Petőfi Népe, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-06 / 182. szám
1997. augusztus 6., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Ha mindenki ilyen volna Kinek a megélhetéséről is van szó? Budapestről utaztunk haza Ordasra 28-án, reggel a 6.30-as busszal. Sajnos, Dunapatajon a leszálláskor egy csomagot ottfelejtettünk a buszon. Másnap reggel, azaz 29-én felhívtam a kalocsai buszállomást. Hívásomra a forgalomirányító tiszt, Tapolcsányi Róbert úr jelentkezett. Elmondtam a problémámat, és ígéretet tett, hogy segíteni fog, hogy megkerüljön a csomag. 10 órakor ismét felhívtam, és közölte velem, hogy a csomag megvan, és azt 29-én a 12 órás busszal küldeni fogja Ordasra, ahol a busz vezetőjétől átvehe- tem. így meglett a csomag. Ezért szeretnék hálás köszönetét mondani, s további lelki- ismeretes munkájához jó erőt, egészséget kívánni Tapolcsányi úrnak. Köszönettel: Bognár Béla Ordas, Május 1. u. 23. Senki nem mert rájuk szólni Az egyik vasárnap a piaccsarnokban megjelent egy csapat fiatal. Kiabáltak, trágár szavakkal illették egymást és az idős, munkában elfáradt, görnyedt néniket is, akikhez az egyik fiatal a másikat gorombán hozzálökdöste. Nem volt a piacon senki, aki szólni mert volna rájuk. Hát félnünk kell azoktól, akik az életben még csak nem is dolgoztak? A piacról kijőve vettek egy lángost és egy hot dogot az egyi'k pavilonnál. Egyet beleharaptak, és az arra járó népre dobták. Vajon honnan van az ételdobálásra pénzük? Lopják, vagy esetleg a jó szülő adja, hogy gyereküknek jobb legyen, mint nekik volt? Mit szóljon ilyenkor az a szülő, aki nem tud gyerekének még reggelit sem adni? Akinek az iskolapadból az éhségtől szédül le a gyereke? Én idős fejemmel (67 éves nyugdíjas vagyok) tudnék tippet adni. Vannak rendőreink. Meg lehetne a fiatalokat kérdezni, hol dolgoznak? Mert aki maga dolgozik meg az ételért, az nem dobálja el. A vasárnapi misén az árvíz- károsultaknak perselyeztek a templomban. Vajon ezek a fiatalok lemondtak volna-e a lán- gosról a károsultak javára? Özv. Varga Mihály né Kecskemét Bezárták a várótermet Nagy felháborodást váltott ki bennünk, Orgovány község lakosaiban a következő intézkedés. A még létező kecskeméti kisvasútról, Európa leghosz- szabb keskeny nyomtávú vonaláról van szó. Orgovány vasútállomás védelmet nyújtó várótermét bezárták, így hát nem tudják az utasok többé használni. Viszontagságos időjárás esetén az utasok az állomás területén lévő vasúti kocsikba menekülnek. Ezt a minősíthetetlen várótermet is megirigyelték tőlünk. Nem ismeretlen tettesek fosztották meg községünk utasait ettől. Az utas WC tovább csú- foskodik, bűzlik a leomló falak között. Mi még létezünk, élünk, a külvilágtól bennünket nem lehet elzárni. Szükségünk van rá továbbra is, autóval nem rendelkezünk. A község lakosainak nevében kérem, hogy kérüljön visz- sza a helyére az említett váró- helyiség. A MÁV vezetőinek tudniuk kell arról, hogy építeni kell, nem rombolni. A rossz intézkedések miatt riadnak el a vasúttól az utasok. Európai Magyarországot akarunk, mi, falun élők is. Id. Hanga János Akiké a lakosság elismerése Olyan jelenségeket igyekszem megfogalmazni, amelyek többnyire helyi jellegűek, másokat is foglalkoztatnak, a megoldásuk pedig sokakra lehet kedvező hatással. Példaként említem, hogy egyszer megkérdeztem Kecskeméten az egyik Nyíri úti buszvárót takarító két fiatalembertől, hogy kinek az alkalmazásában állnak? A beszélgetésünk során kiderült, hogy ha tehetik, valamennyi kórház közelében lévő várót kitakarítják. Úgy vélik, nem tartozik ez a kórház vezetőinek feladatai közé, de feletteseik mégis végeztetik velük ezt a munkát, mert az intézmény dolgozói és betegei is e helyeken várakoznak. Hát lehet ilyen humánus vezetői hozzáállás és a dolgozók megértő megnyilatkozása mellett csak úgy elmenni? Köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik jóhisze- műként ítélik meg a felvetéseimet, és egyben intézkednek a hiányosságok megszüntetésére. Nekik járjon a lakosság elismerése! Lédeczi József Kecskemét Többször is olvastam már - nemcsak az önök lapjában - a „megélhetési bűnözés” kifejezést. Igen sokat gondolkodtam rajta: kinek a megélhetéséről is van szó? Szerencsés kivétellel az ember nem ezüstkanállal a szájában születik, s mire eljut oda, hogy saját maga gondoskodjon a megélhetésről, jócskán megtanulja: mi az a munka, küzdelem, fáradság, verejték. Ha például fát ültet, gondoz, nevel valaki - hogy egyszer majd övé legyen a munka s a fa gyümölcse -, biztos, hogy valóban az arca verejtékével teremtette elő azt, amit szeret. S ekkor jön a „megélhetési bűnöző”, aki arra nem rest, hogy jól megfigyelje, hol talál leszüretelhető gyümölcsöt, zöldséget. Ahhoz is veszi a fáradságot, hogy pontosan felderítse, mikor is érdemes megközelítenie a „piacot”. Aztán már csak a ládákat kell előkészíteni, a biciklit - amin a tele ládákat tolni lehet - elővenni, hogy ne kelljen kézzel cipekedni. Sötétben kell a kerítésen beugrálni, és gyorsan „dolgozni”. Jobb, ha az embernek társa is van, aki segíteni tud. Ha minden összejött, már meg is van a téli baracklekvárra való. Ingyen. A lecsupaszított kert gazdája másnap csak azt látja, hogy már megint nem kell az ágakba csimpaszkodnia, hogy minden érett szemet elérjen, mivel nincs a fán semmi. Ő vajon hová menjen tovább? Kitől lopjon amúgy „megélhe- tésileg”, mert mondjuk nyugdíjas, és ebből remélt egy kis édes lekvárt a vékonyka szelet kenyérre? Netán az unokákat akarta jóféle lekváros palacsintával elkápráztatni. Hetvenévesen ugrálja át ő is a kerítéseket, esetleg álljon egy bunkóval a kezében őrt? S akkor oda jutunk, ahonnan állítólag az emberiség elindult: vicsorogva emeljük egymásra a dorongot, s azé az élelem, aki nagyobbat tud ütni? Név és cím a szerkesztőségben Dübörgő rendezvények az uszodán megtakarított pénzen? Kedves városom több lakója fejtette ki véleményét a Kecskemét főterén zajló (a „zaj”-t szó szerint kell érteni) rendezvényekről. Volt olyan is, aki dicsérte a fedett uszoda nyári zárva tartását, mert az így megtakarított pénzen állandósítani lehet a főtéren - sokszor valóban dübörgő - rendezvényeket. (A fedett uszodák ugyanis mindenütt, így nálunk is támogatásra szorulnak.) Engedjék meg, kedves kecskemétiek, hogy én is helyet kérjek gondolataimnak. Lássuk csak sorjában:- Nem a főtéren lakom, tehát érdektelennek számítok. Az elmúlt évezredek során a városok főterei valóban a lakosok találkozásának, véleménycseréjének, közösségi megmozdulásainak színhelyévé váltak. Ez azonban nem szükségképp jár együtt azzal, hogy sokaknak - akik egyesek szerint kisebbségben vannak - az életét szabad megkeseríteni a nappali és különösen az éjszakai hangoskodással, dübörgéssel.- Ami a fedett uszoda nyári zárva tartását illeti, az valóban többmilliós megtakarításra való hivatkozást tesz lehetővé. De hogy ebből a pénzből fedeznék a főtéri rendezvények költségeit - ez iránt kétségeim vannak.- A fedett uszoda nyári zárva tartása ellen ugyanis nyomós érvek szólnak. Á 29 éve működő sportlétesítmény nemzedékeket nevelt és nevel fel, akik életének és egészségének részévé vált a rendszeres úszás - télen-nyáron, rossz időben is. És itt százakról - de ha a ritkábban úszókat is figyelembe vesszük, ezrekről van szó, aki romló egészségű társadalmunkban az erőnlét, az egészség megőrzésének vagy éppen visszaszerzésének mindenki által követhető útját járják. És ez sokkal több, mint ha százak vagy ezfék néznék, hogy 1-2 tucat fiatal sportol. Ha már itt tartunk, ne feledkezzünk meg sportolóinkról sem - úszókról, búvárúszókról, vízilabdázókról stb. - akik felemelték városunkat a vízisportokról nevezetes települések közé, és akik máris dicsőséget szereztek és szereznek Kecskemétnek.- De szólni kell a hangoztatott megtakarításról is - ami bizony nagyon kétes értékű. Hiszen lehetne pénzt megtakarítani például a közvilágítás csökkentésével, vagy azzal, hogy a labdarúgópályán szénát termelnének, vagy juhokat legeltetnének. Nem kell bizonygatni, hogy az ilyen megtakarítás képtelenség, és ellentétben áll a közérdekkel.- Végül, de nem utolsósorban: Nem kaptunk hírt arról, hogy olyan javítási vagy korszerűsítési munkát terveznének, ami az egész uszoda zárva tartását indokolná. Ez pedig tény, hogy a zárva tartás csaknem két hónapja alatt semmi érdemleges munkát nem végeztek. A zárva tartás szükségességéről közzétett hír tehát nem volt igaz. Frigyesy Ferenc Kecskemét Utazzunk, ha vásárolni akarunk? Köszönet és hála Szeretett férjem, Flaisz János július 2-án elhunyt a kecskeméti, Ceglédi úti tüdő-bei kórházban. Szeretnék, hálás szívvel köszönetét mondani Bozóki főorvos úrnak, dr. Mohos Andrea osztályos orvosnak és minden kedves betegápolónak, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvedő férjemet oly gondosan ápolták, reményt nyújtottak neki. Sajnos, életet már ők sem tudtak neki adni. Kívánok a munkájukhoz sok sikert. Flaisz Jánosné, Bocsa Rémről írom a levelemet, s nemcsak a magam nevében, rajtam kívül is sokan panaszkodnak. Volt egy tüzéptelep, megszüntették, így járt a vegyszerbolt is. Most meg már a vasműszaki boltot is bezárták. így, ha kell valami, akkor az emberek mehetnek át Jánoshalmára, ami 18 kilométer, vagy Bajára, ez 15 kilométernyi út. Nem olcsó a busz sem, de hát kénytelen az ember elmenni, ha valamit vásárolni akar. Kérdem én: egy 1500 lakosú községben ne tudjunk rendesen bevásárolni? Igaz, hogy van négy darab vegyesbolt, három kocsma, egy maszek ruhásbolt, egy maszek hentesbolt. Az önkormányzat ez ügyben miért nem intézkedik, hogy ne kelljen az embernek utazgatnia? (Hozzá kell fűzni, hogy egy holt telepítését kizárólag üzleti érdekek döntik el, nem az ön- kormányzatijóindulat-a szerk.) Név és cím a szerkesztőségben Az eladó is kiszolgáltatott Hát persze hogy egész nap itt bolyongunk, és nem találjuk Balatonszemest! Nem vette észre, hogy az Atlanti-óceán térképét hozta el, Kovács tizedes?! Az ember manapság meggondolja, mit vásárol. De a mit sem sejtő vásárló ki van szolgáltatva néha, hiszen nem tudja, hogy valójában mit is vett. Gondoljunk csak olyan készítményekre, amelyek tasa- kokban vannak, és a boltban nem bonthatjuk ki őket, nem próbálgathatjuk azokat. Különösen érdekes akkor a helyzet, ha olyan termékek kerülnek megvásárlásra, amelyek „ki- próbálhatatlanok”. Jelen esetben a paprikamagról van szó. Az elmúlt hónapokban vásároltam pár tasak paprikamagot, melyet egy pesti központú vetőmagot árusító kft. forgalmaz. Elvetettem a magokat, szépen ki is keltek a palánták. Szép számmal jöttek a vevők, akik közül néhányan ezerszámra vitték a palántát. Legnagyobb meglepetésemre azonban néhány nappal ezelőtt újra megfordultak nálam a vásárlók. Reklamálni kezdtek, mondván, a palánta nem a megjelölt fajtájú termést hozta, pritaminpap- rika lett belőle. Tíz éve termelek fóliában. Kialakult az a vevőréteg, amely minden évben örömmel és bizalommal jön vissza hozzám, olyan emberek ők, aki eddig soha nem panaszkodtak semmire, hiszen nem volt okuk rá. Nagyon sajnálom a történteket, és minden érintettől ezúton is elnézést kérek. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy ez az eset nem egyedi, hanem sajnos általános jelenség. Becsapták a vásárlót, azt a vásárlót, aki a mai világban teljesen kiszolgáltatott. Kapás Lászlóné Hetényegyháza, Darányi Ignác u. 17. (Megpróbáltuk felhívni azt a kft.-t, amelyik a vetőmagot forgalmazza, de nem sikerült őket elérni. A telefont nem veszik fel, üzenetrögzítő' nincs a készüléken - a szerk.) < 1 Akihez naponta járunk Szelei Erika négy éve dolgozik váltótársával a Kálvin téri újságospavilonban. Ha reggeles, fél 5-kor kel, mert negyed hatkor már át kell vennie az aznapi újságadagot. Foglalkozásához híven nagyon szeret emberekkel foglalkozni, mindig mindenkihez van egy kedves szava, mosolya. Felhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét, hogy Olvasói családunk című összeállításunk a holnapi lapszámban jelenik meg. Olvasószolgálat Ma sorsolunk! Sokan várják már izgalommal a sorsolást, akik beküldték Dutkcr Dani 4 részből összeillesztett képét. A szép számban érkezett pályázatok közül hármat húzunk ki, beküldőik a Dutker Kft. ajándékait nyerik: a Pel grim gáztűzhelyet vagy a Klúdi mosogató csaptelepek egyikét. A szerencsés nyertesek nevét a Petőfi Népe holnapi számában közöljük. Lesz lekvár! Ha nem is barackból, de a háziasszonyok az idén is sok finom lekvárt főznek és tesznek el a hideg, téli napokra. Lesz PN lekvárfőző verseny is! Még egy kis türelmet kérünk a sok-sok érdeklődőtől: a részvételi feltételeket a jövő héten közzétesszük. Délelőtt csörög a zöldszám Több olvasónktól kaptunk hasonló tartalmú levelet. Mint írják, hiába tárcsázták a Petőfi Népe zöldszámát, egy hang bemondta, hogy ebben az időszakban nem működik. A már jól ismert 06-80/480-756-os telefon hétfőtől péntekig, délelőttönként 8 és 11 óra között hívható, ebben az időszakban átvállaljuk a telefonálás költségét. Kérjük, hogy megrendeléseikkel, terjesztéssel kapcsolatos észrevételeikkel vagy kérdéseikkel ilyenkor telefonáljanak. Az ingyenes zöldszámot jelző 80-as helyett 76-os körzetszámot tárcsázva természetesen délután is rendelkezésre áll Olvasószolgálatunk a hagyományos módon. / Átirányítás augusztusban is Naponta többen fordulnak Olvasószolgálatunkhoz előfizetőink közül, akik nyaralásuk idejére megoldást keresnek: hogyan juthatnak a Petőfi Népéhez? Azt tanácsoljuk mindenkinek, akik ezután fognak eltölteni néhány napot valamelyik üdülőhelyen, hívják fel munkatársunkat. Megyén belül átirányítható a lap a legtöbb üdülőkörzetbe, vagy akár egy rokon vagy ismerős címére is, erről Olvasószolgálatunk tud felvilágosítást adni.
