Petőfi Népe, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-10 / 211. szám

1997. szeptember 10., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Szeretnénk végre nyugodtan élni az otthonainkban Igazságtalanul vádoltak bennünket Mi, a Kecskemét, Rávágy tér 6. számú ház A-B lépcsőháza­inak lakói szeretnénk, ha az erkélyeink előtt álló állvány­zat, amit tatarozás címén au­gusztus 19-én állítottak fel, el­tűnjön, mivel azóta munkás nem jelent meg rajta. Még májusban kezdték a ház erkélyeinek rendbehozata­lát, de hetekig senki sem dol­gozott. Majd pár napra jöttek munkások, de újabb hetekre el­tűntek. Jelenleg itt van nyolc Ez év augusztus 27-étől szep­tember 1-jéig a kecskeméti honvédkórház általános sebé­szetén epeműtéttel feküdtem a 129-es szobában. Köszönetem fejezem ki az ott dolgozó orvo­soknak, nővéreknek, altatóor­vosnak, hogy lelkiismeretesen gondoskodtak rólam. Az fél gyógyulást jelent, ha mosoly­Ez is úgy indult, mint akárme­lyik külföldi táborozás. Igaz, a vonat több órát késett, s Nowy Saczba (ejtsd: Növi Szoncs) is késve érkeztünk indulásunk másnapján, július 3-án. 5-én, szombaton beindultak a kirándulások, s közben eleredt az eső, de ekkor még nem sej­tettük, hogy ez figyelmeztető előjel, s hogy öt napig szinte megállás nélkül esni fog. A megpróbáltatások nem akadályozhattak meg bennün­ket abban, hogy sikeres magyar estet rendezzünk: népdalokat énekeltünk, jeleneteket adtunk elő a tábor életéből, és közös já­tékba vontuk be a táborlakókat. Kedden már megint esett. így aztán este a sátrakból (a Poprád mellől) föl kellett költözni a pa­vilonokba: folyamatosan emel­kedett a folyó szintje. A szá­guldó, zavaros víznek olyan hangja volt, mint egy vonatnak. A következő este pedig újabb óvintézkedésként Stary Sacz- ban, az iskolában kellett alud­nunk. A rendkívüli helyzet elle­nére nem estünk pánikba. Egy­részt nem ismertük a katasztró­fahíreket (otthon bezzeg igen: izgultak is értünk), másrészt a szervezők mindent megtettek azért, hogy ne legyen időnk a sorsunkon sopánkodni. A prog­A kecskeméti Csongrádi utcai Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonában dolgozom. Ke­mény és nehéz munkát vég­zünk, de szeretettel és szívvel tesszük, hiszen ezt nem is lehet másként csinálni. Minden apró tett, amellyel könnyebbé tudjuk tenni az általunk gondozottak életét, nekünk valóságos győze­lemnek számít. S itt nemcsak azokra gondolok, akiket mi gondozunk, hanem azokra is, akik családban nevelődnek, s szüleik találkoznak ugyanazok­kal a problémákkal, amikkel mi. Amikor csak tehetjük, kime­gyünk a gyerekekkel sétálni, s ekkor jönnek az apróbb-na- gyobb bosszúságok, amelyek azoknak fel sem tűnnek, akik­nek az utcán való közlekedés nem probléma. Egyik legna­gyobb gondunk a járdán par­Olvasóink sokszor tisztelnek meg bennünket azzal, hogy segítséget kérnek ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Amikor tudunk, segítünk, de ha a le­lakás, ahol még ablakot sem mer nyitni a lakó, mert éjjel is idegenek járkálnak az állvá­nyokon. Ha betörés történik, a biztosító ilyen esetben nem fi­zet. A járdán sem lehet az áll­vány miatt közlekedni. Aláírá- sos kéréssel fordultunk a la­kásszövetkezet vezetőségéhez, de eddig még választ nem kap­tunk. Nagyon szeretnénk végre nyugodtan élni az otthonunk­ban. Az érintett lakók gós, barátságos a környezet a beteg körül. Külön köszönöm dr. Dinka Tibor főorvos úrnak a velem való törődést, hogy gyó­gyultan hagyhattam el a kórhá­zat. A szobában fekvő betegtár­saim nevében is köszönetem fe­jezem ki gondoskodásáért. Fehér Lajosné, Kunszentmiklós ramok folytak tovább - bár az út­lezárások miatt a lehetőségek beszűkültek. De a közeli váro­sokba így is elvittek bennünket, folytatódtak a nemzetközi estek, s még „evakuálásunk” színhe­lyén is volt koncert a tornate­remben. Reggel visszatérhettünk a tá­borba: a nap ragyogóan sütött, a Poprád apadt. Jellemző az óva­tosság mértékére, hogy az ár nem érte el a sátrak helyét sem. Az utolsó tábori nap csomago­lással telt, majd búcsúest követ­kezett az új helyen fölépített színpadon. A tíz nap összefogla­lásaként részletek hangzottak el a sikeres koncertekből, nemzeti estekből, s még tűzijáték is volt. Éjjel kettő körül pedig fölszáll­tunk a Cracovia Expresszre. Szerencsénkre az árvízi kény­szerleállás után ekkor ment elő­ször a vonat. Budapesten elértük a Hellast, bár helyet csak a poggyászko­csiban találtunk. Elvackolód- tunk hát a csomagokon, s vártuk a kalauz dörgedelmeit, hogy itt nem szabad utazni. Ehelyett, amikor jött, elnézést kért a kö­rülményekért. Igazán nincs miért: ilyen ka­landos tíz naphoz ilyen befejezés illik! Balogh Lajos kóló autók sora. Elég sok he­lyen találkozni a járdára orral félig felálló autókkal. Nem le­het őket megkerülni, mert vagy a házfalhoz állnak túl közel, vagy, ha ki akarjuk kerülni őket, az úttestre kell lépni. Ez pedig több mint balesetveszélyes. A „gyerekeink” nem tudnak vil­lámgyorsan átsuhanni a kocsik mögött, kicsit nagyobb tér kell a közlekedésükhöz. Ilyenkor mindig összeszorult szívvel te­relgetjük őket, „csak még most az egyszer sikerüljön”. Tudom, hogy az őrült roha­násban, amiben ez a világ él, vajmi kevés törődés jut az el­esetteknek, de kérem, a szabály­talanul parkoló autósoknak jus­son eszébe, mielőtt a járdára felállnak: itt mások is szeretné­nek egy kis helyet maguknak. Név és cím a szerkesztőségben vélíró azzal fejezi be levelét, hogy nevét ne említsük, elég ne­héz bármit is tenni. Győzzük le együtt régi félelmeinket (a szert: Sz. Miklós Magda). Nem bosszúból, haragból, ha­nem mások okulására írom le a Dégáz Rt. soltvadkerti fiókja képviselői által nekünk okozott sok idegeskedést, ami nem egy álmatlan éjszakát hozott fél esz­tendő alatt. Tudom, hogy a visszaélések elkerülése érdekében szükség van ellenőrzésre. Mi is készsé­gesen beengedtük az ellenőrzést végző „szakembereket”, akik megállapították, hogy a gázóra egyik blombáját „kicseréltük”. Teljesen váratlanul ért a vád, hi­szen nem nyúltunk hozzá, nem is figyelgettük. Másnap meg is állapították, hogy mennyi gázt „vételeztünk engedély nélkül”, azaz mennyit loptunk. Elég ma­gas pénzösszeg jött ki Soltvad- kerten, a kirendeltségvezető irodájában, ami nagyon bántott A kecskeméti Róna és Gong rádiók közötti (a személyeske­déstől sem mentes) frekvenci­acsatáról már többen és külön­böző aspektusból nyilatkoztak, véleményt nyilvánítottak. Az ügyfelek, megbízók, szponzorok kegyeinek elnye­réséért folytatott harc ma min­den vállalkozásnak érdeke, de ha az a módszer (vagy stílus), amit ennek érdekében kifeje­zésre juttatnak, nem korrekt, a csatát könnyen el lehet veszí­teni. A hirdetés, a reklám ma az üzleti élet elengedhetetlen té­nyezője, munkám, tevékeny­ségem révén először éppen egy évvel ezelőtt kerültem én is kapcsolatba mindkét helyi adóval, és már most bevallom, hogy a Gong rádiónál „ragad­tam”, tehát bizonyos elfogult­ságomat nem is titkolom. Arra, hogy az ügyben véle­„ Mindenkinek annyi a joga, amennyi a hatalma”. (Spinoza) Fordítsuk meg, most legyen azoké a hatalom, akiknek nincs joguk. A nyugdíjasoké, a rok­kantaké, a szegényeké. Leg­alább egy cikk erejéig. Csak azok olvassák e gondolatsort, akiknek 23 000 Ft-nál nem több a fizetésük! Nagy vajúdás után megérke­zett az új nyugdíjtörvény! He­gyi Gyula képviselő úr felhívta a figyelmünket, hogy az emel­kedő árak (energiahordozók) miatt majd a helyi önkormányza­tok jóindulatára számíthatunk! Jómagam nehéz helyzetemben kértem segélyt, de a válasz az volt: „maximálisan megértenek, Nagyon sokan fordulnak hozzánk szociális problémá­ikkal, gondjaikkal. Egyebek mellett azzal is szeretnénk segíteni nekik, hogy közöl­jük a Kecskemét városban ta­lálható szociális gondozó- központok címét: I. Családsegítő Központ, Kecskemét, Táncsics u. 1. Tel.:322-411. Vezető: Bács­kai Andrásné. II. Családsegítő Központ, Kecskemét, Irinyi u. 34. fsz. 16. Tel.: 481-938. Vezető: Mészáros Tamásné. Váro­si Ruharaktár: Kecskemét, Arany J. u. 8. Nyitva tartás: hétfő-péntek 8-12, csütör­tök 13-17. III. Családsegítő Központ, Kecskemét, Egressy u. 5. Tel.: 322-428. Vezető: For­gács János. bennünket. De még jobban az, hogy igazságtalanul vádoltak meg (67 000 Ft megtérítésére köteleztek). Később Szegeden, ahol job­ban megnézték az órát, kiderí­tették, hogy nem volt lyuk, ahol a szerelő áthúzhatta volna a biomba drótját. Szóval elég ba­nális kis hiba volt. De hát ezt itt helyben, Soltvadkerten nagyon nehezen fogadták el, csak sok utánajárás, levélváltás, hiába­való időtöltés (fél év) után mu­tatták azt a jelek, hogy talán ki­derült az igazunk. Újabb, na­gyon udvarias szerelők jöttek, újabb órával és más kellékek­kel, hogy visszaszerelnek min­dent. Nem is tudom, hogy tud- tunk-e örülni neki ennyi idő után. Hogy mi ebből a tanulság? ményt nyilváníthassak, Kecs­kemét város szeretete jogosít fel, mert az első perctől örül­tem annak, hogy van helyi rá­diónk, és engem nem zavart (sőt a történtek ellenére ma sem befolyásol), hogy egy­szerre kettő van, az egyik a megyei önkormányzat, a má­sik a város szócsöve! Az elsősorban szakmai és financiális kérdés, hogy Kecs­keméten egyáltalán szükség van-e két rádióra, két stúdióra, két szerkesztőségre, ...de ha igaz az a hír, miszerint Bohács József alpolgármestert arra akarták rábírni, hogy a kecs­keméti közgyűlés a Gongra kedvezőtlen döntést hozzon, arra sem magyarázatot, sem mentséget nem lehet elfo­gadni! A Gong rádió és a Kecske­méti Ingatlanbörze Ingatlan­szerviz „románcából született” de segíteni nem tudnak!” Hát ebből megélni nem lehet! Vi­szont a majd 40 évig szívvel- lélekkel végzett pedagógiai munkám elfogadták. Mire elég a mostani nyugdíj? Még a lakás fenntartására és a fontos gyógyszereim megvéte­lére sem! Egy másik lapban ol­vastam, hogy az ún. lakásfenn­tartási támogatást a lakóhely szerinti önkormányzattól lehet kérni. Ez a támogatás akkor ad­ható, ha a lakásfenntartás havi költsége eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmé­nek a 35%-át, illetve a lakás fű­tési költségének havi összege el­éri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 20%-át. Telefonillemtan Templomi áhítat a könyvtár ol­vasótermében. Ki egy újság, ki egy lexikon, ki egy könyv lapja­it tanulmányozza elmerülten, csendes részvétben. Brrr, brrr, brrr, brrr - szakítja szét egy vi­sító futam a csönd hangjait. Majd egy hallózó férfihang közli a hívóval, hogy ő kereste, ez és ez az ingatlan érdekelné, nem helyi lakos, nagyon elfoglalt, ma itt, holnap Győrben vagy Mo- sonmagyaróvárott, de a fene tudja még, hogy hová szólítja a pénzkeresés rögös útja. Igen, egy óra múlva jó lenne, hol talál­kozzanak, hogy megnézhesse az objektumot. A viszontlátásra! Ha valaki magára ismert, az nem a véletlen műve. Aki nem tudja mások zavarása nélkül használni rádiótelefonját, an­nak, véleményem szerint, bun- kofonja van. Juhász Rózsa Kecskemét Kész szerelőnek, szakértőnek kell lenni annak a házigazdá­nak, aki gázt vezettet be, hiszen ha nem tudja, hogy hol milyen blombának, drótnak kell lenni, bizony megbüntethetik. Az ellenőrzést végző szak­emberek tévedhetnek, ami ért­hető, hiszen emberek vagyunk, így hát előfordul. De ezt beis­merni nagyon nehéz, jelen eset­ben fél esztendőbe telt. Hát erre is fel kell készülni. És egy kérdés: ha olyan gyor­san elkészült egy másfél oldalas levél arról, hogy mi hogyan ká­rosítottuk meg a Dégázt, hogy nem lehetett leülni, megírni fél év alatt se egy másikat, hogy el­nézést, tévedtünk? Legalább egy rövid kis mondatot! Vörösváczki Mihály, Tázlár a Heti ingatlanmagazin című műsor, amelynek egyik ötlet­adójaként korábban magam is kipróbáltam mindkét rádiót, és a hatáselemzés döntött a Gong javára. A voksolásom mögött üz­leti megfontolás állt, persze ez semmit nem von le a Róna ér­demeiből, mert korrektül tel­jesítették a hirdetési szerző­désben vállaltakat, sajnos igen szerény haszonnal. Nehéz versenyezni a Danu­bius és Juventus rádiókkal, de ha a mi helyi rádióink megta­lálják a kecskemétiek szívéhez vezető utat, szimpatikus stáb­bal, színvonalas műsortervvel és a közérdekű témák megfe­lelő elemzésével egyre több helyi hallgatót tudnak átcsalo­gatni a 96,5 Mhz-es frekven­ciára. Sándor István, Kecskemét Itt, Kecskeméten a fűtés egy­havi díja fűtési idényben majd­nem 10 000 Ft. Ez pl. a nyugdí­jamnak, a 23 000 Ft-nak majd 50%-a! Ki bírja ezt? Miből? Próbáljanak meg vezetőink csak 1 évig havi 17 000-20 000- 23 000 Ft-ból megélni! Az az érzésem, hogy utána tele lenne a kórház, a pszichiátria, a temető. Akkor tudnák meg, hogyan él­nek a nyugdíjasok. A napokban hallottam a rádióból: a fizetési ranglétrán a pedagógusok az utolsó előtti, az egészségügy az utolsó helyen áll. Nesze neked, Magyarország! Itt a válasz. Ennyit érnek a tanult emberek! Dr. Frigyesy Ferencné tanár, Kecskemét Mozgókép­kommunikátor­képzés A Kossuth Lajos Tudomány- egyetem új képzési programja alapján 1998 őszétől képzett szakemberek oktathatják a Mozgóképkultúra, médiaisme­ret című tantárgyat. E szakirá­nyú felkészítés egyik regionális központját Kecskeméten hoz­zák létre: az oktatás októberben kezdődik az Erdei Ferenc Műve­lődési Központban. Az 1 éves időtartam alatt a hallgatók kö­zép-, illetve felsőfokú képesítést szerezhetnek. Középfokon: vi- deóműsor-készítő, szerkesztő, rendező, vágó, operatőr. Felső­fokon: mozgókép-forgalmazó, üzemeltető menedzser, újság1 író, tv-szerkesztő, műsorvezető, mozgóképkultúra-terjesztő. Ér­deklődni szeptember 20-áig, az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontban, a 76/484-594-es tele­fonszámon Bárdos Ferencnél és Lángné Nagy Máriánál lehet. Akihez naponta járunk Dinnyés Ferenc, kis- kunmajsai vállalkozó há­rom éve indította totózó- ját a Kálvária utcában. A családi vállalkozásba Ta­más és Ferenc fiai, vala­mint felesége, Judit is ak­tívan besegítenek. Az egy­kori népszerű majsai fo­cistánál, „Diksinél” a Pe­tőfi Népe az egyik legke­resettebb újság, amelyből naponta közel kétszáz da­rabot vásárolnak a kis- kunmajsai olvasók. Olvasószolgálat Nyerő lapok Őszi Szerencsekártya-játékunk nyereményszelvényeiből eddig három jelent meg a Petőfi Né­pében. A cédulákat tetszőleges mennyiségben, egyszerre vagy egyenként is be lehet küldeni a szerkesztőségbe, illetve átad­hatók a kézbesítőknek vagy a terjesztési ügynökségeken. A szelvények beküldői között 200 nyereményt sorsolunk ki, így a fődíjakat is: egy műholdvevő szettet, egy hifitornyot és egy CD-lejátszót. A Szerencsekár- tya-játék részleteiről olvasó- szolgálatunk készséggel ad fel­világosítást az ingyen hívha­tó zöldszámon: 06-80/480-756 (hétfőtől péntekig délelőtt 8 és 11 óra között). Lekvár barackból, és... Határtalan a háziasszonyok le­leményessége, szépen szapo­rodnak a beküldött lekváros­üvegek. Már nincs egészen egy hét a beküldési határidőig (szeptember 15-éig), amikor szakértő zsűri dönt a díjak oda­ítéléséről . „Előfizetőnek ajánlom” Több szomszédját és ismerősét ajánlotta már előfizetőnek az a kiskőrösi nagymama (így ne­vezte magát), akinek az ajánlott személyek meg is köszönik a kedvességét. Mint írja: „Elő­ször csodálkoznak, és amikor már néhány napja megkapják a Petőfi Népét, megköszönik, hogy beküldtem a címüket”. Mi is köszönjük, hogy jó szívvel ajánlja a lapot másoknak! Az akció folytatódik. Telefonált már ingyen? Ha olvasószolgálatunk 06- 80/480-756-os számán rendeli meg a Petőfi Népét, a telefon- hívás díját mi fizetjük. Ugyan­ezen a számon váijuk a terjesz­téssel kapcsolatos kérdéseit és észrevételeit is. Címünk válto­zatlan: 6000 Kecskemét, Sza­badság tér 1/A. A kecskeméti piacnál Előző heti számunkban mutat­tuk be Bera Ferencné Könyves Évát, aki a kecskeméti piactér mellett árulja az újságot. Elné­zést, amiért a város neve nem szerepelt a cikkben. Lelkiismeret és gondoskodás Halasiak az évszázad árvizében Adjunk mindenkinek elég teret! Név nélkül sokkal nehezebb Hozzászólás a frekvenciavitához A fizetési ranglétra utolsó előtti fokán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents