­gon! Eddig csaknem 270 ezer magyar polgár emellé tette le a voksát azokon a kérdőíve­ken, melyeket lassan negyedik hete gyűjtenek az ellenzéki pártok. A kormányzat velük szem­ben azt mondja, hogy csak bi­zonyos megkötésekkel lehes­sen majd a külföldieknek az Európai Unióba történő belé­pés után földet venniük. Pon­tosabban olyan jogi társasá­goknak, melyek tagja, tulajdo­nosa külföldi - adott esetben - uniós polgár. A több mint 270 ezer alá­írás mögött ma egy jogos ön­védelem áll. Mi lesz a paraszt- emberekkel, ha kihúzzák a föl­det a lábuk alól? Ma ugyanis még nincs valódi ára a föld­parcelláknak. Viszont a pa­rasztok nagy része annyira szegény, hogy az alacsony földárakat sem tudná megfi­zetni, ha esetleg bővítenék a családi birtokokat. Egy jó­módú burgenlandi gazdaem­ber mondjuk a Bácskában si­mán meg tudna venni egy ki­válóan termő, mondjuk száz­hektáros birtokot. Mindössze annyiért, amennyiért otthon legfeljebb csak 10 hektárhoz jutna. Ez a magyar kisgazda­ságok halálát jelentené. Másrészt azonban az is igaz, hogyha belépünk az Eu­rópai Unióba, úgy a föld ugyanolyan árucikké válik, mint bármely más ingatlan. Az Unió gazdasági életében négy olyan sarkalatos pont van, amelyet minden tagországnak el kell fogadnia. Ezek pedig: az áru, a tőke, a szolgáltatá­sok, illetve a munkaerő szabad áramlása. Azaz a föld is áru, melyet ebből kihagyni nem le­het. Ha ezt a négy elvet nem fo­gadjuk el, akkor nem léphe­tünk be az Unióba. Ha nem lé­pünk be az Unióba, akkor a reményteljes nemzeti fejlődé­sünk esélyei minimálisra csökkennek. Nincs ezek szerint megol­dás? De van! Csak erről a po­litikusok valami oknál fogva nem beszélnek. Amikor az uniós szakemberek és a mi diplomatáink tárgyalnak, a mieinknek haladékot kell kér­niük a földadásvétel ügyében. Ezt szaknyelven derogációnak nevezik, azaz átmeneti idő­szaknak. Cserébe persze ígérni kell valamit. De mit tudunk mi fel­kínálni? Mindenekelőtt a jól képzett, de olcsó magyar mun­kaerőt. Pontosabban azt, hogy nem árasztják el a munkát ke­reső polgáraink a nyugati ál­lamokat, miközben lehetősé­günk nyílna erre a csatlakozás után. Ugyanis az ott olcsób­ban munkát vállaló honfitár­saink óriási foglalkoztatási gondokat okoznának az Unió­ban. Hogy meddig lehetne fenn­tartani az átmeneti időszakot? Akár évtizedekig. De addig mindenképpen, amíg a magyar gazdák anyagilag úgy meg nem erősödnek, hogy annyi hazai földet tudjanak venni, amennyit éppen akarnak. Il­letve addig, amíg nem lesz ára a magyar földnek. Barta Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents